Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-25 / 225. szám

1970. szeptember 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megvalósuló szép terveink Építkezésről — épílkezésre A zárszámadás sikere az őszi munkákon, az emberek szorgalmán múlik Abád-Balókon még tízmillió forint érték van a határban Az abádszalóki Lenin Tsz megyénk legnagyobb közös gazdasága. A Tisza-parti szö­vetkezet 16 ezer holdjából 11 ezer hold a szántó. Ilyen nagy számok hallatán már nem is meglepő, hogy 3500 holdnyi növény vár betaka­rításra. Szüretelni kelj az almát, szőlőt és több mint ötezer holdnyi kalászos és takarmány növény vár a Ve­tésre. A szövetkezet három ke­rületre oszlik. Az igazgató­ság megbízásából az első kerületben Dányi Imre el­nökhelyettes, a másodikban Tatár Mihály főállattenyész­tő, a harmadikban Andrási Abádszalókon — mint másutt is — többhetes késés­sel kezdődhetett az ősziek betakarítása. Rendhagyó az idei év, a lemaradás a késői kitavaszodással kezdődött, nyáron az aratás elhúzódá­sával folytatódott. Abádsza­lókon korábban egész éven át nem hullott 500 millimé­ter csapadék, az idén au­gusztus végéig 600 millimé- ternyi esett. Most is vannak vízfoltok a táblákon. — A lágy talajt a kombáj­nok és egyéb betakarító gé­pek annyira összetaposták, hogy rendkívüli erőfeszítés­be kerül a vetőágy készítése. Azelőtt négy sornyi munka elég volt, most 7—8 soros Abádszalókon szeptember 10-én kezdték el a búza ve­tését. — Tudjuk, hogy optimáli­sabb a vetési idő október­ben, de tapasztalatból mond­juk: jobb a szeptemberi, mint a novemberi vetés. A határban 20 traktor szánt és készíti elő a talajt. Nyolc vetőgép dolgozik, a 60 univerzál traktor és a 8 tehergépkocsi szállít. — Az idén két műszakban, éjjel nappal dolgoznak a traktoristák. A szállítók pe­dig nyújtott műszakban, na­pi 12—14 órán át. Időben akarunk végezni, ezért szer­veztük így a gépek és a traktoristák munkáját. A betakarítás is jó ütem­ben halad. Már felszedték a 300 holdnyi burgonya felét. Működnek a silózó gépek, vágják a pillangósokat, a maglucernát és a vörösherét. István főmezőgazdász koordi­nálja az őszi munkákat. Az elnökhelyettessel és a főme­zőgazdásszal beszélgettünk e mammutgazdaság gondjairól. — Az aratás befejeztével párttaggyűléseken, két rész- közgyűlésen, üzemegység- és brigádértekezleteken be­szélgettünk az őszi munkák­ról. őszintén tájékoztattuk az embereket a gazdaság gondjairól, feladatairól. Meg­magyaráztuk : a zárszámadás sikere, sőt a jövő év meg­alapozása is az őszi munkák sikerén, a tagok szorgalmán múlik. Ügy érezzük, sikerült szót értenünk, a szorgalom is ezt mutatja. kell. Így sem ideális, csupán elfogadható a magágy. A szövetkezetben 4600 hold búzát, 300 hold őszi árpát, 100 hold takarmány keveré­ket és 180 hold őszi káposz­ta-repcét kell elvetni. — Ma estig (szerdán be­szélgettünk) 2900 hold a fel­szántott vetésterület, ebből ezer hold az előkészített ve­tőágy. A tavasziak alá 600 holdat szántottunk fel. Már földben van az őszi takar­mánykeverék, a káposztarep­ce magja és 200 hold őszi árpa, meg 800 hold búza. Naponta 150—160 holdat tu­dunk elvetni — a talaj elő­készítés ezzel párhuzamosan halad — és 40—50 hold a mélyszántásunk. — A cukorrépát október elsejétől három gépsor sze­di. Három adaptert és egy szárító berendezést vásárol­tunk a kukorica betakarítá­sára. Tehát a gépek könnyí­tik, gyorsítják a betakarítást A termés egyébként jó­nak ígérkezik. Burgonyából 90, cukorrépából 200, kuko­ricából 20 mázsás átlagter­mést várnak. Jól fizet az al­máskert és a szőlő is. Meg­felelően védekeztek a kárte­vők ellen, így 20 vagon al­májuk és 2 ezer hektoliter mustjuk lesz. A szövetkezeti vezetők tervszerűen szervezik az őszi munkákat. Mielőbb végezni akarnak a burgonya szedésé­vel. — A kukorica betakarítása október közepén kezdődhet. Addig a szüret is befejező­dik. Kukorica után is kell búzát vetni. Ha az időjárás is kedvez, a vetést október végéig, a 3500 hold mély­szántást november 15-ig be­fejezzük. A szövetkezeti vezetőket gyors számvetésre kértem. Kitűnt, hogy még tízmillió forint érték van kinn a ha­tárban. És ennek nagy része „pénzes” növény, te­hát értékesítésre vár. Óriási összeg ez. Igazuk van: a zár­számadás sikere, a tagok jö­vedelme a szorgalomtól függ. Célprémium, de feltételek mellett A betakarításban, a vetési és talajmunkákban, szállí­tásban hétszázan dolgoznak. Szüretelni, burgonyát szedni a kunhegyes! gimnazisták és helyi felső tagozatos általá­nos iskolások is segítenek. Ám a munka dandárja a ta­gokra, családtagokra vár. Mintegy 250 lány, asszony dolgozik a határban. Az em­berek szorgalmáról tisztelet­tel szólnak a szövetkezet ve­zetői. A kerületek között ver­senyt szerveztek. Cél: melyik fejezi be előbb a betakarí­tást, vetést és a mélyszán­tást. A 17 szocialista brigád, s a kommunisták példát mu­tatnak. Érzik, hogy a rend­kívüli időjárás fokozattabb felelősséget ró mindanrtyi- ukra. A traktorosok például vállalták, nem most, hanem a télen veszik ki éves sza­badságukat. A tsz anyagilag is elismeri az emberek szorgalmát. Cél­prémiumot tűzött ki. A szo­kásos munkabéren felül egy hold szántás után 4—5 fo­rint, a vetés után 3 forint célprémium jár. Az univer­zál traktorok vezetői, gép­kocsi vezetők, fogatosok 800 forint, a rakodók 500 forint célprémiumot kapnak. De ezt feltételhez, a jó minőségű munkához kötik. Továbbá ahhoz, hogy szeptember 15 és november 15 között minden munkanapon és a 10 ünnep­napból öt napon át dolgozni kell. Azt mondják a szövetke­zet vezetői: — Nem szólam az áldozat- vállalás. mert valóban az. Csak összefogással tudunk úrrá lenni a nehézségeken. De nem látjuk kilátástalan­nak a helyzetet. Megbirkó­zunk feladatainkkal. MÁTHÉ LÁSZLÓ Kis irigységgel, meg szé­gyenkezéssel teli bámulattal álldogáltam pár éve a deb­receni vasútállomáson. Utam Nyíregyházán, Záhonyon át vitt, s bizony mindkét meg­állóban fájt egy kicsit a szí­vem. Igen, szép, modern ál­lomások ezek — s vajon ne­künk, Szolnoknak mikor lesz végre hasonlónk? Régesrégi iskoláskönyveim­ből még emlékszem jól; Szol­nok az ország egyik legfon­tosabb vasúti csomópontja, a keleti országrészt, s a keleti határokról érkező forgalmat csatolja össze az ország szí­vével, a fővárossal. Aztán hallottam a tervről, láttam, ma is tapasztalom az építkezés mindennapjait. És nem haragszom, nem mér­gelődöm azért, mert itt-ott lezárnak egy-egy megszokott, régi útszakaszt, hogv nehéz megközelíteni a több mint százéves ósdi állomásépüle­tet. Nem bánom, mert tu­dom új. szép lesz majd min­den. Ami megilleti a fontos vasúti csomópontot, s meg­örvendezteti a vasutasváros, a megye lakosságát. írunk is az újról, a ké­szülőről sokat. Nem tudom, van-e olyan szolnoki, aki ne tudná még: háromszáz méter hosszú állomásépület; modern Tulajdonképpen nem is puszta éz. Valamikor Kepik- tanyának hívták. Néhány urasági kastély, kúria állt itt a régi világban. Meg cse­lédlakások. Közös konyhák­kal, a nincstelenségben meg­keseredett, sokgyerekes cse­lédcsaládokkal. A közös konyhás cselédla­kás már a múlté. Egy kúria peron-aluljáró, hétszintes to­ronyépület lesz a rendelke- ző-állító központ épülete. Harminc méter magas épít­mény. Gallovich Jenő mér­nök-tanácsos, a rekonstruk­ciót irányító beruházási fel­ügyelőség vezetőjének dolgo­zószobájában láttam a képét. Szép, szemet gyönyörködtető. Igen, de mikor lesz mind­ez kész, mikor örülhetünk végre mi is az új vasútállo­másunknak? A válasz, amit kaptam megnyugtató. Na­gyon rendesen dolgoznak a kivitelezők. Vonatkozik ez a Közlekedési Építő Vállalatra, a Szolnok megyei Építőipari- és a MÁV Hídépítő, vala­mint a Betonútépítő Válla­latra, a négy fővállalkozóra. Tavasszal már „magasban” dolgoznak majd az építők, s 1973 végére, a tervek szerint felépül az új vasútállomás. Vele együtt a szanál áspótlás- ra, az idetelepítendő szak­emberek részére a szükséges lakások is. Rengeteg pénz: 730 millió Ft a nagy rekon­strukció költsége. És sok tá­mogatás. jóindulatú segítség is lesz benne, amit az évek folyamán már eddig is kap­tak a beruházók. A párttól, a tanácstól. Valóban, min­denki szívügye leendő új büszkeségünk. maradt meg. Egy nyugalma­zott ezredesé volt. Egy szobájában most az építésvezető irodája van, egy másikban raktár, s van egy ebédlőnek kinevezett helyiség is benne. Ott eszik meg az otthonról hozott száraz kosz- tot mindennap az építők. örményes mindig híres volt az állattenyésztéséről. Jó kövér marhákat most is sok tsz-tag hizlal az államnak. A termelőszövetkezet is. Az­tán az is bizonyos — így mondják, akik ismerik —, hogy a járásból ez a község adía a legtöbb tejet az ipar­nak. Ezért építkezik az Úi Élet Termelüszővé*kezet a Kepik- tanvánál. Palát erőből tizen­három és fél milliós költség- vetéssel. — A szakosított szarvasmarha-telep első épü­letei már látszanak. Két nagv. teliesen autematikusan iráovítható istálló megépült csaknem teliesen. F.zntán a száznegyvennégy férőhelyes hnrlíínovelő és a tejház kö­vetkezik. Csinált út vezet idáig, de Eéderep Rándor az építés­vezető azt mondia. akkor i öli ok maid. ha már avatták az úiat. Amikor készen lesz a vMamnv. működik a kor- szeri' német Elfa-ren,Sszeríi feiőhoron'tozős s a tettiázból eev sziva*tvú automatikusan a kliérntnál várakozó tejes- Vnosiha ..viszi” a telet. Hanem eddig még eltelik kerek eev esztendő. Az énítő- munkásoimt a nani tíz órai munka után hazaviszi a ter­melőszövetkezet gépkocsija Kengyelre, Fegyvernekre s be a faluba, örményesre. És addig még tarisznyázni kell a kosztot, az építésvezetőnek járni kell Szolnokot, más vá­rosokat anyagért. Mert hol cement nincs, hol szigetelő anyag hiányzik. És szakem­ber, de nagyon! . Kőműves, ács. A három építőbrigád jól keres. Egy kőműves 3000— 3500, a szorgos segédmunkás pedig 2500—2800 forintot ha­vonta. Munka aztán is lesz, ha a telep elkészül. Talán 1972- ben végre hozzáfoghatnak a tsz-székház megépítéséhez. Ott már lesz üzemi konyha, meg öltöző, mosdó a dol­gozóknak. Elvégre nem a világ vége sem örményes, sem a Ke- pik-tanya. Most még puszta­ság, több a régi, mint az új. Dehát a változásnak, fejlő­désnek idő kell! Az a második lizennYOic- emeieies Milyen is az ember! Ami­kor az első tizennyolcemele­tes lakóház épült Szolnokon, mindenki a csodájára járt. Most már 56 méter magas­ságban áll a Vöröscsiílag úton a második. Ez már ter­mészetes, még nyolcvan éves nagyanyám sem csodálkozott, amikor arra jártunk. — Van ilyen a piac felé, fiam — azt mondta. Igen, a Szántó utcai to­ronyház már megszokott. Ta­lán egy kicsit az építőknek is az. Szakali András építés- vezető szerint jó is, hogy ez már a második. Legalább öt héttel előbb vannak vele, mint az elsővel. Száztizenegy otthon, egy és háromszobás szövetkezeti la­kás készül ebben a második 18 emeletesben. December !5 az átadás határideje. Nagyon biztos, hogy el is készül ad­dig, hiszen a jövő hónap elején már teljes birodal­mukba veszik a szakipari építőmunkások. Csak festő vagy ötven. Szakali András nem tudja elválasztani a 18 emeletest, s a Zagyva-parti paneles, 1408 lakásos tízemeletes lakó­házakat. Neki egyformán gandja-dolga mind. Aztán a Zagyva-parton bölcsőde, óvo­da is épül az új telep kis lakóinak. Jövőre éoül a 23 emeletes Három brigád munkáját dicsérik nagyon Bana László művezetővel együtt. Menkó József kubikos brigádját. Kovács Sándorét, az ácsokat és Bálint Mátyás kőműves brigádját. A Menkó-brigádra már inkább illenék az uni­verzális brigád elnevezés. Évtizedeket töltött az a húsz ember az építőiparban, a vil­lanyhegesztéstől kezdve a lakatosmunkáig mindent megcsinálnak, a Kovács-bri­gád törzse hasonlóan, nagy tanasztalatú szakmunkások­ból áll. Ráadásul olyanok, akik a közéjük került fiata­loknak is sokat segítenek. Bálint Mátyás brí nádjában tizenkét kőműves és hat se- pédrmmkás dolgozik. Renge­teget és jól. pedig ők fia­talok még. a leg'dősobb sem több náluk 35 évesnél. A 18 emeletessel eeviitt a Zagyva-parton tehát 1500 la­kás épül. Aztán lövőre i'nabb csoda következik. A Mátvás kirélv úton 23 emeletes, cső szó7sal uzásos tornnvház építéséhez megy az építésve­zetőség. Természetesen az sem egyetlen feladat lesz. A Kis- gyepen is elkezdődik az új városrész építése, aztán a gyárak rekonstrukciója, iro­daházak és vásárcsarnok — sorolni is idő kell. Hát még felépíteni! Ellenszavazat nélkül Szekeres István a szolnoki Pálya- fenntartási Főnökség hatvan tagú pártalapszervezetének titkára az újjá­választó taggyűlésen megkapta a párttagok szavazatánák száz százalé­kát. Szekeres István tősgyökeres vasu­tas családból származik. Apja és mindkét nagyapja ezen a pályán dol­gozott élete végéig. Ö a polgári isko­la elvégzése után mint hídépítő munkás kezdte, a lebombázott szol­noki tiszai vasúti híd újjáépítésén. Onnan küldték előmunkás tanfo­lyamra. Azt jeles eredménnyel vé­gezte el és a kiváló tanulásért vá­gányépítő előmunkás lett az újszászi vonalon. Aztán újból iskolára került, pályamesteri tanfolyamra. Azt is si­keresen elvégezte és hamarosan ne­velőtisztnek helyezték át Szolnokról Szegedre. Amikor a szegedi tanfolyamok be­fejeződtek ő újból Szolnokra kérte magát, a mindennapi munka és a Szajolból Szolnokra járás mellett megszakítás nélkül tanult tovább. Esti tagozaton elvégezte a közgazda­sági technikumot mondván, hogy ar­ra sohasem fizet rá az ember, ha sok mindenben tájékozott. Aki szereti a munkát, az éppen úgy megtalálja a szépséget, a vasu­tas szakmában, mint a virágkerté­szetben, vagy a különböző kutató­munkában — mondja. Most meg kü­lönösen szép és nehéz Szekeres elv­társ feladata, mert mint vonalkeze­lőhöz hozzátartozik a szolnoki sze­mélypályaudvar. Ezt nagyon szépnek és egyben nagyön nehéz feladatnak is mondhatjuk. Szép, ahogyan épül az új pályaudvar, ahogy bontakozik benne a város jövője. Nehéz, mert rengeteg gondot és túlmunkát is je­lent ez számára. — Az emberekkel sem könnyű bánni, — folytatja — de lehet. Min­denki tudja, hogy a vasútnál sok olyan ember van, akinek alacsony az iskolai végzettsége. Ezért nem is mindig őket lehet hibáztatni. Leg­többjük azonban mégis olyan em­ber. akiket meg lehet nyerni a jóra, lehet velük dolgozni, csak tudni kell, hogyan férkőzhetünk a közelükbe. „Hat éves párttitkárságom idején tapasztaltam legérzékenyebben, hogy a legbiztosabb módszer az egyenes beszéd, az igazság, a magam meg­győződése akkor is, ha nemet kell mondani valakinek, — vallja. A tavasszal náluk is volt bérren­dezés. Többen keresték fei azzal a kéréssel, hogy pártfogolja őket. Sen­kinek nem tett előzetes ígéretet. Fe­lelőtlenség lett volna tőle. Ha pedig utólag szólt valaki, hogy mellőzték, utána járt annak is, hogy megtudja miért. Vállalta a kellemetleséget is, hogy ő mondja meg az illetőnek, ha azért nem kapott fizetésemelést, mert a munkájára nem lehetett úgy számí­tani, mint a másokéra. Volt olyan eset is. amikor jogos kéréseket kel­lett képviselnie. Akkor is csak az­után mondott igent, amikor már meggyőződött azok jogosságáról. Képzettség, a szakmában, a köz­életben való tájékozottság, egyenes­ség, következetesség, ez Szekeres István munkájának alapelve. Erről győzött meg a vele való beszélgetés néhány órája és az is, hogy ellen­szavazat nélkül újjáválasztották. — BORSI — Több hetes késéssel Jobb a szeptemberi, mint a novemberi vetés Lakást a fiataloknak Két évvel ezelőtt, nyárvé­gén nagv ünnep volt Mart­fűn, a Tisza Cipőgyár lakó­telepén. Tizenhat család boldogságát kísérte örömmel a gyártelep. Akkor költöztek be az első KISZ-házba. Az a külsőleg is szép, bentről meg sokaknak me­sébe illő kényelmes KTSZ- ház az első volt a megvében. A Tisza Cipőgyár megértette, ha azt akarja, hogy letele­pedjenek nála a fiatalok, ott­honuknak tekintsék a gyárat, a városiasodó falut, akkor lakás kell! így aztán a kezdeményezés nem fejeződött be az első házzal. A kollektív szerző­désben további KISZ-házak felépítését „iktatták tör­vénybe”. A gyári építkezési csoport most is szorgosan dolgozik. Év végén újabb 16 lakásos házat adnak át. Két szoba, összkomfort. Fizetnek pedig érte a fiatal házaspárok 18 ezer forintot, s lakásonként ad hozzá mindeeviknek 10 ezer forintot a vállalat. Köl­csön. De milyen kedvezmé­nyes! öt év múlva kell a törlesztést megkezdeni, s ha tíz év után is a vállalat dolgozója a lakó. ötezret el­enged a gyár. Hűségjutalom, ösztönzés hűségre? Mind­kettő. A jövő még biztatóbb. A tárgyalások már folynak. Még előnvösehb feltételekkel, még több lakást szeretne éoíteni dolgozóinak a válla­lat. Már sokan mondják: érde­mes Martfűn letelepedni. Építők a pusztán s.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom