Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-10 / 160. szám

1970. július lOi SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Á fogamzásgátlás legkorszerűbb ismereteiről Tavaszi tárlat nyáron Különösebb izgalom nélkül szól dr. Seregély György kö­zelmúltban megjelent köny­ve. A gondos alapossággal írt és szerkesztett munka olyan fontos össztársadalmi kérdés megoldásának irányába hat, mint a családtervezés helyes értelmezése, gyakorlatának kellő ismerete és elsajátítása. Ahhoz, hogy ez megvalósul­hasson, ismernünk kell a szü­letésszabályozás pozitív irá­nyának (pl. meddőség kezelé­se) a lehetőségeit éppúgy, mint a terhességet megelőző módszereket A művi abortu­szok káros volta köztudott, így felvilágosító tevékenysé­günk egyik fő iránya, hogy az embereket a megelőzés gyakorlatára neveljük át. Ehhez a nevelő munkához ad Seregély dr. Fogamzásgátlás című könyve sokoldalú tá­mogatást nemcsak azoknak, akik felvilágosító tevékeny­séget folytatnak szerte az or­szágban, tehát az egészség- ügyi hálózat különböző szint­jén dolgozóknak, valamint a pedagógusoknak, a pszicholó­gusoknak, a szociológusok­nak stb., hanem minden csa­lád kézikönyveként hozzájá­rulni a társadalom legkisebb egységének egészségesebb. A tanszergyártó- és értéke­sítő vállalat dolgozói azon munkálkodnak, — hogy az 1970—71-es tanév kezdetére az iskoláknak biztosítsák a korszerű oktatáshoz nélkü­lözhetetlen eszközöket, fel­szereléseket. A vállalat mi­nél választékosabban igyek­szik kielégíteni a szükségle­teket. Ezért jelentős mennyi­ségű importárut is vásárol­tak. Ezek közé tartozik 400 darab csehszlovák gyártmá­nyú, nagyteljesítményű isko­lai mikroszkóp, továbbá szov­jet importból 150 tellurium a naprendszer és a Hold moz­gásának bemutatására. Bul­gáriából különböző biológiai Az USA-ban a tojásfo­gyasztás az utóbbi években már nem növekedett. Az összes fogyasztáson belül a héjastojás fogyasztása visz- szaesett, míg a tojástermé­keké igen jelentősen növe­kedett. A legutóbbi 15 évben a héjastojás fogyasztása 19 Az FBI nem csupán az Egyesült Államok területén keresztezte "sokszor a nácik elleni háborús erőfeszítése­ket. Mindennél beszédeseb­ben bizonyítja ezt Charles Bedeaux története Észak- Afrikában. A Vichy-kormány titkos- szolgálatának, a francia Se- curité Militaire-nek volt két rendkívül ügyes ügynöke: Guy és Jacques Calvet. A testvérek még 1942 elején felajánlották szolgálataikat az amerikaiaknak, hogy se­gítségükre legyenek a terve­zett partraszállásban. A Cal­vet testvéreknek Algírban, a Michelet utcában volt egy nőiruha-üzletük. Számos be­járattal rendelkezett ez az üzlet, amely egy vasaló ala­kú sarkon állt. A pincehelyi­ségekből is kijárat nyílt két szomszédos üzletre, amelyek­nek tulajdonosai szintén a Securité Militaire szervezeté­hez tartoztak, és Calvet-ék ügynökeikként szerepeltek a nyilvántartási listán. jobb, harmonikusabb életé­hez. Bevezetésül megismerke­dünk a fogamzásgátlás törté­netével a legősibb koroktól napjainkig, majd a kérdéssel összefüggő fogalmak tisztá­zása után a szerző gondos részletességgel ismerteti az egyes megelőző eljárásokat, beleértve a legkorszerűbb tablettás fogamzásgátlást. Külön fejezetet kapnak a még mindig kisértő babonák és tévhitek is. Bepillantást nyerünk a témakör demográ­fiai, szociológia, pszichológiai és pedagógiai határterületei­be és széleskörű kihatásaiba éppúgy, mint a jelenlegi ku­tatások pillanatnyi stádiumá­ba. A MEDICINA gondozásá­ban kiadásra került könyv legfőbb értékéül az a hézag­pótló szerep tekinthető, amit az egészségnevelésben, a pre­ventív szemléletben és az emberi tudatformálásban be­tölt, olyan központi és mé­lyen emberi kérdés egyik ágazatát érintve, mint a csa­ládtervezés. A könyvet dr. Szontágh Ferenc professzor­nak, az orvostudományok doktorának lektori munkás­sága fémjelzi. modelleket szerez be a válla­lat, valamint villamos kalo- rimétert a fizika tanításához. Jugoszláviában egyebek kö­zött mechanikai készleteket vásárolt a TANÉRT, s az em­lítetteken kívül forgalomba kerülnek diafilmek és diapo- zitívek vetítésére használha­tó félautomata készülékek is. Ezek választékát jugoszláv és NDK-gyártmányok im­portjával növelik. A tanév­nyitásra megérkezik Lengyel- országból a 16 milliméteres hangosfilmvetítő, de kapha­tó lesz a 8 milliméteres — „EUMIG” filmvetítő, vala­mint felvevő készülék is. százalékkal csökkent, míg a tojástermékeké 36 százalék­kal nőtt. Az USA lakossága 1968-ban fejenként átlagosan 284 héjastojást, feldolgozott állapotban pedig 34 tojást fogyasztott, ami összesen 318 tojásnak felel meg. Az amerikaiak még a part­raszállás előtt itt találkoz­tak többször is Mast tábor­nokkal, Jousse alezredessel, akik a Vichy-kormány algíri helyőrségének parancsnokai voltak. Találkoztak azonban más francia tisztekkel is, akik később lehetővé tették: végeredményben simán és számottevő véráldozat nélkül történjék a partraszállás. Guy Calvet időben tájékoz­tatta az amerikai hadveze­tést, hogy Vichy kémelhárító ügynökségének, a Securité Militaire-nek mit sikerült megtudni terveiből. Nappal forróság — éjiéi megfagyhattak Ebben az üzletben vette fel a közvetlen kapcsolatokat az OSS-szel d’Astier de la Vi- gerie francia royalista cso­portja is. Később ez a csoport gyilkolta meg a Gestapo egyik hírhedt ügynökét, Dar; A Magyar Képzőművészek Szövetsége Középmagyaror­szági Területi Szervezetének hagyományos tavaszi tárlatát áprilisban Kecskeméten, jú­niusban pedig, amely már sokkal inkább nyári, sem mint tavaszi hónap, Szolno­kon nyitották meg. Szeszé­lyes nyárelő lett hát, mire a tavaszi tárlat anyaga a Tisza-parti városba érkezett. Dehát nem is az elnevezéstől függ egy kiállítás jelentősé­ge, hanem a bemutatásra ke­rülő művek színvonalától. A tavaszi tárlatot rendezhetnék ősszel, vagy akár télen is, mindenképpen rangos ese­mény lenne, ha valódi szel­lemi izgalmat, aktuális tár­sadalmi és művészi monda­nivalót hordoz. Ezek a kon- junktivuszok itt még koránt­sem jelentenek valamiféle értékítéletet. Mielőtt ennek kifejtésére sor kerülne, és visszatérnék a társadalmi és művészi mondanivaló aktua­litásának kérdés-feltevésé­hez, vegyük szemügyre — ha nem is a teljesség igé­nyével — e művészi csopor­tosuláson (a Középmagyar­országi Területi Szervezeten) belüli erőviszonyokat. A szervezet három nagy- ' múltú művésztelep, a szol­noki, a kecskeméti és a ba­jai kolónia alkotóit, vala­mint két megye Bács-Kiskun és Szolnok, (Kisújszálláson, Jászberényben, Vaskúton stb.) élő képzőművészeit tömöríti. A területi szervezetek így a középmagyarországi is, a ma­gyar képzőművészeti élet la­kóhely szerinti felosztását jelentik tehát. Ez az első méghozzá alapvető ellent­mondás. Nem művészi stílus, hitvallás, látásmód szerint alakulnak ki a művészi cso­portok, hanem bejelentő la­pok alapján. De menjünk sorjába. A Középmagyaror­szági Területi Szervezetben, mind létszámukat, mind mű­vészi színvonalukat tekintve kétségtelenül a szolnoki mű­vészek játsszák a legjelentő­sebb szerepet, mintahogy a három említett művésztelep közül is a szolnoki legpati­násabb, legrangosabb. A „di­cső múlt”, a hagyományok ápolása azonban bizonyos esetekben kötöttségeket je­lent, és mint minden kötött­ség a művészetben, ez is ér­tékromboló lehet. Tudomásul kell venni, hogy ma már az Alföldön is megváltozott az életforma és az életritmus, és ezt az életet nem lehet hűen ábrázolni az alföldi, nevezetten a szolnoki festé­szet hagyományos világlátá­sával. Erről azonban részle­tesebben később szólnék. lant. A partraszállás után az ideiglenes Giraud-kormány parancsára valamennyiüket a Szaharában felállított kon­centrációs táborba zárták. Az OSS francia részlegének vezetője Algírba utazott és követelte szabadon bocsátá­sukat. Az FBI washingtoni központjának küldötte, Ro­bert Murphy kereken meg­tagadta, hogy közbenjárjon érdekükben. — Ezeket a nyavalyás kis franciákat mi tettük hidegre. Remélem, hamar kinyiffan­nak a Szaharában. Arthur Roseborough.' az OSS francia részlegének ve­zetőle tudta, hogv Murphy reményei nem alaptalanok. A Szahara közepén, egy vas­betonból épült pokolban tar­tották fogva a franciák mindazokat az embereket, akiket a Giraud-kormány bűnösnek minősített. Reton- nriccseken. szűk cellákban tengették az életüket, napon­ta egy tányér levesnek ne­vezett moslékot kaptak. A Nézzük meg először, ho­gyan állt össze a kiállítás anyaga. A bemutatott mű­vek részben egy jubileumi pályázat; a felszabadulásunk tiszteletére meghirdetett kép­zőművészeti pályázat, művei­ből tevődnek össze. Részben pedig az egyes alkotók által kifejezetten e kiállításra be­küldött művek. A kiállítás időpontja, körülményei és maga ez a pályázat, már ön­magában az aktuális társa­dalmi, művészi mondanivaló lehetőségét hordozzák. Maga a pályázat azt is biztosítja, hogy a bemutatón tematikus művek is bemutatásra kerül­tek. Más a helyzet viszont az egyes művészek által be­küldött anyagnál. Az anyag minőségét itt elsősorban az egyes alkotó leterheltsége határozza meg, és ez az év bizony nagyon is zsúfolt volt e tekintetben, sokféle köte­lezettségnek kellett művésze­inknek eleget tenniük és érthető módon nem mind­egyik teljesítésére jutott egy­forma energia. Fölvetődik egv olyan kérdés, vajon ha művészeink alkotóenergiával egv-egy követelménynek már önön színvonaluk szerint nem tudnak megfelelni, miért lett szokásjoggá mégis, hogy minden alkalomkor minden­kinek „csatasorban” kell állnia. akkor is. ha van mondanivalója, akkor is. ha nincs. Sainos, ez a szokás megbosszulta magát ezen a kiállításon is. hiszen itt na­gyon sok olvan művel talál­kozhatunk. amelvik n°m hor­doz semmiféle valódi szel­lemi izgalmat, tényleges mű­vészi leleménvt. Néhánv mű­vésztől csupán ió szakmai rutinnal, mesterségbeli biz­tonsággal megoldott alkotást láthatunk. Itt szeretnék kitérni a vá­logatás szempontjaira. más szóval a zsűri munkáiéra. A bírálóbizottság — a látottak alanián — túlságosan is el­néző volt. A művészetben azonban a szemérmesség, a filantrópia naevon romboló lehet. Mind a kiállítás, mind az alkotó szemoontiából sok­szor hasznosabb, ha a szigo­rú zsűri kiselejtezi az álmű­veket és a mércét magasabb­ra helyezi. Sajnos ez a kiállítás nem sáfárkodott megfelelően azzal a lehetőséggel, amit felsza­badulásunk jubileuma jelent. Nemhogy rangosabb lenne ez a tárlat a megelőző években rendezett kiállításoknál, ha­nem sok tekintetben vissza­lépést jelent. Annak ellenére, hogy a jubileumi pályázat miatt a tematikus művek aránya az eddiginél jóval nappali forróságban szinte égtek a falak, a oriccsek, éjszaka viszont meg lehe­tett fagyni. Takarót nem kaptak a foglyok, és naponta fél pohár vizet osztottak ki közöttük. Ebben a koncent­rációs táborban a köztársa­ságért harcoló spanyol haza­fiak százai és az áruló Vichy- kormány ellen küzdő fran­ciák ezrei szenvedtek. Itt tartották azonban fogva a francia titkosszolgálat kezére került külföldieket is, min­denekelőtt a németeket, ola­szokat, magvarokat, akik a fasizmus elől szöktek Fran­ciaországba. hogy ott életü­ket a nácizmus elleni harc­nak szenteljék. Az OSS fran­cia irodája vezetőiének nem sikerült a rovalista csopor­tot megmenteni. — Nincsen jobb dolgod itt Afrikában, mint ezekkel a nyomorult zsidókkal és kom­munistákkal törődni? — kér­dezte felháborodva Murphy. Washington parancsa ■=» Ezek az emberek a mi ügynökeink voltak és Ame­rika érdekében tették életü­ket kockára. Nem az ő sza­badságukról, hanem a mi becsületünkről van most szó! — érvelt Arthur Rosebo­rough. Hiába magyarázta; hogy á csoport tagiai valamennyien keresztények és egvetlen kommunista sincs közöttük. A legtöbben közülük régi, szerencsésebb. Egy művészi alkotás értékét azonban so­hasem a téma határozza meg, hanem e téma megol­dásának mikéntje, művészi ereje. E tekintetben alig né­hány olyan képpel találkoz­hattunk a kiállításon, ame­lyek a rutinmunkák közül kiemelkednek. Mindenek előtt Berényi Ferenc festményeit kell meg­említenünk. Berényi a tőle megszokott igényességgel és színvonalon szerepel ezúttal is. Baranyó Sándor kiállí­tott művei közül legjobban a Zagyva-mentén című képe tetszett. Kompozíciójában, színhasználatában ez a leg­kifejezőbb, legösszefogottabb, a művész alkotópálvájának minden bizonnyal nagyon je­lentős állomása. Megdöbben­tő ugyanakkor, hogy például a Nagykörűi utca című képe mennyire elnagyolt, vázlat­szerű. mintha nem is ugyan­az a művész festette volna. Baranyó politikai kompo­zíciói közül az 1919—1945 címűt érzem sikerültebbnek, bár sok tekintetben, elsősor­ban megkomponáltságában ez is megoldatlan. Az a nyers erő azonban, amely a meg­festés módjából következően árad a képről, megyőzővé, hatásossá teszi. A Győzelmi tánc kompozíciója izgalmas színhasználatával tűnik ki. A kép folthatásában, kompozí­ciójában azonban komoly szervi hibák is rejlenek. A szolnoki művésztelep neszto­ra Chiovini Ferenc most be­mutatott művei közül valódi szellemi izgalmat, festői le­leményt, csupán a Delel a ménes című képe jelent. Te- matikusabb kompozícióit csupán a már említett kivé­teles mesterségbeli tudásával oldotta meg. A festmények közül még a bajai Noel ö. Gábor Pihenők című képét emelhetjük ki. A két figura robosztusságát még jobban hangsúlyozza, hogy tömegü­ket kubusszerű formákból nagy francia családok nevét és címét viselik. — Mit változtatna a ténye­ken, ha valóban zsidók és kommunisták lennének?! — Azért tették kockára az éle­tüket, a családjuk életét és vagyonukat, hogy Amerika felszabadíthassa Franciaor­szágot. Miértünk harcoltak és adósaik voltunk, adósaik is maradtunk. — Fütyülök az ilyen adós­ságra! Szükségünk volt rá­juk, elvégezték a dolgukat és ezzel kész. Washingtonból azt a parancsot kaptam, hogy szabaduljunk meg az ilyen nyughatatlan alakok­tól. Nekem kényelmeseoD. ha a franciák pusztítják el a saját embereiket. Mert ezek ott, a Szaharában elpusztul­nak, erre mérget vehetsz! Élve senki sem távozott Robert Murphynak igaza volt: a csoport egyetlen tagja sem hagyta el élve a sza- harai koncentrációs tábort. Amikor azonban az FBI így hagyta elpusztulni a legjobb francia hazafiakat, mindent megtett Charles Bedeaux megmentéséért. Az amerikai állampolgárságú Bedeaux-t az egész világ a siettetés ki­rályának ismerte. Az ő agyá­ban született meg az a rend­szer, amelynek segítségével az ipari üzemek a lehető legtöbb munkát préselték ki munkásaikból a lehető leg­kevesebb fizetésért. Bedeaux építi fel, ez a módszer azon­ban a bajai utcarészletekéi ábrázoló képein már túlha­ladott, kissé retrográd. A kiállítás egyik szomorú tanulsága, hogy az elmúlt évektől eltérően meglehető­sen semmitmondó a plasz­tikai anyaga. A két szolnoki szobrász Simon Ferenc és Szabó László, lényegében vázlatokkal szereneltek. S ezek a vázlatok, előtanulmá­nyok, nagyon tanulságosak lehetnek egy-egy önálló ki­állításra, a kész művek is­meretében azonban nem je­lentenek utólag semmiféle komolyabb szellemi izgalmat. A szobrok közül csak Papi Lajos Kucsmásfej című an­dezit szobra az, amely egy­szerűségével, művészi erejé­vel felhívja magára a figyel­met. Az elmúlt évek során jó- néhányszor felvetettem már, hogy Szolnoknak, ha vissza akarja nyerni régi rangját, jelentőségét a magyar kép­zőművészeti életben, nem szabad belterjes kiállításo­kat rendeznie. Ki kell nyitni a „kapukat”, s be kell en­gedni a nagyvilágot is, hogy cserébe a világ is újra meg­ismerje és elismerje a szol­noki művészeket. A művé­szetben is, mint az élet min­den más területén elenged­hetetlen követelmény az egészséges verseny. Példáért nem is kell messzire menni, hiszen az ugyancsak nagy­múltú Hódmezővásárhelyen már évek óta országos jel­leggel rendezik meg a kiál­lításokat, s ez nemhogy ár­tana a vásárhelyi művészet­nek, hanem részben ennek köszönheti új felvirágzását. A verseny természetszerűleg azt is jelenti, hogy nemcsak „győztesei” lehetnek, lesznek „vesztesei” is. De ez csupán az egészséges szelekciónak nyitná meg az utat. És gátat vetne a manapság már oly. jól megfigyelhető kontrasze­lekció folyamatának. Rideg Gábor rendszere hírhedtté vált az egész világon. Nem csupán a szakszervezetek és a leg­különbözőbb munkásszövet­ségek, szervezetek, egyesüle­tek ítélték el, hanem az em­beri jó érzésre, tisztességre valamit is adó üzemvezetők is. Nem véletlen, hogv Be­deaux rendszerét a legkövet­kezetesebben Hitler Német­országa valósította meg. Bedeaux lelkes tengelyba­rát volt, s ennek egyszerű magyarázata: úgy gondolta, hogy a nácik nyerik meg a háborút. Ezért vállalta, hogy közbenjáró legyen a Gestapo és különböző francia csopor­tok között. Az egyik ilyen csoport vezetője Jacques Le Maigre-Dubrenil volt, akit később Robert Murphv segí­tett az ideiglenes Giraud- kormány belügyminiszteri székébe Algírban. A másik csoport vezetőie Jean Rieaud, egy megrögzött morfinista, aki a partraszállás után Gi- raud rendőrfőnöke lett. Be­deaux azonban nemcsak ilyen figurákkal teremtett a nácik számára közvetlen kapcsolatot, hanem a legna­gyobb francia ipari és pénz- érdekeltségek csoportiaival is. így például a Comité des Forges-zsal. a legnagyobb franciá hadianyag részvény- társasággal, továbbá a Bas­que d’Tndochine-nel, a Ban- que Worms-sal is. Következik: A keselyű barátai Kor§zerű oktatási segédeszközök Tojásfogyasztás az USA-ban Szabó László — Sólyom József: „Az átkozott FBI Vasbeton pokol a Szaharában VI. •ff Á kőkorszakbeli ember technikai teljesítményei A legújabbkori tudomány azon fáradozik, hogy az idő­számítás előtti ember szer­számait, azok előállítási mód­ját és hatásosságát pontosan megvizsgálja. Évekig tartó vizsgálatok után, a szovjet sajtótudósítások szerint, si­került Szemjonov leningrádi történésznek az, hogy a szer­számok előállítási módját meghatározza. E szerint a kőkorszakbeli embernek át­lagban két-három napra volt szüksége ahhoz, hogy egy kő­baltát elkészítsen, és tíz napot vett igénybe, hogy a kőbalta segítségével egy fa-, törzsből csónakot faragjon.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom