Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-24 / 224. szám

1970. szeptember 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 TerjeéJl a képtelefon A jövő telefonjához a képernyő is hozzá tartozik majd. A hívást nem a tárcsa elforgatásával, hanem megszámo­zott gombok megfelelő sorrendben történő lenyomásával hajtjuk majd végre. Amerikai mérnökök a felvételen látható módon alakí­tották ki a videotelefont. Az Egyesült Államokban ez év elején helyezték üzembe az első „képesített” telefonháló­zatot (a Szovjetunióban már korábban létrehozták a kép­telefon-hálózatot Moszkva, Leningrád és több más nagy­város között.) A képtelefonnak nemcsak az a „hivatása”, hogy a be­szélő partnerek kölcsönösen láthassák egymás arcát. Hasznosítására egyéb lehetőségek is vannak: rajzok, fény­képek, levelek, dokumentumok, táblázatok stb. „közvetít­hetők” vele gyorsan és egyszerűen. Sőt, ha elektronikus számítógéppel kötik össze a videotelefon-hálózatot, arra is mód nyílik, hogy a komputer „memóriájában” tárolt adatokat, képeket, számításokat, értékeléseket egyetlen gombnyomással „lehívják” a készülék képernyőjére. A videotelefon először nyújt lehetőséget a süketné­máknak arra, hogy nagy távolságból is „beszélgethesse­nek” egymással. Elvégeztetett ?... Blake úgy tett, mintha mindez csak úgv, véletlenül jutott volna az eszébe, s rá sem pillantott a japánra. Pe­dig, ha most látja az arcát, észreveszi, milyen örömet szerzett a zömök kis ember­nek. •— Igen, azt hiszem általá­nossá lesz a háború... — fe­lelte Kono. — De mi nem akarunk az Egyesült Álla­mokkal hadba kerülni... A mi érdekeink Távol-Kelethez fű­ződnek... Ügy gondolja, hogy vissza tud kerülni a flottá­hoz? Én azt hiszem, oda fia­talemberek kellenek... — Attól függ, kinek ki a barátja... — ment bele a játékba a „robotemberek egykori királya”. — Hát igen... Mert ilyes­mit égy kisember nem tud elintézni... Ahogy látom, jól benne van már a korban.™ Blake azonban egy kis időt akart nyerni« gondolkodnia Hiába, múlik fölöttünk az idő... — Sajnos... De azért az öregebb korosztálynak is vannak előnyei. Háború ese­tén a tapasztalat sokszor töb­bet ér, mint a fizikai erő... Különösen a flottánál... Kü­lönben, van egy jó barátom a Pennsylvanián. Tudja, a zászlós hajónkon... Nem is kis ember... Oda szeretnék visszakerülni... A zászlós ha­jóra... — Hogyan? Ügy tudom, a Pennsylvania kint hajózik a nyílt tengeren. A levelezés sokáig tart... — Ah, a Pennsylvania most Hawaii szigeteknél horgonyoz... Így beszélgetett a két sé­táló, mindketten ízlelgetve, próbálgatva a másikat.,. Ko­no meghívta Blake-et, va­csorázzék vele Bonson Street-i lakásán. kellett, vajon megéri-e az időt a további „játék”, ezért Újból működik a pincskaib Először 19i69-ben vették birtokukba a jászfényszarui Béke Tsz KISZ tagjai a szö­vetkezet központi épületében létrehozott pinceklubot. Az új létesítmény már az első napoktól kezdve a fiatalok kedvenc szórakozóhelye lett. Nemcsak a tsz, hanem más KISZ-alapszervezetek fiatal­jai is szívesen jártak oda. Az a felismerés, hogy a klub biztosítani tudja a fia­talok részére a kultúrált szórakozási lehetőségeket, ar­ra ösztönözte a tsz vezetőit, hogy a szükséges átalakítá­sokkal korszerűsítsék a he­lyiséget. Nyáron, amikor a mező- gazdasági munkák miatt ke­vesen látogatták a klubot, el­kezdték az átalakítási mun­kákat. Húszezer forint költ­séggel, szép burkolattal, új berendezéssel és a korszerű klubmunkához szükséges fel­szerelésekkel látták el. Pár napja a fiatalok újból bené­pesítették a már közkedvelt szórakozóhelyet. Napjainkig is feloldatlan ellentét: nyelvünket viszony­lag kevesen ismerik és be­szélik a nagyvilágban, mi pedig — ennek ellenére — igen szerényen állunk a nyelvi műveltséggel. Mondták már nekem Tal- linnból érkezett vendégek, hogy az oroszon kívül társa­loghatunk franciául, vagy németül, — francia és bel­ga kommunista vezető is ter­mészetesnek tartotta, hogy jól beszél oroszul. (Sok fran­ciaországi iskolában a vá­lasztható kötelező nyelvek egyike az orosz). A nyelvismeret hiánya nemcsak a személyes talál­kozásoknál okozhat nehézsé­get, hanem az alkalmazott tudományok területén szinte mozdulni sem tud az a ma­gyar szakember, aki nem ismeri az iparágra, gyártás­ra stb. vonatkozó külföldi irodalmat. A szakfordító há­lózatunk ugyan elég erős, de még így sem győzi a kelet­ről, nyugatról szüntelenül áramló irodalom fordítását. A hasznos technológiákat le­író szakcikkek, módszerek azt válaszolta, a meghívásra, hogy aznap estére már el­ígérkezett valahová. Kono most már nem hagyta embe­rét: ebédre hívta meg Bla­ke-et, mégpedig azonnalra... — Étkezzünk együtt a hí­res japán vendéglőben, a Kawafuku Teiben... Külön­leges a kiszolgálás és pom­pás a konyha. Fürdő is van, gésák i's vannak... Nos? — kérdezte Blake-hez fordulva. Hiába volt az egykori „izomember” ravaszsága, ne­héz volt kitérnie a japán meghívása elől... Végül is igent mondott, közben törte a fejét: vajon tényleg kém ez a Kono? Még mindig nem volt biztos a dolgában, bár egyre inkább erősödött benne a gyanú, hogy a zö­mök kis japán kémértesülé­seket akar tőle szerezni, pon­tosabban tengerészeti adato­kat. Egy homályos érzés azt sugallta neki, hogy Kono fontos szerepre akarja fel­használni. Felötlött benne az is, hogy értesíteni kellene az illetékeseket, mert egy idő — Rakd csak ki a zsebe­det Pista! A szutykos, agyonfoltozott nadrágból néhány 20 fillé­res kerül a rendőrtiszt elé. — Más nincs? — Nincs. Minek hoztak be? — Mit keresel éjszaka az állomáson pénz nélkül? — Moziban voltam. Most meg sétálok egy kicsit. Mi­ért? Nem szabad? — Mit láttál a moziban? — Affene se tudja már. valami szerelmes film volt. — Tudsz róla, hogy ma szünnap van a moziban? — Nahát akkor mit kérde­zik, ha úgyis tudják — mondja a fiú, s nagy lobon- cos szőke fejét sértődötten leszegi. — Nem akarok ha­zamenni. A mutter folyton ricsajozik. — Hogy van most az anyád? — Mostanában nem része- geskedik annyit, mert a férfijét lecsukták. Otthon ve­ri a balhét nekünk. — És az apád? — Hát az meg jól megve­ri őt. — Hol is dolgozol Pista? — Itt Szolnokon Vass bá­sokszor csak fél éves, egy éves késéssel jelenhetnek meg, különös tekintettel nyomdaiparunk leterheltsé­gére. Akárhogy, akárhonnan kö­zelítjük meg a kérdést, a végkövetkeztetés ugyanaz: meg kell tanulnunk oroszul, németül, angolul, vagy fran­ciául, — kinek, kinek me­lyik nyelv ismerete a leg­megfelelőbb, a legszüksége­sebb a munkájához. örvendetes, hogy ezt a szükségszerűséget egyre in­kább felismerik az emberek. Erre következtethetünk abból az érdeklődésből, amely a TIT nyelvtanfolya­mok iránt Szolnokon is meg­nyilvánul. A TIT megyei szervezete — az adottságok korlátozott­sága miatt egyelőre csak Szolnokon — az idén már audió-vizuális módszerrel is tanít nyelveket. Ez a mód­szer az egész világon bevált, a leghatásosabb nyelvtanu­lási forma. A különböző cse­lekményeket ábrázoló vetí­tett képek nézése közben a tanfolyam résztvevői, gépi múlva falán késő lesz. De még nem merte megtenni: hátha téved és felsül. Együtt ebédeltek, de a be­szélgetés nem volt érdekes. Igaz, végigcsinálta az itt szo­kásos szertartást, s ez ön­magában is igen kellemes volt. Kono javaslatára elő­ször a fürdőhelyiségbe men­tek, ahol két japán hölgy vette kezelésbe őket. A ru­háitól megfosztott Blake úgy érezte, mintha újjászületett volna a kis japán nő ujjai alatt. A lábujjától a feje- búbjáig végigmasszírozták, aztán forró fürdőben lemos­ták. Igazi felfrissülés volt ez, s az ebéd különösen jól esett. De a beszélgetés semmit sem hozott. A japán mintha meg­feledkezett volna arról, mi­lyen melegen érdeklődött még egy órája is az amerikai flotta iránt... Ugye, ugve, mondta önmagának Blake, hátha csak a régi emlékek vonzzák hozzá a japánt? Megállapodtak, hogv két nap múlva ismét találkoznak, ugyanitt, a japán étteremben. Á rSatönzött tengerészek — Valóban kitűnő a kony­ha — állapította meg Blake. És a harmadik napon is­mét ott voltak... Végigcsi­nálták a fürdő és az étkezés egész szertartását, közben beszélgettek. Kono most már nyíltan beszélt arról, hngv őt első­sorban az érdekli. mikor akar Blake a flottához visz­csinál. Fajin ember az. 30—40 forintot keresek egy nap. Fuvarozunk. Legszívesebben ott laknék nála az istálló­ban. Ott csend van — ered meg a fiú beszéde, mert ér­zi, hogy érdeklődés kíséri szavait. Z. I. tizenhat éves. A ne­velők számára ő az a tipikus „nehéz eset”. Nem bűnöző. Apját, anyját viszont nyil­vántartják a rendőrségen. Hói garázdaságért, hol bot­rányt okozó részegség miatt gyűlik meg a bajuk a ható­sággal. Menthetetlen iszáko­sok. Pista két évig Homokon élt, cipésznek tanult. — Többször is megszökött. Vé­gül is az anyja vállalta érte a felelősséget, s a fiú haza­költözhetett. A gyerek ugyanis idővel keresőképessé cseperedett. A pénzét elve­szik tőle. Ennivalóra, ciga­rettára hagynak nála vala­micskét. — Mondtam Vass bácsi­nak, ne adja oda nekik a ke­resetem. Szenvedjenek meg ők is a pénzért. — Bizony Pista ruhát, ci­pőt kellene venned. Nem járhatsz ilyen rongyosan, el­hanyagoltan — tanácsolja hang útján — természetesen a vezető nyelvtanár magya­rázatával és kiegészítésével — hallják is a képi úton ki­fejezett cselekvést. Csaknem négyszázan je­lentkeztek a TIT nyelvtan- folyamaira a megyeszékhe­lyen — egyes tagozatokra még elfogadnak hallgatókat, de néhány már megtelt — a német és angol audió-vizuális tagozatra, a hagyományos né­met kezdő, haladó orosz, angol és francia kezdő, il­letve haladó tanfolyamra. Érdekes és sokat jelentő a tanfolyamok hallgatóinak foglalkozási megoszlása. Ja­varészt fiatal szákemberek igénylik a nyelvtanulást. A Szolnok és Vidéke Vendég­látóipari Vállalat huszonhat kereskedelmi szakembere — jórészt felszolgálók — jelent­kezett a tanfolyamra (az igazsághoz tartozik, hogy fő­leg a munkahely „ambicio- nálására”: a tanfolyam díját a vállalat fizeti ha a beirat­kozott elvégzi a nyelvi kur­zust, amely 136 óra, illetve 64 óra). <— ti — szamenni? Ki a barátja a Pennsylvanián? Az „izomem­ber” némi színlelt habozás után így felelt: — Jimmie Campbell... Blake ebben a pillanatban találta ki a nevet, hiszen so­ha életében nem volt Camp­bell nevű ismerőse. — Régóta ismeri Jimmie-t? :— ösztökélte most már egy­re határozottabban Kono. — Igen... Együtt szolgál­tunk... Ö már felvitte a ka­pitányi rangig... — Kapitány? Ejha? Ez szép! És ön mi volt a flot­tánál? _ < — őrmester..; — Ez is szép... Sokszor ta­lálkozik Jimmie-vei? Azért kérdezem, mert mindig cso­dáltam az ilyen tengeri med­véket. akik az életüket egy rozzant bárkának szentelik .. •— hazudta kissé sután Kono. •— Tudia. mi tengerre ter­mett ország vagvunk. sziget- ország. nekünk életünk a ha­jó... Hajó nélkül meg sem tudnánk lenni... Janán sze­repe a világban attól függ. milyen erős a tengeren... Ha ön figveli az úisáeokat, ak­kor olvashatja, hánv ezer és ezer japán halászhajó fut szerte az óceánokon... Jim­mie olvan idős, mint ön? —- Igen... — Együtt Kezdték á szol­gálatot? — igen. együtt.,; — És 6 azóta is á flottá­nál szolgál? Ilyen régen? — adta tovább a csodálkozót Konoi — Nagyon Gffves fiú,,,- » Imádja a tenger^ régi ismerősként a rendőr­tiszt. — A, jó ez nekem, — néz a fűző nélküli otromba ba­kancsára. — Aki dolgozik, minek annak más? A mai fiatalok nagyon öltözködnek. Dehát majd megjön az eszük. — Vehetnél egy száz fo- ritos, jó erős farmert. — Azt-e? Fei nem húz­nám! Tőlem ott pusztulhat a boltban. Huligánoknak va­ló az kérem — mondja ön­érzetes, megbántott hangon. — Így nem tetszel ám a lányoknak. — Járok is én utánuk I Könnyelműek, meg buták a mai nők — vált át komoly, bölcs hangra a fiú. — Miért, te hány osztályt jártál? — Négyet. De én nem is vágok föl, mint mások. — És most, hogy mész ha­za egy fillér nélkül? — Felvesz a kalauz. Is­mer már. Vagy kérek valaki­től egy forintot. Igen, ismerik már a kör­nyéken is, a rendőrségen is. Nem árt senkinek, a mun­kát sem kerüli. „Csak” egy kisiklott élet. Tizenhatéve­sen. — HORVÁTH — Külföldi tévések hazánkban Szívesen és gyakran for­gatnak televíziós stábok ha­zánkban. A nyáron ná­lunk járt Bemard Vicki, a világhírű rendező is, a „Malachiás csodái” és a „Híd” című film alkotója. Ezúttal a „Hamis súly” című művét rendezte a nyugatné­met Interpell tv-cég rende­lésére. A bajor tv-riporterek az augusztus 20-i ünnepségekről István király születésének évfordulója alkalmából ren­dezett megemlékezésekről forgattak színes filmet. Bécs- ből szeptember elején érkez­tek vendégriporterek, ők ló- tenyésztésünk iránt érdeklőd­ték s Bábolnán forgattak. A manchesteri televíziósok Pá­rizstól Isztambulig kísérik kamerával az Orient express útvonalát. Az NDK televízió­jának munkatársai október­ben egyhónapos körutat tesz­nek hazánkban, s interjúkat, riportokat készítenek ipa­runk, mezőgazdaságunk fej­lődéséről. — Tényleg jó barátok? — Nagyon. Szolgálatkész, nagyon rendes fickó. Bár egy kicsit ravasz... De csak olya­nokkal, akiket kevésbé is­mer... — Hogyhogy ravasz? *— Hát, amikor kártyá­zunk... — Igen? Kono megkönnyebbült. Már valami másra gondolt. De a kártyabeli ravaszko­dás, az semmi... Az sokszor még segíthet is... Mert akit ő kiszemelt magának, annak ravasznak kell lennie... Ter­vei így kívánták... Igen. ra­vaszul kell kijátszania a tiszttársak éberségét, óvato­san kell megrendezni a ta­lálkozókat, ravaszul kell megszereznie az adatokat, méghozzá a legfontosabbakat, a leglényegesebbeket... De Kono erről — érthe­tően — nem beszélt Blake- nek. Ellenben újra és úira, csak úgy mellesleg megje­gyezte. hogy neki egy nagyon jól működő vállalkozása van, s a vállalkozásból természe­tesen sok pénze. Ebből sok mindent tudna finanszíroz­ni... Például Rlpkp-nek is tudna teremteni egv olyan vállalkozást, amely élete vé­géig nyugodt öregkort bizto­sítana... Blake úgy tett. mintha haüandó lenne a dolgon gon­dolkodni. Elbúcsúztak és el­váltak. Saját hangját hallhatta Ebédre hívta azonnalra On hány nyelve Szabó László — Sólyom József: Á kikötő elpusztul: 7.55-kor II. Blake időt akar nyerni

Next

/
Oldalképek
Tartalom