Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-26 / 174. szám

8 SZOLNOK MEGTEJ NÉPLAP 1970. Július 26. Egyeztetett nézeteltérések Szovjet tudomány — 1970. Támadás a sejtmag ellen Egy alkalommal Novoszi- birszkben szokatlan ajándé­kot, nagyon nagy, szép és kemény paradicsomokat kap­tam. Csodálkozó tekintete­A szelektáló sugár A kutatók pontosan megál­lapították milyen sugárdózis szükséges egyes mezőgazdasá­gi kultúrák kezeléséhez. A burgonya 700—800, a búza 5 —10 ezer röntgen sugárdózist áll ki. Vannak növények, amelyek 200 ezer egységnyi röntgensugár hatására sem károsodnak. Minden egyes növénynek meg van egyéb­ként a sugártűrő küszöbe. A biológiai tudományok kandidátusa petricsészékben búzaszemeket készít elő be­sugárzásra. Csészénként mint­egy kétszáz szemet. A búzát átviszik egy másik helyiség­be, amelynek az ajtaján fel­irat: Vigyázat! Sugárveszély! A röntgensugárzó berendezés csak teljesítményében külön­bözik az orvosi röntgenkészü­lékektől. Most 8 ezer egységre állították be a készüléket, fél­óráig éri ilyen sugárhatás a búzaszemek sejtjeit... Majd elvetik őket és növekedni kezdenek. A vékonyka gyö­kereket parafinágyba foglal­ják és 10 mikron vastagságú metszeteket készítenek belőle. A mikroszkópos vizsgálat során eddig ismeretlen sejt­alakzatokkal találkozunk. A kromoszómák minden rend­szer nélkül szétszakadoznak, majd egyes részeik teljesen váratlanul egyesülnek. A ge­netikai kódtól való eltérések­kel természetes körülmények között is találkozhatunk rendszeresen az élő szerve­zetek bármelyik fejlettségi fokán. Ezen keresztül fejlődik az élővilág. A mesterséges besugárzás során viszont az eltérések száma többezersze­resére növekszik. A röntgen-, gamma-, Vagy gyorsneutro­nokkal kezelt magok minden második populációja olyan mutációkat hoz létre, amelyek örökletes tulajdonságokkal rendelkeznek. Így pl. a rönt­gensugarakkal kezelt búza­szemek második populációját elküldték a Gabonaminősítő Intézetnek. A válaszban hangsúlyozták, hogy koráb­ban ehhez hasonlót nem lát­tak, a búza sikértartalma olyan magas, hogy a legki­válóbb kenyér süthető belőle. met látva az SZTA szibériai osztálya Citológiai és Gene­tikai Intézetének munkatársai magyarázóan hozzátették: — Ezek atomparadicsomok. A növények sejtjeiben a kromoszómák száma minden­kor szigorúan meghatározott. Így például a búzának 28, a burgonyának 48, a tengerinek 20 a kromoszómaszáma. Néha azonban előfordulnak olyan növények is, amelyeknek a kromoszómaszáma testvéreik­kel szemben kétszeres, vagy háromszoros. Ezek rendsze­rint nagy termékeny és erős növények. Ez utóbbiak tanulmányozá­sa arra ösztönözte a kutató­kat, hogy mesterségesen ál­lítsanak elő ilyen többszörös kromoszómaszámú növénye­ket. Novoszibirszkben külö­nösen jó eredményeket értek el cukorrépával. Ezekről az eredményekről tájékoztatott A. Lutkov, a biológiai tudo­mányok doktora. — A triploid cukorrépát kolchicin segítségével állítot­tuk elő, mert az a sejtosztó­dásban megakadályozza a magorsó kialakulását. A cu­korrépa palántákat kiültetjük a földbe, majd a vastag, de­KiiLPDUTIKAI Hollandia harca az Északi Tengerrel Egy háromnegyed mér- földnyi hosszúságú területen hatalmas betonzsilipek áll­nak ki a vízből — összesen 17. Óriási drótkötélpálya csilléi éjjel-nappal szórják tartalmukat, hogy feltöltsék a még nyitvamaradt két mérföldnyi rést. Ez a mun­ka két évet vesz majd igénybe. Emberek és teher­autók csak törpék ennél a hatalmas építkezésnél, amely a legnagyobb ilyen jellegű vállalkozás Európában. Ez a holland Delta-terv, amely 25 év alatt valósul meg és költsége 250 millió font. Hollandia második nagy csatája ez ebben az évszá­zadban az Északi Tenger ár­ja ellen. Hollandia lakosságának 60 százaléka a tenger szintjénél alacsonyabban él és dolgo­zik, s csak gátrendszer védi a tenger dühétől. Ezek a gá­tak évszázadokon át biztos­nak látszottak, bár hangzott el figyelmeztetés, hogy az idő vasíoga meglátszik raj­tuk, s egy nagy vihart • ta­lán már nem bírnának ki. Ennek senki sem adott hi­telt egészen addig, míg 1953 január 31-én bekövetkezett a tragédia: egy hatalmas vi­har — párosulva a magas tavaszi vízálással — átsza­kította a gátakat, s a tenger egy éjszaka visszavette azt, amit 500 év alatt elhódítot­tak tőle, s elpusztított 1 823 emberi életet. A ^ Delta-terv hatalmas méretű vállalkozás, amely­hez egészen új ipari létesít­mények váltak szükségessé. Egy akkora erőmű épült a zsilipeknél, amely egész Amszterdamot el tudná lát­ni villanyárammal. 21 ezer oszlophoz készül a beton, — ezeken nyugszanak a zsilip­kapuk, amelyek között 17 nagy híd épül. Mind a 17 zsilipnek 400 tonnás acél­kapui vannak. De a Delta-terv, amelynek elsősorban védekezés a cél­ja, gazdasági előnyöket is hoz egy jókora területen, s hatással lesz Hollandia egész életére. Az állandó édesvíz problémával küzdő ország­ban az Északi Tengerből nyert területeken új édesvi- zü tavakat létesítőnek: a Rajna vizét fogják fel. Jelentős nyereséget hoz a mezőgazdaságnak az édes­víz. A tenger szintje alatt lévő területek sótartalma ugyanis igen nagy, s ez 20 százalékkal csökkenti termé­kenységét. Ha elegendő mennyiségű édesvíz -áll majd rendelkezésre, áttér­hetnek a Hollandia más vi­dékein honos kertész-mező- gazdaságta. Áldozatok nél­kül azonban nem lehet egy ilyen nagyszabású tervet megvalósítani: elsősorban a halászatot éri , veszteség, amellyel az óriási befekte­téssel dolgozó halászati ipar máris számolni kénytelen. A legmodernebb elektro­nikus számítógép is beleiz­zadna, ha az alábbi egyen­letet próbálná igazolni. Izrael 22 Phantom és 100 Skyhawk gépet kért az USA-tól, en­nek a felét Washington haj­landó leszállítani, mondván ez a kontingens pótolja azo­kat a gépeket, amelyeket 1967 óta lőttek le a Szuezi csatorna felett. Tel Aviv hi­vatalos kimutatása ugyanak­kor mindössze tizenkét gép elvesztését ismerte be... A repülőgép szállítások fe­letti amerikai-izraeli vita egyébként is olyan jellegű, ami elsősorban a politikai manőverezés dossziéjába tar­tozik, és igen Valószínű, hogy azok az amerikai szervek, amelyek a gépekét továbbít­ják, már jó ideje kialakított menetrend alapján intézked­nek, az átvevő izraeliek is hajszál pontosan tudják, mi­kor milyen szállítmányokra számíthatnak. A részben megjátszott huza-vona | nyilván az alábbi célokat kí­vánja szolgálni; 1, Nem túl ügyes módszerekkel be akar­ják bizonyítani, katonapoliti­kai síkon az USA és Izrael között nem teljes az egyet­értés. 2. Zsarolási kísérlet az arab államok barátaival szemben; ne nyújtsatok se­gítséget, mert akkor mi is lépünk. 3. Az időnként fel­bukkanó amerikai béketer­vek számára háttér: „velünk azért lehet alkudozni.” íme a színjáték egy-két tipikus villámjelenete. 1970. május 21.: az izraeli külügy­miniszter nem kapott köte­lező ígéretet, csupán egyet­értő meghallgatást Rogers amerikai külügyminiszterrel folytatott megbeszélésén. — Eban, kormánya megbízásá­ból, megismételte a kérést, hogy az Egyesült Államok haladéktalanul szállítson újabb katonai repülőgépeket Tel Avivnak. Rogers állító­lag azt mondotta, hogy Wa­shington véleménye szerint a helyzet egyelőre nem kö­veteli meg a repülőgépek szállítását, de hangsúlyozta, az USA állandóan figyelem­mel kíséri a fejleményeket. 1970. július 12.: A News­week legutóbbi száma hírt ad arról, hogy Nixon elnök titokban utasította a Penta­gont, azonnal szállítson az Miután az alhadnagy el­lenőrizte, hogy minden szük­séges felszerelés fent van-e a gépkocsin, útnak indultak. Szárni nem nagy város. A javítóüzem, melynek udva­rán a bombát megtalálták, csaknem pontosan a város szívében fekszik. Körülötte egy iskola, három három- emeletes lakóház, egy bú­torgyár, egy garázs és egy üzemanyagraktár van... Krjuk alhadnagy beleug- rott a gödörbe, megtapogat­izraeli légierőnek Phantom- típusú vadászbombázókat, és elektronikus radarkészüléke­ket. Nixon, a lap szerint, beleegyezett, hogy a gépeket még ebben a hónapban le­szállítják. Talán nem felesleges még egy-két epizódot felelevení­teni, amelyek világosan tük­rözik, hogy mindenekelőtt Izraelben kissé lebecsülik a nemzetközi közvélemény ítélőképességét, amikor ilyen fogásokkal próbálnak ope­rálni. 1970. június 29.: Izrael ud­varias formában adta kifeje­zésre mélységes bizalmatlan­ságát a legújabb amerikai javaslatokkal szemben... 1970. július 3.; Abba Eban izraeli külügyminiszter mély­séges elégedettségét fejezi ki Nixon elnök televíziós nyi­latkozata felett... Ttekintve, hogy a két me­rőben ellentétes izraeli állás- foglalás között mindössze hégy nap telt el, bizonyára kemény feladatokkal kell megbirkóznia a State Depar­tement izraeli referenseinek az állandóan változó izraeli álláspont értékeléséről. — Persze amennyiben mindezt komolyan kellene venniük. De félretéve a kikénysze- rített iróniát, azért az is helytelen lenne, ha mi azt hinnénk. Izrael és Washing­ton tökéletesen azonos diop- triájú szemüvegen keresztül szemléli a világot. Rogers és Eban megbeszéléseinél is érezhető volt, azért vannak taktikai különbségek­A repülőgépszállításokkal kapcsolatban például nyil­vánvaló, hogy Izrael többet kér, mint amennyit Wa­shington adni hajlandó. De ha felidézzük Nixon egyik legutóbbi nyilatkozatát; az USA olyan módokat talált Izrael megsegítésére, ame­lyeket nem lehet nyilvános­ságra hozni, akkor mégis­csak az derül ki, Izrael tá­vol van az USA-tól, de ezt a távolságot azért inkább áthidalni, mintsem növelni igyekeznek az érdekelt felek. S. E. ☆ ta a szivaralakú test érdes, rozsdaette oldalát. Közben odaérkezett a város katonai parancsnoka, a rendőkapi- tányság vezetője és a kerü­leti pártbizottság néhány munkatársa. Az alhadnagy kimászott a gödörből és je­lentette: — Német gyújtóbomba. Súlya — 500 kilogramm. Repeszhatósugara — 1540 méter. Az emberek összenéztek. Krjuk alhadnagy már tudta, ml a teendő. Először is gyalogsági ásóval óvatosan kiássa a bombát a földből. Majd emelődaruval odaáll- nak a gödör mellé és drót­kötelek segítségével teher­autóra emelik a bombát. Ki­viszik messze a városon kí­vülre, mély árkot ásnak, belehelyezik a veszélyes há­borús „emléket”. A bomba gyújtófejére trotil robbanó­testet szerelnek, ebbe gyúj­tózsinórt kötnek, meggyújt­ják, aztán biztos fedezékbe vonulnak. Néhány másod­perc múlva a bomba felrob­ban. A puha föld könnyen en­gedelmeskedett a kis gya­logsági ásónak. S a bomba­test „hátán” hamarosan elő­bukkant a gyújtó szorító­gyűrűje. Az alhadnagy előbb kézzel, majd zsebken­dővel letisztogatta róla a ho­mokot, hogy elolvashassa a bomba jelzését. Fölébe ha­jolt a gyújtónak és csaknem hanyattesett a megdöbbenés­től. A gyújtón ez állt: „E.L. A.Z. n A”... Kevés olyan tűzszerész akad, akinek ezzel a bom­batípussal lett volna már dolga. Ezek a gyújtóbombák szinte kivétel nélkül hibát­lanul működtek. S ha néme­lyikük mégis befulladt, nem lehetett hatástalanítani, mert egy különleges szerkezet nyomban felrobbantotta a bombát. S most egy ilyen ördö­gien kiagyalt robbanószerke­zet feküdt földdel félig be­temetve a 22 éves alhadnagy előtt. Krjuk alhadnagy, bár nem volt még túlságosan ta­pasztalt tűzszerész, rögtön arra gondolt, hogy a gyújtó óraszerkezete egyszer már minden bizonnyal műkö­désbe jött. Bizonyára köz­vetlenül a bomba becsapó­dása után. Aztán az óraszer­kezet valamilyen oknál fog­va megállt, így a bomba nem robbant fel. S nem lehet tudni, vajon hány perc van még hátra az óraszer­kezet számlapján a robba­násig. Most a legfontosabb feladat: megakadályozni, ne­hogy a bombái bármiféle ütődés, rázódás érje, mert különben az óraszerkezet is­mét könnyen megindulhat. Akkor pedig kész a baj! Az alhadnagy, miután meggyőződött róla, hogy ez­zel a veszélyes bombatipus- sal áll szemben, nyomban telefonált a körzeti polgári védelmi parancsnokság tör­zsének és jelentette a hely­zetet V. J. Golcov ezredes­nek. Az ezredes hosszú ka­tonai szolgálata során már sok mindent» megélt. most mégsem mert egymaga ha­tározni e hihetetlenül ve­szélyes helyzetben. Az éj­szaka folyamán telefonált Moszkvába. Reggelre megszületett a döntés: a gyújtóhoz ne nyúl­janak, hanem nagyon óva­tosan csavarják le a bomba alsó fedelét s ezen a nyí­láson át, forró gőz segítsé­gével olvasszák ki a több­száz kilogrammnyi robbanó­anyagot. Vasárnap már kora reggel megkezdték az előkészítő munkálatokat. Krjuk alhadnagy — min­den lehetőségre felkészülve — a gödör szélére kirakta a rakétapisztolyt s hozzá né­hány jelzőrakétát, majd formálódott levelűeket kivá­logatjuk. A vizsgálatok során kiderült, hogy ezek között sok a poliploid. A válogatás után a második populációban tel­jes poliploid cukorrépaállo­mányhoz jutunk. Különösen értékesek a hibrid fajták, amelyek triploidok. Ezeknek sokkal nagyobb a termésho­zama és cukortartalma. A cukortartalom 0,1 százalékos növelése többmillió kilo­grammal növelheti a cukor- gyártást a Szovjetunióban. .. .és más termékek Az öröklétes tulajdonságo­kat nemcsak a cukorrépánál kívánjuk megjavítani. A No- voszibirszki, cseljabinszki és jakuti területeken már ha­talmas és zamatos „Szibériai —1” retket termelnek, amely a mi laboratóriumunkból in­dult útjára. A fodormenta kolchicines kezelése nagyon jó eredmé­nyekre vezetett. A Gyógynö­vény Intézet véleménye sze­rint illóolaj- és mentholtar- talma nagyobb minden eddi­ginél. Tovább folytatjuk kísérle­teinket a burgonyával, borsó­val és káposztával. N. Jampolszkaja APN óvatosan tovább folytatta a bombatest kiszabadítását. Végre sikerült teljesen megtisztítania a bomba „há­tát” a rárakódott földtől. Ezután valamivel . arrébb kis csatornát kezdett ásni a majdan kiömlő robbanó­anyag számára. Közben öt- percenként visszament a bombához, óvatosan oda­dugta a fülét a gyújtóhoz, s másodperceken át mozdulat­lanná dermedve figyelmesen hallgatózott. S mivel egyet­len egyszer sem hallott sem­mi gyanús neszt, egyre in­kább megnyugodott. Már- már szinte biztosra vette, hogy az óraszerkezet nem indul meg többé soha... Ügy számítottak, hogy körülbelül két óra múlva végeznek az előkészületek­kel. Addigra megérkezik Golcov ezredes, s az ő sze­mélyes irányítása alatt ha­tástalanítják majd a gyújtó- bombát. Erre nem került sor. Déli egy óra tájban Krjuk alhad­nagy szabályos óraketyegést hallott a bomba belsejéből. Nem hitt a fülének. „Az ördög vigyél el, — mérgelő­dött magában. — Már kép­zelődöm is?!” Majd ismét rászorította a fülét a gyúj­tóra. Tik-tak, tik-tak... — ke­tyegte odabent kérlelhetet­lenül az óraszerkezet. Az alhadnagy megrémült: most mi lesz? Most, ebben a perc­ben, ebben a másodpercben menthetetlenül elsöpör min­dent a nagyerejű robbanás — a gyárat, a katonákat, a padokon körülöttük üldögélő fáradt embereket, a házakat, az utcákat — mindent... Kis Sikerült megfejteni az ősi indus kultúra írását Koppenhágából érkezett a hír, hogy a Skandináv Ázsia Intézetben egy finn kutatócsoport négy évi munkával logikai- matematikai alapon megfejtette az indus kultúra marad­ványain talált eddig meg nem fejtett jeleket, s ezzel közelebb került e kultúra lényegéhez. A megfejtett szöveg beigazolja azt, amit a tudomány már eddig is feltételezett* hogy t. 1. az árja népcsoport 1. e. 1500-ban bekövetkezett betörése előtt a mai Nyugat-Pakisztánban egy dravida eredetű kultúra virult. Az árják által feldúlt települések maradványai nagy váro­sokra utalnak. Ez a dravida kultúra olyan vallási és társa­dalmi törvényeket alkotott — különösen a kasztrendszerre vonatkozóan — amelyeknek jellegzetes vonásai megmarad­tak a következő árja-hindu korszakban is. Az írás megfejtésének munkája négy évvel ezelőtt kez­dődött Helsinkiben. Nemrégiben következett be a nagy „át­törés” — részben kompjuter, részben egyéni ötletek segít­ségével. Kiderült, hogy — az eddigi feltételezésekkel ellen­tétben — az indus írás tiszta képírás volt, vagyis minden jel cgy-egy szót jelent: kb. 300 ilyen jel van, ezek értelmét azon­ban a kisegítő jelek — vesszők, vonások — jelentősen befo­lyásolják. Ezért jelentette ki a tudóscsoport, hogy bár az írást elméletben megfejtették, mégis nagy munka vár még rájuk a szöveg tökéletes értelmezéséig. Ä bomba Először azt hitték, hogy közönséges cső. Az ásó éleset csikordult, mint mikor vasat ér. De ahogy jobban körül­ásták, mindjárt látták, hogy nem cső, hanem valami egé­szen más, furcsa tárgy fekszik keresztben a készülő csator­naárok útjában. Az ismeretlen tárgy domború oldalát rozs­da fedte. Ettől óvatosabbak lettek. Hiszen nemegyszer előfordult már, hogy befulladt gránátokat és aknákat találtak a közel­ben. A csatorna ásását nyomban abbahagyták, s egyikük el­ment az „utászért”. így hívták egymás közt azt az idős munkást, aki a háború alatt egy robbantóalakulatnál szol­gált. Az „utász” nyomban beugrott a gödörbe, kezével óva­tosan elkotorta a földet a furcsa tárgy körül. A körülállók előtt, akik között ekkor már ott volt a gyárigazgatóság kép­viselője is, egyre jobban kirajzolódott a hangeralakú, vas­tag rozsdaréteggel borított test. Jó félméteres átmérője le­hetett. Valamennyien úgy vélték, hogy bomba...

Next

/
Oldalképek
Tartalom