Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-04 / 155. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. július 1 A CIGÁNYKÉRDÉSRŐL 1* Elfogultság, misztikum, álszemérem Egy megbeszélésen, amely a Szolnok megyében élő ci­gánylakosság helyzetével fog­lalkozott, az egyik résztvevő tréfásan megjegyezte: éppen ideje volt napirendre tűzni, mert néhány év múlva már a cigányok tűzik napirendre a megye magyar lakosságá­nak helyzetét. Valóban ilyen lenne a helyzet? Nem — de bizonyá­ra az sem véletlen, hogy egyetlen vasárnap, egyidőben három testvérlapunk is ter­jedelmes cikkben foglalkozik a cigánykérdéssel. íme, né­hány szemelvény: — „A Zalaegerszeg — póz- vai városrész tanácstagja le­mondani készül. S nem áll el szándékától, ha nem tör­ténik szigorú intézkedés a városrészben lakó cigányok­kal szemben. Elviselhetetlen­né teszik — mondja — o városrész életét. Csapatokba verődve ijesztgetik, inzultál- ják esténként a munkából hazatérőket. Rájuk uszítják a kutyákat, kövekkel dobálják őket, a nők után trágár sza­vakat kiabálnak. Csavarog­nak, lopnak." — Így ír a Zalai Hírlap, s mintha szol­noki, törökszentmiklósi ol­vasóink panaszos leveleit ol­vasnám. A Pest megyei Hírlap ri­portsorozatából: „A helybeli­ek szerint a ráckevei Pokol­hegy onnan kapta a nevét, hogy hajdanában itt állt az akasztója. Mások szerint a cigányok miatt ragadt ilyen vészes név a településre... A Pokolhegyen lakó Jakab Menyhért szájából ömlik a könyörgés: Tessék írni, hogy milyen szegény vagyok. Ti­zenegy családom van. Nagy beteg vagyok. Trombózis van a lábamban. Tessék megnézni. Valami papírt akarok én, én vagyok a leg­tisztább tessék megérdeklőd­ni. .. Nagy beteg vagyok. Va­lami papírt akarok, hogy én is megélhessek. Bocsánatot kérek, hogy egy kis bort megittam, ilyenkor nagyon rosszul vagyok. Valami ron­gyos ipart szeretnék, nem voltam én még sehol, de ne­kem úgysem adnának. Maga újságíró... Engem azzal ví­gasztalnak, hogy levágják a lábam. Tessék megnézni. Lennének szívesek, kedves elvtársak, segítsenek Jakab Menyhért vagyok, ígérem, nem iszom, nagyon szépen megkérem magukat, ennyit megtennének... Jakab Menyhért volt a körzeti orvosnál, aki semmi különösebb elváltozást, be­tegséget nem tapasztalt raj­ta.” Folytathatnám az idézete­ket. De többszörösen felesle­ges. Először is nem mond sok újat a cigányságról a Szolnok megyei olvasóknak, hisz Nógrád, Borsod, Sza­bolcs után nálunk él az or­szágban a legtöbb cigány. Tizennyolcezren vannak — a népszámlási adatok sze­rint —, a megye lakóinak 3 százalékát teszik ki. Aki nyitott szemmel jár, talál­kozik nap mint nap a ci­gánykérdéssel — mondhatni — nálunk teljes keresztmet­szetét kaphatja annak. De azért sem kell a szom­szédba mennem a fentiekhez hasonló idézetekért, mert elég sok misztikum, tévhit, félreértés, szélsőségesen el­lentétes nézetek, fanatikus vélemények forognak a ci­gánykérdésről megyénkben enélkül is. Mit szaporítsam? Eléggé felborzolja a kedé­lyeket, ha kitudódik: néhány „Cs” lakást a lebontott put­rik helyett cigányok kaptak. Sokak szerint az állam „a cigánynak ingyen ad házat, még az árvízkárosultaknál is jobban támogatja őket...” Mások azt tartják, a BTK a cigányokra nem vonatkozik, annak büntető szankciói csak a magyarokat sújtják, a ci­gány lophat, rabolhat, gyil­kolhat — nem éri utói a a törvény. És ha becsukják egy kis lopásért — mondják — a mai börtönkörülmények szanatóriumi életet jelente­nek a cigányoknak a putri­sor után. E cikksorozat éppen a fentiek miatt kívánja a ci­gánykérdést több oldalról megvilágítani — úgy, aho­gyan az a mindennapi élet­ben jelentkezik, s úgy, aho­gyan állami, társadalmi szer­veink a megoldás útját egyengetik. Nem könnyű e kérdésről cikket írni. Erre is néhány példa. Fotóriporterünk el­indult, hogy képeket készít­sen illusztrációként az anyag­hoz. Cigánytelep. Kér valakit a községi tanácstól, aki is­merős, ott és elkiséri. Van-e engedélye? — kérdik. Tudni­való, hogy a hadiüzemeken kívül széles e hazában min­dent, mindenki lefényképez­het engedély nélkül. Érvek: Mit szólnak Nyugaton, ha kikerülnek oda ezek a la­pok? Meg: Nem ez a jellem­ző a mi falunkra. Épített egy cigánycsalád kőházat, azt fényképezze le az elvtárs. Azután: Kár fényképezni, felszámoljuk majd úgyis a cigánytelepet. Szegény fotó­riportert — aki bánja, hogy segítséget kért, már régen végzett volna — ilyen szöveg kíséretében adják kézről kézre, tanácselnök, titkár, körzeti megbízott. Végül is meglettek a képek. De azért tanulságos a dolog: Még hivatali szerveinknél is mennyi misztikum, álszemé­rem, félreértés található a cigánykérdés körül. Másik példa. A többi kö­zül már kiemelkedett, tár­sadalmi elismerést, rangot elért cigányokat is szerettem volna megszólaltatni. Nem könnyű. A pedagógus: Na­gyon kérem, ne forszíroz­zuk ezt. Én már nem tartom magam cigánynak. Ha meg­tudnák a kollegáim a szár­mazásomat, kinéznének a tantestületből. A katonatiszt: Igen, cigány vagyok. De hát a tiszti tekintély... És még egy példa. Idézet a Pest megyei Hírlapból: „— Tart kapcsolatot olyan cigányokkal, akik még ci­gánytelepen laknak? — Nem én. Nem is akarok soha. Azok nem dolgoznak, nem tanulnak, trehányok, csavarognak, undorítóan vi­selkednek. — Mit kellene csinálni, hogy ne ilyenek legyenek? — En nem tudom. De azt igen, hogy a mi rendsze­rünkben mindenkinek lehe­tősége van dolgozni, tanulni. Vannak olyan cigányok, aki­ket nem lehet megnevelni. Ezektől én elszakadtam, el­határolom magam tőlük. — Helyes ez? — Talán nem az, de én már más vagyok, s nem aka­rom, hogy valaki is azt gon­dolja, hogy valamikoris hoz­zájuk tartoztam.” Aki az idézetteket az új­ságírónak elmondta: Csorba Zsigmond, az újhartyáni párttitkár. Mekkora előítélet él ben­nünk magyarokban! íme, magunk is, hogy megnehezít­jük a cigánykérdés megol­dását az ilyen légkör kiala­kításával! Ha csak valamit változtat ezen az egészség­telen közszellemen e cikk­sorozat, már érdemes volt közölni. VARGA JÓZSEF (Folytatjuk) Mi lesz velünk? A zsokék koronázatlan királya Fűit Kecskeköröm az irodalomban A keszthelyi Balatoni Mú­zeum munkatársai könyvet állítanak össze a Balaton múltjáról, érdekességeiről. A gyűjtőmunka közben derült ki. hogy a balatoni kecskekö­römnek meglepően gazdag irodalma van. Mondák, regék és tudományos munkák fog­lalkoznak az érdekes kővel. 1830-ban Ausztriában jelent meg az első munka, amely részletesen foglalkozik a kecs- kekörömmel,1854-ben és 1881- ben londoni szerzők könyvei utalnak a furcsa alakú és tu­dományosan még nem tisztá­zott kő eredetére. Oldalakat szentel a kecske­körömnek Eötvös Károly — ..Utazás a Balaton körül” cí­mű könyvében, a többi kö­zött így ír róla: ..Az a ten­ger. amely félmillió évvel ránkhagyta hírmondóul, nem ismerte ezt a kagylót. Ha is­merte volna, másutt is elő­fordulna a lalatonban. Ezt a kagylót csupán Tihany szüli. Valamikor milliókra menő év alatt valami más tenger volt ezen a vidéken, abban élt a kagyló. S mikor egy ir­tózatos világforradalom tűz- okádó haragja Tihanyt ki­emelte a vizek mélységéből, akkor menekült a kagyló Ti­hany sziklái közé. s a kövek közt kővé "ált maga is.” Tihany ..egyeduralma” — nemrégen megdőlt. Eötvös Károly fejtegetését cáfolja a tudomány. Elfoga­dott az a megálla-oítás. hogy a Pannon tengerben élt haj­dan ez az osztriga formájú kagyló, amelynek kövületét a víz koptatta, a kecske körmé­hez hasonó alakúra. A századforduló első évé­ben bukkant fel a zöld gyep izgalmas világában a pöttöm­nyi tatai parasztgyerek: Ja- nek Géza! Az alig 15 éves fiút a hazánkban működő Metcalfe angol idomár fe­dezte fel és 1902-ben az angliai Newmarket-be küld­te, hogy a Waugh-istálló ha­sonló korú gyerekei között tanulja meg a versenylovag­lás mesterségét. Lovaglás-tu­dása ugrásszerűen emelke­dik. s mint lovastanuló egy szezonban 23 győzelmet ara­tott. Rendkívüli eredményei nemcsak Angliában, de az egész kontinensen szóbeszéd tárgya lett. ..Hungarian red devil”-nek (vörös ördög) ne­vezték. Két évi angliai mű­ködése után hazatér, a tatai parasztgyerek több nyelvet beszélő megfontolt, higgadt fiatalemberré vált. S a zöld gyep szerelmesei futtatók, fogadók egya: ' it tomboltak a gyönyörűségtől. A finisek 90 százalékát Ja- nek nyerte. Nagyon nehéz volt ellene lovagolni. A vág- tatás szédületes másodper­ceiben egyik kézből a másik, ba ostort áttenni, soha senki nem tudott jobban. Rövid kis ostorát csomóra kötötte, s az ostor szárát úgy váltot­ta jobbról-balra. mint egy zsonglőr. A cél előtt io mé­terrel is képes volt erre’ amire soha senki sem vállal­kozott. Tudta, hogyan keit Eyőzni. kezével úgy irányí­totta a 4—5 mázsás telivére­ket, mintha abban egy játék­szert tartana. Jobb lóval el­lenfelei legyőzhették. De egyenlő esélyek mellett ..Fe­hér holló” volt a magyar zsoké-fenomén leterítése. Ja- nek Géza csaknem három évtizedes lovaglása alatt 20 évig egyeduralkodó volt: a zsokék koronázatlan királya. Örült az a tulajdonos, aki Janeket lovára felültethette, mert az már eleve a győze­lem jogos reményét jelentet­te. A tengernyi pénz és a ve­le született bátorság kalan­dos vágyakat ébresztett a világhírű lovasban. Afrikába utazott oroszlánvadászatra. Tízezer koronát vitt magá­val. A pénz elúszott, a va­dászatból persze semmi sem lett. Úgy tért vissza Buda­pestre. hogy autóját utánvét­tel küldték utána. Az 1930- as évek elején már nem volt a régi. Acélos szervezete le­gyengült, vasidegei megkop­tak, árnyéka lett önmagának. Tragikus sorsa beteljesedett: 1935-ben Németországban öngyilkosságot követett el. A rengeteg pénz. amit ke­resett. mint a pelyva repült széjjel. Mégis nagy örökség maradt utána: a magyar lo­vasok egész légiója tanulta meg tőle a lovaglás művé­szetét. Nevét megörökíti a napjainkban is lefutásra ke­rülő Janek Géza emlékver­seny. A Városliget egy csendes zugában, ahová nem hat el a vursli vidám zsivaja, s nem hallani a Fáskör labdarúgó csatáinak hangorkánját sem. ott áll egyetlen rávésett szó­val a homlokán egy régi sír­kő. Az arra sétáló ifjú szerel­mesek és a liget öreg szerel­mesei mindig újra leolvas­sák a szót: „FŰIT”. Fűit latinul annyit jelent, hogy „volt, vége, elmúlt”. S a kőlap hátoldalán olvasható magyarázat sem árulja el, — hogy ki nyugszik a különös felirat és a ma is-friss virágok­kal beültetett hant alatt im­már több, mint 160 éve. A magyarázó véset így hang­zik: „Egy 1809-ben elhunyt és magát megnevezni nem akaró pesti ügyvéd sírja, aki végrendeletében Pest városá­nak hagyományt juttatott az­zal a kéréssel, hogy a Város­ligetben temessék el és sírkö­vére egy szót véssenek; FŰIT (Volt)”. Ha valaki ennél többet akar tudni a ,,Fuit”-ról. an­nak vissza kell lapozni a Ha­zai és Külföldi Tudósítások 1806. decemberi számáig. Itt olvasható dr. Horváth Jakab nekrológja. A nekrológból kiderül. — hoav Horváth Jakab egyike volt a legelsőknek, akik Pes­ten ügyvédi gyakorlatot foly­tattak. Az ügyvédi gyakorat szürke ténye mögött pedig történelmi jelentőségű érdem húzódik meg: Martinovics Ignác és republikánus társai védelmét vállalta Horváth Jakab ama 175 év előtti ösz- szeesküvési perben. A katasztrofális árvíz alapjaiban megrendítette Románia gazdasági életét A Romániát ért elemi ka­tasztrófa alapjaiban megren­dítette a baráti ország gaz­dasági életét. A hivatalos ro­mán sajtó adatai értelmé­ben az árvíz következményei még a háborús pusztításhoz sem hasonlíthatók. Számos út, vasútvonal, iparvállalat és mezőgazdasá­gi létesítmény nem létezik gyakorlatilag többé, és min­den valószínűség szerint több évre lesz szükség az ország gazdasági életének teljes helyreállításához. Mi­lyen következményeket vált ki ez a katasztrófa, egyelőre határozottan nem mondha­tó meg, de egy biztos, a kö­vetkezmények nagyok és messzemenőek lesznek. A Prut, a Duna, a Maros, a Szamos és Szeret fékeve- szett árjai elpusztították azt, amit éveken át gondosan építettek, szépítgettek és kor­szerűsítettek. Egyes mutatók szerint a tavaly elfogadott ötéves tervet bizonyára je­lentős mértékben csökkentik és módosítják. Egyes tételeit az új, előre nem látott kö­rülményekhez fogják alkal­mazni. Az ország távlati fejleszté­si terve, melyhez Románia nagy reményeket fűzött, 8,5— 9,5 százalékos ipari növeke­dési rátát irányzott elő. E növekedés keretében elsőren­dű figyelmet szenteltek az ipari bázisnak: a vegyipar­nak, kohászatnak, villamos­iparnak és gépiparnak. A terv azt is előirányozta, hogy a következő öt év folyamán sokat ruházzanak be a me­zőgazdasági termelésbe: a növekedési rátának évi 5—5,5 Az NDK-ból származó A nyugatnémet exportőrök július 1-től kezdve 6 száza­lékos export illetéket fizet­nek az NDK-ba irányuló ex­portjaik után, mialatt az NDK-ból importálók 5—11 százalékot kapnak adóvissza­térítés címén az érték túltel­jesítésekre. A fenti intézke­dések valódi célja az NDK- ba irányuló export csökken­tése, illetve drágítása és a másik német államból szár­mazó import olcsóbbá téte­le, mivel az NSZK-nak az NDK-val fennálló kapcsola­tában lényegében felesleg mutatkozik. A Német Bank százalék között kellett volna mozognia. Egy ilyen jelentőségteljes és rendkívül átfogó terv tel­jesítése érdekében az elő­irányzat szerint a nemzeti jövedelemből évente 28—30 százalékot fordítottak volna a felhalmozási alapokra. Rö­viden szólva, a terv rendkí­vül átfogó volt és sokat vár­tak tőle. A meglepetésszefű katasztrófa azonban a fel­vázolt terv módosításának megfontolására késztette a román gazdasági szakembe­reket. Ezért várható, hogy egyes ágazatokban a tervfel­adatokat csökkentik. Külö­nösen a mezőgazdaságra vo­natkozik ez, melynek fejlődé­se — amitől félnek — két teljes éven át fog stagnálni. Tekintettel arra, hogy az ország iparosítása főleg a mezőgazdasági termelés függ­vénye volt, ez lesz egyike a csökkentett ötéves terv nega­tív tételeinek. Nem kétséges, hogy az öt­éves terv csökkentése nega­tív kihatással lesz a behoza­talra és kivitelre is. Olyan árut, amelyet Románia eddig exportált (építőanyagot és mezőgazdasági termékeket) ezentúl importálni kell. Ha­sonló helyzet várható egyéb gazdasági ágakban is. Ma még nem mérhetők fel a következmények szanálá­sának valóságos nehézségei és a hozzá szükséges erőfe­szítések. Egy dolog azonban biztos: ahhoz, hogy az ország gazdasági fejlődésének gör­béje elérje az árvizet meg­előző szintet, sok önmegta­gadásra és minden bizonnyal külföldi segítségre lesz szük­ség. , import ösztönzése ezt a kereskedelmet félmil- liárd márkával hitelezi meg, de az NDK ennek a hitelnek növelését szeretné. — Erre Bonn nem hajlandó. Az NDK még több árut szeretne vásárolni az NSZK- tól, különösen műszakilag tökéletesebb felszerelést és új technológiát. Nem rendelke­zik azonban elegendő cseré­ben szállítható áruval. Az NSZK kormánya ezért folya­modik az említett intézkedé­sekhez, melyek egyben a nyugati márkának a keleti márkához viszonyított reval- válásaként is értelmezhetők. Svájci „órás” egyezmény a Szovjetunióval Júniusban kerül sor a svájci Órások Kamarája és a szovjet Tudományos és Mű­szaki Bizottság egyezményé­nek aláírására, mellyel a két ország műszaki együttműkö­dését és információcseréjét irányozzák elő az óraipar te­Japánok a Ford helyett? A japán autóipar érdeklő­dést tanúsít egy nagy teher­autógyár építése iránt a Szovjetunióban. A Volga bal mellékfolyója, a Kama part­ján építendő szovjet teher­rületén. Az erre vonatkozó jegyzőkönyvet még 1968-ban parafálták Moszkvában, a későbbi tárgyalások pedig leszögezték, hogyan alkal­mazhatók az egyezmény egyes klauzulái. autógyárról van szó. A ja­pán ipar érdeklődése különö­sen azóta élénkült fel, amióta a minap ifjabb Henry Ford meglehetősen váratlanul el­állt a részvételtől. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság rádiólokátorai A „Tesla” cég pardubicei üzemében új leszálló rádió- lokátort dolgoztak ki a pol­gári légiforgalom használatá­ra. Az új lokátor pontosabb és megbízhatóbb, mint az eddigi hasonló típusú beren­dezések. A rádiólokátor biztosítja, hogy a gép a földtől 20 kilo­méteres távolságból rárepül­hessen a leszállási irányra, 30 méteres pontossággal mé­ri be a gépnek a földetérés pontjától való távolságát. A pilóta a szükséges tájékozta­tást rádióösszeköttetés útján kapja. A lokátor működtethe­tő önműködő távolsági irá­nyítással, Bármilyen időjárá­si viszonyok között használ­ható — 60 és -f- 45 Celsius fok közötti hőmérsékleti tar­tományban. A sorozatgyártás 1970 májusában kezdődik. Az új csehszlovák híradás- technikai készítmények kö­zött tranzisztoros lokátorok is szerepelnek. Az igen nagy megoldó képességű berende­zések a látóhatár körkörös figyelését lehetővé tevő indi­kátorokkal vannak felszerel­ve és együttesen alkalmazha­tók az ugyancsak Pardubicé- ben gyártott, rádiólokátoros jelek rögzítésére szolgáló ké­szülékkel. A rádiólokátor négy _ 50, 100, 200 és 360 kilométeres — hatókörzetben dolgozik. |

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom