Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-17 / 218. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. szeptember 17. A lengyel Tátra egyik völgyében, a Hala Kondratowan álló menedékházat tartják a turisták Európa legotthono­sabb menedékházának. A Kondratowa-tunistaház nem nagy és felszerelésében sem versenyezhet a modern hegy­vidéki szállókkal, a turisták azonban magasra értékelik otthonosságát, vendégszeretetét, meleg, sportszerű légkö­rét. A menedékház vezetője Stanislaw Skupien, az egyik első lengyel olimpiai síbajnok, [ • ___ „ Tűznyelő” barlang a déli Gerecsében A déli Gerecsében nagy lendülettel folyó karszthid- rológiai vizsgálatok, barlangi feltárások időről-időre újabb és újabb „rejtvénnyel” lepik meg a terület vallatott, nem­régiben ismét egy rendhagyó jelenség késztette gyors tá­vozásra a kutatókat. A milleniumi turul em­lékmű környékén egy jég­korban eltömődött víznyelő feltárását kezdték meg a barlangászok. A felső üregben kuksoló őrszem unalmában rágyúj­tott, illetve rá akart gyújta­ni, Egymás után hajigálta el a felparázsló, de meggyul­ladni sehogy sem akaró gyu­faszálakat. Először arra gon­dolt, hogy tűzszerszáma eset­leg átnedvesedett, de csak­hamar rájött, hogy a gyufa kifogástalanul száraz, a fur­csa jelenségre lenn dolgozó társait is figyelmeztette, akik erre gyufa helyett öngyújtó­val próbálkoztak, de nekik sem sikerült a benzines ka­nócot lángra lobbantam. Bár lélegzési nehézséget senki sem észlelt, s a lenti levegő tökéletesen tisztának tűnt, a kutatók „riadó start­tal” szálltak felszínre. Itt kontroliképpen papírfáklyát gyújtottak, s ezzel közelítet­tek az üreg szájához. A he­vesen égő papír azonban már a felszínen, fél méterre a lyuk szája fölött kialudt, jelezve, hogy a barlangból lassan kiáramló különleges összetételű levegő igától ja az égést. A különleges jelenség ma­gyarázata többféle is lehet. Többek között százalékosan olyan oxigén tartalmú leve­gő, ami a légzést nem nehe­zíti, de az égést nem táplál­ja. A titokzatos tűznyelő barlang rejtélyére azonban majd csak a pontos labora­tóriumi elemzés adhat vá­laszt, s a biztonságos kuta­tást is csak .ennek birtoká­ban folytathatják a dunán­túli röghegységben. Bélyeg­sarok V, nevelésügyi Kongresszus Szeptember 28-án a Ma­gyar Posta pedagógusainkat köszönti. Az V. Nevelésügyi Kongresszus megnyitása nap­ján 1 forint névértékű bé­lyeg jelenik meg. A magyar tanítók, nevelők mindig hűek voltak a néphez, első egyete­mes gyűlésüket 1848-ban forradalmi lendületben tar­tották meg és az állami is­koláztatás feladatairól foly­tak a viták. A most kezdődő kongresszus a köznevelésügy valamennyi fontos kérdését vizsgálja. A több éves előké­szítés után megnyíló kong­resszus az állami és társa­dalmi erők összefogásával kívánja a jövőt formáló ne­velő munkát minden eddigi­nél magasabb színvonalra emelni. Gál Ferenc grafikus mű­vész rajza bélyegeink ha­gyományos stílusától elütő modern vonalvezetéssel feje­zi ki a kongresszus alapesz­méit, jelképezi a nevelés fontosságát. A bélyeget a Pénzjegynyomda készíti of-, szetnyomásal. Sakk A fekete-fehér kockákon vívott csaták, a nemzetközi sakkversenyek gyakran sze­repelnek bélyegen. A jelen­tős tornákra a filatelisták is készülnek, a bélyegeket, em­lékbélyegzéseket sokszor csak szerteágazó levelezései lehet biztosítani. Már megkezdő­dött Siegenben a 19. sakk­olimpia, de ezt csak emlék­bélyegzések fogják megörökí­teni. A korábbi versenyek házigazdáival ellentétben ugyanis a Német Szövetségi Köztársaság postája nem szándékozik bélyeget kiadni. A sakkozók legnagyobb ver­senyéről 1952-ben Finnor­szág, 1960-ban a Német De­mokratikus Köztársaság, — 1962-ben Bulgária, 1966-ban Románia, 1968-ban Svájc bé­lyegek kiadásával emlékezett meg. A jelenlegi olimpián 60 nemzet fiai vesznek részt, köztük az 1952. óta megsza­kítás nélkül elsők, a szovjet versenyzők. A Szovjetunió több alkalommal adott ki ér­tékes sakk témájú bélyege­ket. legtöbbször az egyéni világbajnoki küzdelmekre. A Magyar Posta 1950-ben a sakkvilágbajnokjelöltek bu­dapesti mérkőzését tisztelte meg sorozattal, de sok hazai esemény. így legutóbb a deb­receni Maróczy Géza jubi­leumi verseny érdekes rajzú bélyegzője szerzett örömet a sakkfilatélia barátainak. Á kif nyomában „Ha a dolog érdekli ma­gukat, ha meg akarják láto­gatni a kábítószerélvezők poklának igazi kapuját, meg­adom a címet. Menjenek Ma­rokkóba, és majd megértik hogyan lehetséges az, hogy olyan hatalmas mennyiségű kábítószer érkezik Angliába, Franciaországba, Olaszor­szágba”. Ezeket a szavakat egy csalódott hippi mondotta el francia újságíróknak, akik az útbaigazítás nyomán el­jutottak a marokkói Keta- mába, az indiai kender, a kif birodalmába. A vallo­mástévő fiú , Európába visz- szaérkezve jött rá, hogy az a bizonyos jóindulatú va­rázsló nem ellenszolgáltatás nélkül segít. De erről majd később... A pipák körbe járnak Chechaouen színes, zajos kis terén sajátos — arab, francia, spanyol — keverék­nyelvet beszélő fiatalok nyü­zsögnek. Heves gesztikulá- cióval kísért beszédjükben az európaiaknak idegen, kif és a már jólismert hasis sza­vak fordulnak elő legtöbb­ször. Itt senkit sem fogadnak idegenként, s a sárga porral töltött pipák hamarosan kör­bejárnak. Mindig akad valaki, aki az újonnan érkezők kalauzolá­sára tapintatosan felajánlja szolgálatait, jelezvén, hogy tudják kívánságukat. A vá­sárlóknak azonban ajánlatos előzetesen megismerkedniök az itt uralkodó íratlan tör­vényekkel, mert különben könnyen megeshet, hogy — kis tétel vásárlása esetén — az elégedetlen eladó je­lenti fel, így kívánván érde­meket szerezni a hatóságok­nál. A reklám szükségességét ezek az egyszerű, tudatlan emberek is belátják. Ha vá­sárlásra nem is kerül sor, szívesen vezetik el a gépko­csival is megközelíthetetlen 2000 méter magas fennsíkon elterülő ültetvényekhez az olyan érdeklődőket, akiknek látogatásától a ketamai ha­sis hírének további terjedé­sét remélik. Az idegen elé táruló sivár kép, a beesett, beteges arcú, rongyos em­berek nem sokat sejtetnek a kif-termelés gazdaságosságá­ról. Vezetőjük elégedett mo­solya azonban aranyfogakat csillant. A téglácslcák — bűntudat nélkül Földjeiket teraszosan mű­velik, a kukoricához hason­ló növény pedig kevés gon­dozást igényel. Augusztus végén a . csúcsán megszáradt leveleket és hajtásokat sze­dik le, és morzsolják porrá. Ebből nyerik a hasist, ame­lyet különböző formában árusítanak. A por a legfino­mabb, a legdrágább cigaret­tába való, — a kópé, amely olyan mint a dohány, pipá­ba képül. A port újabban bi­zonyos melegnyomásos el­járással kis téglácskákká sajtolják össze. A gépi be­rendezést egyik kliensüktől kapták ajándékba, s az ez­zel készített téglácskák min­denütt, vagy legalábbis ke­vés kivétellel átjutnak a vámon. A falubeliek nem éreznek bűntudatot. Bizonyára azért, mert megélhetésük egyetlen forrása, a kif, s ezen a terü­leten más kultúr-növény nem honosítható meg. A termesztésre egyébként en­gedélyük is van, amelyet még őseik szereztek egy rég elhunyt királytól. A termés egyrészét megtartják maguk­nak. Az itt élő emberek ugyanis azt vallják, a kif úgy szédít, mint a bor, de jobb mint az alkohol, mert nem árt a belső szerveknek. Ezt a feltevést azonban a hosszabb-rövidebb ideig itt élő hippik nem látszanak igazolni. Majdnem mind soványak, fogaikat általában egy éven belül elvesztik, sze­mük színe megváltozik. Csomag a hippi bőröndökben Ketama híre tömegével vonzza az autóstoppal, sok­szor pénz nélkül érkező, a kábítószer rabságában élő kalandvágyó fiatalokat. Kis közösségeket alkotnak, s az itt eltöltött időben egyetlen kívánságuk, hogy zavartala­nul, jóformán, ingyen él­vezhessék az európai piacon az arany árával vetélkedő hasist. Pénz hiányában gyakran nem is esznek, de a „segítő” kezek mindenki­hez eljuttatják a napi ada­got. Egyszer azonban feléb­red bennük valamilyen nosz­talgia, meghatározhatatlan, leküzdhetetlen honvágy, amely arra kényszeríti őket, hogy egy-egy repülőjegy el­lenében bármely feladatot vállaljanak. Ekkor kezdi meg működését az a gépezet, amely a kábítószer mázsáit löki ki Marokkóból Európa nyugati fővárosai felé. En­nek a gépezetnek a működé­se sajnos éppannyira elemi erejű, mint tragikus. A „varázsló" i" Ekkor lép színre a „segítő­kész” varázsló, akit az ara­bok a hippik fejének nevez­nek. A zárkózott, negyven év körüli vörös hajú férfi szinte misztikus személye időnként feltűnik szállodá­jának teraszán. Karján ka­lóz-tetoválás olyan szinibólu- mokkal, amelyeknek értel­me nincs, csupán látványos külsőség önmaga és tisztelői számára. Hippinek tűnik, de bizarr megjelenése józan üzletembert takar. Amikor határozott lépé­sekkel asztalához indul, a hirtelen támadt csendben óvatos suttogás indul meg a „varázsló” legendás alakjá­ról és tevékenységéről. Azt beszélik róla, hogy a fekete mágia kiváló művelője, az okkult tudományok beava­tottja, akinek igen nagy hatalma és — tekintélyes bankbetétje van. Csak kevés embert fogad bizalmába és nem szereti a jövedelmének forrása felől érdeklődő ki­váncsi idegent. Óvatossága nagyon is érthető... Az odatévedt hippik szó- szerint, gondolkodás nélkül fogadják el ajánlatait, — mi mást tehetnének? Ügy érzik, ha ő is benne van, bármily veszedelmes dolgot is elkövetnek, annak nem lehet súlyos következménye. A hazatérést jelentő jeggyel együtt egy csomagot is kap­nak, amelyet bőröndjük mé­lyébe rejtenek, s ha szeren­cséjük van, sikerül leadniok a megadott párizsi vagy ró­mai címre. A kapott felada­tot mindnyájan igyekeznek jól megqldani, mert a bi­lincs vasa és a „segítőkész” varázsló hangja egyformán félelmetes. A feladat pedig nem köny- nyű és egyáltalán nem ve­szélytelen. hiszen a józanul gondolkodó emberek és a hivatalos szervek Nyugat- Európában is harcot folytat­nak a kábítószerkereskedők és kábítószer rabságában élők ellen. Mégis, a nyugati világban ez az „üzletág” egyre jobban virágzik, s nö­veli a „varázslók” és meg­bízóik bankbetétjét. (B.) A brit paradicsomsűrítmény-piac A brit feldolgozóipar és a külföldi szállítók egy része sürgeti, hogy mentesítsék az importvám alól a sűrített pa­radicsomot, amely olyan fo­gyasztói termékek alapanya­ga, mint amilyen a ketchup és a főtt babkonzerv. Az in­dítványt most vizsgálja a ke­reskedelmi kamara. Ha a kezdeményezés sikeres lesz, radikálisan módosíthatja a je­lenlegi szállítási feltételeket és elősegítheti az áremelke­dések megakadályozását az érintett termékeknél. Egészen a legutóbbi három évig a Nagy-Britanniába im­portált sűrített paradicsom 80 százaléka Olaszországból szár­mazott, amelynek más nagy paradicsomtermelő országok­hoz hasonlóan 10 százalékos behozatali vámot kellett fi­zetnie termékeire. Azóta a Kennedy-forduló jegyében a legtöbb exportáló ország ese­tében 7 százalékos közös vámtarifa-csökkentést hajtot­tak végre. Az egyik exportáló ország, Portugália vonatkozá­sában pedig teljesen megszűnt a vám az EFTA-program keretében megvalósuló még gyorsabb tarifacsökkentés eredményeként Olaszország részesedése a tavaly összesen 62 ezer ton­nás és 8 millió font értékű brit importból ma már mind­össze 5500 tonna, míg Portu­gália részaránya a három év előtti jelentéktelen meny- nyiségről 40 ezer tonnára nőtt A vámtarifa-módosítás, amely kevésbé szembeszökő­vé tette Portugália privilégiu­mait, nem juttatná egyidejű­leg újra nyeregbe a Közös Piachoz tartozó Olaszországot. Mindenfajta változtatásnak a fő haszonélvezője minden bi­zonnyal Spanyolország lenne, amely Nagy-Britannia fő friss paradicsom szállítója és amely évente több mint 100 ezer tonnát ad el itt, kb. 15 millió font értékben. Török­ország, amelynek jó alapja van engedmények követelé­sére, tekintettel a jelenlegi kedvezőtlen egyenlegre a Nagy-Britanniával folytatott kereskedelemben, hasonló­képpen előnyöket húzhat a változtatásból. A brit kereskedelmi kama­ra döntése alapvetően befo­lyásolja a vállalkozás sikerét és a feldolgozóipar érdekei­nek is megfelel, amely azt szeretné, ha a szállítmányok egyenletesbben oszlanának meg a mostaninál. Emellett a döntés, ha kis mértékben is, de kedvezően befolyásol­ná a háztartások költség­szintjét is. Dánia csökkenti húskivitelét Dánia szarvasmarhaállomá­nya 1969 végén 3,5 százalék­kal volt alacsonyabb, mint az előző év hasonló időszaká­ban. Ugyanakkor a marha- és borjúhústermelés is 3 szá­zalékos csökkenést mutatott. A dán parasztok jelentős számú növendékállatot adtak el vágásra a világpiaci nagy kereslet következtében jelent­kező magas árak ösztönzé­sére. 1969-ben a dán vágóhida- kon 1 250 000 szarvasmarhát vágtak. Ebből 600 000 volt a hízott borjú. Dánia 1969-ben mintegy 600 000 élő szarvas- marhát szállított külföldi pia­cokra. A hazai vágások száma is jelentős emelkedést mu­tat. A cukoripar fejlődése A cukoripar világszerte hatalmas ütemben fejlődik. Jugoszláviában rekonstruál­ják és korszerűsítik a cukor­gyárakat, Pakisztánban 8 korszerű cukorgyárat építe­nek. Cukorgyár építéséhez fogtak a Fülöp-szigeteken is, míg Indiában 14 új gyár épül. Marokkóban és Görögország­ban külföldi tőke részvételé­vel építenek cukorgyárat. A A dán vágóhidakon levá­gott szarvasmarhák 90 száza­léka friz és dán vörös fajtá­ból adódik, 10 százaléka a jersey, amelynek húsát főként további feldolgozásra éréke­sítik. A marha- és borjúhús fo­gyasztás Dániában 1969-ben 11 százalékos növekedést mu­tatott. A hazai fogyasztás nö­vekvő kielégítése csak a ki­vitel csökkentésével volt le­hetséges. A marhahús kivitel 37,3 százalékkal, a borjúhús kivitel pedig 4,3 százalékkal csökkent. A legnagyobb csök­kenés az NSZK, Nagy-Britan­nia és Portugália felé volt ta­pasztalható. A dán húskivitel 82 százaléka irányult EGK országokba, az előző évi 78 százalékkal szemben. Szovjetunióban Frunze kirgiz városban lengyel szakembe­rek építenek korszerű cukor­gyárat. Az 1971—1975-ös években a Szovjetunióban az eddigi 306 cukorgyár mellett még néhány tucatot helyez­nek üzembe. Nigériában, brit beruházással ugyancsak cu­korgyárak építését tervezik közvetlenül az új cukornád­ültetvények mellett. Ahol évente háromszor érik be a kukorica Bulgáriában a knezsai Ku­koricatermesztő Intézet üveg­házaiban már az idei máso­dik kukoricatermés érik. A termés egy részét éppen most takarítják be. A kutatóintézet tudományos munkatársai a kukoricatermesztéssel kapcso­latban üvegházi kísérleteket folytatnak, értékes hibrideket állítanak elő. Az üvegházak közbeiktatásával egyharma- dára sikerült lerövidíteni a nemesítési folyamat normális lefolyásához szükséges időt. A kutatóintézetben most készítik elő a harmadik ve­tést. Először a múlt év szep­tember végén, október elején vetettek kukoricát és az első termést január végén takarí­tották be. Másodízben február elején vetettek és most „aratnak”, a harmadik ter­mést már szabad ég alatt, az intézet kísérleti parcelláiról takarítják be. Üzembe helyezték az első jugoszláv tejvezetéket A Soca völgyében üzembe helyezték Jugoszlávia első tej­vezetékét. Hossza 400 méter, az 1375 méter magas Zaslap hegységről indul, s a Soca völgyében a legelőkön át az 1000 méter magas Kuhinja hegységig vezet. Innen a tejet tehergépkocsikkal Km és Vrsno falvakon át a kobaridi tejgyárba szállítják. A tejvezetéket együttesen építették a kobaridi tejgyár, a tolmini földművesszövetke­zet és a Soca völgyében élő parasztok, akik minden ta­vasszal a hegyi legelőkre te­relik gulyájukat. Fönt a he­gyen több mint 1000 liter te­jet fejnek naponta, s ezt az új vezetéken át most már könnyűszerrel juttatják el a kobaridi tejgyárba. Eddig a parasztok maguk dolgozták fel. A terv szerint a vezetékei később meghosszabbítják, j.

Next

/
Oldalképek
Tartalom