Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-09 / 186. szám
1970. augusztus 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Három emelet mélység MÉSZÁROS LAJOS: GÁRDONYI GÉZA Tn nr a KALEIDOSZKÓP ThierY Árpád: A kőművesek egész délelőtt kínlódtak a nagy meleg és a kegyetlen tempó miatt, amit magukra erőszakoltak. Tizenegy óra után mar ide-oda széaelegtek, és alig várták, hogy a bérelszámoló megszólaltassa az elektromos csengőt, amely az ebédidő kezdetét jelezte. A negyedik szint még alacsony falai lapos, kenteimen,en árnyékot adtak, a nagy hőség elől így a leg- töDoen lehuzódtak az alsóDb emeletek hűvösébe ebédelni. Fenn csupán ketten maradtak. Mantu a teherlift mellett egy keskeny, poros árnyékban keresett magának helyet. Erős szálú haja a sapka alatt átizzadt, a csíkos ing rátapadt a testére. Várt egy darabig. A kéménynél észrevett egy jobb helyet, de nem volt kedve újból feltápaszkodni. Piros, zománcozott edényét a térdére vette, és egykedvűen, lassú rágással enni kezdett. Mantu a második szint befejezéséig munkavezető volt az építkezésen, de ekkor történt valami, amiről csak a vállalat vezetőinek volt tudomásuk. Mantut egyik napról a másikra leváltották. Az emberek sok mindent beszéltek azokban a napokban. Egyesek azt mondták, hogy a családi házát kopott anyagból építette a kertvárosban, mások nagyobb pénzösszeg elsikkasztásáról súgdolóztak, de biztosat senki sem tudott. A legnagyobb meglepetést mégis az okozta, amikor Mantu a vállalat igazgatójától három napi gondolkodási időt kért, és ennek leteltével azt kérte: hadd maradhasson az építkezésen mint kőműves. A leváltás után ott akarta hagyni a vállalatot, de csak más városban tudott volna elhelyezkedni, és ezt nem tehette meg. A felesége huszonhárom éve béna volt a lábaira. Mantu viselte a gondját, ő takarított, főzött, mosdatta és ápolta. A huszonhárom év alatt egyszer se hagyta éjszakára egyedül az asszonyt. Mantu minden nap hajnalban kelt, későn este még a fészerben dolgozott a szerszámaival. Nem tehetett mást, az építkezésen maradt. Reggel hétkor felkapaszkodott az állványra, és dolgozott estig. Nem kérdezték és ő nem beszélt. Mindenkire elutasítóan nézett vissza, egyedül Gráber András tekintetét kerülte el. Az építkezés első heteiben, amikor még ki sem alakult közöttük a szokások rendje, történt közöttük egy súlyos eset. Gráber családja távoli vidéken lakott, és kéthetenként utazott haza hozzájuk. A vonat azon a hétfőn sokat késett visszafelé, és Gráber — aki az úton unalmában alaposan beivott az étszolgálatosnál — az állomásról csomagjaival egyenesen az építkezésre sietett. Így is másfél órát késett. Mantu odament az állványhoz. Egy ideig szótlanul figyelte Gráber munkáját, majd leparancsolta az állványról. A kezéből kivette a szerszámokat, és bezavarta a szállásra. Mantu jelentést tett a főmérnöknek. Gráber fegyelmit kapott, és a külföldi csereüdültetésről is lemondhatott, amit a vállalat vezetői még a tél folyamán kilátásba helyeztek. Azóta nem beszéltek. Bagi az állvány alá húzott egy kiszáradt malterosládát és rátelepedett. Sapkáját levágta a téglahulladékra. A kannából' vizet locsolt a nyakára, majd enni kezdett. Nagy falatokat aprított a kenyérből és a főtt húsból. Evés közben a lába elé meredt. Erős, szőke álla keményen előre ugrott. Büszke volt az állára, amely azonban nemcsak férfias volt, de el is csúfította az arcát. Mint egész délelőtt, most is az előző estére gondolt: Gráber András az ágyán ült, és a csomag amerikai cigarettát forgatta a villany alatt, amit Bagi hosszas mászkálás után. a pályaudvari trafikban szerzett. — Ezt magának adom — ismételte Bagi elvörösödve. — Minek ez nekem? — kérdezte Gráber bizonytalanul, és a fiatalemberre pillantott. — Ügy kaparná a torkomat, mint a falevél. Gráber a házak iránti ösztönös szeretettel született a világra. Csak egy P9hár jó italra volt szüksége, és már el is érzékenyült a nagy épületektől. Az apja kőműves- mester volt, s egy ideig úgy látszott, hogy átveszi tőle a céget, de egy nagy családi veszekedés után otthagyta a családját, megnősült, és idejött a vállalathoz. Ez húsz éve történt. Annyira régen, hogy ha egyszer-egyszer arra gondolt: talán jobb volna átmenni egy másik vállalathoz, csúszós bizonytalanság fogta el és nem tudta elképzelni, hogy mihez kezdene a többiek nélkül, akikkel éveK óta együtt dolgozott. Gráber észrevette, hogy Bagi nagyon a kedvében akar járni, de még nem tudta eldönteni, hogy örüljön-e ennek, vagy jobb volna valami módon elhárítani. Bagi lendületes, törekvő fiatalember volt, s valóban, egy idő óta szeretett volna Gráber Antal kedvében járni. Égett a tettvágytól, és gyakran eltűnődött: mit kellene tennie azon kívül — amit tesz. Gráber úgy döntött, hogy eladja otthon a házát, és a családjával ideköltözik a városba. A vállalat vezetői őszre ígérték neKi az üzemi lakást. Három hete elsőként Gráber lánya jött el a családból városnézőbe. A véletlen úgy hozta, hogy Bagi az öreggel és a lánnyal töltötte az egész vasárnapot. A fiatalember azóta is sokat nyugtalankodott, minden este, de gyakran napközben is csak a lányra gondolt. Kezdte szerencséjének tartani, hogy ennél a vállalatnál kapott munkát, és ha volt egy kevés ideje, már előre azon törte a fejét, j hogy milyen szavakat mondjon majd a Gráber-lánynak, ha a felköltözés után együtt fognak járni. Az ebédidő a végéhez közeledett. Szárazon nyikorgott a deszkalépcső. Az egyik malteros- lány kapaszkodott fölfelé. Duzzadó, feszes alakját láthatóan megviselte a kánikula. Csapzott volt és hálálo- san kimerültnek látszott. Megállt a fakorlátnál, nagy barna szemei Bagit keresték, és amikor rábukkantak az állvány alatt, halványon elmosolyodott. Szeretett a fiatalember közelében lenni, és ezt nem is nagyon titkolta el. A teherfelvonónál megállapodott, szemben Bagival. Behajolt az aknába, a hűvös légáramlatba megforgatta a fejét. Érezte, hogy a nyakán mozognak a pihék, és beleborzongott. Bagi az állvány alól odamordult. — Lebuksz onnan, te Mari! — Ha lebukok, majd kihúzol. Vagy nem? — Húzhatlak már akkor — mondta csöndesen a fiatalember. Volt idő, amikor tetszett neki a lány, egyszer- kétszer sétáltak is a város mögötti erdőben, de amióta Gráber András lánya itt járt, a legtöbbször elkerülte, sőt nem is volt vele túlzottan barátságos. Bagi feltápászkodott, odament a felvonóhoz. Ügy látszott, hogy bizalmaskodva a lány melléhez nyúl, de a védőrácsot rántotta fel, és megszorítva a lány karját, a mélybe mutatott. — Látod? Ott van lent a halál. Jó lesz, ha vigyázol — mondta, majd otthagyta a lányt. Lepillantott az udvarra, lent a betonkeverők kerek szája ásítozott az árnyékban. A fiatalember Gráber Andrást kereste a mélyben, aki — miután lement a bérelszámoláshoz, elrendezni valamit — valósággal hiányzott neki. A baraképületppl végre felfedezte Gráber csontos alakját, a szűk pénztárablakon a fejét , csaknem bedugva magyarázott valamit. A fiatalembert Mantu bádoghangja riasztotta fel. — Szaki! Meglocsolná a slaggal? Bagi meglepődve nézett a volt művezetőre, mintha valami furcsa, megoldhatatlan kéréssel állt volna elő. Megpróbált visszagondolni, hogy Mantu mikor szólt hozzá utoljára, de arra a megállapításra jutott, hogy ez abban az időben történt, amikor még művezető volt. — Lehet róla szó — bólintott a fiatalember, és az állványok alól előkereste a gumicső végét. Mantu levetette az ingét. Az igyekezetben beszakadt a vállánál, majd a nadrágját oldotta meg, amely szinte bőrszerű volt a sós izzadtságtól. Bagi látva a nagy készülődést, odaszolt a felvonónál ácsorgó malteros- lánynak. — Jobb lesz, ha elfordulsz Mari! — Láttam én már ilyent. Bagi elvigyorodott. — Azt sejtem, ha nem is dicsekedsz. Mantu közben az utcai oldal felé hátrált egy kicsit, majd szembefordult Bagival. A fiatalember kissé elámul- va azt gondolta: Nem is hittem volna, hogy így kilátszanak a bordái, és a bőre is milyen ráncos. Felöltözve jobban mutat, az biztos. . — Locsoljon csak bátran! Ne sajnálja a vizet! — biztatta Mantu. Bagi a tenyerével letörölte a gumicső száját, mintha ennek jelentősége lett volna. Lehajolt, néhány fordítással kiengedett a csapon, és a vízsugarat Mantu melle közepére irányította. Mantu magába fogadta a langyos, rozsdaszagú vizfet. Arcát a tenyerébe temetve állt, időnként megfordult, a víz fürgén végigfolyt a testén. Érezte az útját. A felesége jutott az eszébe, aki fürdés közben nem volt képes így megállni, esténként a nagy piros lámpaernyő alatt szokott varrogatni, napközben pedig vékony madárkezét az ablakpárkányon pihentetve nézelődött a kertes utca ürességébe. Mantu oldalt már fehéredő, rövid haját is odatartotta a víznek. Időnként kinyitotta égő szemét, de nem sokat látott. — Még! — kiáltotta Bagi- nak. A fiatalembert hirtelen furcsa, szorító érzés fogta el, mintha egy ismeretlen helyre nyitott volna be. Eszébe jutott a Gráberrel történt csúfság. Maga előtt látta a jelenetet, amelynek szemtanúja volt, maga előtt látta Gráber kijózanodó, fájdalmas arcát, ahogy visszanézett. Bagi a volt művezetőre pillantott, és azt mondta magában: Most egy kicsit kibabrálok vele, és amit mondott, azt kötelességének érezte. Teljesen kiengedte a csapot. A vízsugár szinte szétfröccsent Mantu mellén, aki egy pillanatra el is veszítette az egyensúlyát, majd visszanyerve, védőn maga elé tartotta a kezét, de Bagi, mint egy technikás ökölvívó, megtalálta Mantu kezei közt az utat. A most már jéghideg vízsugárral csaknem elvakította. Na, még egy kicsit, nem fog az megártani, biztatta magában a fiatalember Mantut. Ezt a fegyelmiért, amit az öreg kapott. Ezt a külföldi üdülésért. Ezt azért, mert nem tárgyalsz velünk. Ezt azért, mert... G ráber András, aki közben elidőzött a latrinán — akkor ért föl, és értetlenül nézett szét az állványok, szerszámok, ládák, téglaoszlopok erdejében. Meglátta Mantut a koszorúgerendánál, s látta, hogy az egyenes, kemény vízsugár valósággal fogva tartja. Kiáltani akart, de hirtelen nem jött ki hang a torkán. Ezek megőrültek, villant át az agyán, vagy még ennél több is átvillant, csak nem volt ideie végiggondolni. Egy ugrással Bagi mellett termett, és kiütötte a kezéből a gumicsövet. — Te, állat! — ordította. Mantu borzadva nézett Ba- gira. mint az üldözött vad a ráirányuló feevver csövébe, maid egy pillanattal később eltűnt a három emelet mélységében. Párizs — Jól van, Juliette! Ragyogóan ment a jelenet, — Drága rendezőm, ez a parányi gyűrű az ujjamon, szerintem teljesen felesleges és különben is idegesít. — Miért, drága Juliette? — Mert takar.,. Bécs A fiatalember hevesen udvarol a csinos, szőke Gretl- nek, mire az kifakad: — Ha nem hagyja abba, Hans, kiáltok. Mit akar tőlem tulajdonképpen? — Nézze, Gretl — mondja a fiú, — ha maga már kiáltani akar, akkor valószínűleg tudja, hogy mit akarok. Athén Két amerikai turista megáll a gladiátor szobra előtt a múzeumban: a gladiátornak hiányzik egy lába, mindkét karja, a feje be van törve. A szobor aláírása: „A győztes’’. Az egyik látogató megjegyzi: — Ha ez a győztes, Jimmy, hogy nézhet ki a vesztes?... Stockholm Menyasszony a vőlegényhez: — És mit mondott a barátod, amikor megmutattad neki a fényképemet? — Semmit. Csak hosszasan megszorította a kezemet... Madrid Egy részeges állatidomár három napja nem megy haza, fél a felesége szájától. De a cirkuszba, munkahelyére bemegy. Éppen különleges számát produkálja, azaz bedugja a fejét az oroszlán torkába, amikor a közönség soraiból felharsan a felesége rikácsoló hangja: — Bújsz előlem, gyáva kutya, mi?!.„ Róma — Rájöttem, Sylva, hogy csak az a házasság boldog, amelyikben a férj okosabb, mint a felesége. — Es ha mégis a nő az okosabb, Eleonórám? — Akkor legyen olyan okos és hagyja, hogy a férfi legyen az okosabb... München — Uram! Az ön kutyája tegnap megharapta az anyósomat! — Igazán végtelenül sajnálom, uram. Csak nem akar beperelni? — Ugyan, uram! Csupán meg akartam kérdezni, mennyiért adná el nekem azt az állatot... Bécs Egy bécsi gyáros rosszul lesz irodájában. Titkára készségesen hazaviszi az autóján, s amikor már jobban van, él az alkalommal: — Igazgató úr, ugye nem veszi rossznéven, de már annyira jobban van, hogy beszélhetnénk a fizetésemelésemről. — Nem kérem, szó sincs róla. Emelni még nem tudok... Zürich A meteorológus a heti időjárásjelentést állítja össze. Mikor készen van, felolvassa feleségének: — Hétfő: mérsékelten hűvös, kedd: derült, szerda: szeles, csütörtök: változó, péntek: esős... Ebben a pillanatban Helga asszony közbeszól: — Gottfried, kérlek, elfelejtetted, hogy pénteken Maierékhoz kell mennünk. Tedd át az esőt szombatra... New York Ketten beszélgetnek: — Hallottad? Ma este lóháton átmegy a Brodway-on egy anyaszült meztelen táncosnő. — Ne mondd, Joe! Okvetlen odamegyek, öregem, én már tíz éve nem láttam lovat... Párizs „Tegyük fel, hogy egy léghajó úton van három kiváló, világhíres emberrel, éspedig Edison-nal, a feltalálóval, Pasteur-rel, a bakteriológussal és Balzac-kal, az íróval. Mindegyik sokat jelent az emberiség számára. A léghajó veszélybe kerül és csak úgy menekülhet meg, ha a három közül az egyiket a léghajóból kidobják. Érett megfontolás után ön kit választana?" Ezt a kérdést tette fel egy francia újság olvasóinak. A Szerkesztőségbe rengeteg válasz érkezett. Ezek mérlegelték a kiváló utasok értékét és összehasonlították érdemeiket. Az első díjat — a kéthetes tengerparti üdülést — elnyert válasz azonban a zsűri döntése szerint ez volt: „Természetesen a legkövérebbet„i