Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-24 / 224. szám

MJEG Y EI P Á RT BIZ OT T SÁG M E GYE I T A NÁCS LAPJ A XXI. évf. 224. sz. 1970. szept. 24., csütörtök VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara: 80 fillér Gondoljunk a holnapra E gy újságíró kollegám írta le az esetet: A nyugatné­met gyárban az egyik igazgató stopperórával a ke­zében vizsgálgatta a Magyarországon készült mo­dem szerszámgépet. Mint mondta, a másodperceket ellen­őrizte. „A gépet azért vesszük, hogy sokat dolgozzon. Jóval többet, mint az ember. Mi mindig azt a gépet keressük, ame­lyik az előzőnél is többet dolgozik... Éppen ezért a berende­zés áránál is fontosabb számunkra a gép teljesítménye.’’ Olvasva a fenti sorokat, eszembe jut egy tanácskozás. Jó példája annak — sajnos, még van ilyen —, hogyan megy ez „magyar módra”. Három ajánlatot ismertetnek a tervezők az új üzem felszereléséhez. Az első: egy korszerű gépsor, olyan, ami ma az adott üzemhez hasonlókban működik az ország­ban és jól bevált. Mintegy tizenöt-húsz éves konstrukció. A második: egyik testvérország új konstrukciója, nálunk még csak mutatóban van belőle. A harmadik: ugyanennek egy korszerűsített változata, még senki nem látta, az egyik őszi vásáron lesz először Európában bemutatva. (Tudni kell, hogy a gépsor 1974-ben kezd majd termelni, felszerelése féj évnél több időt vesz igénybe.) A beruházásért felelős igazgató első döntése: az egyes számú ajánlatot fogadja el. Miért? Mert az jól be­vált. Meg, hogy ne legyünk nagyigényűek, stb. El­készülnek a számítások. A második számú ajánlatban szerep­lő gép nemcsak szebb, korszerűbb terméket bocsát ki, hanem az évi termelési értéke is magasabb. Kifogás: nem ismerik a kezelését, hogyan tanítsák meg rá a munkásokat — a régit már ismerik, azzal nincs ilyen gond. A harmadik javaslatra még csak nem is gondol senki. Találgassunk. Melyiket venné a nyugatnémet tőkés? Bi­zonyára a harmadikat, de talán még most nem is döntene. Várna a végső időpontig, hátha megjelenik a piacon egy még újabb konstrukció. Az idézett példa szerencsére már nem általános nálunk. Idézhetnénk a vegyiművek, a Hűtőgépgyár példáit — de saj­nos. főként a megye kisebb vállalatainál, még él az ilyen el­maradott szemlélet. Felkészültebb ipari vezetőink már jól tudják, hogy a gépi berendezéseket nem az öröklétnek veszik. Tudják, hogy a gépek kihasználhatóságának foka — és csak ennek függvényeként az élettartama' — a beruházási dönté­seknél a legfontosabb tényező. Ennek kell alárendelni minden mást, nem utolsósorban a szakmunkások, gépkezelők felkészí­tését is. S ha a nagyobb hatásfokú‘gép, gépsor'esetleg drá­gább is, az elhatározásnál az árát is a hatásfok függvényeként kell vizsgálni. N emcsak a fenti példa esetében hallottunk olyat: „Na bumm, mit számít az a néhány másodperc, amivel gyorsabban forog”. Hadd válaszoljak az említett német igazgató szavaival: „Igen, de mi nem egy da­rabot, hanem naponta sokezer darabot akarunk gyártani. Szorozzuk ennyivel azt a néhány má­sodpercet, az időt, korunk egyik legdrágább „nyersanya­gát”, s mindjárt más a helyzet”. Fogadjuk el a véleményét. Ugyanis ezzel semmiféle kapitalista mentalitást nem impor­tálunk, hisz az ily módon elért többtermelés, vagy a legyár­tott korszerűbb termék a miénk. Nálunk vezet a szükségle­tek jobb kielégítéséhez, a nagyobb választékhoz, stb. És még egy nem elhanyagolható szempont: az ilyen kor­szerű gépek még más előnyt is rejtegetnek. A munkafegye­lem szilárdításának kiváló eszközei ezek — s ki merné mon­dani, hogy ez nem égető kérdés manapság. A gép diktálta munka tempó, a modern, igényes berendezés kezeléséhez szük­séges munkafegyelem, nemcsak a termelékenység fokozásának tartaléka — hanem egyszeriben a régi kócerájokban szüle­tett, s ma is honos „amerikázó” élet, munkamorál kiseprűzé- sére is alkalmas. Folytassuk? Olyan kulturált, magasan kép­zett munkásokat kíván, akik — éppen e tulajdonságaiknál fogva — sokkal korszerűbben gondolkodó üzemi kollektívákat alkotnak majd. ól vigyázzunk hát, mai vezetők, hogyan alapozzuk meg a ma elköltött milliókkal az utánunk jövők, a holnap ipari üzemeit, a növekvő igények ki­elégítését. A Hűtőgépgyárba látogatott az olasz szakszervezeti delegáció Tegnap délelőtt Zucalli Lanfranco vezetésével Jász­berénybe látogatott az a hat­tagú olasz szakszervezeti dele­gáció, mely a Szakszervezetek Szolnok megyei Tanácsa vendégeként szeptember 22— 25-ig tartózkodik megyénk­ben. A delegációt a Jászság fővárosába elkísérte Árvái István az SZMT vezető tit­kára és Vad András a me­gyei pártbizottság osztályve­zetője. A jászberényi program el­ső áilomása a Hűtőgépgyár óvodája, bölcsődéje volt. A vendégek nem tagadták meg az olaszok köztudottan híres gyermekszeretetét, előbb el- játszadoztak az apróságokkal, azután a nevelési módszerek­ről, a gyári óvodák, bölcső­dék fenntartásáról érdeklőd­tek. A látogatás a Hűtőgép­gyárban folytatódott. Nagy János, a szakszervezeti bi­zottság titkára fogadta és üdvözölte az olasz delegációt, majd László Károly műszaki igazgató röviden ismertette a gyár történetét. Beszélt a legtekintélyesebb megyei üzemnek a magyar iparban elfoglalt jelenlegi helyzeté­ről. Vázolta a Hűtőgépgyár jelentős műsáaki koncepcióit. Üzemlátogatásra hívta meg a vendégeket, akik a központi előadóteremben megtekintet­ték a ..Magyar rapszódia” és a „Látogatás a Lehel-család­nál” című rövidfilmeket. A delegáció vezetője és tagjai a gyárlátogatás után nagy elismeréssel beszéltek a látottakról, — bognár —• Ma Földet ér a Luna-16 A pártkongresszus tiszteletére Három héttel határidő előtt készül el a kisújszállási Gyógyászati Segédeszközök Gyára Az EPSZER szocialista felajánlása Nem is olyan régen még a kisújszállási vasúti so­rompón túli kövesutat „préri” szegélyezte, most pedig frissen szikkadt betonúton gördülhetnek az újonnan épült gyár elé a gépkocsik. S nem is olyan távoli jövő, hogy a préri helyén épült üz emcsarnokokban kétszázötven lány, asszony hajlik a gépek fölé. A Gyógyászati Segéd­eszközök Gyárának legújabb részlege épül a kisúji ha­tárban. A szocialista brigádok elhatározása Nagyon sok ember várja türelmetlenül, hogy mielőbb megkezdődjék itt a termelő- munka. Várja az a sok tíz­ezer beteg ember, aki most még csak hosszú várakozás után juthat gyógycipőhöz, művégtaghoz, megannyi olyan segédeszközhöz, amely segítséget nyújt gazdájának a mindennapi élethez, a baj, a betegség könnyebb elvise­léséhez. És várja Kisújszál­lás városa is, hiszen még mindig megoldatlan a lá­nyok, asszonyok százainak munkába állítása. Az új gyár pedig új munkaalkalmat, jó kereseti lehetőséget biztosít. Remélhetőleg minél előbb — mondják az említettek. S, hogy valóban ígv legyen, az építők is mindent elkövet­nek. Először az augusztusi termelési tanácskozáson ke­rült szóba az átadási határ­idő előbbrehozása. Az építési Tímár Mátyás, a Miniszter- tanács elnökhelyettese szer­dán találkozott Francesco de Martino miniszterelnök-he­lyettessel. A megbeszélés so­rán áttekintették a két or­szág, valamint az európai gazdasági, politikai élet fon­tosabb kérdéseit. Tímár Má­tyás magyarországi látoga­és szerelőipari vállalat igaz­gatója Kiss Sándor, és fő­mérnöke Dikó Miklós emlí­tették meg a munkásoknak, hogy nagyon sok ember ér­dekében jó lenne mielőbb befejezni az építést. A kérés elhangzott, s a munka élen­járói, a párttagok, a szocia­lista brigádok vezetői máris összedugták fejüket. A hatá­rozat gyorsan megszületett; mindegyikük a maga munka- területén három-négy héttel előbb végez. A gyárban az eredeti terv szerinti decem­ber 15. helyett november második felében megkezdőd­het a próbaüzemelés. Ahogy a gyár vezetői, a szocialista brigádok papíron is megfo­galmazták elhatározásukat: 1970. november 23-ra. a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusának tisztele­tére a gvár műszaki átadását — átvételét biztosítják. tásra hívta meg Francesco de Martinot. A miniszterel- nökhelyettes a meghívást köszönettel elfogadta. Ezután Emlio Colombo mi­niszterelnök fogadta Tímár Mátyást. A tanácskozás során áttekintették a Miniszterta­nács elnökhelyettese római tárgyalásainak eddigi ered­A műhelyben már sorakoznak a gépek 1970. szeptember 23., pon­tosan egy hónappal a vállalt határidő előtt; Az üzemcsar­nokban már helyükön so­rakoznak a varrógépek, a ci­pőipari automata gépek. A világos, csupaüveg üzem mennyezetén higanygőzlám­pák sorakoznak, a betonpad­lón már a közlekedési utakat is felfestették. A gépek többsége csehszlo­vák gyártmány, a martfűiek testvérvállalata, a SVIT ké­szítette, de például a kéreg­behúzó gép a karcagi szö- vekezet munkáját dicséri. Az üzemcsarnokkal szemben ké­szen áll a raktár is, sőt pol­cai már alkatrészekkel, anya­gokkal telve. Az EPSZER vállalat szo­cialista brigádjainak, kollek­tívájának összefogásaként, a nehézségek ellenére is két hónap múlva megtörténhet a műszaki átadás. S ez' a mun­kasiker nemcsak a pártkon­gresszusra készülő dolgozó­kat dicséri, de elismerést kelt a leendő munkásokban, az új gyár termékeit várókban egyaránt. menyeit. Kicserélték nézetei­ket az európai gazdasági együttműködés szélesítéséről, ennek során szóba kerültek a gazdasági, külkereskedel­mi, hitel- és pénzügyi mód­szerek összehangolásának kérdései, s tanácskoztak a két országot érintő kérdé­sekről. A Luna—16 automatikus űrállomás kozmikus rakétája szerdán moszkvai idő szerint reggel 11 óra 40 perckor (magyar idő szerint 9 óra 44 perckor) 185 ezer kilométeí távolságra volt a Földtől, fe­délzetén a Hold-talaj min­tákkal. A rakétával állandó rádió­összeköttetést tartanak fenn. Minden fedélzeti rendszer szabályszerűen működik. A rakéta műszerkamrájában és a visszatérő egységben a lég­nyomás 760 higanymillimé­ter, a hőmérséklet plusz 1 Celsius fok. A pályamérési adatok fel­dolgozása lehetővé tette, hogy pontosan meghatározzák a visszatérő egységnek a Föld légkörébe való behatolási pontja koordinátáit és a le­szállás körzetét. A visszatérő egység Kazah­sztán területén szeptember 24-én, moszkvai idő szerint reggel 8 óra 20 perckor (ma­gyar idő szerint 6 óra 20 perckor) ér Földet. A szovjet lapok továbbra is elsőoldalas cikkekben szá­molnak be a Luna—16 sike­res űrkísérletről. Mint a föl­di koordinációs számítóköz­pontból érkező jelentések aláhúzzák, a Luna—16. auto­matikus űrállomás repülése a Föld felé továbbra is az előre megszabott program szerint folyik. A szakembe­rek kiemelik, hogy a Föld— Luna párbeszéd pillanatra sem szünetel, s az automati­kus „robotűrhajós” engedel­mesen és pontosan hajtja végre a legbonyolultabb földi utasításokat is. A szovjet tudományos la­boratóriumok munkatársai már türelmetlenül várják a pillanatot, amikor beható vizsgálat tárgyává tehetik a Luna—16 rendkívül értékes Hold-kőzet szállítmányát. Tímár Mátyás gazdasági, külkereskedelmi tárgyalásai — hírek — TUDÓSÍTÁSOK — HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK — HÍREK — Fock Jenő fogadta a FAO vezérigazgatóját Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke szerdán a Parlament­ben fogadta A. H. Boermát, a FAO vezérigazgatóját. A meg­beszélésen jelen volt dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és Kazareczky Kálmán minisz­terhelyettes, a FAO magyar nemzeti bizottságának elnöke. A finn földművelésügyi miniszter látogatása Nestori Kaasalainen, a Finn Köztársaság földművelésügyi minisztere, a FAO VII. európai regionális konferen­ciáján résztvevő finn delegá­ció vezetője, valamint Samuli Suomela professzor, a dele­gáció tagja, szerdán Szécsény- be látogatott. A vendégeknek Sümegi János, a szécsényi II Rákóczi Ferenc Termelőszö­vetkezet elnöke mutatta be a közös gazdaságot. A finn mi­niszter és kísérete ezután lá­togatást tett idős Szabó Ist­ván Kossuth díjas szobrász­művész benczurfalvai műter­mében. Baráti találkozó A Csehszlovák Sajtó Napja valamint a Csehszlovák Kom­munista Párt központi lapja a Rudé Právo megalapításá­nak 50. évfordulója alkalmá­ból dr. Michal Rábek, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság nagykövetségének másod­titkára szerdán baráti talál­kozót rendezett a Csehszlo­vák Kultúra székházában. A baráti beszélgetést — amelyen részt vettek a ma­gyar sajtó vezető munkatár­sai. jelen volt Zdenek Horeni, a Rudé Právo helyettes fő- szerkesztője is. Nyereménybetétkönyv sorsolás Az Országos Takarékpénz­tár október 1-én, Sárvárott rendezi a nyereménybetét­könyvek 1970. harmadik ne­gyedévi sorsolását. A húzá­son a szeptember 39-ig vál­tott és a sorsolás napján ér­vényes nyereménybetétköny­vek vesznek részt. Üjabb 35 mesterség gyakorolható szabad iparként A könnyűipari értesítő leg­utóbbi száma ismerteti a könnyűipari minisztérium kisipari főosztályának közle­ményét az újabb szabad ipa­rok gyakorlására kiadható iparjogosítványokról. Har­mincöt olyan mesterséget so­roltak a képesítéshez nem kö­tött, úgynevezett szabad ipa­rok közé, amelyek eddig bi­zonyos képesítéshez kötött iparok résztevékenységei vol­tak. Kizárólag erre szóló ipar­jogosítvány alapján — képe­sítéshez nem kötött iparként — gyakorolható többek kö­zött néhány szolgáltató és ja­vító szakma, mint például a sportszer-javító, lakástakarí­tó, falradírozó, esernyőjavító, bőrkabát-tisztító, hordár; az új cikkek előállítói közül a fonott-szék készítő, a facipő készítő, a bútorrugó készítő, a textilhulladék feldolgozó és néhány más szakma. Ugyan­így nem képesítéshez kötött iparként gyakorolhatják mes­terségüket a vattacukor és tö­rökméz készítők — számukra azonban változatlanul kötele­zőek az Egészségügyi Minisz­térium élelmezés-egészség­ügyi előírásai. Vietnami szolidaritási nagygyűlés A VDK megalakulásának 25. évfordulója tiszteletére szerdán Egerben vietnami szolidaritási nagygyűlést ren­dezett a Ho Sí Minh tanár­képző főiskola. Jelen volt Hoang Luong, a VDK budapesti nagykövete és Nguyen Hung Khanh, a Dél- Vietnami Köztársaság buda­pesti nagykövetségének első titkára is. A nagygyűlésen részt vett a — dr. Julius Albertinek, a Banska Bistrica-i pedagógiai főiskola dékánjának vezeté­sével — Egerben tartózkodó csehszlovák küldöttség is. amely a testvéri kapcsolatok felvétele céljából érkezett a városba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom