Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-26 / 174. szám

1970. július 26. S20EN0K MEGYEI NÉPLAP :í Ikerboít a periférián Júliusban nyílt meg Alattyánban az ÁFÉSZ élelmiszer- boltja és büféje Ez a felvételünk az élelmiszerboltban készült, ahol a napi forgalom már három—négyezer forint Könnyű kiflik — nehéz pénzek A jászberényi járási—váro­si NEB tavaly megvizsgálta területén a péksütemények súlyát. A tapasztalatok na­gyon siralmasak voltak. A tejeskifli és a sóskifli az egyéb péksüteményekkel együtt megméretett és túl! könnyűnek találtatott. A vizsgálat után a sütőipa­ri vállalat vezetői hathatós intézkedéseket tettek, hogy megszüntessék a súlycsonkí­tást. Az idei utóvizsgálat már csak a jászárokszállási üzemben talált hiányosságo­kat, ahol viszont alaposan megkurtították a süteménye­ket. A zsömle 80 százaléka, a tejeskifli 45 százaléka volt kisebb az előírtnál. Az üzem megpróbálta megmagyarázni a bizonyítványt. íme: a ká­véházi kalács és a lekváros bukta kövérebbre sikerült, így hát a hiány és a többlet ki­egyenlíti egymást. De vajon mit szólnak ehhez a külön­ben szellemes magyarázathoz a vásárlók? Aztán panaszkodtak a tég­lakemencére is, amelyben lé­nyegesen nagyobb a súly­veszteség. Azt viszont nem tudták megmagyarázni, mi­ként lehetett ugyanott nehe­zebb péksüteményt is süt­ni? A Népi Ellenőrzési Bi­zottság javasolta a sütő­üzem vezetőinek a felelősség­re vonását. Elgondolkodtató az is, hogy éveken keresztül szem­rebbenés nélkül árusították a kereskedelmi dolgozók a megcsonkított péksüteménye­ket. Reklamációt részükről sehol sem jegyez fel a króni­ka. A járási NEB újabb vizs­gálatot tervez és várható, hogy a jövőben az előírtnál könnyebb péksütemény miatt — nehéz pénzeket fognak fi­zetni a vétkesek. — pb —» Nehéz vasakkal dolgozó, melegszívű munkásemberek A kongresszusi munkaver­senyben a legutóbbi napok­ban szaporodott a szocialista brigádok száma a járműja­vítóban. Két héttel ezelőtt még százhetvennégy volt, ma már száznyolcvanhét bri­gád dolgozik. Több mint ezernyolcszáz munkás tagja a szocialista és a szocialista címért küzdő kollektíváknak. A most indulók, újonnan alakultak előtt sok jó példa van. Sok éves, munkában, tanulásban, közösségi élet­ben példát mutató brigádok. Nguen Van Troi A Török Mihály vezetésé­vel dolgozó lakatos brigád már hatéves volt, amikor a Magvető Könykiadó egy viet­nami hősökről szóló könyvé­ben felfedezték Nguen Van Troi nevét. Népe szabadsá­gáért, függetlenségéért ál­dozta életét ez a vietnami fiatal. Elesett valahol az amerikaiak elleni harcban, s a vietnami nép nemzeti hősként tiszteli emlékét A brigád akkor összeült. Ta­nácskoztak. Aztán 1967 má­jusában névadó ünnepséget rendeztek. A nehéz munká­hoz, kevés beszédhez szokott vasasok brigádja felvette a szabadságharcos nevét. Azóta eltelt pár év. Soha nem szégyenkeztek még munka, vagy más kötelesség elhanyagolása miatt. Napló­jukban rendre száz százalék feletti a havi feladatok tel­jesítése. Csak közben válto­zott a világ, velük is tör­tént egy s más. Most kilenc tagja van az aranykoszorús kollektívának. A kilencből hat kiváló dolgozó, a három új is — úgy remélik — az lesz majd. Mert ahogy tel­nek az évek, elmegy egy-egy ernber. Legutóbb K. Szabó Istvánt búcsúztatták. Egy hónapja, hogy nyugdíjba ment. Hiányzik is nagyon. Török Mihály, a brigádve­zető, 30 éve dolgozik a jár­műben. Kevésszavú, őszinte ember: — Nézze meg a naplónkat, minden fontos eseményt, eredményt beleírtunk abba. Csak ne kérdezzen, mert ne­kem a beszéd nem kenye­rem. Sokszor előfordul mun­kaközben is, hogy valamiért szólni kéne. Segítsenek ezt, vagy azt intézzék el. Aztán nem szólunk egy szót sem, megcsináljuk magunk. — Még a sportban is a csendeset szereti Miska bácsi — mondja Modla Pál, a fia­tal naplóvezető. — Nagy horgász, vasárnap is hor­gászversenyre megy, Né- hányan elmegyünk mi is, szurkolni neki. Ezt nem lehet annyiban hagyni, még ha kevés szavú is az ember: — A mi brigádunk afféle funkcionárius kollektíva. Van nálunk pártmunkás, KISZ-vezető, szakszervezeti bizalmi, meg sportvezető is. (Már érzem, hogy Miska bá­csi a fiatal Módiénak mond­ja, amit nekem.) Modla Pali meg futballbíró, úgy ám!... A naplóból látom a sok társadalmi munkát, a viet­nami műszakok eredményét. Sorolni, idézni kevés lenne az oldal. Ham Cao Egy időben a Nguen Van Troi szocialista brigáddal, a rugókovácsok szocialista bri­gádja is vietnami hőst vá­lasztott névadójának, példa­képének. Balázs Pál brigád­vezető és Szabó Mihály bri­gádtag egy kicsi.t megpihen­nek, hűsölnek amíg beszél­getünk. Rugókovácsok. A kemencék mellett ilyenkor 60—70 fok a hőmérséklet. Nehéz fizikai munka az övék. Egy-egy rugó, amit szerelnek, javítanak, több mint 2 mázsa súlyú. Ez az ezüstjelvényes bri­gád igen népes. Huszonhat tagja van, fiatalok, időseb­bek vegyesen. Gondosan ve­zetett naplójuk tanúsítja, hogy havi tervteljesítésük mindig 100 százalék felett van. Elcsodálkozom azon, ho­gyan kerül a brigád naplójá­ba minduntalan egy fiúcska képe. Ráadásul ilyen be­jegyzések: „Meglátogattuk Lacikát.” „Lacika tanulmá­nyi eredménye jó.” „Leve­let írtunk Lacikáék lakás­ügyében Csorna Kálmánnak, a tanács vb elnökének.” Balázs Pál nyomban el­mondja, miről is van szó. Ecsédi Lacika 1965 óta a brigád fia. Édesapja tagja volt a brigádnak, itt dolgo­zott a forró kemencék mel­lett. Fiatalon hunyt el, s a kollektíva akkor felelősséget vállalt a kisebbik gyerek sorsáért. Egyszer — lehet két-három éve — néhány együtt lottózó brigádtagnak négyes találata lett. Laciká­nak akkor kerékpárt vettek. A gyerek hozzájuk szokott, szereti is a brigádot. El­megy velük kirándulásra, velük van egy-egy fontos kollektív eseményen is. Pe­dig számonkérik tőle a ta­nulást, úgy mintha a saját­juk lenne. Jutalmazzák is, ellátják tanszerekkel, ru­hával, ezzel-azzal. És ter­mészetesen csokit, játékot is vesznek neki. Egy tizenegy­éves fiúnak az is kell. Amikor egy-egy új ember érkezik a munkahelyre és felvételét kéri a brigádba, elmondják neki, hogy van egy hosszú évekre szóló kö­zös elkötelezettségük is. Még egyszer sem fordult elő, hogy a nehéz vasakkal dolgozó, munkában elnehe­zült kezű emberek közül valaki is tiltakozott volna. S. J. Vezetőségválasztás előtt Munkahiányra nem panaszkodhattak az utóbbi években pártszervezeteink, annyi bizonyos. Az új gazda­sági mechanizmusra való át­térés Számukra is ezernyi feladatot jelentett. Bokros teendőik a következő hetek­ben méginkább gyarapodnak, hiszen a pártvezetőségek új- jáválasztása és a X. párt- kongresszus előtt állunk. A pártélet e fontos — s a pártkongreszust tekintve egész népünk sorsára kiható — eseményei mindig az át­lagosnál alaposabb munkát, őszintébb és tartalmasabb számvetést jelentettek. S most méginkább azt jelentik. Felsőbb pártszerveink gon­doskodtak arról, hogy eddigi tevékenységüket alaposabban elemezhessék, feladataikat jobban kimunkálhassák alap­szervezeteink. Az eddigi gya­korlattól eltérően ugyanis két taggyűlésen foglalkozunk a vezetőségválasztással, a kongresszusra való felkészü­léssel. Augusztusi taggyűléseinken a pártvezetőségek beszámo­lója szerepel az utóbbi vá­lasztás óta végzett munkáról, illetve az afölött nyitott vita, majd a szeptemberi, a veze­tőséget újjáválasztó taggyű­lés tisztségviselőinek megvá­lasztása. Az augusztusi taggyűlések beszámolóinak jórésze már elkészült, illetve ezekben a napokban készül. A koráb­bi évek tapasztalatait figye­lembe véve mégsem hat fe­leslegesnek néhány tanács a beszámolók elkészítéséhez, illetve azok esetleges korri­gálásához. Mindenekelőtt arra kell ügyelni, hogy ne csak a párt általános politikájáról be­széljünk taggyűléseinken. Annak megvitatására, elem­zésére a kongresszus a hi- vatottabb. Inkább az szere­peljen az alapszervezeti ve­zetőségek számadásának homlokterében, hogy miként érvényesült helyileg a párt általános politikája. Helyes, ha ennek értékelésekor el­kerüljük a termelési-, gazda­sági élet részletes elemzése okozta buktatókat. Inkább azon meditáljunk, hogy ered­ményeinket milyen politikai munkával értük el, annak milyen módszerei váltak be, milyen módszereken kell esetleg javítanunk. Nem sokat ér a legnagyobb gonddal elkészített beszámo­ló sem, ha nem helyhezkö- tött, ha csak általános érvé­nyű tényeket közöl. Ha vi­szont személyre szólóan érté­keli a helybeli kommunisták munkáját, ha tárgyilagosan mérlegeli, hogyan töltötték be hivatásukat, miként végez­ték munkájukat, mindjárt életszerűbb, a figyelem köz­pontjába kerülő a beszámo­ló. S hogy valóban az legyen, nagyon fontos, hogy kollektív munkával készüljön. Tük­rözze az alapszervezetben, il­letve az adott munkaterüle­ten tapasztalható nézetazo­nosságot és véleménykülönb­ségeket a társadalmi — po­litikai — gazdasági élet leg­fontosabb kérdéseire vonat­kozóan. Ami talán a legfontosabb: az alapszervezet két éves munkájának értékelésekor azt kell tárgyilagosan mérle­gelni, hogy helyileg mutat­kozik-e eltérés a párthatáro­zatokban sűrített követel­mény, illetve a valóságos helyzet között. S ha igen, ku­tatni annak eredőit, kimutat­ni a közrejátszó káros té­nyezőket, s intézkedni meg­szüntetésükről, feladatot ad­va ezzel az újjáválasztott ve­zetőségnek. A pártvezetőségek munká­jának megítélését vélemény- nyilvánítás kell, hogy köves­se arról: kik legyenek veze­tőségi tagok a következő években. Az általános köve­telmények közismertek. Azo­kat kell választani, akik ala­posan ismerik és érvényesí­teni is tudják a párt politi­káját, akik a kommunista er­kölcs követelményei szerinti életükkel, lelkiismeretes és eredményes munkájukkal ki­vívták a közösség megbecsü­lését. Az általános elvek mellett azonban figyelembe kell ven­ni az alapszervezet működési körzetének jellegét. Előfor­dulhat például, hogy egy üzemben az adminisztrációs munkakörben is rengeteg olyan párttag dolgozik, aki megfelel az általános köve­telményeknek. Mégis az a helyes, ha ilyenkor fizikai munkásokat is választunk a vezetőségbe, mert ott a munkások tevékenysége a döntő. Megint más természe­tesen a helyzet mondjuk egy olyan intézménynél, ahol a fizikai munkásállományt csak a takarítónő, esetleg egy fű­tő képviseli. A helyi jelleg hangsúlyo­zása nem mondhat ellent természetesen az általános elveknek. Például: ha kis- sebségben is vannak a nők egy-egy alapszervezetünkben, ne feledkezzünk meg a veze­tőségválasztáskor a Közpon­ti Bizottság 1970. február 13-i határozatáról, a nők és a fiatalók jelöléséről. Szervezőmunkánk során gondoskodni kell arról is, hogy a párttagok idejében tanulmányozzák a szervezeti szabályzat tervezetet. (Erre módjuk nyílik a következő hetekben.) S ne csak tanul­mányozzák, hanem a veze­tőségválasztó taggyűlésen, amikor külön napirendi pont­ként szerepel a kongresszus­ra való felkészülés, ki is fe­jeződjön a párttagok vélemé­nye, javaslata a szervezeti szabályzat tervezetéről. Egyszóval úgy munkál­kodjunk, hogy alapszerveze­teink küldöttei tartalmas pártéletről számolhassanak be felsőbb pártszerveink küldöttértekezletein. S. B. Öt év alatt százezer lakás kap telefont — Közvetlen tárcsázás újabb 24 várospár között Igen sok telefonra várako­zót érdekel, hogy meggyor­sul-e a távbeszélő hálózat bő­vítése, mikorra várható az igények kielégítése. Ezzel kapcsolatban az Országos Tervhivatalban a következő­ket mondták az MTI munka­társának: — Sok egyéb sürgős feladat miatt hazánkban sajnos nem fejleszthettük az igényeknek megfelelően a telefonhálóza­tot. Jelenleg 385 000 főköz­pontú és 330 000 a vállalatok, intézmények alközpontjaihoz kapcsolt telefonállomás mű­ködik, s különösen a főállo­másokban nagy a hiány. A negyedik ötéves tervidőszak­ban a fejlesztést lényegesen meggyorsítjuk. A hírközlés bővítésére, kor­szerűsítésére 60 százalékkal többet költünk, mint az előző öt évben, nagyobb összeget, mint eddig bármi­kor. A fővárosi központok fejlesz­tésén kívül növelik a váci, pécsi, siófoki, hódmezővásár­helyi, debreceni, szegedi, győ­ri. egri, nyíregyházi, miskolc- újdiósgyőri központok befo­gadó képességét is. A főállomások száma öt év alatt 126 000-rel, a válla­lati alközpontokhoz tartozó­ké 60 000-rel nő, ezen belül százezer új lakás kap tele­font. Mivel azonban már most mintegy százezer kielé­gítetlen telefonkérelmet tar­tanak nyilván, s többszázezer új lakás épül, amelyeknek lakói ugyancsak kérnek tele­font, az igényeket sajnos a következő öt évben sem lehet teljesen kielégíteni. Az Orszá­gos Tervhivatal vizsgálja an­nak lehetőségét, hogy a vállalatok, közületek, szövetkezetek részben vagy egészben átvállalhatnák új telefonjuk bevezetésének anyagi terheit, s ezekből az összegekből a posta további — esetleg több­tízezer — telefont kapcsol­hatna be. — A telefonállomások számszerű bővítésén kívül fontos feladat a hálózat tech­nikai korszerűsítése. Folya­matban van az automatizálá­si program, ennek célja, hogy mind több várospár között teremtsük meg a közvetlen tárcsázás lehetőségét. Az ilyen automatikus kap­csolást már bevezették Bu­dapest és néhány nagyvá­ros — Veszprém, Győr, Miskolc, Szolnok, továbbá Veszprém, Pápa és Kapos­vár között. A negyedik ötéves terv idő­szakában újabb 24 várospár­ra terjesztik ki a közvetlen tárcsázás lehetőségét. Auto­mata útján tarthat telefon- kapcsolatot Budapest Székes- fehérvárral, Szombathellyel, Zalaegerszeggel, Debrecennel, Gyöngyössel, Péccsel, Váccal, Siófokkal; Veszprém Székes- fehérvárral, Szombathellyel, Zalaegerszeggel; Kaposvár Siófokkal, Péccsel. 1985-ben már az előfizetők 90 száza­lékára kiterjed a távtárcsá­zás. Magyar—kínai megállapodás Pekingben aláírták a Kínai Népköztársaság kormánya és a Magyar Népköztársaság Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánya közötti 1970-re szóló árucsereforgalmi és fizetési megállapodást. A megállapodást Csmu Hua-min kínai külkereske­delmi miniszterhelyettes és Tordai Jenő külkereskedel­mi miniszterhelyettes, a ma­gyar kereskedelmi delegáció vezetője írta alá. Az aláírásnál jelen volt Li Csiang külkereskedelmi miniszterhelyettes és Halász József pekingi magyar nagy­követ is. Félidő az építőtáborokban Szombaton befejeződött a KISZ építőtáborozás első fél­ideje. A gyorsmérleg szerint az elmúlt egy hónap alatt az ország 38 központi ifjú­sági építőtáborában, a sza­bolcsi újjáépítő és vagonki­rakó táborokban, továbbá a csongrádi anyagmentő tábo­rokban és a különféle építő­anyagipari vállalatoknál 23 ezer fiatal önkéntes dolgo­zott, s több mint 10 millió forint értékű munkával já­rult hozzá az aktuális nép- gazdasági feladatok gyors, és jó minőségű teljesítéséhez. Az árvíz okozta károk hely­reállításához. Hétfőn újabb 10 ezer ön­kéntes ifjú, közöttük viet­nami, szovjet és lengyel egyetemisták kezdenek kéthe­tes munkához az építkezé­seken és a mezőgazdasági tá­borokban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom