Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-22 / 196. szám
1970. augusztus 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember Képregény változat: Cs. Horváth Tibor. Korcsmáros Pál Talik az idő. Mór minden élő régen elhagyta a csatateret, amikor Zéta tatárán tapogatódzó ugar véletlenül egy nyeregkópóva akasztott tömlőre tévednek. — Eszelős sietségében a fogával tépi ki a dugót és iszik, iszik végtelen mohósággal. Ajka méregerős. savanyú bort ízlel. Érzi, hogyan árad szét kiszikkadt, lázas testében, hogyan járja ót a Csontig minden porcikáját. Utána nyomban elalszik és órák vagy talán napok múltán arra ébred, hogy arcát záporeső verdesi. Talán a bor járta át orvosságként a testét, vagy a sebláz forrázta le benne a pestis mérgét, nem tudja, de mintha könnyebben érezré magát. Még arra is futja az erejéből, hogy kirántsa térdéből a beleakadt dárdahegyet. Boidogok-e a Boldogság-telepiek ? A MEGSZÁMLÁLT EMBER II. Nemek, vándorok, városok Jászkiséren négy helyen laknak cigányok. Ezek közül kettő „hivatalos” telep, a Boldogság és a Csalogány telep. A másik két területen a falusi porták közé ékelődtek be elszórtan olyan házak, amelyeket cigányok vettek meg. Róluk mondja a falu; rendes, dolgos cigányok. Ezek az emberek nem is haragszanak, ha cigányoknak nevezik őket. Munkáskezek Kossuth Lajos utca 30. A családi ház Berkes Eleméré. Csupán a padló hiányzik. Az utcára hatalmas szárnyas ablak néz. A két szoba, a mellékhelyiségekkel még üresen tátong. — Az új ház szinte kirí az utcából olyan szép. — A tulajdonosok nincsenek itthon. Kopogtatunk a hátsó, rozzant kis vi- tyillón — innen indult a ház. A zörgetésre csak a szomszéd, Sopronyi Sándor néz át a kerítésen. Átkurjant, kit keresünk. —A szomszéd? Nincs itthon. Dolgozik. A felesége is eljár valahova. Beszélgetünk. — Sopronyi Sándor szereti szomszédait. Hébe-korba ha kell szívesen ad kölcsön szerszámot a férfinak, mert látja, hogy az mindig fúr, farag valamit. „Annak kérem mindig múmiára áll a keze” jellemzi szomszédját Sopronyi Sándor. „Én jól kijövök vele”. A ház olyan, hogy bármelyik fiatal házas megirigyelhetné. Berkesék ötven év körüli emberek. Tavaly kezdték el építesy a házat OTP kölcsönnel, VJ1ÜdBPttVwti,l .j i József és testvérei A Viola utca 17. számú házban a háziasszony fogad. Férje, Demeter József a metrónál dolgozik 13 éves kora óta. Most leszázalékolták, — könnyebb munkakörbe helyezték, mert beteg. Négy gyermekük van. A legidősebb József, 16 éves, a Kossuth Tsz ipari tanulója, géplakatos lesz. A lányok iskolába járnak. A háziasszony a tisztaszobába vezet. Az asztalra kirakva millió pohár, a takarítás kellős közepébe érkeztünk. — Ügy érzem, boldogok vagyunk. A baj, a betegség ellenére. A férjemet segítik a vállalatnál, rokkantságára „nézve” eltörölték a 12 ezer forintos tartozását, így lassan egészen mienk lesz a ház — mondja. A nyolcadikos kislány az idén 3.8-cai végzett. Ágnes a középső lány negyedikes, az év végén 4.3 tanulmányi átlaggal. A legkisebbet Melindának hívják. Édesanyja nevetve meséli, hogy a község „méltóságos” asszonyával, a volt főjegyző feleségével választatta ki magának egy „régi históriából” ezt al nevet. — Én azt mondom, hogy mindenki úgy gondolkodik ahogy akar. Tudom, hogy a többi cigány nem szeret, csúfolnak, hogy nagysága akarok lenni, meg hogy a fiamból püspök lesz. A férjem a munkahelyén emberesedett meg, a fiam is követi majd a példát. József és testvérei — mert löbben vannak — építenek^ dolgoznak. Kiszakadtak egy olyan világból, melyet már nem éreznek magukénak ■— de nem szégyellik. Demeter Józsefné elmagyarázta nekem, hogy ők sohasem érezték a különbséget ember és ember között így mondta — mindnyájan emberek vagyunk. Az egyik jó, a másik rossz. Innen el Ezt a települést régen — „Tetvesnek” hívták. Ma hivatalos neve Nagykörút. Balogh Józsefék portája. Problémáikról beszélgetünk. — Boldog ember voltam, míg meg nem betegedtem. Aztán meghalt a feleségem is, itt maradtam öt kicsi gyerekkel. A legkisebb karikásostort szorongat, apjáhaz bújik, — csak a szeme csillog. — Szeretnénk innen elmenni. egyikünknek sem tesz jót ez a rossz ház. De hogyan tudnánk befizetni azt a tiz százalékot, ami egy új házhoz kell. Kicsi nyugdíjból nemigen lehet. Rendeleteket, törvényeket idéz. — De kérem vannak még olyan emberek, akik görbe szemmel néznek ránk, meg azt mondják, hogy cigány. Mert a régi világban a béres az béres volt, a paraszt az paraszt, de a cigány az valami egészen mást jelentett. Néha még most is. A szoba szép csendesen megtelik a környék lakóival. Közbeszólnak, vita kerekedik. A végeredmény; innen mindenki el akar menni. Kékesi György A népesség összeírásakor nem csupán az élők számának megtudakolása a cél, hanem az is, vajon milyen e népesség összetétele? Ezerféle csoportosítás kínálkozik — iskolai végzettség, foglalkozás, stb. — de a két legfőbb, s nemzetközileg általános: a kor és a nem szerinti összetétel. Előbbitől el kell tekintenünk, mert az idevágó adatokat most dolgozzák fel, utóbbikét viszont már publikálták. Hazánkban valamennyi népszámláláskor nőtöbbletet állapíthattak meg. Igaz, a század kezdetekor — 1900ban 1005 nő jutott ezer férfire — e többlet még minimális volt, az első világháborút követően viszont folyamatosan emelkedett. A csúcs a második világháborút követő első népszámláláskor, 1949-ben mutatkozott, 1081 nő jutott ezer férfire. Azóta némi kiegyenlítődés megy végbe, e mutatók 1960-ban 1073, 1970ben 1067 volt. (Igaz, a múltban sok országban, hazánkban is egy időben, a női népességet nem számlálták meg, az „ember” jelzőt még az összeíróíven is csupán a férfiak birtokolhatták... Az országban Budapesten jut a legtöbb nő: ezer férfire 1165. Utána Szegeden — 1158 —, majd Kaposvárott — 1137. A fiatal, újonnan keletkezett városokban e mutató jóval szerényebb, sőt öt helyen — Ajkán, Kazincbarcikán, Oroszlányban, Leninvárosban, s Várpalotán — ezer férfire ezernél kevesebb nő jut! Leninvá- rósban (Tiszaszederkényben) például mindössze 831. Igen, mint a csepp a tengert, ez is tükrözi: a férfiak a honfoglalók. A megyéket tekintve valamennyiben ezer férfire 1100- nál kevesebb nö jut. A legtöbb Somogybán — 1079, — majd Zalában — 1068 —, s Hevesben (1067). Ezzel szemben Komárom megyében mindössze 1009, Veszprémben 1016, s Hajdú-Bihar- ban 1018 nő jut ezer férfire. Megyénkben jó közepes az arány, mivel ezer férfira 1051 nő jut Az előző cikkben utaltunk arra, hogy részletesen is megismerkedünk a népesség növekedésének forrásaival. Két fő forrás létezik, s ezek a természetes szaporodás, illetve az országba máshonnét letelepültek. A természetes szaporodás 1938-ban — a „boldog békeidőkben!” — nem volt túl nagy: 51,5 ezret tett ki, 1949-ben 84,6 ezret. A csúcsot 1954-ben érte el — 223,3 ezer élveszületés és 106,6 ezer halálozás egyenlegeként — 116,6 ezer fővel. A mélypont nincs túl messze, akárcsak a csúcs. 1962-ben volt a legkisebb a természetes szaporodás, mindössze 21,7 ezerre rúgott. 1966 óta lassú emelkedést állapíthatunk meg — 1966: 36,5 ezer, 1969: 37,6 ezer — s így 1960 —1969 között a tényleges szaporodás 354 553 főt tett ki, ennyivel lettünk többen a két népszámlálás végrehajtása közötti évtizedben. Az egész után vegyük sorra a részleteket, hisz’ akad közöttük elgondolkoztató éppúgy, mint örömteljes. 1960 és 1969 között a természetes szaporodás csak Budapesten volt negatív előjelű. (Többen haltak meg tehát, mint amennyien születtek.) Másutt erősen eltérő értékeket állapíthatunk meg. A legmagasabb Szabolcs-Szat- már megyében volt a természetes szaporodás, a népesség 9,6 százalékára rúgott. Ezt követően Hajdú- Biharban — 7,4 — s Miskolc városban (7,0). A legalacsonyabb — a már említett Budapesten kívül — Szegeden — 0,5 —, Somogy megyében — 0,6 —, s Csong- rád megyében (0,9). A kisebb járási jogú városok közül szembetűnő — és örömteljes — amit a fiatal települések produkálnak. A listát Le- ninváros vezeti, a népesség 30,1 százalékára rugó természetes népszaporulattal, majd Kazincbarcika — 22,3 —, s Oroszlány — 17,7 — a sorrend. Nem véletlen, hogy a továbbiakban is a városok új nemzedékének képviselői Ajka, Dunaújváros, Komló, Ózd, Várpalota... míg a lista másik végén Gyulát, Makót, Orosházát, Szarvast, Baját, Balassagyarmatot találjuk. Amint írtuk: a természetes szaporodás az egyik tényező, a tényleges népesség növekedés, illetve csökkenés összetevőjében. A másik a vándorlási különbözet. Ezzel el is érkeztünk egy újabb, s nagy témához. Évente 40—45 ezer fővel gyarapodik a városok lakossága hazánkban, az útra kelt állampolgárok célja nagy többségben a főváros vagy valamelyik, fejlődőben lévő város. (Érdekesség, hogy a vándorlások több évre terjedő, havi részletezésű adatait vizsgálva megállapíthatjuk: március és áprilisban, illetve október és novemberben mozognak a legtöbben az ország területén, nagy' többségükben munkaképes korú, főként 16—34 éves férfiak, s 16—■ 30 éves nők. (1960 és 1969 között Budapest vándorlási különbözete 153 ezer főre rúgott. A megyei jogú városoké 83 ezer, a többi városé 170 ezer főt tett ki. A községek lakossága ugyanez idő alatt viszont 403 ezer lélekkel csökkent... Százalékos arányban mérlegelve: a főváros népességének 8,5 százalékát tette ki a vándorlási különbözet, a megyei jogú városoknál e mutató 17 százalék — tehát itt volt a legnagyobb mértékű a gyarapodás —, a többi városnál pedig 9,4, míg a községek népességük 6,9 százalékát veszítették el a városok vonzereje következtében. A napokban Észtország felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából készített kiállítási anyag került a Damjanich Múzeumba. A fotókiállítás a felszabadulás óta eltelt évek munkájáról, eredményeiről ad számot. A hat ládányi, nagyszerű fototechnikával készült művészi felvételek nyolc nagy témakört ölelnek fel. A bevezető kén°k a kiállítás összeállításának indítékára, a 30. éves jubileumi évfordulóra utalnak. A „Tallinn tisztelve emlékezik” témakörhöz a legújabbkori észt tjjáéne- lem legjelentősebb «emé- nyelt idéző felvételek tartoznak. Lenin emlékműve pedig az orosz és észt munkásmozgalom kapcsolataira utal. A Balti Flotta 1918-as téli hadjáratának emlékét őrzi egy obeliszk. Az észtországi első szakszervezeti kongresszus küldötteinek emlékműve annak a 25 képviselőnek állított emlék, akiket 1919-ben a burzsoázia bírói tárgyalás nélkül végeztetett ki. A fotók között láthatjuk a felszabadulási felvonuláson a jubileumi fáklyát vivő Arnold Merít, az Észt SZSZK művelőlésügvi miniszterhelyettesét. aki 1941-ben a II. világháború ideién a németek elleni tetteiért az elsők között kapta Az ország 19 megyéjéből kilencben nőtt, tízben csökkent a népesség. (1949 és 1960 között még csak öt olyan megye volt, amelyben mérséklődött a népesség száma!) A vándorlási különbözet mindössze három megyében pozitív előjelű — Pest, Komárom, Fejér — a többiben több volt az el-, mint az odavándorló. A legnagyobb vándorlási veszteségek a népesség 11,9 százalékát — Hajdú-Bihar megye szenvedte el, majd ezt követően Szabolcs-Szatmár (8,6 százalék). Ha most ezek után a tényleges szaporodást tekintjük — tehát a természetes szaporodás, valamint a vándorlási különbözet egyenlegét — akkor százalékosan — mert ez többet mond, mint a szám szerinti — a nagyvárosok közül Pécs lakossága növekedett a leggyorsabban: 26,6 százalékkal. A további sorrend: Miskolc, Szeged, Debrecen és Budapest, míg a megyék közül Komárom a listavezető — 11,8 százalékos gyarapodással —, ezt követően Pest és Fejér. A lista másik végén Békés és Hajdú-Bihar megyét találjuk — népességük tényleges fogyása egyaránt 4,5 százalék — majd Tolnát. A járási jogú városok közül legnagyobb léptékkel Leninvá- ros lakossága gyarapodott — 220 százalékkal —, majd Kazincbarcika és Dunaújváros. Negatív előjellel, tehát tényleges lakosság-fogyással szerepel Túrkeve — 8,6 százalék — Mezőtúr 7,7, Hajdú- böszörmény, Csongrád, Hajdúnánás, Hódmezővásárhely, Jászberény 1,8, Kapuvár, Karcag 5,4, Kisújszállás 2,7 és Makó. A járások közül a Baranya megyei szigetvári járás szenvedte el a legnagyobb vérveszteséget: népessége 1960 és 1969 között 13 százalékkal csökkent. Megyénk járásai közül legnépesebb a jászberényi 78,8, legritkábban lakott a tiszafüredi, ahol 56,1 lélekszám jut egy négyzetkilométernyi területre. MÉSZÁROS OTTÖ (Következik: Hol és hogyan lakunk?) meg a Szovjetunió Hőse címet. Az első témakört végül a laiunni felszabadulási emlékmű fotója zárja le, illetve indítja a következő képsorokat, mintegy jelezve azt a hatalmas változást, ami az észt nép életében bekövetkezett. A többi fotók a sokarcú főváros t Des életét, a harminc év alatti hatalmas, r"->k- irányú fejlődést mutatják. „Tallinn építkezik” címszó köré csoportosítva nagyszerű panoráma fotók éz kinagyított részletek mutatják azt a hatalmas építkezést, amelynek során szinte egyik napról a másikra benépesül a7 edd’'" teljesen elhanyagolt városrész: Mustamää, amely modernsége ellenére sem bontja meg a 400 éves, ősi Tallinn városképét, hanem azzal teljes harmóniában alkot egy egyre fejlődő, szépülő európai nagyvárost. A nagyszerű anvag az észt főváros; Tr’linn felszabadulásának évfordulója (szeptember 22.) alkalmáb't kerül a Damjanich Múzeum kiállító termeinek falára, s a jelenlegi tervek szerint október eleiéig láthat’a maid a szolnoki múzeumlátogató közönség. «3ABÖ ISTVAEf Észt kiállítás nyílik Szolnokon
