Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-25 / 198. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ISrfi). augusztus 25. A 4-es számú főút mellett Ez év tavaszán adták át Karcagon a benzinkút mellett az átalakított autós-bűiét. Üj köntösbe öltözik a kisújszállási tanácsháza. A magyar bútor Leningrádban Leningrádban a közelmúltban nyílt meg a „Magyar bútor 1970” kiállítás az AR- TEX külkereskedelmi vállalat rendezésében. Az 1250 négyzetméter alapterületű, rendkívül világos — csupa üveg és beton — J kiállítási helyiségben felvonultak a magyar állami és szövetkezeti bútor- gyártás remekei. A kiállítás egy részét az irodabútorok, szállodák, mozik, konferenciatermek, éttermek berendezési tárgyai foglalják el. A leningrádiak közül sokan ismerősként nézegetik a kiállított bútorokat, mivel szobáikban gyakran találkozhatunk magyar berendezésű tárgyakkal, ugyanis az ARTEX már több mint húsz éve exportál bútort a Szovjetunióba. A nemzetközi kiállítások hagyományai szerint elsőnek a szakemberek tekintették meg a bemutatott termékeket. Az Auróra-Luxus elnevezésű bútoroknál az 1. sz. Leningrádi Bútorgyár két mérnöke — Lomonoszov és Baganov — a szakértő szemével mérte fel a látottakat. — Nagyon tetszik nekünk ez a modem irodabútor — mondták. — Korszerű, kényelmes, esztétikai megoldása dicséretes. Minőségük kitűnő. A színek összeválo- gatása fejlett ízlésről tanúskodik. A szakemberek másik csoportja az éttermi berendezések után érdeklődik, ők a leningrádi Vendéglátóipari Főigazgatóság képviselői, Novikov és Slafman. — Azt vizsgáljuk — mondották —, hogy mit hasznosíthatnánk a mi vállalatainknál. Nem távozunk üres kézzel az éttermi berendezések különösen felkeltették érdeklődésünket. Beszélgettünk az Exportlesz szovjet vállalat jelenlévő képviselőjével, Tamara Beljákóvával is. Elmondotta, hogy hamarosan új eszpresszók, éttermek nyílnak Leningrádban — magyar és orosz konyhával — a kiállításon látottak alapján. J. Kirillov — APN A zt mondja nekem: mit óhajt? Minden embernek, mindig kell valami. Egyiknek — ez, a másiknak — az, a harmadiknak — amaz. A negyediknek ez is, az is, meg amaz is. Mellesleg saját maguk írják az újságjaikba: a szovjet embernek sok kell ahhoz, hogy boldog legyen. Nekem, például, mindössze egy ötszobás lakás, lehetőleg a második emeleten, délre néző balkonnal, északi hálószobával, egy beutaló Szocsiba, egy kis anyagi segély, no meg a sógoromnak egy kis telek, lehetőleg az enyém mellett, hogy dácsát építhessen. — ön, — mondom — csupán egy kis csavar, s csak azt kérem öntől, hogy bocsásson a főnöke színe elé. — Tudnom kell, milyen ügyben és mit parancsol. Közben elfordítja a fejét. — Azt, hogy milyen ügyben, — felelem, — majd elmondom a főnöknek. — Ebben az esetben, elnézést, — mondja — a főnök foglalt és nem tudja önt fogadni. — Nem baj, megvárom... Akkor ez a segéderő, jelentőségteljesen így válaszolt: — Ezekben a napokban mindig foglalt lesz, és míg foglalt nem tudja önt fogadni. — Ezt, — kérdem, — hogy értsem? Kezdünk egy kissé elbürokratizálódni? Egy kicsit eltávolodunk a tömegektől a párnázott ajtók mögé? Kérdeztem én is jelentőségteljesen. S le nem véve róla a szemem, megpróbálom lassan a belső zsebbe dugni a kezem. Mindig nálam van, a belső zsebemben. Nélküle nem megyek sehová sem, mert hatalmas erő van benne. Bárhová is megyek, mindig a belső zsebembe dugom, aztán magam felől már nyugodt vagyok. A segéderő egy gyors pillantást vet rám, egy kissé elsápad és így szól: — Hogy maga miféle, igazán... Várjon egy pillanatot. bejelentem. A főnök komor, nem néz rám. Bámul a papírjaiba. volt, nincs két hónapja, hogy megjött. Materiális segélyt már kapott, bár nem volt rászorulva. A sógorának már kijelöltünk egy telket, bár az törvény- ellenes... Megmagyarázom neki, hogy a telket az idősebb sógorom kapta, de most annak kellene, aki a kisebbik lányomat... — Elég! Végeztem. Viszontlátásra. — Nem, nem elég, — mondom. — Ön, kedves D. Jepiíámov: Magam felől nyugodt vagyok Még hellyel sem kínál meg. .Leülök magam. — Hallgatom, — mondja. Azt mondom neki: minden embernek mindig kell valami. Egyiknek — ez, a másiknak — az, a harmadiknak — amaz. A negyediknek ez is, az is, amaz is. Mellesleg saját maguk írják az újságjaikba... És előadom a kérésem. — Nem tehetem, — mondja. Aztán rám emeli a tekintetét és még egyszer, a nyomaték kedvéért megismétli: — Ügy bizony, nem tehetem! Éppen most kapott egy lakást, amilyet kért — háromszobásat. Kettőjüknek több, mint elég. Üdülni meg éppen nemrégen főnök elvtárs nincs felruházva semmiféle joggal arra nézve, hogy irodájából kiűzzön egy adófizető polgárt. És lassan a belső zsebembe dugom a kezem. A főnök úgy tesz, mintha valamiliyen fontos iratba merülne. Azaz a velem folytatott társalgást befejezettnek tekinti, a kezem pedig nem is veszi észre. Ekkor lassan előhúzom a belső zsebemből és az asztalra teszem. Alig valamivel a nyomtatott „Feljegyzések” szó alatt, hogy jól szembe tűnjön, kék tintával még ezek a szavak olvashatók; „Emlékeztető az újságok részére.” Halkan, ismét jelentőség- teljesen megkocogtatom körmömmel ezt a négy szót. A főnök nem néz rám, de látom, hogy arcát haragos foltok kezdik elönteni. Tehát reagál. A mi főnökünk nagyszerűen ismeri ezt a kis jegyzettömböt. Fél éve, mikor a dolgozószobájában már az ötödik bizottság járt, a főnököt, azt mondják, majdnem gutaütés érte. — Takarodjon, — súgja halkan, de kegyetlenül, majdnem őrjöngve. — Takarodj, te zsaroló! Elmúlt már a te időd, rágalmazó és gúnyirat szerző! És még hozzáteszi, hogy engem már eléggé megismertek... — ön, válaszolom, *— még nem eléggé. Tartsa, — mondom, — a lábát melegen, a fejét meg hidegen, ez segít az idegbaj ellen. A sértésekért pedig teljes felelősséggel tartozik. A jegyzetfüzetembe természetesen teszek néhány futó bejeevzést és indulok az ajtó felé. De még el sem érem az előszobát, mikor hallom, hogy szólít hátulról. Megfordulok — szobája küszöbén áll, s kezével a szívét tapogatja. — Jöjjön vissza, —• mondja. Visszamegyek. Elkomo- rodik. •— írjon, — mondja, — feljelentést. írok, persze, hogy írok, mert hisz minden embernek mindig kell valami. Egyiknek — ez, másiknak — az... Hiszen az újságjaikban maguk írják... Molnár Sándor fordítása Csontforrasztás — ultrahanggal Több sikeres műtétet végeztek a moszkvai Központi Traumatológiai és Orthopé- diai Intézetben a csontszövetek ultrahanggal történő egyesítésére. Az eltört csontdarabokat egyesítő anyag szövetbarát műanyagból és apróra őrölt csontszövetből áll. Az operáció mindössze néhány percig tart. Az ultrahang megbízhatóan rögzíti a törött csontokat, s a csontszövet gyógyulása szövődmény nélkül megy végbe. A csontszövetek öszeforrasztásá- ra szolgáló készülék egy fiatal mérnökcsoport alkotása. A szovjet minisztertanács mellett működő Találmányi Hivatal az új műtéti módot találmánynak minősítette. A mai napig több tucat sikeres műtétet hajtottak végre ultrahang segítségével. Az operáció másnapján a betegek már föl is kelnek az ágyból. A feszülő testrészen levő sebek egy héten belül gyógyulnak. Bebizonyosodott, hogy az ultrahang a sebészeti beavatkozások alkalmával kitűnő érzéstelenítő hatású is. A műtét másnapján a páciensek már semmiféle fájdalmat nem érzenek. Az ember környezetének védelme Svédország, amely elsőként tiltotta be a DDT használatát és elsőként gondoskodott arról, hogy minél kevesebb higanytartalmú anyag kerülhessen a vizekbe, most átfogó tervet dolgozott ki a levegő és a vizek tisztaságának hatásos védelmére. Esti tanfolyamokon 250 ezer állampolgárt képeznek ki arra, hogy mit jelent a természet védelme a szennyeződéstől, milyen technikai és jogi eszközök biztosítják, hogy a kormány erre vonatkozó elgondolását keresztülvigyék. A nagyszabású felvilágosító programtól a svéd kormány azt reméli, hogy a nyolc milliós lakosságot meg tudja nyerni a tervnek. A természet- és környezet- védelmi törvény alapján létrejött egy új szervezet, a Földművelésügyi Minisztérium alá rendelt Nemzeti Természetvédelmi Tanács, amely rendkívüli felhatalmazást kapott. Ez a tanács adja ki például az engedélyeket az új gyárak vagy létesítmények építésére — amennyiben azok nem szeny- nyezik — a környezet levegőjét, vizét; a tanács írja elő a szükséges védelmi eljárásokat. A városok szennyvízlevezető berendezéseit csak e szervezet engedélyével szabad megépíteni. A svéd természetvédelmi szervezet most dolgozik egy emlékiraton, amelyet az idei, Strassburgba összehívott európai természetvédelmi konferencián terjeszt be. A sarkvidék kőolaja Szakemberek véleménye szerint hamarosan lehetőség nyílik a „fekete-arany”-nak — a partmenti sekélyesebb tengerrészeken kívül — a nyílt tengeren történő kitermelésére is. Az Északi-Jeges- tenger alatt legalább a 85-ik szélességi fokig gazdag kőolajtartalmú rétegek húzódnak, amelyek kitermelése a jégpáncéllal borított óceán mélyéről meglehetősen nehéz feladat. Mihail Kalinko szovjet professzor szerint azonban a rövid sarki nyár idején, amikor a vízfelszín jégmentes, fúrószerkezettel ellátott hajóról is le tudnak jutni a megfelelő mélységbe. A kőolajat vízalatti berendezésekkel szivattyúzzák ki, és a fenéken felállított tartályokban tárolják majd, vagy pedig csővezetéken keresztül juttatják el a szárazföldre. A terv megvalósításához valószínűleg ideiglenes búvárállomást kell majd létesíteni a tengerfenéken. Miért fordulnak jobbra a csigalépcsők? Várakban, kastélyokban érdekes középkori építészeti sajátosságot figyelhetünk meg a csigalépcsőkben, többnyire az óramutató járásával egyezően, jobbra fordulva emelkednek. Ez egyáltalán nem a véletlen műve, a jelenségnek nagyonis józan, kézenfekvő magyarázata van. A harcok során, amelyek gyakran a kastélyok és várak belső helyiségeiben is dúltak, a A „természet háza” Botanikus múzeum építéséről hoztak határozatot Ter- mez, üzbég városban. A sajátos kiállítás Dél-Üzbegisztán gazdag flóráját mutatja be, de az ügyeletes agronómus jó tanácsokkal is el fogja látni az érdeklődőket — a faültecsigalépcső ideális védelmi hely volt: egy ember a lépcsőn több támadóval is szembeszállhatott. Sőt, a lépcső jobbra fordulása lehetetlenné tette, hogy az ellenség könnyen használhassa a jobb kezét, a védő számára viszont éppen ez volt az előnyös. Ahol balraforduló lépcsőket találtak, kiderült, hogy a várak, kastélyok hajdani gazdái balkezesek voltak! tés és a kertgondozás mesterfogásait illetően. Ezenkívül facsemetét, virágmagot, különböző műtrágyaféleségeket és kertészeti felszereléseket is vásárolhatnak majd a látogatók. Mélytengeri mangánbányászat Mangántartalmú salak nagyüzemi „halászatára” nagyszabású kísérlet kezdődött 240 kilométernyire a floridai partoktól, az ún. Bla- ke-fennsíkon. Egy átalakított kereskedelmi hajóval 900 méter mélységből próbálnak mangántartalmú salakot felhozni. A mélytengeri kutatóvállalkozás irányítói szerint 600 éves játékhelikopter Egy játékhelikopter rajzát találták a koppenhágai Királyi Könyvtárban, amely kb. 150 évvel korábbi időből való, mint a Leonardo da Vinci helikopter-vázlatrajz. Az 1325-ből való flamand nyelvű kézirat egy rajzot is tartalmaz a helikopter-szerű játékról. A történészek szerint évente egy millió tonna salakot kellene „felszippantani” a tenger mélyéből, hogy a feldolgozás kifizetődő legyen. Siker esetén azonban az Egyesült Államok mangánszükségletének kb. egynegyedét, nikkelszükségletének 10 százalékát és kobaldszükség- letének 40 százalékát meríthetnék az Atlanti-óceánból. nem Leonardo, hanem az ismeretlen flamand „felfedező” volt az első, aki papírra vetette repülőgép-ötletét Valószínűnek tartják azt is, hogy a kötél rángatásával hajtott, szélmalomszerű kerékkel működő helikopter — mint játék — már 1300 előtt ismert volt.
