Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-23 / 197. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara: 1 forint XXI. évf. 197. sz. 1970. aug. 23.. vasárnap. MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG MEGYE* TANÁCS PJ A Hazaérkezett Moszkvából a magyar küldöttség Szombaton hazaérkezett a Varsói Szer­ződés tagállamai politikai tanácskozó tes­tületének moszkvai ülésén részt vett ma­gyar küldöttség; Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt kor­mány elnöke, Péter János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere. Fogadásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Fehér Lajos és Komócsin Zol­tán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB osztályvezetője, Gyenes András külügyminiszterhelyettes, Garai Róbert, az MSZMP KB külügyi osz­tályának helyettes vezetője, dr. Gál Ti­vadar, a Minisztertanács titkárságának ve­zetője, Ferro József, a Külügyminiszté­rium protokoll osztályának megbízott ve­zetője. Jelen volt F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. (MTI) Magyar—szudáni tárgyalások Khartoum ban Témák és viták A komoly szándék olykor a fonákját mutatja. A vezetőség kétesztendei tevékenységéről számot adó taggyűlésen felszólalt az üzemgazdasági osztály szimpatikus, fiatal mérnök­közgazdász vezetője is. El- marasztalólag szólt azokról, akik a párttaggyűléseken csak a szorosan vett terme­lési, gazdasági kérdések­ről vitatkoznak, s ha más téma van napirenden, akkor a hangjukat sem hallani. Mindennek szelle­mes kifejtése után rátért fölszólalása lényegére. Ter­melési, gazdasági kérdések­re, s csakis azokra. Azt cse­lekedte, amit elmarasztalt. Humor? Mi tagadás föllel­hető benne. Mégsem e jó­indulatú, jószándékú két­arcúságon érdemes eltöp­rengeni, hanem azon a na- gyonis fontos kérdésen, hogy témák és viták miként kapcsolódnak össze, vagy éppen különülnek el a kommunisták, s közösségeik a pártalapszervezetek te­vékenységében ? Az a tény, hogy a veze­tőségválasztást előkészítő, beszámoló taggyűléseken nagy az aktivitás, örvende- ' tes. Ahogy pozitívum a vi­tázó kedv fölélénkülése ál­talában is a kommunisták tanácskozásain. A beszámo­lók sok helyen joggal álla­pítják meg: az eltelt két esztendőben növekedett a politikai érdeklődés, s ami ettől elválaszthatatlan, a vélemények cseréje. Jó do­log ez. Jó, ha a viták való­ban a lényeget ragadják meg, s főként, ha a viták eredményeként tettek kö­vetkeznek. Ma még ez nem mindenütt természetes. Van, ahol csak addig ju­tottak, hogy — vitatkoznak. A vita hevében a téma ma­ga nem is kerül mérlege­lésre, érdemes-e egyáltalán rajta rágódni, vitatkozni? A példa lámpását megra­gadva: érdemes-e energiát, időt fecsérelni arra, hogy apró-cseprő, pillanat szülte s temette ügyeken vitatkoz­zanak, s közben a valóban fontosra, lényegesre nem jut erő? Az egyik pártalap- szervezetben például hosz- szasan vitatkoztak azon, miért dúrják fel a nemrég füvesített üzemudvart, he­lyes-e, ha a brigádok kirán­dulásra költik a jutalmat, ahelyett, hogy szétosztanák s így tovább. E „nagy hord­erejű” kérdések mellett va­lahogy, árnyékban maradt, s nem is került napvilágra, hogy az üzemben hirtelen megnövekedett a selejt, s az elfuserált munkadara­bok javítása miatt ijesztő­vé vált a túlóra felhaszná­lás. Mindenekelőtt ez utóbbiakon lehetett, s kel­lett volna is vitatkozni, s mivel nem azt tették, a te­kintélyük, a tömegbefolyá­suk aligha lett szilárdabb. A pártszervezetekben az elmúlt esztendőkben elmé­lyült az összefüggések fel­tárására, elemzésére való hajlam, s alkalmasság. A A Népköztársaság Elnöki Tanácsa kitüntetéseket ado­mányozott az idei Tisza- völgyi árvízvédekezés során kifejtett kiemelkedő tevé­kenység elismeréséül. Kitün­tetésben részesült az árvíz elleni védekezéshez segítsé­get nyújtó, ideiglenesen Ma­gyarországon állomásozó szovjet csapatok több tag- t te gazdasági reform előkészí­tése, bevezetése és kibonta­koztatása nagy próbatétel volt a pártszervezetek szá­mára. Egyre szerencsésebb kézzel választják ki a prob­lémák garmadájából a va­lóban lényegeseket a kom­munisták, azokat, melyek­ben szükség van állásfog­lalásukra, s melyekben tud­nak is megalapozott, utat mutató véleményt mondani. Mert a fontossági sorrend, a témák közötti válogatás nem ellenére, hanem javá­ra van a munkának. A zeg­zugos ösvényeken nincs szükség a forgalomirányí­tásra, ám meglehetnek-e nélküle az utakat összefogó csomópontok? így valahogy igaz ez a pártszervezetek esetében is. A műhelyen, üzemen, gyáron belüli mun­ka ezer ágra oszlik, s hiba, ha a kommunisták az ezer ág mindegyikével törődni akarnak, ha a témák rang­ja azonossá válik, ha a vita, s nem annak eredménye a fontos. Baj, hogy miként azt be­vezetőben említettük — sok termelési, gazdasági kérdés szerepel a taggyűléseken? Az élet természetes tükrö­ződése ez. Inkább arra kell a hangsúlyt tenni: milyen formában kerülnek napi­rendre? Ha úgy, hogy a részletekből nem kerekedik ki az egész, ha például a bérkérdés nem bérpolitika­ként, hanem csupán szemé­lyi sérelmek, kívánalmak köntösében szerepel vitaté­maként, akkor aligha jut­nak egyről kettőre. Ha kár­hoztatják az adakozó anyagellátást, ez sem len­dít sokat. Ám ha megkere­sik az összefüggéseket — az üzemen belüli szervezetlen­séget, a késve feladott ren­deléseket, s így tovább — akkor a vita a teendők irá­nyát, útját is kimunkálja, módszereit pedig már a gaz­dasági vezetésnek kell megtalálnia. Azaz: elap­rózódás helyett a fő kérdé­sekre való koncentrálás, operatív beavatkozás he­lyett a távlatokra is figye­lő irányítás. Ahogy termelési kér­désekben, úgy más témák esetében is ez a járható út. A pártépítés, az oktatás, a pártcsoportok tevékenysége, az ideológiai munka, a fel- világosító tevékenység, mind-mind vitatéma, ahogy az országos politika sok kérdése is. Ha: van új gon­dolat, s mondanivaló. Ez húz ugyanis választó vona­lat az ál-, s a valódi viták közé. Mert bármennyire he­ves legyen is a szószaporí­tási kedv, a lényegtelen csip-csup ügyekben, végül marokból kipergő homok az eredmény, nincs semmi megfogható. S a fordított­ja: a lényeges kérdésekhez fűzött jó gondolat, helyes észrevétel, segítő tanács méhében hordja a cselek­vés, az intézkedés ígéretét is, a vita eredménye meg­fogható, mert tettekre vált­ható. M. O, Az Elnöki Tanács többek között Fodor Mihálynak, a Szolnok megyei tanács vb- elnökének. Hegedűs Lajos­nak, a Középtiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság vezetőjé­nek, Mészáros Józsefnek, a tószegi községi tanács vb- elnökének a Munka Érdem­rend arany fokozata kitün­tetést adományozta. Zsúfolt program várt Lo- sonczi Pálra, az Elnöki Ta­nács elnökére, a szudáni hi­vatalos látogatás második napján. A késő esti órákba nyúló pénteki díszvacsora után, amelyet Nimeri szudá­ni elnök adott Losonczi Pál tiszteletére, a szívélyes és baráti légkörű, oldott han­gulatú vacsorán — amelyen a vendéglátók részéről a forradalmi parancsnoki ta­Finn vendégeinket a városi tanács vb-termében fogadták. Csorna Kálmán, a városi ta­nács vb-elnöke a város 25 éves fejlődéséről szóló tájé­koztatójában többek között a következőket mondotta: — Az új gazdasági mecha­nizmus idején a szocialista ipar városunkban teljesítette az eléje állított követelmé­nyeket. Az 1968-as évet jelen­tős eredménnyel zártuk. Je­lenleg az ipar — közlekedés együttesen mintegy 3.5 mil­liárd forint termelési érté­ket állít elő, a kereskedelem összes forgalma 1 milliárd forint körül van. 1969 I. fél­évében a termelés, a gazdál­kodás, az áruforgalom és szolgáltatásban az eredmé­nyek a jellemzőek. Az ipar és értékesítés között mind­jobban kialakult a piaci kap­csolat. A gyártó vállalatok A megyénkben tartózkodó tallinni delegáció tagjai teg­nap délelőtt a megyei tanács és a KISZ bizottság hasonló beosztású vezetőivel tartot­tak szakmai megbeszélést. Az eszmecsere során sok ér­tékes javaslat született, me­lyek megvalósulásuk után kiszélesítik majd Szolnok megye és testvérvárosa, Tal­linn barátságát. Még a délelőtt során ke­nács és a kormány tagjai, magyar részről Losonczi Pál és kísérete vett részt — Ni­meri elnök és Losonczi Pál mondott pohárköszöntőt. Nimeri elnök a forradalmi parancsnoki tanács tagjai, a miniszterek és a szudáni nép nevében üdvözölte Losonczi Pál látogatását Khartoum- ban, „a két Nílus találkozá­si pontjánál, a két kultúra bölcsőjénél”. egyre jobban figyelembe ve­szik a megrendelő, a piac igényeit. 1969-ben, — már második évben — a vállala­tok maguk csinálták éves terveiket. A tervek készíté­sét az előrelátás, a gondos­ság, a piaci igények mind tökéletesebb felmérése jel­lemezte. Jelentős helyet fog­lalt el e tekintetben a hitel útján előirányzott fejlesztés. A terv készítéséhez nagy mértékben igényelték a dol­gozók javaslatait, vélemé­nyeit. — Kedvezően alakult a vállalatoknál a bérfejlesztés, mely általában 2—2,5 szá­zalékkal volt magasabb 1969- ben az előző év hasonló időszakánál. A bérfejlesztés nagyrészt a nyereség, pré­mium és jutalom formájá­ban történt kifizetésekből, vagyis a termeléshez közvet­rült sor arra az összejövetel­re. melyen értéKelték az egy hetes itt tartózkodás tapasz­talatait. Az értékelésen meg­jelent — Csáki István, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a megyei párt- bizottság első titkára, Tóth János Zagyi János és Váczi Sándor, a megyei pártbizott­ság titkárai, valamint a ven­dégek és a vendéglátók. Délután a delegáció a rá- kóc^jfalvai Rákóczi Tsz-be Szombaton délelőtt Lo­sonczi Pá) megtekintette a Sudan Textil Industry LTD. Khartoum-i gyártelepet, majd ellátogatott az egyik Khartoum környéki tejfel- dolgozó és baromfi tenyész­tő üzembe, amelyet a közel­múltban vettek állami el­lenőrzés alá. Délután tartot­ták meg Losonczi Pál és Ni­meri elnök hivatalos tárgya­lásait. len kapcsolódó mozgó bér­rendszerből adódik. Har­minchárom termelő egysé­günknél vezették be a csök­kentett munkaidőt, áttértek a heti 44 órás munkaidőre. A csökkentett munkaidő be­vezetése jó tapasztalatokat hozott. Vainö Mäkinen, Riihi- mäki-i polgármester (parla­menti képviselő) köszönte meg a finn delegáció nevé­ben Csorna Kálmán tájékoz­tatóját. Válaszbeszédében többek között hangsúlyozta: — Az, hogy kis országok vagyunk, nem akadályoz bennünket abban, hogy részt vegyünk a béke védel­mében. Az utóbbi idők ese­ményei igazolják, hogy le­hetőségeink vannak is erre. Beszédét a következő sza­vakkal fejezte be: — Emeljük a poharat a békéért, a városaink közötti testvéri kapcsolat megszi­lárdításáért. Finn vendégeink a követ­kező napokban a megye- székhellyel. illetve a me­gyével ismerkednek. látogatott, ahová elKisérte a vendégeket többek között Csáki István és Soós István, a megyei tanács elnökhelyet­tese is. A szövetkezet nevé­ben dr. Bereczki László el­nök köszöntötte az érkezőket. Ezután az észt vendégek kisérőikkel — gépkocsikba szálltak és megtekintették a közös gazdaságot, este pedig a tiszteletükre rendezett va­csorán vettek részt. Ma: Heti világhíradó Mindenfelől 2. oldal A megújhodott Tiszamenti Célravezető módon Jó okuk van a bizakodásra 3. oldal Románia nemzeti ünnepén Politika pongyolában 12 ezer kilométer a barátság útján 4. oldal A láthatatlan ember Szombati szemle a piacon Falusi búcsú 1970 5. oldal Szobrot kap Nagy-Balogh János az első magyar proletárfestő Közízlés és korszerűség 6. oldal Az MSZMP X. kongresszusának irányelvei 7-10. oldal Virág az aszfalton 11. oldal A megszámlált ember Eldorádo ' 12. oldal Szigetek királynője Mindannyian énekeltünk 13. oldal Keresztrejtvény Sporthírek — eredmények 15. oldal Újabb nyeremény rekord Huszonegy a nyerőszám Mozi, rádió, tv műsor , .16. oldal Árvízi kitüntetések A békéért9 Riihimäki és Szolnok testvéri kapcsolatáért Testvérvárosunk küldöttei a megyeszékhelyen Tegnap délután kedves vendégeket fogadtak Szolnok vá­ros vezetői a megyeszékhelyen. Testvérvárosunk, Riihimäki képviseletében Väinö Mäkinen polgármester (parlamenti kép­viselő), Hjalmar Elomaa tanácselnök, Eero Lahtinen másod­tanácselnök, Urho Koskinen városi vezetőségi tag látogatott Szolnokra. Végéhez közeledik tallinni vendégeink látogatása

Next

/
Oldalképek
Tartalom