Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-13 / 189. szám

1970. augusztus 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kétszáz esztendeje ’ mm m m at *** ■ ^mmh| ^ Mi újság Pesten? Csurka István tv-fi Im je Az a szerencse ért, hogy — az országos lapok tv ro­vatvezetői, kritikusaival együtt — jóval a bemutató előtt láthattam Csurka Ist­ván: Mi újság Pesten? című tv-filmjét. Miért emeltem ki, hogy az országos lapok tv-kritikusai- val együtt? Nem hivalkodás­ból, hanem azért, hogy még- inkább érthető legyen a mon- dókám. Amikor véget ért a hetven perces szakmai bemutató, senki sem mozdult... A min­dig rohanó, a főváros kultu­rális forgatagában olyan so­kat vállaló kritikusok is mintha a székhez ragadtak volna. A tv-nézőkkel szembeni tapintatlanság lenne részle­tezni, hogy miről is szól a film. Az új varázsát, a vára­kozás izgalmát dehogy is akarom elrontani. Abban a kérdésben azon­ban, hogy „mennyi” ez a film, már színt kell valla­nom. A problematikáját én nem érzem alapvetően feszítőnek. 140 000 ionná műtrágya Június végéig 400 ezer tonnával több műtrágyát vettek át a mezőgazdasági nagyüzemek, mint az elmúlt év azonos időszakában. A többlet egy részét az árvíz­sújtotta területekre irányítot­ták. Az ottani gazdaságok az eredetinél 140 ezer tonnával nagyobb mennyiséget hasz­nálhattak fel. Az AGRO- TRÖSZT illetékesei szerint nem minden nagyüzem élt a lehetőségekkel, volt olyan is, amelyik még a korábbi megrendelését is visszavonta. Hajdú-Bihar megyében húsz­ezer tonna foszfor- és ugyan­ennyi nitrogén-műtrágyára nem tartottak igényt a meg­rendelő gazdaságok, de nem ért a terven felüli vásárlás lehetőségeivel a Csongrád megyei gazdaságok egy része sem. A Szabolcs-megyei üzemek ugyanakkor lényegesen több talajerőpótló-anyagot szerez­tek be, erre igen nagy szük­ség van, mert a szervesanyag utánpótlás is megnehezült az árvízsújtotta gazdaságokban. Az viszont tény, hogy helyü­ket nem lelő emberek ma is élnek nálunk; egyik típus a film főhőse. Persze az írónak inkább csak keretadó gondolatként kellett a Vántoczki fiú prob­lémája, hogy elmondjon egyet s mást adott rétegek életviteléről, gondolatvilágá­ról, magatartás formáikról. S el is mondja, méghozzá nagyon életközeiben, megka- póan „életszagúan”. Lehet rajta gondolkodni, mindenkinek, akiben felelős­ség él társadalmunkért! Lehet, sőt kell a film egyes kategórikus kitételeivel vi­tatkozni, de nem megnézni, — mulasztás! A rendező Félix László, az operatőr Ráday Mihály, és a színészek — Sinkó László, Schwetz András, Moór Ma­riann és Kállai Ilona — re­mekelnek. A Csurka-film — annnyira hamisítatlan Csurka-i közve­títésére pénteken este 9 óra 15 perckor kerül sor. Csak 16 éven felülieknek! — ti — Huszonöt éve, 1945. augusz­tus 12-én az ügyvédi kamara székházának üléstermében tartotta első közgyűlését a demokratikus szellemben új­jáalakított Magyar Újság­írók Szövetsége. A szövetség jelenleg több mint 3000 újságírót tömörít, s munkájának, tevékenységé­nek jelentős része volt a fejlődésben, amely az elmúlt negyedszázadban a hírközlés területén végbement. E fej­lődést jól jellemzi, hogy je­lenleg a napilapok 2 311 145, a hetilapok 6 millió, a folyó­iratok pedig kerek 3 millió példányban jelennek meg. 1938-ban a napilapok össz- példányszáma nem haladta meg a 30o ezret. Az országban 1938-ban 419 ezer rádióelőfizető volt. Ma több mint két és fél milliói a televízióé pedig már elérte az 1 millió 700 ezret. Az ol- vesók 21 politikai, 31 köz­Az idén lesz kétszáz esz­tendeje, hogy a Selmecbányái bányaiskolát akadémiai rang­ra emelték. Ezzel hazánkban kezdetét vette a rendszeres műszaki felsőoktatás. A bá­nyászati akadémia — amely világhírnévnek örvendett — bölcsője volt nemcsak a bá­nyászati és kohászati, hanem a kémiai, geológiai, geodéziai és erdészeti tudományoknak is. Az egykori Selmecbányái akadémia utóda, a miskolci nehézipari műszaki egyetem, amely két évtized alatt nagy­számú bányász, kohász és gé­pészmérnököt bocsátott a népgazdaság rendelkezésére. A kettős jubileum alkal­mából szeptember 3-án és 4-én tudományos ülést ren­deznek a miskolci nehézipari műszaki egyetemen. Az ün­nepségen dr. Gyulai Zoltán egyetemi tanár emlékezik meg a bányászati akadémia alapításának kétszázadik év­fordulójáról, dr. Terplán Zé­nó egyetemi tanár pedig a miskolci egyetem két évtize­des munkásságát ismerteti. A tudományos ülésszakon, amelyre külföldi vendégeket is várnak, megemlékeznek Delius Kristóf Traugottról, a bányaművelési tanszék első vezető professzoráról. gazdasági, 92 műszaki, 35 mezőgazdasági, 41 ifjúsági, 9 tudományos, 13 sport, 40 szö­vetkezeti és 24 idegennyelvű folyóirat, újság, ismeretter­jesztő és szaklap között vá­logathatnak. Egy felmérés adatai szerint hazánkban egy lakosra évi átlagban 169 napilap vásárlás jut. A leg­több hírlapot Pécsett és Sze­geden vásárolják, lakoson­ként 324-et, Budapesten 278-at. A Magyar Újságírók Szö­vetségének széleskörű nem­zetközi kapcsolatai vannak. A magyar fővárosban ren­dezték meg a nemzetközi új­ságíró szervezet V. kongresz- szusát. E kongresszus hatá­rozata alapján jött létre a nemzetközi oktatási tovább­képző központ. A szövetség irányításával, s ugyancsak a MUSZ kongresszus határoza­ta alapján épült fel a máso­dik nemzetközi újságíró üdü­lő Balatonszéplakon. A hírközlés fejlődése Miloslav Svandrlik: i pinouiety Rettenetes lázban voltam: tud-e Klapper barátom je­gyet szerezni a futballbaj- nokságra, vagy nem? Az eszembe se jutott, hogy be­csap, annak ellenére, hogy közös főnökünk, Kosticka, előttünk jegyezte meg: — Hát, emberek! — egy tribün­jegy nagyszerű dolog lenne! Érthető hát, hogy izgatott voltam. Klapper jelleme vizsgázik: vajon az értékes belépőjegyet nekem adja-e, a barátjának, vagy a poca­kos főnökünknek? De az is foglalkoztatni kezdett, hogy vajon én ezt a szívességet hogyan tudom neki viszonozni? Persze, Kosticka igazgató, az más! Befolyásos vezető ember — neki szívességet tenni, az csak hasznos lehet! Klapper csakhamar meg­érkezett és széles mosollyal átnyújtotta a jegyet, _ — Tessék, — itt van! Har­madik sor jobbra, majdnem középen. A legjobb hely az egész stadionban. Könnyeztem a meghatott­ságtól. Klapper igazi jellem, nem férhet hozzá kétség. — És Kosticka? , — Majd otthon megnézi a tévében. Rólad tudom, hogy nagy futballrajongó vagy. 0 pedig csak sznobizmusból jár a meccsere.~ — Soha nem felejtem el neked — mondtam ünnepé­lyesen. — Megígérem, ha mindenki elhagy is, én nem. És ha valaha is segíteni tu­dok neked valamiben. „ — XJgyan, hagyd! — szólt közbe Klapper. — Csak nem fogsz egy vacak futballjegy miatt hálát érezni? Ha va­lamit megígérek a barátom­nak, annak úgy kell lennie! Nem beszéltünk többet a dologról. Munka után Klap­per odajött hozzám. — Ideje, hogy lelépjünk... — Még van egy kis dolgom — mondtam, papírjaimba bújva. — Akkor szervusz, jó szó­rakozást! — biccentett és elment. Alig haltak el léptei a fo­lyosón, összeraktam az ak­táimat és bekopogtam az igazgató ajtaján. — Igen...! — kiáltott bent- ről Kosticka. Beléptem. — Bocsánat a zavarásért... — szóltam. — De úgy tu­dom, hogy önt nagyon érde­kelné egy tribünjegy a fut­ballmeccsre. Engedje meg, hogy felajánljam az enyé­met. „ Fordította: ANTALFY ISTVÁN Kántor Sándornak, a népművészet mesterének alkotásaiból szeptember végén kiállítás nyílik Budapesten a Műcsarnokban. Az idős karcagi mester fiatalos lendülettel készíti a nagyátmérőjű tálakat, korsókat, Miska-kancsókat a kiállításra „A végrehajtó bizottság fel­hatalmazza a műszaki csopor­tot, hogy az újonnan megnyi­tott utcákat az alábbi nevek­kel jelölje meg: Munkásőr utca, Rácz Aladár út, Kókai László út, Jászkürt út.” (Idézet a jászberényi váro­si tanács vb határozatából.) Gyár utca, öntő utca, Mun­kásőr utca. És mellettük a Szilvás dűlő. Éppen húsz esz­tendeje, hogy az itteni kuko­ricaföldekbe, legelőkbe bele­vágták a kapát: gyár épül ide. Kettő is: a Hűtőgépgyár és az Aprítógépgyár. — Még ötvenkettőben is csőszkunyhó állt itt a libale­gelő végén. Ahol most az ön­tő utca, meg a Munkásőr ut­ca is van, s a sporttelep, egy csapás vezetett keresztül a legelőn — emlékszik rá Szi­lágyi Károly, az Aprítogép- gyár párttitkára. — A város, új munkásnegyede most ez. A Munkásőr utca történe­te Jászberény története is. Jász­berényben árkot. Meg egyengettük az utat. Szerencsés helyen va­gyok tanácstag. Itt mind megértik egymást az embe­rek. Tovább mondja? — Csupa fa, virág itt min­den. Jászberény kertvárosa. Csupa munkásember. Külön­ben van körzeti megbízott rendőr is ottan, de nem hi­szem, hogy akadt volna még nagyobb dolga. Ifjabb Bodó Lajos nyolca­dikos fiatalember az úttörő őrs zászlótartója, örsi foglal­kozásra egyszer meghívtak munkásőröket. — Azok olyan katonák, akik munkaidő után visel­nek fegyvert. A gépgyár ugrásnyira van ide. Kéménye belátszik a Munkásőr utcába. Egy sza­kasz, harminchárom ember munkásőr dolgozik a gyár­ban. A harmincnegyedik Hor­váth József igazgató, de ő budapesti alakulatnál szolgál. Együtt mondják Szilágyi Ká­roly párttitkárral: — Majd mind fizikai mun­kások a mieink. Kiváló sza­kasz az alakulatnál, teli ki­váló dolgozókkal a gyárban. Szerény emberek. A munká­ban, a közéletben tűnnek ki. Farkas Sándort a raktárban találom. Az utcáról kérdezem. A MUNKÁSOK UTCA Még Petőfi is azt írta a Jász­ság központjáról, közhellyel a Jászság fővárosáról: „Nem nagyhírű város Jász­berény városa S itt a nyakam rá, hogy nem is lesz az soha”. A látnok költő talán egyet­len tévedése. Új gyárak, meg- újhodó városa. Lüktető vá­ros, munkásváros. A gyárne­gyed körül nyolc új utcát nyi­tottak. Lakatos Sándor az új ABC-üzlet vezetője nyolca­dik éve tanácstagja. Koráb­ban nem is lehetett, hiszen még: — ötvenhétben kezdtünk itt parcellázni, ötvennyolc­ban jelentek meg az első la­kók. Egyik szebb ház, mint a másik. Lakatos Sándor is ott lakik az új negyedben. Nem a Munkásőr utcában, mellette, a Botond utcában. Nem mun­kásőr. — De a telepen sokan van­nak munkásőrök. A mi ut­cánkban is ott lakik Tóth An­ti, meg Kövér Péter, a Hű­tőgépgyárból, meg Varga Ist­ván a Hétvezér utcában. Az­tán ott van Horváth József is, az valami kitüntetést is kapott a munkája után. Jó dolgos emberek. Akkor is­mertem én meg őket, mikor társadalmi munkában gömb­akácokat ültettünk a telepen, a csatornázáshoz kiástuk az Lakatos Sándorral járjuk az új lakónegyedet. Kedves véletlen derül ki: éppen a Munkásőr utcában nem lakik egyetlen munkásőr sem. A legújabb beköltöző Bardas László gépkocsivezető lesz. Jászjákóhalmán laktak ed­dig. — A feleségem ott óvónő, szolgálati lakásban szorong­tunk. Tizenkét éve, hogy er­re gyűjtünk. Második éve épül. Én se vagyok munkás­őr, talán éppen a nagy ház­építési elfoglaltság miatt. A kollégám, a Gugi Lajos az. Nagyon népszerű ember. Az­tán láttam a munkásőröket a tavaszon a tiszai árvíznél. Tisztelem őket. Mikor meg­vettem a telket, én is azt hittem, itt sok munkásőr la­kik. Aztán mondják a szom­szédok, hogy egy se. Bodó Lajos is itt lakik. Ap­rítógépgyári ember, lakatos. — Hogy ismerem-e a mun­kásőröket? Hogyne, kollé­gáim. Szudi István esztergá­lyos, Bujdosó Sándor villany- szerelő, meg Szabó Sándor. Itt laknak a gyárnegyedben. Rendes fiúk. Náluk nincs pü- feszkedés, hogy te ez vagy, meg az vagy. Hajtós melósok, sokat mennek szolgálatba, azt tudom. — Szép volt a tanácstól, örülünk neki. Az üzemben is becsülnek bennünket. Én négy családos ember vagyok, a magam pénzén sose jutot­tam volna külföldre. A gyár küldött ki munkám, meg a munkásőri szolgálatom után. Bujdosó Sándor is betop­pan. — Amit a gyár kTván tő­lünk, azt mi mindig meg­tesszük. Társadalmi munká­ban is. A szakasz úgy össze­forrt, olyanok vagyunk, mint a testvérek, örültünk az ut­cának is. Bányai Jánost a városi ta­nács végrehajtó bizottságá­nak elnökét faggatom, hogy jutott eszükbe a Munkásőr utca. — Arra gondoltunk, az új lakónegyeden a néphatalom fogalmait használjuk. A munkásőrség megszületése­kor, s azóta is sokat tett a néphatalom megszilárdításá­ban. Hát így volt. Göblyös István, a jászsági Kókai László munkásőr zász­lóalj parancsnoka: — Kettős megtiszteltetés a figyelmesség. Névadónkról, Kókai László mártírról, meg az alakulatról is utcát nevez- zett el a tanács. Igyekszünk méltók lenni hozzá. — borzák —»

Next

/
Oldalképek
Tartalom