Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-28 / 201. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. augusztus 28. Jubileumi kiállításunk Moszkvában II. A könnyűipar ezüst szobája Csodálatos, gyönyörű, káp­rázatosán szép! — Ilyen és ehhez hasonló jelzők hang­zanak el a Moszkvai Magyar Népgazdasági Kiállítás „ezüst” szobájában, ahol könnyűiparunk mutatja be legszebb termékeit, a ma­gyar divat újdonságait. Az elismerő szavakra va­lóban rászolgálnak a divat- tervezők, a gyártó állami, tanácsi és szövetkezeti ipar, a Hódmezővásárhelyi Kötött­árugyár, a Május 1. és a Debreceni Ruhagyár, a Ma­gyar Gyapjú- és Kötöttáru- gyár, a Selyemipari Vállalat termékei, a Savaria, a Duna cipőgyár praktikus, elegáns modelljei. Rajtuk kívül vala­mennyi kiállító kitett ma­gáért Moszkvában, hozzájá­rulva könnyűiparunk hírne­vének öregbítéséhez. E va­rázslatosan szép „ezüst” szo­báért, amelynek sikere vi­tathatatlan, elismerés illeti a kiállítás rendezőit is. Amikor az ünnepélyes megnyitót követően Koszigin elvtárs, Fock Jenő és a szov­jet, valamint a magyar kor­mány más tagjainak társa­ságában a kiállítás megte­kintésére indultak, a köny- nyűipari bemutatóhoz érve, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke megjegyezte: Maguk, magyarok tudják, hogy mi a szép, önök igazán értenek a divattervezéshez. A nagyközönség, a látoga­tók, a moszkvai és a Szov­jetunió más vidékeiről jött érdeklődők sem fukarkodtak az elismerő szavakkal. Az ukrajnai Donbészböl érkezett Moszkvába Vovszkája asz- szony kislányával, Natasával. Alig pihentek néhány órát és jöttek a kiállításra. — Nem bántam meg, hogy első utam ide vezetett —■ mondja az asszony. — E sok csodálnivaló láttán az em­ber nem is érzi a fáradtsá­got. Az egész kiállítás pom­pás, de különösen a ruhá­zati bemutató színes és ele­ven. Az én tetszésemet első­sorban a szép cipők nyerték meg. — És Natasának mi tet­szik itt leginkább?' — A divattáskák és a nad­rágkosztümök — feleli. Remélem nem tűnik sze­rénytelenségnek, ha azt ál­lítom: jó ízlése van. A kaukázusi Szimonov család ezekben a napokban szabadságukat töltik Moszk­vában. — 1958-tól 63-ig Magyar- országon, Debrecenben él­tünk, kislányunk is ott szü­letett — szól az asszony. — Ha már itt vagyunk Moszk­vában és kiállításuk szeren­csére egybeesett ittlétünk­kel, nem mulaszthattuk el, hogy meg ne tekintsük. Kí­váncsiak voltunk, hogy haza­tértünk óta mennyit fejlő­dött országuk. — Mi a megállapításuk? — Nagyon kellemes be­nyomásokat szereztünk. Kü­lönösen a könnyűipart rep­rezentáló rész tetszik. Mű­vészi, gyönyörű árukat lehet itt látni. Ha vásárolni is lehetne, nem gondolkodnánk. Az „ezüst” szobában lá­tottaknál is nagyobb a sikere a HUNGAROTEX divatbe­mutatóinak. A kiállítás 600 személyes mozitermében na­ponta kétszer lépnek a ma­nökenek a minden alkalom­mal zsúfolt terem színpa­dára. Az 1970—71. év divat­újdonságait, az orosz ízlés­nek is megfelelő fazonú mi­ni, midi, és maxi ruhákat, újvonalú férfiöltönyöket mu­tatnak be. Könnyűiparunk tehát pil­lanatok alatt kivívta a ki­állításra látogatók tetszését. Nemecz Ferenc Néhány nappal ezelőtt a világsajtó beszámolt arról, hogy Jacquelin Onassis férje után utazott Párizsba, miután tudo­mást szerzett arról, hogy a hajómágnás feltűnően sokat mu­tatkozik ismét a világhírű énekesnő, Callas társaságában. Jacquelin férjével ezt követően sürgősen földközi-tengeri út­ra indult. Képünk: Capri szigetén mutatja a házaspárt, aho­va Cristina nevű jachtjukon érkeztek. A kép baloldalán: Jacquelin Onassis, mellette unokaöccse — nővérének, Radzi- vill hercegnőnek fia, középen a jacht egyik tisztje. (Telefoto —AP—MT—KS) Otezei képcAlap A lengyelországi Torun- ban lakó Tadeusz Zakrzews- ki. jogász és közgazdász, a Könyvbarátok Társaságá­nak lelkes és tevékeny tagja érdekes hobbyt választott magának. Tíz esztendő fo­lyamán több mint ötezer képeslapot gyűjtött össze. Vannak közöttük művészi reprodukciók és giccses má- zolmányok, híres államfér­fiak, színészek, írók portréi, városrészleteket, utcákat, tá­jakat ábrázoló fotók. A kol­lekcióból kitűnik az a szám- szerint kétezer, hazafias tár­gyú képeslap, amelyek Len­gyelország felosztásának ide­jén jelentek meg. E nehéz időszakban ezek a képesla­pok a hazafias propaganda eszközei, a nemzeti szellem élesztői voltak. V I ......1 ­L engyelország legkorszerűbb hengerműve A „Warszawa” kohóműben működik Lengyelország leg­korszerűbb minőségi acél­hengerműve. A teljes egé­szében gépesített és jelentős fokon automatizált henger- műsor terveit és prototípu­sait egytől-egyig lengyel mérnökök készítették. A „Warszawa” kohómű hengerműve a világ legmo­dernebb ilyen típusú üzemei közé tartozik. A lengyel szakemberek műszaki meg­oldásai iránt érdeklődnek szovjet, román és magyar kohászati szakemberek is. A közelmúltban Lengyelor­szág szerződést írt alá a Német Demokratikus Köz­társasággal, amelynek értel­mében a „Warszawa” kohó­műben lévő berendezésekhez hasonló gépsorokat szállíta­nak az NDK-nak. A vér mint áramfejlesztő Az emberi vér elegendő elektromosságot képes fej­leszteni a mesterséges szív vagy a gyenge szívizomzat mozgatásához szükséges be­rendezés működtetéséhez. Er­ről a jelentős felfedezésről Pletyka — rádió Judzo Kaszuga, a japán ze­neszerzők szövetségének elnö­ke arról panaszkodott, hogy az ország rádióhálózatának kiépítése már nem kívánatos méreteket öltött. „Japánban túl sok rádióállomás van” — mondja. — A köztük folyó éles konkurrencia-harc sem­adatokat hozott nyilvános­ságra egy amerikai labora­tórium, amely a megszámlál­hatatlan szívbeteg megmen­tését szolgáló mechanikai eszközök tökéletesítésével foglalkozik. mi jóra sem vezet. A minél nagyobb közönségért folyta­tott harcban a műsorok egy­re vulgárisabbakká válnak. Már odáig fajult a dolog, hogy a rádió közönséges pletykák terjesztéséig süly- lyed. Üvöltő-bajnokság Az Egyesült Államokban, Észak-Carolina államban nagy zaj közepette tartották meg az üvöltő-bajnokságot. Az öt szakértőből álló bíráló testület türelmesen végighall­gatta a bajnoki címre pályá­zó jelöltek ordítozását. Az el­keseredett küzdelemben vé­gül is egy Oliver nevű ser­Édes és keserű Miért édes a cukor és miért keserű a mandula? Azért, mert az ember (és egyébként minden élőlény) nyelvét ízle- lőkelyhek borítják. De miféle „laboratórium” rejlik ezekben a gócokban? F. Dastoli és munkatársai kipreparálták egy sertés nyelvének ízlelő­gócait és bonyolult kémiai téstenyésztő lett a győztes. A bajnok 61 esztendős. A jegy­zőkönyv megállapítja, hogy Oliver mindenkinél hango­sabban ordított és üvöltése „Tarzan kiáltozásának és egy száguldó tehervonat dübörgé­sének egyvelegére” emlékez­tetett. reakciók segítségével típu­sonként különválasztották azokat a fehérjemolekulákat, amelyekből az ízlelő gócok felépültek. Kísérleteik során kétfajta molekulát találtak: az egyik csak a cukorral egyesült, a másik bármilyen keserű ízű anyaggal. Ügy lát­szik, ezek a molekulák az édes és a keserű íz analizátorai. Filmfesztivál Az idei pulai fesztiválon a nézők száma körülbelül nyolcvanezer. Legkevesebb látogatója az első fesztiválnak volt (1954-ben), mindössze 37 000, a legtöbb pedig a har­madiknak, 130 000. Az első fesztiválon nyolc újságíró és 20 filmes vett részt, az idén pedig a hazai és külföldi ven­dégek száma több mint 1000, s ebből 266 újságíró. A legrö­videbb volt az első fesztivál, mindössze ötnapos, a leg­hosszabb a harmadik, tizen­két napos, az idei pedig nyolc­napos. A legkevesebb filmet, ötöt, az elsőn, a legtöbbet, 32- őt, a tavalyin mutattak be, az idén pedig 22 van műsoron. A szülők bűne A kábítószerrel élő serdü­lőket szüleik szokásai befo­lyásolják, állapítja meg egy vizsgálat, amelyet 1416 tanu­lón végzett a Paul D. Schrei­ber főiskola (Long Island). A szülők szokásain nem feltét­lenül kábítószerek szedését kell érteni, inkább az ivás, a dohányzás, a nyugtató és élénkítő tabletták rendszeres szedésének szokását. Különö­sen azok a tanulók hajlamo­sak a többieknél jóval na­gyobb mértékben rászokni kábítószerek szedésére, akik­nek anyja iszákosságra hajla­mos. I A macska tud számolni? A macska agyában olyan sejtek találhatók, amelyek számolóképességgel rendel­keznek, ezt vélik megállapí­tani R. F. Thompson, K. S. Mayer és C. J. Paterson, a ka­liforniai egyetem munkatár­sai. Ezek a neuronok állító­lag bármilyen olyan ingerso­rozatra válaszolnak, amely a 2—5—7-es számjegyeket „kó­dolja”. A „számoló” neuro­nok létezésének végérvényes megállapításához azonban még további kísérletekre van szükség. lurij Rihfer: Az első fizetés Az ablaknál, ahol a pénztáros a fi­zetést osztotta, néhány ember álldo­gált. — Ez az első fizetésed, Viktor Va- sziljevics — jegyezte meg Iván Szem- jonovics, a részleg művezetője. Kéz- szorítással gratulált Vitykának és be­ment a műhelybe. — No nézd csak, hogy eltűnt, — gondolta magában Vityka. — Gratulá­lok az első fizetésedhez, Viktor Vaszil- jevics! Ez célzás. Inni kell vele valamit. A mama természetesen ezzel nem lesz elégedett. Megolvassa majd a pénzt, és mondja: „Ez valahogy kevés, Vityka.” Én erre: „Mit tegyünk — ez az első fizetés. Illő volt a művezetőt meghívni a vendéglőbe. Ez, hogy úgy mondjam, — tradíció!” Vityka elpakolta a szerszámokat, le­törölte a munkapadot, átöltözött és várta a művezetőt. De úgy látszik, Iván Szemjonovics nem siet. Valamiről be­szélgetett Kovroginnal, a technológus­sal, aztán pedig bement az irodájába. Megjátszuk ezt a dolgot, — hatá­rozta el Vityka. Végre aztán a művezető odament Vitykához. Nem fordított rá különö­sebb figyelmet, meg se állt mellette csak úgy menetközben vetette oda: — „No, a holnapi viszontlátásra”, és igyekezett a kijárat felé. Vityka után- na sietett és megfogta a kabátja ujját: — Iván Szemjonovics, hát maga ho­vá? — Hogy-hogy hová? Természetesen haza. — Dehát én megkaptam az első fi­zetésem, s így a művezetőmet meg kell vendégelnem. — Senkit sem kell megvendégelned! Első fizetésedből vegyél egy tortát, meg egy üveg pezsgőt, és ezzel lepd meg a mamádat. — De én magával akarok inni. Ez tradíció! — Nem valami okos tradíció ez Vityka! — Okos, nem okos, de tradíció. Na­gyon kérem, fogadja el... — Hagyjuk az egészet! — Maga talán nem kedvel engem? Lehet, hogy rossz esztergályos vagyok? Ha így van, mondja meg és én átme­gyek egy másik üzembe... — Ugyan, miket beszélsz! — Ha nincs kifogása ellenem, akkor meg gyerünk. Nem akarok én rosszat. Csak leülünk egy étteremben, hallga­tunk egy kis zenét... — Tudod, hogy én nem ihatom. Az orvosok eltiltották. — Akkor nem iszik, de legalább tiszteljen meg azzal, hogy eljön. Fél óra múlva az étterem egyik asz­talánál ültek, előttük jegyzettömbbe) kezében a pincér. — Hát akkor: halat, sonkát, salátát moszkvai módon készítve és pirogot. — Mindenből, természetesen, két adagot. — Italt? — Én egy üveg ásványvizet, a fia­talembernek pedig hozhat két deci kort, — mondta Iván Szemjonovics. — Hogyisne! — vágott közbe Vityka. — Egy üveg konyakot! A pincér hamarosan meghozta az ételt, az ásványvizet és egy üveg már­kás konyakot. — Az első fizetés örömére! — mondta Vityka, és megtöltötte a két- decis poharakat... Húsz perc múlva Vityka se szó. se beszéd, áttelepedett egy fiatalember­hez, aki a szomszédos asztalnál ült. .. .Iván Szemjonovics fizetett, aztán nagy nehezen kivonszolta az étteremből a kapálódzó Vitykát. Taxiba ültette és hazavitte. Amint Iván Szemjonovics is hazaért, átadta a fizetését a feleségének. Az asszonytárs megolvasva a pénzt, rosz- szallóan jelentette ki: — Te Ványja, ez kevesebb a szo­kottnál ! — Tökéletesen igazad van, — mond­ta sóhajtva Iván Szemjonovics. — Az egyik gyerek, aki a kezem alatt dolgo­zik, most kapott először fizetést. Illő volt megvendégelni az étteremben... Ez, tudod — tradíció. Fordította: SIGÉR IMRE Férfias öltözék Párizsban piacra kerül ősszel az illatosított férfiruha. Vise­lőjük vagy bőr-, vagy do­hányillatú lesz. Mert ezek a kiválasztott illatok. A bőr vagy a „bőrönd” vagy a „nagy autó”, vagy a „vadá­szat” gondolatát idézi fel. Erős illatok ezek, olyan erő­sek, amilyeneknek a férfiak­nak lennie kellene. A dohány­illatot viszont a férfiak ma­guk is előállíthatják, csak­hogy ebből sokféle van, és állítólag a pipadohány szaga a legférfiasabb és legbizal- matkeltőbb. Megjegyzendő, hogy a vásárlásnál kiválasz­tott illat tartósságát két évig garantálják, még akkor is, ha az öltönyt közben többször is tisztítják. A túlzott napozás öregít!? Valamikor egyáltalán nem napoztak az emberek, ma­napság meg sokan túlzásba viszik. Nők és férfiak egy­aránt. Napokon, sőt heteken át perzseltetik magukat, csak­hogy minél barnábbak legye­nek. A nők egy része azonban ösztönösen érzi a túlzott na­pozás károsságát, és a divat ellenére kalappal védi lega­lább az arcát, a tűző napsu­garak ellen. Az orvosok sem ajánlották soha túlzásba vinni a napfür­dőt. Űjabban pedig egyes ku­tatók egyenesen károsnak tartják a „lesülést”. Az ame­rikai orvosszövetség lapjában megjelent közlemény szerint a világos bőrű emberek szá­mára a napfény igen vesze­delmes lehet. Számtalan bizo­nyíték van arra, hogy a túl sok napsugár bőrrákot vált­hat ki. Ezenkívül a bőrgyó­gyászok többsége arra a meg­állapításra jutott, hogy a bőr öregedését a napfény jelenté­kenyen gyorsítja. A vizsgála­tok tanulsága szerint a nap­sugárzás következtében fel­lépő bőröregedés utolsó stá­diumában a kötőszövet hihe­tetlen mértékben szétroncso- lódik. Egyszerű bizonyítéka ennek, hogy az arcbőr elve­szíti rugalmasságát, a rugal­mas rostok eltűnnek, a far­bőr rugalmassága viszont az ember életének utolsó évei­ben is változatlan. Az arcbőr rugalmasságának eltűnése lelkileg is elősegíti az öregedést, mert a jó ke­dély és a fiatalos magatartás nehezen őrizhető meg akkor, ha az arcbőr az öregedés je­gyeit tükrözi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom