Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-27 / 200. szám

1970. augusztus 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Hegel emlékére Két évszázaddal ezelőtt született a nagy német filo­zófus, Georg Wilhelm Hegel. A dialektika modern kidol­gozójaként tiszteljük. Miben állt ez a modernség? Ab­ban, hogy Hegel a dialek­tika, a fejlődés, az ellent­mondásos mozgás gondolata segítségével át tudta tekin­teni egyrészt az emberi gon­dolkodás történetét, az em­beri értelem fogalmi rend­szerének kialakulását, más­részt azt a szellemi fejlő­dést, melyet az emberiség megtett az ő koráig, beleért­ve a technikát, a művészetet, a jog fejlődését, a külön­böző filozófiai iskolák és vallási tanítások történetét is. Mindez önmagában is imponáló, főként, ha számí­tásba vesszük, hogy jórészt az ő művén alapszik a leg- újabbkori jog- és vallásfilo­zófia, a logika, a filozófia- történet, s a modern törté­nelemtudomány is igen so­kat hasznosított az ő esz­méiből. Mindezek mellett azonban van Hegelnek egy olyan fi­lozófiai felfedezése is, amellyel új útra terelte a tudományt. Az emberi gon­dolkodás történetiben ő fo­galmazta meg először, hogy az emberiség történelme egyetlen egységes folyamat. Azt, amit Goethe világtörté­nelemnek nevezett, ő fejtette ki a legszemléletesebben. A hatalmas enciklopédikus tu­dás, amely Hegelt jellemez­te, megteremtette a feltéte­lét az ilyen világtörténeti át­tekintésnek, és elvezetett ah­hoz a felismeréséhez, hogy csupán a dialektika alapján lehet megérteni: mennyire történeti lény az ember. Az életművét átható tör­ténetiség jellemzi Hegel em­berfelfogását is. A logika szerinte nem tanít meg gon­dolkodni, éppen úgy, mint a gyomorról szóló tudomány sem tanít meg emészteni. De mind a kettőre szükség van ahhoz, hogy megértsük, és megismerjük önmagunkat. Ebben az értelemben Hegel idealista filozófiai rendszere, amely végigtekint az emberi fejlődés történetén, valóra- váltása akar lenni a régi görög programnak: „ismerd meg önmagad”. Ezek után érthető, hogy miért volt és miért van olyan nagy hatása Hegelnek. Hogy miért kerül alapgondo­latának, a szellem folytonos fölfelé fejlődésének bűvökö- rébe az 1848-as magyar már­ciusi fiatalság, köztük Petőfi és Vasvári. Ugyanígy befo­lyásolta Hegel Börne és Hei­ne körét Németországban, Prudhont Franciaországban, és mint közismert, döntő és elhatározó befolyást gyako­rolt a marxizmus kialakulá­sára is. De a múlt idő itt hely­telen. A marxizmus, ha nem is formájában, de tartalmá­ban mindig meríteni fog a nagy német filozófus élet­művéből, aki a modern tu­dományos gondolkodás egyik megalapoznia volt. Hermann 'stván Mezőgazdaság a képző­művészeiben A Magyar Mezőgazdasági Múzeumban dr. Szűcs Kál­mán, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szakoktatási főosztályának vezetője szerdán sajtótájé­koztatón számolt be arról a kiállításról, amelyet a „Me­zőgazdaság a képzőművé­szetben” című pályázat leg­jobb alkotásaiból rendeztek a Vajdahunyad várban. Ez­úttal került sor a pályázat eredményeinek kihirdetésé­re is. A felszabadulás 23. évfor­dulója tiszteletére írták ki a pályázatot, amelyre 137 művész több mint ezer al­kotását küldte el. A bíráló bizottság a 15 000 forintos első díjat Várady Sándor szobrásznak ítélte „Sebzett szarvas” című alkotásáért, s ugyancsak első díjat kapott Scholz Erik festőművész több festményéért. A pályázaton kívül a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 15 ezer forintos díjjal jutal­mazta Csáki Maronvák. Jó­zsef festőművészt több fest­ményéért. A pályázat 10 ezer­forintos második díját ér­demelte ki Szabó Iván szob­raiért és kisplasztika! mű­veiért. 5000 forintos harma­dik -díjat kapott Tóth Béla szobráért. Xantus Gyula gra­fikáért, Lehelné Rozsos Jan­ka kerámia műveiért és Új­vári Lajos festményeiért. ÖMLIK A BÚZA Egy egész kombánj-csorda legel a mezőtúri határban. Ilyennek képzeli az ember az őskor állatkolosszusait, legfeljebb azok nem pöfög­tek és nem volt az oldalu­kon poroltó. Zábálják a bú­zát egykedvűen és ha meg­telik a hasuk, teherkocsik gördülnek melléjük és köny- nyítenek magukon. Jólesik nézni munkájukat és közben megjelenik az emlékek szű­rőjén fennakadt régi kép. Gyermekkoromban magam is ott sündörögtem a csép­lőgép körüL □ Hajnalban, amikor a hart mat még kékes ködfátyol­ként rezeg a levegőben, visszhangos léptekkel villás ember fordul ki a kapun. Rövidesen egy másik, har­madik csatlakozik hozzá. A cséplőgéphez igyekeznek. A gépész néhányat perdít a szíjon és a Hoffer óriási durrogással, pöfögéssel bein­dul. A dob mélyet mordul, majd nyikorogva, csikorog­va forogni kezd benne a jő isten tudja hány szita, rosta, henger, kerék. Az elevátor lánca csörögve lódul a ma­gasba és üresen szánkózik vissza alul. A férfiak a kazlat bont­ják, a pelyvaáiordó . lányok nevetgélnek, a háziasszony pálinkát kínál és mindenki szel a púpos házi kenyér­ből. Két legfontosabb ember a kévevágó és az etető. Tér­dig állnak a dob tetején lé­vő mélyedésben, nehogy egy- egy rosszul hajított kéve be­lökje valamelyiküket a fé­lelmetes fogakat vícsorgató masinába. Így is beszélnek minden cséplésnél épp elég borzalmat. Tavaly — mond­ják — a Bodrogközben a kezét kapta be egy szép fia­tal lánynak a gép. Persze leszakította. Mások tudni vélik, hogy fiú volt az illető és a lába került a forgó­dobba. És nem is a Bodrog­közben volt, hanem... Repül az első kéve, eltű­nik a masina gyomrában, mire az elégedetten felmor­dul és jóízűen morzsolja a kalászokat. Közben egyre melegebben süt a nap, száll a por; az ember előbb ké­nyeskedve kitüsszenti, aztán nyeli, nyeli mindaddig, míg el nem fogy az egyik kazal. Ameddig a gépész rostát cse­rél, újra körbejár az üveg a méregerős aratópálinkával. Az egyik lány felvisít, va­laki egy marék pelyvát du­töltelék, mákosbobájka jár­ja, ahol vékonyabban folyik a zsákba a búza, habart bab, négyrétbe hajtott krumpli- lángos. A kerítésen kölykök csüg- gedeznek. Egy-egy rokon­gyereket' beszólít ä háziasz- szony és a kis szobában, a lányok asztalánál tesz neki tányért. tartó rohanás. A gép is ké­nyelmesebben dohog. Akad A délután valamivel nyu- godtabb, mint az ebédig szusszanásnyi idő, ezalatt az emberek krákogva köpik a port, némelyik sarat fúj a zsebkendőbe. Az ing fehér a hátukon a kiizzadt sótól. Ernyednek az izmok. A mó­kamester eldugja a szom­szédja villáját. Az árnyék­ban szundikáló öregnek kis­csirkét dug az ingébe. A pár perces vidámság új erőt ad. Az utolsó kévék alól ré­mülten menekülnek az ege­rek szanaszét. A dobba be­lökik az összesepert mara­dékot, a zsákba ocsu folyik. A kazalrakók a patakra in­Ipari tanulok pótbe­iskolázása Vállalatunk az alábbi p szakmákban pótbeiskolá­zást tart: kőműves, ács, állványozó, hidegburkoló, épületlakatos, műkőkészí­tő, üvegező, épületbádo­gos. Intézeti elhelyezés és tel- (1 jes ellátás. Jelentkezés:»* 43. sz. ÁLLAMI ÉPÍTŐ­IPARI VÁLLALAT Szakoktatási csoport, Bp. XI., Dombóvári út 19. gott a blúzába. A fa alatt, a gép okádta füstben a gépész papírok­kal bajlódik, a gazda árgus szemekkel lesi a mázsát. Legények vállon hordják a zsákokat a kamrába. Néha egy-egy nagyobb fiú is meg­próbálkozik a mázsányi te­herrel. Reszkető inakkal im- bolyog a házig — aztán el­sompolyog. Adogatja tovább a kévét a villa alá. A szalmakazlat igazi szak­emberek rakják. A magas kazal tetején rendezkedni már rangot jelent. Nem akármilyen embert állítanak a létrára sem, hogy felado­gassa a szalmát oda, ahová az elevátor nem ér fel. Az ebéd az igen. Ahol na­gyobb a kazal, ott tyúkleves, dúlnak lemosni a csípős port, töreket. Akihez a gép indul, körbejár meghívni másnap hajnalra a komákat, szomszédokat. — Hisz tudod, majd visszaadom. A gépész kiveri az éket a kerekek alól. Az etető csinos kereket teker a szíj­ból. a traktorra ráakasszák a dobot, utána az elevátort. A következő gazda már sepri a csűrt, takarítja a szalmakazal helyét. Várja a gépet. Hajnalban, amikor a har­mat még kékes ködfátvol- ként rezeg a levegőben, visszhangos léptekkel villás ember fordul ki a kapun... Megy a kombájn és köz­ben — mintegy mellékesen — tiszta búzát zúdít a te­herautóra. Falagyi Béla „Békavár" lett a Pletykafalubál Folyó az utcán — Csirkék a galambdúcban — A városi tanács megoldást ígér Szolnokon a IX. kerületet általában csak „Pletykafalu” néven emlegetik. Hogy hon­nan kapta ezt a nevet, nem tu­dom, bár az emberek mosta­nában tényleg sokat beszél­nek errefelé. Témát — saj­nos — eleget ad a víz, ami­ből itt évek óta több van, mint amennyi kívánatos lenne. Téglaépület kellene Találomra nyitunk be a Farkas úti 14-es számú ház­ba. A szobában a szőnyeg felszedve, a padló elkorhad­va. A fal 40—50 centiméte­res magasságig vizes, nagy darabokban hullik le a va­kolat — Tönkremegy minden ebben a vályogházban — kesereg a gazda, Vakhal Sándor. — Téglaépület kel­lene, a pénz már meg is len­ne rá, de van albérlőnk és azt nem tehetjük ki sze­gényt. Hova is menne? Az albérlő Huszák Lajos. Két éve üzemi baleset érte, azóta betegállományban van. Feleségével és három gyermekével lakik egy há­romszor két és fél méteres szobában. A falakból szinte csöpög a víz, a ruhákat még a szekrényben is penész lep­te el. — Ráadásul minden tele van svábbogárral, néha még az ételbe is belemennek — mondja a feleség. — Kiirta­ni sem lehet őket, mert a falba is belefészkelték ma­gukat. Nem elég baj volt nekünk az az üzemi baleset, a férjem februárban még szívtrombózist is kapott. Az­óta négyszer vitte a mentő kórházba. Az orvos tiszta le­vegőt javasol, de hol van itt tiszta levegő? A Farkas utcának csak egy része van lecsatornázva, a másik felében még a járda is víz alatt áll. Kiss Antalék házát bokáig érő víz veszi körül, megközelíteni csak az egymásra rakott téglákon át lehet. A lakásba — pe­dig le van betonozva —, ha csapadékosabb az időjárás, betör a víz. A Gólya utca már nem is utcához, inkább folyóhoz hasonlít. A 10-es szám alatt egy szép. körülbelül 150— 17Q ezer forint értékű csa­ládi ház áll a vízben. A tu­lajdonos Borlii László sze­rint eddig mintegy 60 ezer forint kárt okozott benne a víz. Reggel dőlt össze A 26-os ház előtt, ponto­sabban egy rombadőlt épü­let előtt találkozunk a volt ház gazdájával, Tassy Fe­renccel. — Reggel fél hatkor dőlt össze — mutat a romhal­mazra. — Szerencsére min­dent át tudtunk pakolni a szomszédokhoz, ismerősök­höz. A csirkéket meg fölrak­tam a galambdúcokba, ne­hogy úgy járjak, mint a szemközt lakó Túróczi Ká­roly. Mire hazajött a mun­kából nyolcvan csirkéje megfulladt a tyúkólban. A lakók invitálnak, hogy nézzük meg a többi házat is, a víz azonban már olyan magas erre, hogy cipőben még az ideiglenes „téglajár­dán” sem lehet tovább men­ni. Valaki gyorsan kerít egy pár hatalmas bányászcsizmát és máris mehetünk tovább, a néhol térdig érő vízben. Gólya út 11. A házban a 72 éves Neizer Károly be­tegen fekszik, de a felesége sem tud kilépni a lakásból, mert az udvaron derékig érő víz van — amióta a hó el­olvadt. — A gyerekek szoktak se­gíteni, az ablakon keresztül adogatják be a tejet, ke­nyeret, meg a tüzelőt — mondja sírva Neizerné. zet. Az épületek és benne levő ingóságok tönkremen­nek, a veteményes kertek­ben legfeljebb halat lehetne tenyészteni. Az utcákon a vízben rothad a szemét, melegebb időben az ablako­kat sem lehet kinyitni a kibírhatatlan bűz miatt. A Pletykafalu ma a békák bi­rodalma. ., Állandó szivattyú kellene A telep végén három szi­vattyú dolgozik, azaz csak kettő, mert egynek elfogyott az üzemanyaga. Percenként összesen 2400 liter vizet tá­volítanak el — ami a „Pletykafaluban” összegyűlt víz mennyiségéhez képest nem sok — több szivattyút azonban nem lehet beállíta­ni, mert a fűtőházi akna nem bírja elnyelni a vizet. Az egyik szivattyú mellett találjuk Balázs László ta­nácstagot is. Természetesen jól ismeri az itteni problé­mákat, hiszen ő is itt lakik. — Sajnos azáltal, hogy ismerem, még nem oldódik, meg semmi — mondja. — A városi tanácsnál is tudják, hogy minden ősszel és ta­vasszal — új abban nyáron is — milyen áldatlan állapo­tok uralkodnak itt. Nekik kellene segíteni. — Véleményem szerint egy állandó szivattyú sokat enyhítene a gondokon — kapcsolódik a beszélgetésbe Török Sándor főtörzsőrmes­ter, aki a tűzoltók szivaty- tyúját kezeli. — Itt a Róka út sarkán van is szivattyú­ház, csupán egy villanymo­tor kellene bele. Csapadékos időben azt azonnal be le­hetne kapcsolni, nem kelle­ne megvárni, amíg a tűz­oltók vagy az útfenntartó üzem szivattyút tud. adni. A körülöttünk állók he­lyeselnek, s valaki még hozzáteszi: — Az lenne a megoldás, ha lecsatornáznák az utcá­kat. Csatornázás soron kívül A városi tanács építési és közlekedési osztályán Stefa- nik Lászlóné mérnöknőt ke­restük föl a IX. kerületiek ügyében: — Mi is jó[ ismerjük az ottani problémákat — mond­ja és igyekszünk is mindent megtenni azok mielőbbi megszüntetésére. A Gólya út csatornázási tervei ké­szen vannak, pár nap múl­va — soron kívül — meg is kezdődik az építése. Ugyan­csak soron kívül készül el az Attila utcai csatorna is. Az Abonyi úti bölcsődénél csatornabekötés épül a Farkas utcába. A munkála­tok még a héten elkezdőd­nek. A zárt csatornák elké­szülte után rendbe kell hoz­ni a vízlevezető árkokat is. ami a lakosságnak a köte­lessége. Sajnos ők ahelyett, hogy az árkokat rendben tartanák, inkább ide jönnek panaszkodni. A negyedik ötéves terv programjában egyébként jó néhány út építése is szere­pel. A Kőműves utca bur­kolása például 1971 végén, 1972 elején elkészül. A 4-es út korszerűsítésével új nyomra lesz bekötve az Ürge és a Páva utca, egé­szen a Terv utcáig. A korszerűsítés révén né­hány utca megszűnik, de amelyik megmarad, tehát a Bacsányi, vagy a Martino­vics, vagy a Dembinszky út, ugyancsak szilárd burkolatot kap. Reméljük, hogy ezeknek a jelentős beruházásoknak a megvalósulásával megszűn­nek a IX. kerületiek gond­jai. ZÁMBÓ ÁRPÁD A Gólya úti 22-es számú házban a 81 éves Kozma Istvánná lakik. A szobában és a konyhában is víz áll. — Napok óta nem alud­tam, mert éjjelente a vizet kellett kihordani — panasz­kodik botjára támaszkodva az idős asszony. Az említettekhez hasonló példákat még sorolhatnánk hosszan, hiszen az Orgona utcában és a Lepke út egyes részein sem különb a hely­Fel­veszünk uszálykormányosokat, úszni tudó matrózokat, gépcsztecnikusokat. — 18—50 éves életkorig. Érettségivel rendelke­ző fiatalokkal esetleg szerződést kötünk. — Felvétel esetén — az utazási költséget meg­térítjük. JELENTKEZÉS: Folyamszabályozd és Kivicskotró Vállalat V Dunai Kirendeltséee Budapest XIII, Cserha­lom 0L 2. Hónapok, betek óra írunk árvízről, belvízről, most éppen a felhőszakadások, hatalmas viharok aktuálisak. A felvétel Karcagon készült, ahol a közelmúltban ugyan­csak sok kárt lett az eső. A város sok utcájában volt szükség szivattyúk munkájára. Foto; Nagy Zsolt t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom