Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-13 / 189. szám

1970. augusztus 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Magyar autómosó és szárító berendezés Gárdonyi Géza: Most már eressz el, kérlek! Jól van, Dsidsio, de engedj, hadd menjek végre I Nem várathatom uramat. Az ég angyalai védjenek meg! A láthatatlan ember Képregény változat: Cs. Horváth Tibor. Korcsmáros Pál Modem autómosó és szárító berendezés üzemi próbáit kezdték meg a Petőfi-híd budai hídfőjénél. Az automatikusan működő berendezést a Híradástechnikai Gép­gyárban készítették. A sikeres próbák után rövidesen üzembe helyezik az új gépko­csimosó állomást. (MTI foto — Jármai Béla felv.) Élet a százalékok mögött Sztárok a konyhában Holnap indulunk. Ha méltóságot verekszem ki magamnak, és visszaté­rek, remélhetem-e, hogy .Ha- visszatérsz is... Nem, Zéta. nem ígérhetek semmit. Ne kívánd, .hogy megmondjam, miért. Egyszei italán majd megtudod... De most... | Megcsókolhatod oz arcomat, Zéta. Ct a kivetkező nap hajnalán, miközben a táltosok fehér lovat áldoznak a hadak urának, a fegy­veres százezrek elindulnak napié ugat felé. ‘ ~ n v Elvesztett már valamit ? A sztár szó sokféle kép­zetet kelt. Lehet nagyon csi­nos filmszínésznő éppúgy, mint férfi énekes, de lehet cola, táskarádió, tv vevőké­szülék, melynek nem rangja, csupán neve a sztár. Ma már annyi a sztár, hogy jut be­lőlük a konyhába is ... Igaz, alakjuk a legkevésbé hason­lít a sztárokéra. „Álruhát” öltöttek: gáztűzhely, elektro­mos vízmelegítő, kávéőrlő, porszívó, mosógép, centrifu­ga, hűtőszekrény formájában játsszák szerepüket. Egyre Ha egyszerű sémát alko­tunk: a gépipar termékeit két nagy csoportra oszthat­juk. Az egyik: a termelő- eszközök s tartozékaik, ezek ún. közületi fogyasztásra ke­rülnek. A másik: a tartós fogyasztási cikkek nagy cso­portja, melyek a magánfo­gyasztást szolgálják. A leg­utóbbi két évtized a termé­kek mindkét csoportjában rekorder tempójú növekedést hozott. A gépipar termelése 1950 és 1967 között az Egye­sült Államokban háromszo­rosára, Japánban a huszonöt­szörösére, az NSZK-ban a négyszeresére, Franciaország­ban a háromszorosára, ha­zánkban pedig a hat és fél­szeresére növekedett. Jó, rendben van, de mi haszna ebből — mondhatja az olvasó — a háziasszony­nak. a családnak? Az. hogy padlásra került a mosóteknő, már csak emlék egyre több családban a konyhai tűz­helyben való begyújtás, nem okoz izomlázat, csuklófájást a ruhacsavarás, nem a kút, a kamra köve hűti az ételt, A ma emberének már nem csoda a kigyúló villanykörte, de még csoda az egyenesben közvetített foci-világbajnok­ság a tévé képernyőjén. A ma emberének gyermeke azonban már ezt is termé­szetesnek veszi — hiszen szü­letése pillanatától készen kapja —, oda sem figyel, úgy kapcsolja be a magnót, a tévét, a táskarádióját. A mama még tartott picit a sivító porszívótól, a brummo- gó mosógéptől, a lánya már rutin mozdulatokkal kezeli azokat. A technikát a hu­szadik század embere: haza­vitte. Be a lakásba, annak minden helyiségébe. A technika áldásaiból — olykor átkaiból, ha éppen bedöglött valamelyik masina — mi jutott eddig nekünk, magyaroknak? Mert nem ke­fontosabbá váló szerepüket. A párt Központi Bizottságá­nak határozata a negyedik ötéves terv irányelveiről ki­mondja: „Az áruellátás a lakosság minden rétege szá­mára fejlődjön. A kiskeres­kedelmi forgalom 38—40 szá­zalékkal növekedjen. Javíta­ni kell a lakosság áruellátá­sát, főleg tartós fogyasztási cikkekből...” Helyben va­gyunk. A tartós fogyasztási javak sztárkarriert befutó csoportjánál. Azaz: a gép­iparnál. a feldolgozásra váró élelmi­szert, hanem a „frizsi”, a hűtőszekrény .. . Mindehhez ipari háttér kellett. Gépek, szerelőszalagok, alkatrészek milliárdjai. Mert ma rész­letre kapható, szinte rátuk­málják az emberre azt, amit évtizede csak a mázlisták tudtak megszerezni; a nagy­képernyős tévét, a palackos gáztűzhelyet, a hűtőszek­rényt. S hogy bizonyítsuk a sztár karrierjét: a Szovjet­unióban 1955-ben 87 ezer, 1968-ban 4 700 00 mosógépet gyártottak, 1960 és 1968 kö­zött a szocialista országok­ban meghúszszorzódott a hű­tőszekrény termelés, Japán­ban évente 3o millió rádió- készüléket, az Egyesült Ál­lamokban 10 millió tévé ké­szüléket gyártanak. S a jö­vő? Az újságok naponta ad­nak hírt a kazettás magnók új típusairól, a színes tele­vízió hódításáról, a házi- moziról. azaz a szalagra vett tévé-műsorokról, sőt, már a háziújságról is, melyet az előfizető lakásán nyom ki egy ügyes szerkezet. Szédü­letes? Természetes. lünk versenyre az évente öt­millió hűtőszekrényt termelő Egyesült Államokkal, a há­rommilliót kibocsátó szovjet, iparral, de azért mi is a pá­lyán vagyunk. 1960-ban mindössze kilencezer elekt­romos hűtőszekrényt készí­tett a maevar ipar. 1969-ben meg — 214 ezret... Televízió­ból 139 ezer készült 1960- ban. 345 ezer 1969-ben. Por­szívó 23, illetve 75 ezer. S a centrifuga? Hát kérem: 1960- ban 98 darab volt a produk­tum, mi tagadás, nem lehet fölvágni vele. Az 1969-essel már inkább, mert az 95 ez­ret tett ki... Ilyesfajta „apró­pénzre” lehet fölváltani a gépipar címszó alatt tömö­rülő al-ágazatok, a gépek és gépi berendezések, a villamos készülékek gyártása, a mű­szeripar, a járműipar, a hír­adástechnikai ipar, s a többi teljesítményét. Ezt és még sok mást tömörít az az egy­szerű ténymegállapító mon­dat, hogy két évtized alatt a hazai gépipar meghétsze- rezte termelését. Azt a ter­melést, melynek tárgyiasult eredménye a golyóscsapágy — 1950-ben egy darab sem készült az országban, most meg évente 15 millió —, a portáldaru, a turbógenerátor, a nyerges vontató éppúgy, mint a centrifuga, meg a hűtőszekrény. IXem bálvány: eszköz Néhány éve heves szópár­bajok zajlottak le a „frizsider szocializmusról”, akadtak, akik jobb ügyhöz méltó buz­galommal óvták a honpol­gárt... Mitől is? Attól, hogy kényelmesebbé, könnyebbé tegye a mindennapijait? Mert a hűtőszekrénnyel, a tévével, s a többi hasznos jószággal ezt, s csak ezt tet­te. Nem bálványok ezek — ha azok olykor, csak addig, míg kevés van belőlük —, hanem eszközök. Munkát könnyítő, életet kényelme­sebbé tevő eszközök. Hiszen miféle kára lenne annak, hogy 1960 és 1969 között, ezer lakosra számítva a mo­sógépek száma 45-ről 158-ra, a hűtőszekrényeké négyről 80-ra, a porszívóké 11-ről 87-re, a tévéké 10-ről 155-re nőtt? Az eszközök senkit nem tesznek rossz emberré, az önző, az anyagias, a „szer­ző” típus nem a gépipar mű­helyeiben készül. A gépiparban az iparban foglalkoztatottak 30,2 száza­léka, 554 ezer ember dolgo­zik. A múlt esztendőben 81.4 milliárd forint értékű termék — ebből 25,5 milliárd export — hagyta el a gépipar vál­lalatainak raktárait, hogy új eszközöket termelő csúcsesz­tergaként. terhet szállító gépjárműként, szórakoztató tévékészülékként! italunkat hűtő szekrényként szolgálja mindannyiunkat. Mészáros Ottó Az emberi feledékenység határtalan. Férjek szemreb­benés nélkül feledkeznek meg házassági évfordulójuk­ról, feleségük születésnapjá­ról. vagy a hazaadandó fi­zetésről. Gyerekek a feladott leckéről, vagy az esti fogmo­sásról. Hivatalnokok az elin­tézendő aktáról. Háziasszo­nyok a gázra tett ételről. A felejtés nagy adomány. Ezáltal nyílik lehetőség új ismeretek befogadására. A feledékenység viszont sok bosszúságot, kellemetlensé­get okoz. Az emberi feledékenység- ről vallanak azok a tárgyak, csomagok, amelyeket villa­moson, vonaton, autóbuszon, járműveken felejtenek az utasok. Külön találttárgy osztálya van a Budapesti Közlekedési Vállalatnak. Itt a villamosokon és az autó­buszokon elvesztett holmi­kat őrzik. A taxiban, utcán, nyilvános helyeken elvesz­tett tárgyakat a rendőrségen adják le. A vonaton hagyott értékeket a pályaudvari ta- lálttárgyak osztályán lelhetik meg a feledékeny utasok. Nyugati pályaudvar. Sze­mélyvonat a harmadik vá­gányról... Az első vágány mellett tessék vigyázni. Sze­relvényt tolnak be... Nyüzs­gő forgatag. Érkezők, indu­lók. A vonatkísérők érkezés után végignézik a kocsikat. Felhúzzák az ablakokat, be­csukják az ajtót, összeszedik az ottfelejtett tárgyakat. A mai „zsákmány”: napszem­üveg, női köpeny és egy do­boz sárgabarack. Viszik az érkezési ügyeletre. Jegyző­könyvbe írják melyik vona­ton, mikor találták. 24 óráig itt őrzik, azután átkerül a találttárgy raktárba. Polcokkal, fogasokkal tele terem. Az elhagyott tárgyak gazdag választékával. Csak így első pillantásra: ernyők, rádiók, szatyrok, bőröndök, kalapok, kabátok. De van itt horgászfelszerelés, rúd téli­szalámi, faszobor, fokos, kő­korsó, menyasszonyi csokor, (vajon esküvő előtt, vagy után hagyhatta el a boldog ara?) tejeskanna (tejjel), könyv, határidőnaptár, sátor­lap, műfogsor, vasutas-sap­ka. ital. Egy másik állomáson tör­tént. A vonatban csendben alvó csecsemőre bukkant a kalauznő. Dajkálta, babus­gatta. Az állomás nődolgozói azon gondolkoztak, örökbe­fogadják a barátságos bébit. Tejet adtak neki. tisztába tették, amikor késő este be­állított a meglehetősen zilált mama. aki bevallotta, hogy gyerek nélkül könnyebben tudta intézni dolgait. Nemcsak a vonaton, pá­lyaudvari padokon, váróter­mekben, toaletben, telefon- fülkében is gyakran akad­nak elvesztett igazolványok­ra, pénztárcára, ruhanemű­re. .Viccként mesélik a követke­zőt: bedűlöng a találttárgyak osztályára egy középkorú férfiú. — Elvesztettem száz forintot, nem hozták be vé­letlenül? — Nem, ma csak tíz forintot adtak le — így a raktáros. — Nem baj, míg behozzák a többit, elviszem ezt! — Olyan is volt, hogy el­hagyott vőlegény itt kereste hűtlen menyasszonyát — mosolyog az ügyeletes. De komolyra fordítva a szót, megtudom, hogy példá­ul a Nyugati pályaudvaron évente 3—4 ezer tárgyat ta­lálnak. Most tartanak az 1959-nél. Jelenleg még 1145- öt őriznek, s csak 809 tár­gyért jelentkezett a gazdája. A pályaudvaron 1 hónapig tárolják az ott talált holmi­kat. (Kisebb állomásokon 1—2 hétig), s azután vidéken a vasút-igazgatóság központ­jába, Budapesten a Keleti pályaudvar megőrzőjébe szállítják. Minden megőrző­ben csak akkor adják ki a meglelt tulajdont, ha az el­vesztés és a megtalálás ada­tai egyeznek. (Vonat, útvo­nal, pályaudvar, dátum). — A tapasztalat? — Sokan veszítenek el. de kevesen keresik meg holmi­jukat. S főleg az értéktelen, elnyűtt kabátokért, üres szatyrokért jönnek. — Mi volt a legértékesebb talált tárgy? — Találtak már pénzt, 15 ezer forintos filmfelvevőgé­pet, bőröndöt 8 ezert forint áru csipkefüggönnyel. — ön vesztett már el va­lamit? — Kulcsot. A találttárgy raktár kulcsát. — Visszahozták? — Igen, leadták a talált­tárgyak osztályán. Kádár Márta Rekorder tempó A hazavitt technika

Next

/
Oldalképek
Tartalom