Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-09 / 186. szám
1970. augusztus 9. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP O Halászat i mesterséges bolygóval A Szovjetunióban évente mintegy 6 millió tonna tengeri terméket zsákmányolnak. A zsákmány 80 százalékát azonban a partmenti övezetekből szerzik, s így ezek a készletek észrevehetően megcsappantak. A halászoknak mind messzebbre kell hajóz- niok a nyílt tengeren. nagymértékben összefügg a víztömegek állapotával. A haltömegek és más tengeri élőlény-halmazatok felkutatásához tehát tájékozódásra van szükség arról, milyen irányú mozgást végeznek a víztömegek a világóceán hatalmas akváriumában. A halászat szempontjából számításba jövő vízterület 250—300 millió négyzet- kilométer. A feladat méretei csupán egy kozmikus szerkezet teljesítőképességét nem haladják meg. Éppen ezért a víztömegek mozgásáról, az áramlatokról és a felületi hőmérséklet évszakos és éves változásairól. Nem kisebb jelentőségű az óceán tanulmányozása szempontjából a víz vegyi összetételének, sótartalmának és sűrűségének megfigyelése. A tenger tanulmányozását és hasznosítását szolgáló kozmikus berendezések nemcsak Drezdai aranyművesek Ma már csak kevés országban élnek olyan mesterek, akik aranyfüst készítésével foglalkoznak. Az egyik legrégibb aranyfüst-készítő üzem az NDK-ban működik: Férdinand Müller vegyes, részben magántulajdonban, részben állami tulajdonban levő cége Drezdában. A tiszta aranyat kokszkemencékben megolvasztják majd formákba öntik és utána elsődleges hengerlésnek vetik alá. Az 1/30 mm vastagságú lemezkéket kis négyszögekre vágják és gépi eljárással tovább hengerük mindaddig, amíg el nem érik az egy ezred milliméter vastagságot. Csak ezután kezdődik a kézi megmunkálás méghozzá nem apró kalapáccsal, amilyet általában az aranyművesek használnak. A német aranyfüst-készítők kalapácsának súlya 8 kg, és egyetlen aranylemez megmunkálásához legalább 3 órára van szükségük. Amint Pfeifer, a drezdai vállalat vezetője közölte, ez alatt az idő alatt az aranyműves kb. 15 000 ütést mér az aranylemezre. Könnyen kiszámíthatjuk: a felemelt súly... 120 tonna. Ezzel a gigászi munkával tízezred milliméter vékonyságú aranylemezt lehet előállítani. Ha az ember ezt az aranylemezt a fénnyel szemközt állva nézi, úgy tűnik, hogy. az aranylemez teljesen átlátszó. A drezdai cég évente any- nyi aranyfüstöt állít elő, hogy azzal egy futballpályát be lehetne borítani. De természetesen az aranyfüst nem ilyen célokat szolgál: elsősorban könyvritkaságok díszítésére, műemlékek restaurálására használják. Aranyfüstöt használtak a híres drezdai Zwinger helyreállításánál, a potsdami Sans Souci parkban levő Teaház restaurálásánál, Berlin Feiedrichshein kerületében a spanyol harcosoknak állított emlékmű kiképzésénél és a drezdai nemzetközi „Néva” szállóban levő hatalmas panno készítésénél. Tudott dolog, hogy az eredményes halászat érdekében alapos felderítésre van szükség. A halászati „hadszintér” nagy része a vízfelszín 50 méteres rétegében van. Azt is megállapították már, hogy a halak és más tengeri élőlények helyváltoztatása, cso- potosulásuk sűrűsége, kozmikus segítséggel térképezik föl az áramlatok mozgását, s végzik az óceánok vízhőmérsékletének nagypontosságú mérését. Az űrtechnika lényegbevágó változásokat eredményez a világóceán kutatási módszereiben is. A szputnyikok- ról közvetített jelzésekből alaposabb és tökéletesebb információt kapunk az óceán víztömegeinek mozgásáról. Messzemenően pontosíthatjuk a világóceán térképét is, amely a bőséges zsákmány megszerzéséhez nyújtanak nagy segítséget, hanem egyes veszélyeztetett területeken az élővilág megfogyatkozására is felhívják a figyelmet, s így gondoskodni lehet a pótlásáról. Persze a „kozmikus” halászati felderítés egyelőre a jövő zenéje, de a „Szojuz—9” legénysége végzett már néhány idevágó megfigyelést. Augusztus derekán, valószínűleg 15-e és 20-a között, Dugi otok-szigettől tíz mér- földnyire próbafúrások indulnak meg az Adrián a tengerfenék mélyén sejtett kőolaj és földgáz felkutatására, a lelőhelyek feltárására. Ha az első fúrások meghozzák azt az eredményt, amire a szakértők okkal számítanak, akkor az augusztus valóban fordulópont lesz a tengermellék gazdaságában, mert rövidesen megindul az olaj és földgáz kiaknázása. Miközben a tengerparton a hazai és külföldi vendégek százezrei nyaralnak és élvezik a tengerpart szépségeit, a nyílt tengeren az adriai olaj megszerzéséért indított harc legizgalmasabb és legdrámaibb jelenetei fognak lejátszódni. Drámai pillanatok les znek mert a próbafúrásoknak választ kell adniuk arra a kérdésre, van-e földgáz és kőolaj az Adria feneke alatt, a föld mélyében, és van-e olyan mennyiségben, hogy kiaknázása kifizetődő. Ezek a kérdések már ^gy évtizede foglalkoztatják a hazai és külföldi szakértőket. Némelyek becslése szerint rövidesen az Adria lesz Európa legjelentősebb „olajmezője”. A próbafúrás helyén körülbelül 70 méter mély a tenger. A fúrást a Neptun nevű franciaországi úszó fúrótorony fogja végezni. A Neptun egy másik fúrótoronnyal A Délkelet-Bulgáriában levő Marica-Vosztok energetikai kombinát Trojanovo—2 elnevezésű kiilfejtéses bányájában már többször találtak állat- és óriási méretű növénykövületeket. A geológusok véleménye szerint a nemrég talált fogak és agyarak, borda- és csigolyarészek egy masztodonéi lehettek, amely minden , valószínűség szerint 6 millió évvel ezelőtt élhetett ezen a vidéken. Új rákgyógyászafí központ Űj, hatalmas, tudományos kutató-komplexumot létesítenek Moszkvában a rákos megbetegedések megelőzésével és gyógyításával összefüggő problémák tanulmányozására a Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából végzett önkéntes munka bevételéből. A rendkívül súlyos rákos megbetegedések kérdése az égész világ tudósait foglalkoztatja. A Szovjetunióban húsznál több onkológiai tudományos-kutató intézet működik, több mint 270 szakrendelő és csaknem 2700 rákos osztály áll a betegek rendelkezésére. A közeljövőben 20 további rákgyógyászati rendelő megnyitását tervezik. Az új onkológiai központ nemcsak a legnagyobb gyógyászati intézmény lesz, hanem a rákos megbetegedések megelőzésével és gyógyításával kapcsolatos tudományos kutatások összehangolásának fő bázisa is. Közel 3 és félezer ember dolgozik majd itt. A tudományos kutató részleg egymaga több intézményből áll majd. Feladatuk lesz kutatni a rosszindulatú sejtképződmények keletkezésének okait, tanulmányozni e képződmények alkotóelemeit és a rák a diagnosztikai és gyógyítási módszereinek tökéletesítését együtt már két éve működik az Adriai-tenger olaszországi részében Ancona és Ravenna között. Ott a fúrások eredményeképpen tavaly három miüiárd köbméter földgázt nyertek, hétszerte any- nyit, mint amennyi hazánk évi termelése. Az úszó fúrótornyok ott is üzembe helyezhetők, ahol a tenger mélysége eléri a 90 métert. A kettő közül az egyik, a Neptun nevű, augusztus derekán Dugi Ótok közelében fog horgonyt vetni és az Adria jugoszláv részében mélyeszti fúrószerkezetét a tengerfenékbe. Háromezer méter mélységig Az első után a Neptun az idén ősszel még három—négy próbafúrást végez az Adria középső részén. Az eddigi geológiai, geofizikai, szeizmológiai és más irányú tudományos kutatások adatai szerint a Közép-Adrián, Dugi Ótok előtt a nyílt tengeren vannak olaj- és gázlelőhelyek. A fúrások 3000 méter mélységig terjednek. Szakértők szerint az idei próbafúrások igazolni fogják azt a feltevést; hogy az Adria feneke gazdag olajban. A munkálatokat a zágrábi INA vállalat intézi, a zágrábi Geotechnika Vállalattal, Geofizikai Intézettel, a spliti Oceanografiai Intézettel, a a Brodospas Hajózási Vállalattal karöltve, hét külföldi cég közreműködésével. Különösen érdekes a legújabb lelet. 8 méter mélyen egy kotrógép kezelői felfedeztek két jókora fatörzset, gyűrűi világosan kivehetők. A kövületeket kékeszöld színű agyagban találták, ami az akkoriban kezdődött lehűlésről tanúskodik. Ügy vélik, hogy a lelet a pliocén korszakból való. Ilyen méretű állati és növényi kövületeket első ízben tártak fel Bulgáriában. fajíánkénti,megoszlása sok mindent elárul Olaj- és íöldgázkutatás az Adrián X TÁLUNNI / észtIfiatalok LEVÉL KÖZÖTT A tallinni ifjúsági ház Kája (Sirály) esztrád együttesének énekkara. A neves észt impresszionista M. Under, így szőtte dalba a nyárelő fehér éjszakáinak hangulatát: „Megjöttetek ezüstös éjszakák midőn nem alszik a fénykupolás ég s a tenger!... Érzem az erdők «• rétek illatát Vadvizek hús hulláma éjszakánként csobogva zengi túl a szél dalát...” Valóban szépek ezek a nappali fényű éjfélek. Csendesen dúdoló csoportok járják a sugárutakat, miközben észrevétlen alszik a város, csak a csendesült utcai forgalom és a zárt üzletek árulkodnak, éjszaka van. Az egyik ilyen éjjelen találkoztam össze fiatalokkal, Marie Triipan, Tiiu Lűvand, Thoomas Tiits, Prüt Kuusk és a többiek a Pik (Hosszú) utcai ifjúsági kulturház Kája (Sirály) amatőr együttesének tagjai. A leányok énekkarát a fiúk tánczenekara kíséri. A köztársaság kedvelt könnyűzenei együttese. Népdalokat, folklorisztikus hangvételű számokat kísér szolidan, modern hangszere- lésű zenekar. A Pik utcai kulturházban már hallgattam a Kája (magyarul, mint említettem, Sirályt jelent a szó, de leánynévként is használatos, főleg a tengerparti vidékeken) műsorát, és magam is kiváncsi voltam, kikből állhat ez az együttes? A művelődési ház ifjúsági klubjának ének- és zenekarában ugyan kik lehetnek ezek a jókedvű fiatalok? Most a találkozást követően megtudtam, egyikőjük a Köztársasági Könyvkiadó munkatársa, a másik leány a Tudományos Akadémia könyvtárosa, Thoomas Tiits, a dobos elektrotechnikus, egy izotóp-kísérleti laboratóriumban dolgozik, a saxofonos meós az egyik finommech- mkai üzemben, társa pedig iparitanuló iskolai oktató. líingissepa leánya Maria Triipan például az Észt Szovjet Szocialista Köztársasághoz tartozó szigetek egyikén született. A szigeteken — az Ősei, a Dagő, a Muhu, az Odensholm, a Nar- gen, a Worms s a többieken — takaros kis városkák, Kingissepa is tízezer lélekszámú. Marie itt végezte iskoláit, majd a tartui egyetemre került, ahol észt— könyvtáros szakon szerzett diplomát. ' Most a tallinni tudományos könyvtárban dolgozik, az amatőr együttes „törzstagja”. — Igen, szeretem az irodalmat és a zenét. Legkedvesebb íróm? Kit is válasszak a kedveltek közül? Talán Lion Feuchtwanger-t. A fiúk közbeszólnak: — Én Robert Burns rajongója vagyok. Nem túlzás, rajongója. Csodálatosan „mo- dern”-nek érzem, verseinek hangulatát és Burns egész észjárása olyan, mint azoké a mai fiataloké, akik faluról indulnak, gyermekkorukban még szántottak, legénykorukra pedig kinyílik előttük a műveltség háza és birtokba veszik azt... Darabosságában őszinte, műveltsége is más, mint amely családokban nagyobb szellemi erőfeszítés nélkül szerezhető. .. — Kedvenc zeneszerzőim vagy énekeseim? — mosolyog az elektrotechnikus. — Persze azért kérdezi, gondolom, hogy ki lehet egy dobosnak a favoritja? Hát, furcsa lesz a névsor! Nemegyszer eltűnődtem Hinde- mithen, hányféle műfajban tud szólani! Szeretem Louis Armstrongot is, produkcióit a komoly zenéhez sorolom... — Én Frank Martin Petite Symphonia Concertanté-ját hallgattam a múltkor, ismeri? Mi a véleménye róla, Kristjan azt mondja... Villáminterjú az észt és a magyar irodalomról Túlontúl leegyszerűsítenénk, de higgye meg, van valami igazság benne, a leányok inkább az irodalmat, a fiúk a modern zenét kedvelik. Nekünk a szó kevésbé nyújt olyan hangulati ihletést, mint a nőknek... Ne nevessetek, így van... — Mikor megjelenik egy- egy új észt regény, novellás vagy verseskötet — újságolták a leányok — visszhangja végigfut a fiatalok körében. Sokszor már a megjelenés előtt felolvassák a szerzők itt Tallinnban, a Pegazus kávézóban. Ifjúsági klubfoglalkozásokon vitatják, így mire napvilágot lát a kötet, már össze is csaptak a nézetek. .. — Egy-egy .verseskötet. tíz vagy nem ritkán negyvenezer példányban is megjelenik, az egymillió kétszáz- ezres észt* nyelvterületen mégis azonnal elfogy — magyarázza Marie. Többen Enn Vetemaa, Matt Unt egy-egy kötete körül zajlott vitákra hivatkoznak, mintegy igazolásául az elmondottaknak. Vetemaa eredetileg ugyanis vegyészmérnök volt, aztán zeneszerzői szakon is diplomát szerzett, most pedig lírikus, prózaíró, de oratórium-i is ismertek. Kísérleti léggömbökként bocsájtok fel néhány nevét a magyar irodalom erdejéből, hátha ismernek valakit? De meglepődni nincs időm, — most zárult egy magyar könyvkiállítás Tallinnban, kiderült, a hat ifjú közül — öten is látták. Petőfi észt nyelven megjelent kötetét valamennyien olvasták már, emlékeznek egy-egy József Attila versre is. Elújságolják, — hogy kiállításunkon látták Anton H. Tamm- saare több könyvét magyar nyelven. (Kiderül a Pokoltanya új sátánjá-ról van szó, melyet 1959-ben jelentetett meg a Kossuth Kiadó, a másik pedig valószínűleg az Erdőárki gazda lehet; ezt még 1933-ban fordították magyarra.) Epilógus helyett... Azután az egyik estefelé elmentem Vana Posti (öreg posta) utca sarkára, a Várhegy alján lévő Pegazusba. A többszinten elhelyezkedő kávéházban csigalépcső visz fel az emeletre. Szolid árakkal és csendesen beszélgető fiatalokkal találkoztam. A népi bútorzat egyszerű vonalaival és a geometrikus, fém ornamentikával operáló szobadíszítés csendes harmóniája uralja a termek hangulatát. Sudárnövésű szerelmespá- pok, csendesen összebúvó fiatalok, egy-egy sarokban félrevonuló olvasgató diákok. Diákok? Ki tudja, lehet — hogy könyvtárosok, technikusok, ipari iskolai oktatók, meósok ők is... Császtvai István Hatmillió éves lelet
