Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-23 / 197. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. augusztus 23. III. A MEGSZÁMLÁLT EMBER Hol és hogyan lakunk? A címben feltett kérdésre nagyon egszerűnek tűnik a válasz, s éppen ezért — bonyolult. Mert igaz lakásokban lakunk, tágasan vagy zsúfoltan, de; hói vannak ezek a lakások? Városban, falun, külterületen, belterületen, stb? És mekkorák? Egy vagy négy szobásak, folyóvizesek, vagy még villany sincs bennük? A település — és lakásviszonyok tanulmányozása friss tudomány. Az emberiség alig néhány évtizede felismerte, hogy életviszonyaira döntő hatást gyakorol: hol és hogyan lakik? 1870-ben az ország lakosságának 74,1 százaléka élt községekben, ez az arány 1949-ben 62,1-re, 1970-ben 55,5 százalékra mérséklődött. A főváros lakossága az ország népességének 18,8, amíg a többi városé 25,7 százalékát tette ki 1970-ben. (1960 és 1969 között tehát a városi lakosság aránya 39,7 százalékról tovább nőtt, s elérte a 44,5-et.) A tényleges szaporodás számszerűen: a fővárosban 135, a megyei jogú városokban 105, a járási jogú városokban 254 ezer fő. Mekkorák a városok? A főváros és a négy megyei jogú város lakossága túl van a százezren. A 40 ezernél népesebb városok száma 13, míg a 20 ezer léleknél nagyobb településeké 49. Érdekesség, hogy közülük kettő nem város: Békés é- Érd. A népszámláláskor 3224 településen írták össze a lakosságot. E települések nagy része azonban kicsi, ötszáznál kevesebben élnek •i települések 20,6 százalékán, s -ezernél kevesebben további 25,4 százalékán. Magyarország lakosságának 46 százaléka tehát ezer főnél kisebb településeken él, s az ezeken a helyeken lévő szerény életkörülmények érthetővé teszik, hogy 1960 és 1969 között 830 ezer embert, népességük 20,4 százalékát vesztették el. (Figyelemre méltó vonás: országos összességben is csak az ötezren felüli települések tényleges népesség szaporodása pozitív előjelű, a kisebb falvak népessége csökken.) Ahogy a kisebb falvak, úgy veszítenek jelentőségükből a külterületek is. Az 1949. évi népszámláláskor 1,59 millió ember, az ország lakosságának 17,3 százaléka élt külterületen. (Az érdekesség kedvéért: a külterületeken férfitöbblet van, ezer férfire ezernél kevesebb nő jut, több a gyermek egy-egy családban, mint a belterületen lakók esetében.) 1960 és 1970 között a külterületi népesség 261 ezer fővel — 23,3 százalékkal — csökkent. 1960-ban a2 ország népességének még mindig 11,2 százaléka élt külterületeken, 1970-ben ez 8,3-re zsugorodott. Napjainkban 858,5 ezer a külterületen élők száma, s háromnegyed részük községek külterületén lakik. A tanyák, a falutól távoleső települések soha nem rejtegettek romantikát, legalábbis az ott élők számára. A kenyér kényszere volt az ami ott tartotta a népességet. s e keserű örökségnek tudható be, hogy még 'ma is 14 201 külterületi lakott hely található az országban. A legtöbb Pest megyében — 1287 — és Szabolcs-Szat- márban — 1123, — míg a legkevesebb Csongrád — 402 és Nógrád megyében (406). A teljes lakosságon belül a külterületi népesség aránya Bács-Kiskun megyében a legnagyobb — 28,7 százalék! —, majd Csongrád megyében (27,6). A legkisebb Hevesben — 2,3 — és Vas megyében (2,7 százalék). A külterületi népesség fogyása a legnagyobb mérvű Szolnok megyében volt — 38,2 százalék. (Ami azt jelenti, hogy az 1960 évi 89 586 helyett most januárban 55 342 embert számláltak össze külterületen, 34 244-gyel kevesebbet.) Majd Békésben — 36,5 —, míg a legkisebb Pest megyében (5,3). Szám szerint a legtöbben — 164,5 ezer — Bács-Kiskun megyében és Csongrád megyében — 89 ezer — élnek külterületen, míg a legkevesebben — 7685 — Vasban. Megkíséreltük a feleletet a kérdés első részére: hol lakunk? Következzék a kérdés második része: hogyan? A reális kép megalkotása érdekében azonban pillantsunk vissza, a múltba. Szakszerű fogalmazással: a lakás és a lakóház az ember legköz- vetlepebb térbeli környezete. A lakáskörülmények erőteljes befolyásolói az életviszonyoknak, s ezzel a demográfiai helyzetnek is. Ennek fölismerését tükrözi, hogy már az első hivatalos, 1869. évi népszámláláskor jutott hely a lakáskörülményeknek is a kérdőíveken, ám 1930-ig csak a városokra, s utána is a 10 ezer leiken felüli településekre terjedt ki. Megbízható, teljes adatok csak 1949-től állnak rendelkezésre. 1970. január 1-én 3157 000 volt az ország lakásállománya, 400 ezerrel több, mint az 1960. évi népszámláláskor. Ez 15 százalékos növekedésnek felel meg, ami 1930 óta a legmagasabb emelkedési ütem. (Évi átlagban 1,0 százalék). 1949 és 1960 között ugyanis 1,2 százalék volt, 1930 és 1949 között pedig az egy százalékot sem érte el. A teljesen tiszta képért tekintsük át az alábbi táblázatot: A lakásszám növekedése Évek 1931—1941 1942—1948 1949—1959 1960—1969 db 215 126 68 889 291 111 399 182 gyarapodás %-ban 9.9 2.9 11,8 14,5 A lakások számának növekedése felülmúlta a népesség emelkedését, s így javult a lakáshelyzet az elmúlt két évtizedben. A lakásállomány település — típusonkénti megoszlása sem érdektelen. A fővárosban 630,8 ezer, a megyei jogú városokban 179 ezer, a járási jogú városokban 632,4 míg a községekben 1714,6 ezer lakás van. (Zárójel közé tesszük, bár általános tévhiedelmet cáfol: a községekben több a két szobás és annál nagyobb lakás, mint a városokban!) Az adatok elemzésének legfőbb következtetése: fokozatosan csökken az egyszobás lakások aránya. I960 és 1970 között az egyszobás lakások száma 201 ezerrel — 11,9 százalékkal — csökkent. Az 1960. évi népszámláláskor a teljes lakásállomány 61,3 százaléka volt egyszobás, 1970-re ez az arány 47,2-re mérséklődött Szolnokon a mostani nép- számlálás alkalmával 5500- zal több lakás volt, mint 1960-ban. Ezek közül azonban csak 1722 volt a három vagy több szobás. A zöme egy, illetve kétszobás. A tíz év alatt elért lakásszám növekedés 40 százalékos volt a városban. A megyében pedig 11 ezerrel volt több lakás, mint az 1960-as népszámláláskor és ezek közül 73 400 volt esv- szobás a 141 657-ből. Ugyanez idő alatt 482 ezerrel nőtt a kétszobás, s 118 ezerrel a három vagy több szobás lakások száma. Az ország lakásállományának 43 százaléka ma kétszobás, 9,8 százaléka pedig három vagy több szobás. (A növekedés a kétszobás lakások esetében 54,9, a három és több szobásoknál pedig 62,2 százalékot tett ki!) A lakásállomány nagyság szerinti megoszlása: egyszobás 1489 ezer, kétszobás 1359 ezer, három vagy több szobás 309 ezer. (Annak köszönhetően, hogy az I960 és 1969 között épített lakásokból csak 33 százalék egyszobás, tíz év alatt a száz szobára jutó népesség húsz százalékkal csökkent...) A megyék adataira áttérve is megállapíthatjuk: a fejlődés üteme területenként eltérő. Számszerűen a legtöbb lakás 1960 és 1969 között Pest megyében épült — 49 211 — majd Borsodban — 19 437 — s Veszprém megyében (19 095). A legkevesebb Tolna megyében — 3707 —, Baranyában — 4966 — és Hajdú-Bihar- ban (6293). A lakások ösz- szetételét elemezve az előzőekhez hasonlóan nagyok a megyék közötti különbségek. Baranya megye 79,8 ezerre rúgó' lakásállományából például 54,6 ezer a két vagy több szobás, míg Békésben a 145,8 ezerből mindössze 64,1 ezer... A lakásoknak több mint a fele egyszobás Bács-Kiskun. Hajdú- Bihar, Pest, Szabolcs-Szat- már és Szolnok megyében, hatvan százalék fölött van Csongrád megyében, míg Fejérben, Győr-Sopronban, Tolnában a lakások nagyobb része két vagy több szobás. A sorozatot a szerzőnek illenék valami frappáns befejezéssel zárnia. Ügy hiszem, felesleges a fejtörés. A tények, az adatok önmagukért szólnak, múltba világítanak, jelent értetnek meg, s körvonalazzák a holnapot. Ezért több hát egyszerű statisztikai adatgyűjtésnél a népszámláMÉSZÁROS OTTÓ Korszerű m űemlék- védelem .,A kőépítmények megóvásának problémája csaknem olyan régi, mint maga az építészet. Az ember gyorsan ráeszmélt azokra a veszélyekre, amelyek az örökkétartó- nak vélt anyagból emelt építményeket fenyegetik” — mondotta Pietro Gazzola, a Veronai Történelmi Emlékművek Bizottságának igazgatója azon az értekezleten, amelyet nemrég az UNESCO rendezett Velencében. Azt vitatták itt meg, hogyan lehetne megmenteni a pusztulástól a világ legértékesebb kőemlékeit. Már a görögök is rájöttek, hogy a tenger párolgó sótartalma, az égő nap. a hőmérsékleti ingadozások megviselik gyönyörű templomaikat. A nagy hőmérsékleti ingadozások még az egyiptomi gránitpiramisokon is korróziót okoztak, s a nedvesség hamarosan megépítésük után kikezdte Észak-Európa gótikus templomait is. Mindehhez manapság az ipar által szennyezett levegő pusztítása járul. A megóvás, a helyreállítás olyan szakértelmet igényel, hogy ehhez már nem elegendők az építészet és régészet eddig alkalmazott módszerei. Az UNESCO égisze alatt most egy 16 tagú nemzetközi szakértőcsoport alakult —, hozzájuk csatlakozik még 30 olasz szakember is, akik a problémát a mai kornak megfelelően vizsgálják és gyakorlati útmutatásokkal látják majd el az érdekelteket. Ebben a kollektívában — az építészek, történészek és régészek mellett — már vegyészek, biológusok, fizikusok, geológusok, meteorológusok — sőt matematikusok is résztvesznek. fflVMUVELÉS) Államalapító királyunk nevéről Áiramalapító királyunk emlékének áldozunk azzal, hogy nevét és méltóságának megnevezését előtérbe állít- J"k e rövid cikkünkben. A magyar államalapítás nagy művének befejezőjét a latin nyelvű oklevelek és krónikák rex Stephanus-nak emlegetik. A Képes Krónikában is így olvashatjuk: .Stephanus, primus rex Hungarorum” (István, a magyarok első királya). A latin Stephanus hangsor visz közelebb bennünket a magyar István tulajdonnév helyes elemzéséhez. Valójában a görög eredetű és a koszorú jelentésű sztepha- nosz köznévből származtatható szavunk, s latin közvetítéssel honosodott meg nálunk. A hazai középkori latin s-ező ejtésben a Stephanus hangsor további fejlődésének útja a következő: A szóvégi -us eltűnt, mint pl. a mód és az advent szavakban is. Nyelvünk a mássalhangzók torlódásával szemben nem volt annyira türelmes, mint ma, ezért a Stephan szó elején is feloldódott a mássalhangzók torlódása A szóbel- seji magánhangzó eltűnésével formálódott végül a név Estfán, Estván, illetőleg István alakká. Különben a kicsinyítő képzős és koszorúcska jelentésű sztefanion görög hangsor mint leánynév is szerepet vállalt. Éppen István király korában kezdődött nyelvünknek mélyebbreható érintkezése az egyházi latinsággal és a szláv nyelvekkel. A király méltóságnevet is a szláv nyelvből vettük át. A szláv kralj, kralj hangsor hang- szerkezete alakult át, s ke- r'ály, király hangalakban vállalt szerepet nyelvünkben. A király szó valójában Nagy Károly német Kari személyneve átvételével került a szláv nyelvekbe. Árpádházi királyaink gyakran vették fel, éppen I. István iránti tiszteletből az István személynevet. Vannak, akik azt tartják, hogy ennek a névnek nagymérvű elterjedését is elsősorban annak köszönhetjük, hogy államalapító királyunk híre, neve igen nagy volt. A névstatisztikák azt bizonyítják, hogy az István név ma is kedvelt és elterjedt keresztnév a társadalom minden rétegében. A király méltóságnév is előfordul családnévként, vezetéknévként. Eleinte csak a jobbágyokat, a szegényebb rétegeket nevezték meg vele. Az előkelő, a nemes emberek között a XVI. századig nem akad Király nevű család. Valószínűleg azok, akiket a Király családnévvel neveztek meg, eleinte a király közvetlen szolgálatában állottak, vagy gúnyolódással megkülönböztető,- ragadványnévként kapták a Király nevet. Régebben gyakori volt ez a nyelvi forma: ő a király, 6 a császár köztünk: Ma már mindkét név helyét a fejes hangsor bitorolja: ő a fejes között tünk. DR. BAKOS JÓZSEF Az Enescu-íesztivál előkészületei Az európai zenei élet immár hagyományos eseménye, az ezidén Bukarestben ötödször megrendezésre kerülő Enescu-fesztivál. Zongora, hegedű és énekversenyeket rendeznek, egyidejűleg a hazai és a nemzetközi zenei élet kiválóságai adnak hangversenyeket. A korábbi fesztiválokon, ezideig hatszáz hegedűs, zongorista és énekes, valamennyien fiatalok vettek részt 30 országból. A kitüntetettek javarésze azóta állandó szereplő a nemzetközi hangversenydobogókon. A fesztivál programján, Enescu mellett, számos más román szerző alkotásai is szerepelnek, a külföldiek közül elsősorban Beethovené, születésének 200. évfordulója alkalmából. Mint a romániai sajtó hírül adja, a George Enescu fesztivál és verseny közeledésére tekintettel újra megnyílt az Enescu múzeum. A nagy gonddal összegyűjtött, most újra rendezett anyag, tükrözi a modern román zeneművészet legnagyobb alakja sokoldalú munkásságának és pályájának minden vonatkozását. Egy egész falat elfoglaló világtérkép tünteti fel a múzeumban Enescu csaknem hat évtized alatt megtett körútjainak, vendégfellépéselnek legfontosabb állomásait a világ nagy zenei metropolisaiban. A tárlókban gazdag levél- és dokumentumanyag került a nagy nyilvánosság elé: a pálya egy- egy jelentős epizódjáról tanúskodnak, vagy pedig arról a rendkívüli tiszteletről és hírnévről, amelyet előadóművészként élvezett George Enescu világszerte. Egy teremben a mester párizsi dolgozószobájának bútorai, kedves tárgyai láthatók: ezek között születtek a világhírű szerzemények. Az Enescu- fesztivált ezidén szeptember 5—21. között tartják. Eldorádó Vállalatunk a Lóding és Kalabér- gyár, nemrégiben kitűnő munkatársunkat, Fehér Pétert és Fekete Pált kiküldte Eldorádóba. Azt a csöppet sem könnyű megbízást kapták, hogy próbáljanak ott felkutatni új piacot az Európában és a közeli földrészeken immár eladhatatlan termékeink számára. Küldetésük teljes kudarccal járt, a kint eltöltött három hónap alatt mindössze egy hatdolláros üzletet kötöttek; egy selymes lódingot, egy csontos kalabért és egy jóféle pálinkás csutorát tudtak csak eladni, azt is az ottani múzeumnak. Útjuk nemcsak kudarcokban, hanem élményekben is gazdag volt. Hazánk fiai közül ők voltak az elsők, akik abban a távoli, legendás hírű országban megfordultak. Érthető, hát a nagy kíváncsiság, amellyel hazatérésük után fogadták őket. Nekem nagy szerencsém volt: sikerült mindjárt másnap velük egy asztalhoz ülnöm az üzemi étkezdében. — Na, mi volt, hogy volt, meséljetek már! — unszoltam őket türelmetlenül. — Hát, kérlek, az egy tejjel-mézzel folyó ország! — mondta lelkesülten Fehér. Fekete lebiggyesztette a száját: — Az igaz, hogy mindenütt tej folyik, meg méz. Csakhogy többnyire közönséges kannatej és vegyes virágméz. Kilométereket kell menni, míg olyan patakra, folyóra lelsz, amelyikbe pasztőrözött tej, vagy tiszta akácméz csörgedez. — Amerre csak jártunk: Hencidá- tól Boncidáig folyt a bor, a drága lé! — folytatta töretlen lelkesedéssel Fehér. — Közönséges kövidinka — jegyezte meg száraz tárgyilagossággal Fekete. Fehér tovább áradozott: — Sült galambok röpködnek a levegőben! Az égből manna esik... — Amikor, persze, nincs országos aszály, mint éppen most Vs! — vágott közbe Fekete. — Ami pedig a sült galambokat illeti, csak jóindulattal lehet rájuk fogni, hogy röpködnek. Alig harminc kilométer per óra az átlagsebességük. Elfárad az ember szája, amíg nagy lomhán belecammognak. — A kerítést, természetesen, kolbászból fonják... — De milyen az a kolbász! — vágott közbe ismét Fekete. — Száraz, inas, mócsingos, rágós. Hja, az már nem a régi, világhírű eldorádói kolbász, csak amolyan eldorádói módra készült töltelék-áru. És az ellátás is akadozik. Gyakran kifogy a boltokból a kerítéskolbász és sokszor fél esztendőt is kell várni, míg utánpótlás érkezik. — De ott csak három nap egy esztendő... — jegyezte meg szelíden Fehér kolléga. Fekete ezt sem hagyta ellenvetés nélkül: — De a szökőév négynapos. — Az emberek kacsalábon forgó házakban laknak... — A menőké, természetesen, strucc- lábon forog! — A közlekedést kényelmes varázsszőnyegek bonyolítják le... — A szőnyegek, mondanom sem kell, pecsétesek, foltosak, a rojtjuk szakadozott. És már a legkisebb légköri zavarok esetén órákat késnek... És így tovább. Ha Fehér fellelkesített. Fekete azonmód lehűtött. Ezek után végképp nem tudom, hányadán állunk Eldorádóval. Szerencsére, a mi vállalatunk vezetősége azt vallja, hogy egy kudarc — nem kudarc, és tutira vehető, hogy hamarosan ismét küldenek oda üzletkötőt. Radványi Barna
