Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-08 / 185. szám

1970. augusztus 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 VÁLTOZÓ IDŐK „A levelek a legfontosabb emlékek közé tartoznak, amelyeket az egyes ember hátrahagyhat” — írja Goethe. S hogy ezt valóban komolyan gondolta, azt Schiller­rel váltott leveleinek hatkötetes kiadásá­val igazolta. A levelezés ősi érintkezési forma. Ré­gebbi, mint az írásbeliség. Hiszen levélnek foghatók fel a hírnök által küldött üzene­tek vagy akár az ős-emberi dob, tűz, füst jelzések. A szó szoros értelmébe vett — a meg­írt, elküldött levelek érdekes korai, idő­számítás előtti darabjai százával kerültek elő az egyiptomi papirusz tekercsekről. Görög államférfiak, hivatalnokok, vagy magánemberek közölték benne gondolatai­kat, egymásnak szánt mondanivalójukat. Miközben érdekes adatokkal szolgáltak a későbbi korok kulturtörténészeinek, törté­netíróinak. Galeotto Marzio, Mátyás király udvari történetírója arról tudósít, hogy Ma- gyországon a 15. században magyar nyel­ven leveleket nem igen írtak. Annál meg­lepőbb, amit a tudós professzor, Szalay Ágoston vet papírra, 400 magyar levél 1504-től 1560-ig című publikációjának elő­szavában. „Mindjárt a 16. század elején a magyar nyelv olyan általánossá lön, mi­szerint ezen levelek tanítása szerint nem­csak a magyarok magok közt, de más nemzetbeliek is, sőt még a törökök is ha- zánkbani levelezéseikben a magyar nyel­vet használták” A levelek címzése valahogy ilyentén- féleképp hangzott: „Ez levél adassék Bu­dai Jánosnak Szombaton (Szombathelyen) lakosnak, nekem szerelmes uramnak”, — írja Margit asszony a szombathelyi levél­tárban őrzött 1551-től datált levelében. — Érdekes a négyrét hajtott ívre róttakból is idézni: „.. .köszönetemet és szolgálatomat írom te Kegyelmednek, mint jó uramnak. Továbbá kérem te Kegyelmedet az Istenért hogy rám ne neheztelj, hogy pénzt nem adok...”(!) És így hangzottak a szerelmes Zrínyi Kata sorai férjéhez Forgács Imréhez: „sze­relmes szívem, én édes uram, Kegyelmedet kérem, hogy ha kegyelmed éngem szeret, ne késsék ott, hanem siessen haza.. Bakics Anna így üzen Révay Mihály­nak: „Kérem, hogy vegyen apró gombot harmincat az én spanyol köntösömre, feke­tét, mert egyébként kész volna, csak az híjával vagyon.” A levelet pecséttel zárták le. Az elő­kelő mágnások vörös színűvel, a kevésbé rangos személyek barna, zöld vagy sárgás­fehér pecsétet használtak. Mint ahogy pi­ros pecsétes levelet hozott a 'holló Szilá­gyi Erzsébetnek Mátyástól, Prága városá­ból az Arany versben. Vörös pecsétes levelet őriznek Ló- rántffy Zsuzsanna kezeírásávai 1621-ből. Rákóczi Györgynek küldte az aggódó fele­ség: „Kegyelmedet fölötte igen kérem az maga egészségére viseljen szorgalmatos gondot, az mostani hévségben holmi alá­való italoktól az kik gyakorta az ember­nek megártanák, magát tartóztassa...” Majd később a férje akaratának behódoló, de nagyon határozott véleményű asszony szavai: „Édes uram, megbocsásson, ha Ke­gyelmed ellen vagyon írásom. Azt Ke­gyelmed tudja, mit kíván Bethlen István és mit ígér Kegyelmed; de kérem Kegyel­medet, hogy ha lehet, ne szerezzen Ke­gyelmed több adósságot, mert nem tudjuk míg élünk kifizetni és neveletlen gyerme­keink vannak, ha Kegyelmed megígéri Bá­bolnát. .. Mindazonáltal — édes uram, úgy kell lenni, az mint Kegyelmed akarja”. Az üdvözlőkártyák, a képeslapok di­vatja jóval későbbi. Csak a 19. század kö­zepétől honosodott meg a képes üdvözlet küldés. Az első karácsonyi képeslapot Angliában 1843-ban J. Calcott Horsley küldte a neves színésznek, Henry Coll-nak. A litográfia a Royal Academiát ábrázolta. A képeslap küldés szokása néhány év alatt elterjed egész Európában. 1880-ban kará­csony hetében az angol posta már 4 ton­nányi karácsonyi képeslapot kézbesített és 11 és fél kiló levelet. K. M. KIJEVI LEVEL A zöldövezetek, a természet és a kultúra városa Jelképként szokták emle­getni; a kijevi nagy sport­stadion 1941 nyarára épült fel, megnyitását június 22-re tűzték ki. Azon a napon hajnalban támadta meg a hitleri Né­metország a szovjet köztár­saságok szövetségét. A sta­dion megnyitó ünnepsége el­maradt. A háború alatt sok borzal­mat szemlélhettek a lelátók falai, majd súlyosan meg is sérült az objektum. A fasiz­mus felett aratott győzelmet követően csak 1947-re sike­rült újra felépíteni, s akik­Kijev, a velünk szomszé­dos Ukrán Szovjet Szocialis­ta Köztársaság fővárosa az építészeti örökség, a modern városnegyedek és a nagyvá­rosi zöldövezetek sajátos harmóniája. A Dnyeper partján a város hétszázegy- néhány négyzetkilométernyi területének pontosan a fele kert, liget és park. Metró visz át a városköz­ponttól a folyón túlra. Min­denfelé, a Dnyeper mindkét partján jegenye, gesztenye és hársfák. A város déli része a diáknegyed, a két új vá­rosrész pedig a Ruszanovka és a Bereznyik. Mindegyikben 50—60 ezer új lakás, az utób­bi városnegyedben 127 ezer lakos. A két új munkáskerület a vízparton épült, nyolc—tíz­emeletes, kerámia borítású, asszimetrikus élhelyezésű há­zak, illetve háztömbök par­kokkal övezett rengetege a parti homokföveny és ho- mokzátonyszigetek között. A rekkenő hőségben, ilyen­kor nyáron, végig az egész kerületben a vízpart egyetlen strandfürdő; időleges és ál­landó kabinokkal, kioszkok­kal. Jönnek ki a bérházak­ból a gyerekek és a felnőttek, mennek át az úttesten s a homokon is túljutva már lu­bickolnak a Dnyeper valame­lyik mellékágában. Motorcsónakok búgnak, vízisí siklik, többen vízibicik­liznek s olvasgatnak, nap­szemüveg a szemükön... A főváros közművelődési intézményei Kijevben egyébként 6 szín­ház működik (ez a lakosság lélekszámához viszonyítva el­ső látásra kevésnek tűnik), igaz, ezen kívül több stúdió- és kamaraszínház, 120 mozi, 80 hangversenyterem, 3 film­stúdió, televízió és rádióstú­dió, filharmóniai társaság, művelődési házak. És sok könyvtár; szám- szerint 1330 könyvtár illetve könyvtári fiók. A legnagyobb az Ukrán Tudományos Aka­démiáé, amely a köztársasági központi könyvtár feladatát is ellátja, a legrégebbi a Ki­rov sugárúton levő, mely 100 éve lát el olvasószolgálatot. — Nehéz lenne a városban olyan szakmunkást találni, aki ne lenne valamely kerü­leti vagy üzemi könyvtárnak beiratkozott olvasója — mondta vendéglátóm egyszer. Amikor ránéztem, eltűnőd­ve, magától értetődően ma­gyarázta tovább: — Hiszen a termelés, a technika forradalmát éljük, szakmunkás már nem élhet könyvek nélkül... Sajnos, nem sokáig időz­hettem Kijevben, de arról alkalmam nyílt meggyőződni, hogy a közkönyvtári hálózat és a könyvtári szolgáltatás — elsősorban az aktív, termelő munkát végző nemzedékek körében — itt olyan, amire a kijeviek felettébb büszkék-- Császtvai István Háromszázhetven négyzetkilométer park és liget Híd a Dnyeperen a Vlagyimir hegy alján Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember Képregény változat: Cs. Horváth Tibor. Korcsmáros Pál Miféle rózsaszálat? Én ugyan nem. A íány elutasító ridegséggel sár*, konfordul s megy tovább. Zéla ügy érzi magát, mint akit félig agyonvágtak. A világ összezavaró- dik a fejében. __________ A cselédek barátságtalanul fogadják az úrias külsejű jövevényt. Csak Dsidsia tekintetében vil­lan fel az őröm lángja. Nem is remélte, hogy még egyszer viszontlátja a szép görög ifjút. Jó lesz, ha gondoskodunk neki mandulatej mosdóvízró!. Mire beköszönt az ősz, Zé tárói lekopik a görög ru­ha. Nem bánja, már ré­gen óhajtozott, hogy végre hun öltözéke legyen. Ha külsejében, s egyszer majd lelke mélyéig hunná lesz, talán közelebb kerül Emő­kéhez. Bajuszt növesztett, s büszkén feszit farkas- bőr köntösében. így ki- sérgeti urát Csáth hamar megkedvelte új csatlósát. Hordozza magával, bár­hová megy, és útközben beszélteti erröl-arról. Maorik a Margitszigeten A Csendes-óceánban fekvő Űjzéland művészeit várjuk augusztusban három vendég­fellépésre Budapestre. Világ­járó turnéjuk egyik állomá­saként a Margitszigeten sze­repel augusztus 21-e és 23-a között az újzélandi Maori Együttes — fantáziadús folk­lórjával: népi táncaival, népi énekeivel. Kik is ezek a maorik? Mik jellemzik népművésze­tüket? Űjzéland szigetét 600—700 évvel ezelőtt népesítették be a maorik, akik tengerre szálltak egy másik — igen termékeny — csendes-óceáni szigetről, a Samoa szigetvi­lágáról — hogy mérsékeltebb égövön kössenek ki. 1642-ben egy babonás holland akadt rájuk, bizonyos Ábel Tas­man, aki összetévesztette Üj- zélandot a remélt Ausztráliá­val. A következő évszázadok csupa szenvedést jelentettek a barátságos maori aknak; a későbbi angol telepesek el­vették földjeiket, rabszolgá­vá tették őket, s amikor szembeszálltak, csaknem va- lamennyiüket kiirtották. Kö­zel harminc évig küzdöttek a maorik kövekkel és dár­dákkal 1843 és 1872 között a népirtók puska- és ágyú- tüzével. Majd rezervátumba vonultak az észik szigetcso­port kijelölt részére. A szenvedés érlelte művé­szetüket is. Fa-szobraik, szőtteseik, főleg pedig muzi­kalitásuk, költői érzékük szinte bámulatra méltó — a művészi szimbólumokba kép­zelt ábrándok kifejezői. Az összetört, megalázott sziget­lakok a századforduló táján csupán párezren éltek, 1935- ben azonban már 75 ezer volt a lélekszámúk, s a leg­újabb adatok ennek csak­nem kétszereséről — élet­erős, tehetséges kis népről — vallanak. Egésznapos randevúra vár­ja a fiatalokat az ifjúsági rá­dió augusztus 20-án. A reg­gel 9-től este 8 óráig tartó vidám, zenés játékos műsor­tervről pénteken délelőtt tá­jékoztatták a sajtó képvise­lőit a rádió székházában. A 11 órás maratoni non­stop műsorban 18 helyszín­ről jelentkezik a rádió 20 ri­portere. Az ötletes versen­gésben 14—26 éves fiatalok vehetnek részt, akiknek „tű­zön-vízen” át, minden aka­dályt leküzdve a kora esti órákig kell a budapesti stú­dióba vinniük az ország leg­A maori költészet és nép­zene fantáziadús világában istenek, démonok, hősök, szellemek találkoznak sze­gény halandókkal. Rendkívül dallamos nyelvük ugyanúgy ihletője a zenének, mint Eu­rópában az olasz. Ennek kö­szönhető, hogy világhírűvé vált népi énekük, népi tán­cuk, s az öt éve alakult Maori Színház Együttese eb­ből ad ízelítőt augusztus vé­gén a Margitszigeten. különbözőbb pontjain elhe­lyezett magnótekercseket — melyek tartalma egyelőre még „titok”. A versengésben a budapesti fiatalok mellett miskolciak, gyöngyösiek, sze­gediek, balatonfürediek, veszprémiek, pécsiek, pak­siak és dunaújvárosiak is részt vehetnek. A legjobbak számára „Csak győztes fiata­loknak” címmel esti zenés ajándékműsort adnak. Az érdekes műsor szerkesz­tője: Sóskúti Márta, zenei szerkesztője Komjáthy György, vezető riportere pe­dig Szilágyi János lesz. Maratoni méretű vidám Alkotmány-napi non-stop műsor a rádióban nek még megvolt a jegyük az 1941-es avatásra, s akik éltek még közülük, díszven­dégei voltak a hat esztendő­vel később mégis csak sorra következő ünnepségnek. Ügy mondják, negyven- nyolcán jöttek el. Felgyúltak a fények, működött az elekt­romos eredményjelző lámpa, a hangosító berendezés. A magyar ipar termékei ezek. Mert a stadion most már úgy épült, hogy a baráti orszá­gok nemzetközi munkameg­osztásának kezdeti vonásai jelentkeztek immár...

Next

/
Oldalképek
Tartalom