Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-25 / 225. szám

1970. szeptember 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP r­«• Felfelé, mint a házak Kezdetnek nem rossz A község címerében két madár tollászkodik egy ko­rona alatt. Közöttük egymás­ba tekeredve két kígyó. Kun­madaras nevét az Aba Sá­muellel rokon szálláskapi­tánytól, Madaras Györgytől örökölte, 1 úgy félezer éve. Most friss birtokosa a nagy­községi címnek. Közhellyé kopott kép: öreg csikós ül a magas bárszéken és sört kortyol csak úgy, üvegből Hazug idill tán má- sütt, itt mindennapos és igaz. Elég a Park vendéglőben csak egy asztallal odébb ül­ni, hogy megelevenedjen a múlt. Én is ezt tettem. * •— Már én juhász voltam, amikor az eszem tudtam. Négy osztályt végeztem mindössze, aztán alp, ki Nagyapám mellé a pusztára. Mikor már akkora volt a fű, hogy a bárány le tudta harapni, kihajtottunk, aztán télen mi hoztuk a havat. M. Tóth Sándor 70 éves. Gyermekkorában a négy elemi „volt a divat”. Minden ötödik ember analfabéta volt a községben. A hatszáz is­koláskorú gyermeket hat ta­nító oktatta. A sűrű kun vér, a végtelen puszta törvénye olykor em­beréletet követelt — leegy­szerűsítve ezzel az igazság­szolgáltatást. — Én már nem láttam be­tyárt, nagyapáméknak azon­ban még meggyűlt a bajuk velük. A nyáj-kondás barát­ja szólt az öregnek egyszer: Megjártam az éjjel. Híjjá van a disznónak. Ha ráérne kend, meglesnénk a tolvajt. — Most, mikor a csatornát húzták a disznóhodály mö­gött, a kubikosok egy em­beri koponyát találtak. Né­zegették, forgatták; kié le­het? A disznótolvajé volt. Nagyapámék oda temették. Rossz ember volt, föld alá való. Mese? Valóság? Történe­lem? Ki tudja... ft A nagyközség közepén áll a hatalmas művelődési ház. Egy évvel ezelőtt az igazga­tója arról panaszkodott, hogy mindössze húszezer forinton múlik, hogy a kultúra temp­loma kong az ürességtől. De ha lenne pénz. lenne hang­szer, zenekar, aztán először Alig ment Blake néhány lépést, amikor Kono utána­szólt. — Elfelejtettem elkérni a telefonszámát... Ahol elérhet­ném. Az amerikai megadta. És a japán még aznap este felhívta Blaket, s megkérte, hogy találkozzék vele egy bútorkereskedésben, másnap este. Fontos ügyben. Blake adta a csodálkozót: miért kell nekik ismét talál­kozniuk, amikor nem régen váltak el, s miért éppen egy bútorkereskedésben? De az­tán beleegyezett. Kono csak annyit mondott, hogv délelőtt tízkor Blake legyen a laká­sához eső legközelebbi sar­A gépkocsi szinte teljesen céltalanul száguldott a vá­rosban: egyik utcából ki, a táncolni járnának el oda a fiúk, lányok, később szak­körök, ismeretterjesztés... A drága zeneszerszámok szana-szét dobálva hevernek a színpadon. A zenekar fel­oszlott — az igazgatót is hiába keresem. A Déryné Színház hat elő­adásból álló sorozatot tart majd a művelődési ház nagy­termében. A bérleteket má­jusban kihozták a községbe. Fél évig feküdtek becsukva a tanács páncélszekrényében. A takarítónő árulja, egyelőre sikertelenül. Kunmadaras 7 ezer 600 lakója közül ezerötszázan tagjai a községi könyvtár­nak. A kikölcsönzött köny­vek száma egy évben több mint 30 ezer. Októberben új igazgató kerül a művelő­dési ház élére. Munkájához komoly reményeket fűznek a község vezettői. ☆ A tiszafüredi járásban először Kunmadarason veze­tik a gázt. A. Kossuth Ter­melőszövetkezetben már az­zal üzemel a 4 millió forin­tos lucemaszárító. Az újon­nan épült pedagógus laká­sokban is fellobbant a kékes láng. A nagyközség a szolgálta­tásokban városi szintet ért el. A hatvan személyes böl­csődéje akkora mint a hu­szonhatezer lakosú Karcagé. Huszonhat kilométernyi víz­vezeték hálózza be Kunma­darast és a víz valamennyi utcába eljutott. A szenny­vízcsatorna építésére társu­lást hoznak létre. Űj szol­gáltatóház épül, 800 ezer forintos költséggel korszerű­sítik az orvosi rendelőt Há­romszor hat lakásos, két­emeletes házak is épülnek a községben. — Városiasodni akarunk — mondja Bozsó Sándor vb elnök. — Sokan aggodalmas­kodtak, mikor szóba került Madarason a többszintes ház. Felmennek-e a falusi embe­rek az emeletre, csirkéstől, malacostól, kutyástól. Aztán kiderült, hogy az igények differenciálódása éppúgy végbement itt is, mint az ország egészében. A jöven­dőbeli tulajdonosoknak nagy csalódás lenne, ha földszin­tes házban kellene mégis lakniuk. ■» Pb -* kon, ott fogja várni egy gép­kocsi, japán sofőrrel, az majd elviszi a megjelölt helyre. — Egy nagyon fontos sze­mély akar beszélni önnel... Blake maga sem tudta, miért is csinálja végig ezt az egyre inkább konspirativ és veszélyes találkozó-soro­zatot Mindenesetre másnap délelőtt tíz órakor kinn volt a sarkon. Egy nagy fekete Ford suhant a járda mellé, majd kiugrott belőle egy ala­csony termetű japán. Felrán­totta a hátsó ajtót, s anél­kül. hogy szólt volna Blake- hez. betuszkolta. Vajon hon­nan ismerte ez a szótlan iapán az ..izomembert?” A legkevésbé Blake tudott vol­na erre felelni... másikba be. aztán ki a város szélére, majd vissza. Megérkeztek a bútorkeres­kedéshez. Kono már ott állt Nagy Ferenc, az MN Pf. 52. számú alakulat első éves növendéke több társával állt őrt a gátakon. Vacsorá­ra felmelegített konzervhúst kaptak kenyérrel. Gyorsan megették és máris indultak vissza a figyelő szolgálatba. A zavaros ár haragosan nyal­dosta a partszegélyt, s ők farkasszemet néztek a ve­széllyel. Nem számolták há­nyadik éjszaka nem aludtak már. A hűvös szél csontju­kig hatolt és ébren tartotta valamennyit: két. Pihenőbe térve néhány óra alvás után újra talpon voltak, amíg szolgálatba nem mentek Nagy Ferenc javaslatára ké­szültek a vizsgára. A rend­kívüli szolgálat ugyanis ép­pen a felkészülés időszakára esett, s ha nem akartak szé­gyenbe maradni, tanulni kellett. Két hónap után tér­tek vissza a laktanyába, s néhány nap múlva már a vizsgabizottság előtt adtak számot az egy év alatt ta­nultakról. Tóth Vince őrmester — Reményen felül sike­rült — mondta Nagy Ferenc, akivel jóval a nehéz napok után és már mint másodéves növendékkel beszélgettem a KISZ klubban. — Élenjáró lettem. Mint említettem, néhány hónap eltelt a fenti esemé­nyek óta. a téma aktualitá­sát az adta, hogy Nagy Fe­rencet, az árvízvédelemben tanúsított bátor magatartá­sáért. helytállásáért a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatával tüntették ki. Parancsnokai javaslatára kapta meg a szép kitünte­tést. Az alakulat katonái kö­zül csak ketten, 6 és Tóth az ajtóban. Hirtelen körül­nézett és gyorsan beült a ko­csiba. A Ford ismét elindult. Mind a két japán hallgatott. Körülbelül egy fél óra hosz- szat kocsikáztak, majd egy mellékutcában megálltak, s ekkor Kono megszólalt: — Előttünk áll az a másik kocsi. Jöjjön, abba kell át- szállnunk. Amikor átszálltak, a vo­lánnál ülő japán bemutat­kozott. — Yamamoto — mondta. A kocsi elindult. Megint csak csend ült hármuk közé. mintha valamennyien a gon­dolataikba mélvedtek volna Blake nem merte megtörni a csendet. Félni kezdeti Csak amikor kiértek a holly­woodi dombok közé, akkor szólalt meg a gépkocsit ve­zető jat>án; — Engem érdekelnek az ön tervei, hogy vissza akar ke­rülni a flottához... Vincze őrmester, aki az aranyfokozat tulajdonosa. Együtt voltak a Tisza gát­jain, Szabolcstól Szegedig kísérték az árt. Szerényte­lenség nélkül állították, hogy a kitüntetés a kollektíváé, valamennyiüké, akik éjt nap­pallá téve dolgoztak a véde­kezésen. A két kitüntetett jellem­zésében a szerénység mellett még számos közös vonás van. Mindketten önkéntesek, a növendékek közül a leg­jobbak és KISZ-titkárok. Tóth Vincze Hajdu-Bihar- ból Került a hadseregbe, Nagy Ferenc Fejér megye egyik állami gazdaságából vonult be. Ö a fiatalabb, ma még növendék, Tóth őrmes­ter viszont már parancsnok. — Ennyivel talán az én helyzetem nehezebb — kap­csolódott a beszélgetésbe az ifjú őrmester is. — Igaz nö­vendék koromban sem csak magamért vállaltam felelős­séget. Mint KISZ-titkár, kö­telességemnek éreztem tár­saim segítését. Ma viszont már ez a segítség hivatá­sommal együttjáró feladat. Elöljáróinak véleménye szerint Tóth Vincze most is és korábban is lelkiismere­tesen teljesíti a rábízott fel­adatokat. Tapasztalt parancs­nokhoz méltóan irányította a beosztott katonákat a rend- 1 kívüli helyzetben, visszajö- vetele után pedig úgy ké­szítette elő katonáit a vizs­gákra, hogy azok valameny- nyien sikeresen vették az akadályt. A malom a középkor leg­jelentősebb termelőeszköze volt. Emberi, állati ' erővel működő berendezéseit — ké­sőbb a természet mozgási energiáit is felhasználva — a legkülönbözőbb munkafo­lyamatok elvégzésére hasz­nálták. Ma már csak elvét­ve találunk olyan objektu­mot, ahol az épület és a ter­melést végző berendezések elválaszthatatlan szerkezeti egysége hűen tükrözi a kései kézműves, illetve manufak­turális ipar termelését s az ipari kultúra kialakulását. Ezek az emlékek történelmi jelentőségűek, általuk meg­ismerkedhetünk az ipari épí­tészet fejlődésének sokrétű­ségével. Az Országos Műemlék Felügyelőség felmérette és műemléknek nyilvánított néhány ma is működőképes, de már évek óta üzemen kí­— De én csak vicceltem... — próbálta Blake elvágni a további ajánlatok lehetőségét. — Ne komolytalankodjék... Mondjon el mindent Jimmie Campbellről. Mindent, amit tud — mondta jelentőségtel­jesen Yamamoto. — Tulajdonképpen kicsoda ön, s hogy képzeli, hogy én a flotta egy hivatásos tiszt­jéről felvilágosítást adjak? Az ilyesmit a törvény bün­teti... — Ugyan már, ne legven nevetséges... Hallgassa csak... Valami kattant, s Blake a következő pillanatban felis­merte a saját hangját. Szó szerint az a beszélgetés hang­zott el, amelyet Konóval ko­rábban folytatott, s amelv elsősorban arra irányult, hogy kiugrassa a nyulat a bokorból, s megtudja a zö­mök kis japántól, tulajdon­képpen mik a tervei és cél­jai. De eközben a magneto­fon néhánv olyan mondatot is felvett Rlake szálából, ami illetékesek előtt kissé kelle­metlen színbe hozhatta vol­na az amerikait. Rlake úgy tett, mintha fievelmesen '-mlleatná a magnetofont. Am -•közben azon törte a fejét, vajon mit felőlien most? Mondia meg. hogy az egész Campbell históriát ő találta ki? Hogy egy ilyen nevű is­merőse nincs is’ Hogy van­nak barátai a flottánál de nem a Pennsylvanián? Hogy azért tudott a Pennsylvania hawaii tartózkodásáról be­Nagy Ferenc növendék Az elismerés hangján szól­tak Nagy Ferencről is. Ügy tartják nyilván az alakulat­nál, mint az állandó szerve­zőt. a jobbat, a szebbet ke­resőt. Az ő érdeme, hogy ma már minden alegység KISZ klubjában tv van. O szervezte meg a tanulócso­portokat. S amilyen példa­mutató volt a gátakon, a ta­nulásban, olyan a KISZ munkában. Ezekután nem hatott meglepetésként, ami­kor a miniszteri kitüntetés mellé megkapta a Ságvári Endre Emlékérmet is. Szép indulás ez a hadseregben. Igazán elmondhatják: Szép élet, jó élet, ennél szebb sem lehet™ — mj — vül helyezett malmot. Me­gyénk területén a bagimajo- ri szélmalomnak jutott az a „szerencse”, hogy felfigyel­tek rá, restaurálták. Ezzel értékes építészeti-ipartörté­neti értéket mentettek meg a pusztulástól. De mi lesz a sorsa a többi, még Szolnok megyében fellelhető — ta­lán két-három — szélma­lomnak? Sajnos, sokat közü­lük a felelőtlen kezelés még működésük idején alkalmat­lanná tett arra, hogy az utó­kor számára maradandó em­lékül szolgáljanak. Akad köztük mégis olyan, amely­nek jövőjével nem ártana az illetékeseknek behatób­ban foglalkozni. Kunszent- mártonban található egy — ma még aránylag olcsón rendbehozható — 1868-ban épített malom, amelynek technikai berendezése és bástyával körülvett épülete szélni, mert volt flottatársal mesélték neki; kikötés köz­ben Honoluluban látták a zászlós hajót? Ha mindezt elárulja, ak­kor végképp nem tudja le­leplezni Konót és társát, aki minden jel szerint a főnök. Márpedig most már egyre világosabb — hiszen zsarolni akarják —, hogy kémkedés áll a háttérben. Hátha még azt is tudta volna, hogy a japán hírszerző szolgálat tisztjei százszámra költöztek át egv-két évvel előbb az Egyesült Államok területére, ahol különböző, jelképes üz­leti vállalkozásokba kezdtek, vagy éppenséggel egyszerű, ..halászként” tengették életü­ket a tengerparton, s azóta egyre-másra keresik a kap­csolatot a flottához... Külö­nösen a csendes-óceáni part­részeken... Folytatta a játékot Blake tulajdonképpen azért érezte magát kutyaszorító­ban, mert sejtette mibe ke­rült bele... Ez esetben vi­szont az egészet már előző­leg meg kellett volna be­szélnie az ONI-jal, a flotta hírszerző és elhárító szolgá­latával. Mégis úgy döntött, hogy tovább folytatja a játékot... — Hát rendben... — só­hajtott egv naevot. És mit kanok ezért? Nem szeretem a bizonvtolanságot... Tudni akarok előre mindent... Azt A tüzelőéit át ás jobb a tavalyinát A tavalyi kedvezőtlen t . pasztalatokon okulva a 1 zelőkereskedelem gondos: ban készült fel az idei elí tásra. A kedvezőbb kiná, lot jelezte már tavasszal ; áprilistól—júniusig tai engedményes akció, amel nek során 25 400 vagon sz net és brikettet adtak t Ezzel a lakosság megtakar tott 12 millió forintot. Sze tember közepéig a tavaly nál 20 000 vagonnal több ti zelő fogyott, s a nagyobb fo galom ellenére is sikerült készleteket mintegy 50 sz; zalékkal. 70 000 ezer vagon ra növelni. A SZOT akció is megír lelő ütemben halad, sze; tember 15-ig 582 millió fo rint értékű utalványt vá- tottak be, nem sokkal keve sebbet, mint amennyit kibe csátottak. Felhívják a figyel met azonban a határidőre szeptember 30-ra, amikori: — az árvízsújtotta Szabolcs— Szatmár megye kivételéve — országszerte lezárul t SZOT tüzelőakciója. A tüzelőellátás egyébként bár korántsem kifogástalan, lényegesen jobb a tavalyinál. Minden TÜKER, TÜZÉP te­lepen kapható valamilyen szén, brikett. Gondot okoz viszont, hogy a legkereset­tebb minőségű szenek — a borsodi, a tatai, helyenként a mecseki — csak korlátozott. szintén értékes dokumen­tum. Ma még megmenthető. De állapota egyre romlik. A földszinten üzemelő daráló ürügyén gondatlanság lenne veszni hagyni. Az egész épü­letet, a berendezéssel együtt, az egyik helyi termelőszövet­kezet bérli. Ha valakinek deszkára van szüksége ke­rítés. netán disznóól építésre, javításra, lelkiismeretlenül hordja a malom kitűnő nyersanyagul szolgáló pado­zatát. A felső emeleteken már csak itt-ott fedi be né­hány deszkadarab az alatta tátongó mélységet. Ha vala­miképpen nem álljuk útját a további rombolásnak, egy szer elfogy a padlódeszka, s az évszázados, csontszáraz fából készült gépek és erő­átviteli eszközök is a teljes pusztulás sorsára jutnak. Ez senkinek nem érdeke. Szutor Mihály is, hogy nekem mit kell ten-. nem... — mondta kissé aka­dozva, s közben kipézett az autó ablakán. Odakinn zöl­delltek a fák, a korai nyár pompás zöldbe borította a hollywoodi dombokat. — Hogy mit kell tennie, azt majd mi pontosan meg­mondjuk... — felelte Yama­moto. — Havi ezer dollár, és minden akció után két-két- ezer... Rendben? — Rendben van — egye­zett bele Blake. Ekkor szólalt meg hosszú idő után először Kono, Chap­lin volt komornyikja. — Hajlandó lenne Honolu­luba utazni? — Ha jól megfizetik!?... — Az anyagi részét már említettem, a végrehajtás Mr. Kono dolga. Az ön fel­adata az lesz. hogy Honolu­luba utazzék és beszélje rá Campbellt. adjon bizonyos információkat... — Mik lennének ezek? — Indulás előtt időben neg fogja tudni. Akkor hát megegvp7tünk?... Igaz?... A kocsi visszahallott a vá­rosba, s amikor Rlake ki­szállt és elbúcsúzott Vonó­tól. a volt komornvik ba- rétsáeosan megveregette a vállát: — Rövidesen értesítlek. Al — tegezte le váratlanul Bla- ke-et. Következik: Legjobban a flotta érdekelte őket. Szabó László — Sólyom József: A kikötő elpusztul: 7.55-kor III. Saját hangját hallhatta Céltalan száguldozás Őrizzük meg az utókornak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom