Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-05 / 156. szám

1970. július 5. »ZOU1MU& MbUlU iV&TLAr J Tovább növekszik a magyar—szovjet idegenforgalom A Nagykunsági Állami Gazdaság ballai üzemegységében 123 kát. holdon aratják a repcét Csempegyár vásárlás, ipari és kereskedelmi együttműködés olasz cégekkel Szombati szemle a szolnoki a piacon i A hétvégi nagy esők s a hirtelen hűvösre fordult idő­járás nem kedvezett a szom­bati piaci felhozatalnak. A felhozatal természetesen ha­tott az árra is. Magas az élőcsirke ára — mindössze 632 kg-ot kínáltak eladásra, kilónként 34 forint­ért. Ezen a hét végén a ter­melőszövetkezetek egyálta­lán nem hoztak élőcsirkét a szolnoki piacra. Az élőtvúk — amelyből 452 kiló volt a kínálat — ára húsz forint. Tejtermékből, különösen tejfelből igen 1 sevés érkezett, literenként 29 forintos átlag­árban. A tojás darabja 1.20— 1.30 között kelt el, s mintegy 8500 darab volt a felhozatal. Az újburgonya lassan tel­jesen kiszorítja a kevéske ta­valyit (nem is keresik már a háziasszonyok), s az ára 3.60—4 forint körül mozgott. Sárgarépából és petrezse­lyemből 4 ezer csomót kínál­tak, 1—2 forintért. A főző­hagyma csomója 1—1.30 fo­rint volt, de meglehetősen kevés érkezett, mindössze jMon csomó. Feieská-'osztóból csak a termelőszövetkezetek 782 kg-ot árusítottak, kilón- ’ként 2 forintért, — az e*véni jeladók duplájáért kínálták. ? A paradicsom még mindig ÍJ,tartja” magát — 323 kiló volt mindössze a felhozatal, , s húsz forint az átlagár. A , zöldpaprika darabjáért 0.50— ■ 2.50 forintot kértek. A főző- ftök kilója 1.50, az uborkáé 4, ;a zöldbabé 3—4 forint volt. fi Kevés, és drága a gyümölcs a szolnoki ; lacon: a cseresz­nye még mindig 10—14, a meggy ára 5—12 forint körül ) mozog. Megjelent a körte — í mindössze 81 kg érkezett be- ' lőle, 8 forintos átlagáron. — Sárgabarackból 244 kilót hoz­tak a piacra 10—12, ősziba­rackból 324 kilót 14—20, mál­nából 861 kg érkezett 14— 16 forint közötti áron adták. A földi eper — amelyből er­re a hétvég ':e már csak 106 kg volt a felhozatal, — 10— 12 forintért kelt. Az INTURISZT vezetőivel folytatott ötnapos tárgyalás után pénteken este hazaérke­zett dr. Hetényi István, az IBUSZ vezérigazgató-helyet­tese Moszkvából, ahol alá­írták a jövő évi kölcsönös idegenforgalom kereteiről szóló megállapodást. Dr. Hetényi István haza­érkezése után elmondta: a szerződés értelmében jövőre körülbelül kétszer annyi magyar tu­rista keresheti fel a Szov­jetunió Fekete-tengeri üdü­lőhelyeit — egyebek közölt Jaltát, Picundát — mint az idén. A társasutazások program­jában rendszeresítették a Szovjetunió néhány olyan történelmi, tájképi vagy kul­túrtörténeti szempontból ki­emelkedő városának, vidéké­nek meglátogatását, amely eddig vagy egyáltalán nem, vagy csak egyszer-egyszer szerepelt az IBUSZ—INTU­RISZT menetrendeken. Köz­tük van a fél évezredes pra­voszláv emlékeket őrző Za- gorszk, a Volga mellett a 950 éve alapított Jaroszlav — Valentyina Tyereskova szü­lővárosa —, a szibériai Su- senszkoje, ahol annak idején a cári száműzöttek tízezrei szenvedtek, köztük Lenin is, valamint az Arany Kapuról és a XII. században épült Az autóforgalom elektro­nikus szabályozását Európá­ban először csak egy autó- sztárádán és két országúton vezették be. Ma mór Nyu- gat-Németország, az Egye­sült Államok és Svédország nagyvárosaiban — többnyire elektronikus berendezések szabályozzák az autóforgal­mat. Itt elsősorban a váro­sok nagy útkereszteződései­nél levő jelzőlámpák kigyúl- ladásának ellenőrzéséről van szó. A „Bourgogne-tervvel” azonban sikerül megvalósí­Uszpcnszkij-székesegyházról híres Vlagyimir. A közvetlen Budapest— Leningrad repülőjárat is elősegíti a forgalom növe­kedését. A megállapodás értelmé­ben a szovjet vendéglátók újabb szórakozásokról is gon­doskodnak a magyar turisták számára. Így balalajka-zene- karok és más, a sok nemzeti­ségű ország gazdag folklór- kincsét bemutató népi tánc- és énekcsoportok műsorait szervezik meg. Több lehető­ség lesz jövőre a mezőgazda­ság iránt érdeklődő szakmai csoportok igényeinek kielégí­tésére és az eddiginél is fokozottab­ban gondoskodnak majd az egyénileg utazó magyar tu­ristáról is. A most aláírt megállapo­dás értelmében jövőre több magyar túrista látogathat el a Szovjetunióba, mint ameny- nyinek az utazását az idei esztendőre tervezték. Körülbelül ugyanez vonat­kozik a Szovjetunióból Ma­gyarországra irányuló turiz­mus fejlődésére is. Jövőre Magyarországnak több olyan vidékét is beiktatják a szov­jet csoportok programjában, ahol eddig a szovjet turisták általában nemigen fordultak meg. tani egy nemzetközi útvonal elektronizálását is, amivel a dél-franciaországi autósztrá­dán minden más európai autóútnál zavartalanabb lesz a forgalom, különösen Pouilly- en—Auxois vidékén, ahol a Párizs—Pouilly szakasz szé­léig elektronikus szabályozó berendezéseket szereltek fel. Ennél a pontnál az autó­sztráda félbeszakad, — még hozzá kell kapcsolni a Lyon és Marseille felé elágazó sza­kaszhoz. A Sziléziaiak hobbija Felső-Szilézia, különösen pedig a lengyel kohászati és bányaipar központjának ne­vezett „Fekete Szilézia” la­kói különböző hobbiknak hó­dolnak. Igen elterjedt pl. a kanári- és a galambtartás, valamint a konyhakertészet. Most kiderül, hogy a szi­léziaiaknak nem kevésbé kedvelt szórakozásuk a dísz­haltenyésztés. Jelenleg Szilé­ziában mintegy 30 ezren gon­doznak akváriumban külön­böző arany- és korállhalakat. Közülük nem egy egészen különleges fajta. Katowicében a közeljövő­ben megtartják a díszhal- tenyésztők nemzetközi talál­kozóját. A város Kultúra és Pihenés Parkjában ez alka­lomból nemzetközi kiállítást rendeznek, melyen mintegy 250 különböző díszhal-fajtát mutatnak be. Mini tengeralattjáró A partközeli tengerfenék tanulmányozása céljából a moszkvai repülőtechnikai fő­iskola diákjai tengeralattjá­rót szerkesztettek. A tenger­alattjáró külsőleg a helikop­ter kabinjához hasonlít. Há­rom méter hosszú, másfél méter széles, egy méter ma­gas. Az üvegből készült orr­fülkében két személy foglal­hat helyet. «' A napokban tért haza ma­gyar piackutató küldöttség élén tíz napos olaszországi körútjáról Borsos László bel­kereskedelmi miniszterhe­lyettes, aki tapasztalatairól, tárgyalásairól nyilatkozott az MTI munkatársának. — Régi üzleti kapcsolatunk van az olasz piaccal, amely a tőkés országok közül bel­kereskedelmünk egyik leg­nagyobb szállítója. Célunk ezúttal elsősorban a válasz­tékbővítést szolgáló olyan új­fajta áruk, főleg iparcikkek felkutatása volt, amelyeket a közönség — legalább is a ha­zai üdétekből még nem is­mer. — Szívesen vásárolunk háztartási kisgépeket, pél­dául grill-sütő készülékeket. Nagyon tetszett — a korsze­rű, praktikus háztartási va­salógép. Igen szépek, modernek a villannyal, gázzal variál­ható „összkomfortos” tűz­hellyel, mosogatógéppel, hűtőszekrénnyel, bojlerrel felszerelt — modem vona­lú, konyhaszekrények. Válogattunk az évszázados hagyományokkal rendelkező ajándékipar termékeiből; s lehetőséget találtunk a gaz­dag választékú, fejlett csil­lár-ipar gyártmányainak be­hozatalára. — Olaszország nagyobb városaiban tanulmányoztuk a kereskedelmi és vendéglá­tóipari üzlethálózatot. Jártunk egy elektromos bojler gyárban, amelyhez hasonlót vesz majd a Hajdú­sági Iparművek. Tárgyaltunk évi egymillió négyzetméter kapacitású csempegyár vá­sárlásáról. Előkészítettük a Csepel Művek szakembereinek — egyfajta törpe-robogó — kooperációban történő gyá- tására irányuló rövidesen sorrakerülő tárgyalásait. Megbeszéléseinken olasz cég és magyar kereskedelmi, ipa­ri ruházat vállalatok közötti másfajta együttműködés is szóhakerült. — Utunk eredményes volt, s ezt remélhetőleg még az idén, de jövőre mindenkép­pen „ellenőrizhetik” majd a vásárlók az üzletekben — fejezte be nyilatkozatát Bor­sos László. Elektronikus berendezések a forgalmas útkereszteződéseknél Derítsenek fényt erre ez ügyre, és minden eszköz­zel akadályozzák meg hogy hadászati terveink a nácik kezére kerüljenek! — adta ki a paráncsot. Az OSS hálója négy sem­leges állam washingtoni kö­vetsége körül zárult össze. Törökország, Vichy-Francia- ország, Svájc és Svédország követségeihez vezettek a nyo­mozás szálai. Donovan, az OSS Qu 2-es csoportját bízta meg az akcióval. — Személyesen az elnök és a legfőbb katonai hatósá­gok kérése, hogy e négy sem­leges nagykövetség jelzés- rendszerét — és titkosírási kulcsát, tehát a sifrerend- szerüket megszerezzük. Ko­moly okunk van azt hinni, hogy ezek a követségek szá­munkra létfontosságú infor­mációkat szolgáltatnak a ná­ciknak. Meg kell teremteni a lehetőséget, hogy ellenő­rizhessük távirataikat. A Qu 2-es csoport tökéletesen sza­bad kezet kap. Bármilyen pénzösszeg, amely a munká­hoz szükséges, a rendelkezé­sünkre áll. Amennyiben a cso­port tagjait tetten érnék és az FBI letartóztatná őket, úgy. személyes segítségemre számíthatnak. Ilyen körül­mények között azonban a Qu 2-es csoport emberei ter­mészetesen nem tagjai az OSS-nek. Tehát jól értse meg: semmi közünk sincs egymáshoz, elfogatásuk ese­tén nem hivatkozhatnak rám, vagy szervezetünkre. Maga­tartásuk fejében ígérem, — hogy az elnökön keresztül si­etek segítségükre, ha bajba jutnak, — jelentette ki Do­novan. Ella és a lánya szerelemért kémkedik Vichy-Franciaország köny- nyű zsákmánya volt az OSS- nek. Igaz, hogy M. Henry Haye nagykövet a tengely- hatalmak és az öreg áruló Pétain marsall meggyőződé- ses híve volt, de gyakorlati­lag a nagykövetség teljes személyzete: diplomaták, — portások és titkárok kivétel nélkül mind dolgoztak már az angol vagy amerikai tit­kosszolgálati ügynökségek­nek. A legtöbben minden anyagi ellenszolgáltatás nél­kül vállalkoztak feladatukra. Közöltük csak egyetlen kivé­tel volt: Madame du Closs. Ez az asszony nemcsak pénzt követelt az OSS ügynökeitől, hanem természetbeni szol­gáltatást is: szerelmet- és nem csupán saját maga, ha­nem lánya számára is. Ami a pénzt illeti, viszonylag sze­rényen alkudozott. Ugyanezt azonban nem lehetett elmon­dani amikor az amorózus fi­zetségre került sor. A szó legszorosabb értelmében leá­nyával együtt lefoglalták a Qu 2-es csoport két fiatal munkatársát. Később jutott csak tudomásukra, hogy a munkában a Secret Service egyik ögynöke is önfeláldo- zóan segített nekik. Vichy-Franciaország nagy- követsége már csak azért is fontossá vált az QSS számá­ra, mert akkoriban, 1942-ben, Amerika tárgyalást folytatott arról, hogy jelentős gazdasá­gi segítséget küld a Francia Észak-Afrikába. Az USA fel­tétele az volt. hogy a franci­áknak garantálni kell: egyet­len gramm nyersanyagot sem engednek át a németek­nek. A nácibérenc Vichy-kor- mány azonban becsapta az amerikaiakat. Erről a Qu 2-es csoporttal tökéletesen elége­dett Madame du Closs érte­sítette az OSS-t. Az asszony rendkívül egyszerű módszer­rel működött: a követség bi­zalmas iratairól másolatokat készített, s ezeket elrejtette terjedelmes keblei közé. A Qu 2-es csoport ezen a követségen különösen sikere­sen dolgozott. A francia kö­vetségnek volt egy néger portása. Az OSS emberei megállapodtak vele, hogy fi­át az egyik amerikai tiszti iskolába küldik. Az okos öreg fekete lehetővé tette az OSS emberei számára, hogy éj­szakánként bejussanak a nagykövetségre, felnyissák a páncélszekrényeket, lefény­képezzék a katonai, haditen­gerészeti és diplomáciai rejt- jelző kulcsokat. Háborús állás — kövér fizetéssel A svájci követség már sok­kal nehezebb dió volt. A Qu 2-es csoport abból indult ki, hogy minden hivatal irtózik a vákuumtól. Gyakorlati nyelvre fordítva, úgy okos­kodtak, hogyha elcsábítanak egy titkárnőt, akkor a nagy- követségnek másikat kell sze­rezni. Felkutattak egy cél­juknak tökéletesen megfele­lő fiatal, csinos amerikai nőt. Mrs Geesnek hívták, ragyo­góan beszélt franciául, néme­tül, olaszul és természetesen angolul is. Tudott gép- és gyorsírni, s egv kollégium­ban dolgozott. Megbeszélték vele. hogy munkahelyéről rendkívüli szabadságot vesz ki. Az OSS Mrs. Geest Was­hingtonba, a Connecticut Avenue egyik penziójába költöztette. — Azért jöttem Washing­tonba, hogy egy jó háborús állást találjak, kövér fize­téssel — magyarázta jóked­vűen a penzió tulajdonosnő­jének. Véletlenül a penzióban la­kott a svájci nagykövetsé­gen dolgozó titkárnők, gép­írónők többsége is. Mrs. Gees rövidesen jó barátság­ba került velük, s ekkor már az OSS-nek csupán létre kel­lett hoznia a légüres teret a svájci nagykövetség hivata­lában. A Qu 2-es csoport egyik tagja felkereste az égjük legnagyobb amerikai részvénytársaság washingto­ni irodájának vezetőjét. — Szeretnénk felkérni, — hogy alkalmazzon egy új gyors- és gépírónőt. Kifeje­zetten kérnénk, hogy fize­tése a szokásosnál lényegesen nagyobb legyen. — Mindez nagyban segítené háborús erőfeszítéseinket. Természe­tesen az illető fizetését az OSS vállalja magára. — Erről szó sem lehet, mi adjuk majd a fizetést! — vá­laszolta hazafias felbuzdulá­sában az iroda vezetője. Feltűnő hirdetés Ügy rendezték, hogy a New York Times vasárnapi szá­mában feltűnő hirdetés ke­rüljön. „Svájci származású fiatal titkárnőt keres egy nagy amerikai részvénytársa­ság.” Történetesen ugyanezen a napon Mrs. Grees meghí­vott négy lányt a svájci nagykövetség személvzeté- ből. kávéval és hazúlról ér­kezett süteménnyel kínálta őket. A lányok a mozi- és a divatrovatot olvasták a va­sárnapi New York Times- ban, amikor Mrs. Gees vélet­lenül a hirdetések oldalára fordított. — Nézd csak, Ella! Ez úgy fest, mintha pontosan rólad írnának: „Szakmájában gya­korlott, jó munkaerő, magá­nyos fiatal nőt keresünk, aki alkalmas arra, hogy kiváló adminisztrátor legyen. Ré­szesítse előnyben a karriert a házassággal szemben. Egy nagy részvénytársaság titkár­nője lehet. Angol nyelven kívül franciául és németül kell tudnia. Az állás sok uta­zással jár. A kezdő fizetés havi 400 dollár. Gyors elő­menetel biztosítva a megfe­lelő fiatal lő számára, Hi­vatkozási szám New York Times 374308 X!” Ella 30 éves maliciózus, — gyakorlott titkárnő volt, és barátnői tudták, hogy egyál­talán nem kíván férjhez menni. Különösen utazni szeretett. Érthető, hogy min­den rábeszélés nélkül is már másnan jelentkezett a rész- vénvtársaság irodájában, — ahol azonnal felvették. Né­hány nappal később külön megköszönte Mrs. Geesnek, hogy felhívta a figyelmét a hirdetésre. Tudta, hogy az amerikai lány állás nélkül van, azért hálából, mint régi barátnőiét, ajánlotta őt a nagykövetségen. Ott persze hálásak volt"k Ellának, mert intelligens, kiváló. « ugyanak­kor a politikával mit sem tö­rődő amerikai lánvt kaptak gyors- és gépírónőnek. (Következik: A nyomtalan Ügynök­Szabó László — Sólyom József: „Az átkozott » FBI" A semlegesek megszerzése

Next

/
Oldalképek
Tartalom