Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-23 / 171. szám

1070. július 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Jászberényi Általános Műszerész Ktsz tranzisztoros rádió-részlegében sok száz készüléket javítanak meg. Képünkön: Szádvári Gizella rádióműszerész munka köz­ben. Rajtra készül az „orosz trojka" A Moszkva—Leningrád vasúti fővonalon az idén ki­próbálják az „Orosz trojka— 200” expresszi, amelynek megalkotásában a Szovjet­unió több tudományos kuta­tóintézete és üzeme vett részt. Az új expressz a kalinyin- grádi vagongyár kapuján fog kigördülni. Ez lesz a leggyor­sabb szovjet személyszállító vonat. Sebessége eléri az óránkénti 200 kilométert. Pumák és leopárdok Kedden egy 23 éves fiatal­embert szállítottak be a ham­burgi kikötő kórházába, mert balkezén megharapta őt egy puma. Az eset úgy tör­tént, hogy a fiatalember ép­pen a kikötőben sétált, ami­kor hirtelen rátámadt a pu­ma. Néhány másodperccel ké­sőbb egy leopárddal is talál­kozott. A rendőrség közlése szerint a két óriásmacska tu­lajdonosainak engedélyük volt arra, hogy ezeket a vad­állatokat sétáltassák. A tu­lajdonosokat most a rendőr­ség felszólította, hogy ezen­túl az állatokat fogják rövi- debb pórázra. Folynak a „Szabad Magyarország 25 éve" kiállítás előkészületei Nyári csúcsforgalom az Expressnél A megyéből nyolcszáz fiatal utazik külföldre — Úttörőket is nyaraltat az utazási iroda Huszonöt országba, nyolc­van útvonalon szervez nya­ranként utazásokat a har­minc éven aluli fiatalok ré­szére az Express iroda. Az idei üdülési szezonban nyolc­száz Szolnok megyei fiatal ismerkedhet a külföld, első­sorban a baráti szocialista or­szágok életével. Az express utazások alkal­mával nemcsak pihenésben, szórakozásban és sok látni­valóban van részük a nyara­lóknak. A már előzetesen ösz- széismerkedett csoport tagjai jó közösségben, baráti kol­lektívában töltik együtt az időt. A nevezetességek meg­tekintésén, kirándulásokon és színházlátogatásokon kívül az express a külföldi utazási irodákkal együttműködve ta­lálkozókat, közös programo­kat szervez a helybeli fiata­lokkal, ifjúsági szervezetek tagjaival. Az idelátogató fiatal turis­ták esetében is így van ez. Az április 4-től 5 napot Szolno­kon töltött tallinni csoport tagjai például a városi KISZ bizottság közreműködésével a járműjavító KISZ-istáival is­Amiről külön is érdemes szólni, a nyolcszáz fiatal kö­zül csaknem négyszázan tel­jesen ingyen utaznak és térí­tésmentes ellátásban része­sülnek. Költségeiket a mun­kahelyük jutalomképpen fe­dezi. így utaznak például két­százan a Szovjetunióba, száz­ötvenen Lengyelországba. merkedtek meg. Elvitték őket a Palotási Állami Gazdaság­ba is és találkozott, beszélge­tett velük a megyei KISZ bi­zottság első titkára. Sokkal több élménnyel, tapasztalat­tal gazdagodva térhettek ha­za a fiatalok, mintha csak egyszerű turistaként látogat­tak volna hozzánk. A Szovjetunión és Lengyel- országon kívül — ahová a legtöbben utaznak — sokan jártak már az NDK-ban, Ro­mániában és Jugoszláviában. A román tengerpartra az idén annyian szerettek volna eljutni, hogy két nap alatt be­telt a jelentkezési létszám. A hazai tájakra is Nemcsak külföldre, a ha­zai tájakra is szervez két­három napos kirándulásokat, balatonföldvári és nógrádve- rőcei táborában pedig több napos üdüléseket az Express iroda. A tiszafüredi, a szol­noki, a kunhegyesi, a martfűi és a jászberényi általános is­kolákból például az idei va­kációban hétszáz úttörő tölt­het hat—kilenc napot az if­júsági üdülőhelyeken. A megye középiskolás diák­jai közül nyolcszázhetvenen jelentkeztek egy heti nyara­lásra a Balaton melletti Ki­lián telep kempingjébe, illet­ve a verőcei táborba. Ezt az alacsony részvételi díj, a 250 forint is indokolja, amelyhez azonban a KISZ KB és a megyei tanács jelentős hoz­zájárulást ad. A fiatalok érdeklődése és a külföldre utazók egyre nö­vekvő száma szükségessé te­szi, hogy a megyei Express iroda egy új, tágasabb helyi­ségbe költözzön. A városi ta­nács, az Állami Biztosító Ság- vári körúti épületének föld­szintjén megfelelő irodát utalt ki, amelynek a rendbe­hozását októberre ígérte az Épszer Vállalat. H. M. Találkozások a helybeliekkel Gyári történetek (Moszkvai tudósítás) [ — Hol szállt meg az első magyar szakembercsoport? — Mikor lesz készen a kiállítás plakátja? — Mi a helyzet a jegyek­kel? Ezek a halaszthatatlan kérdések, türelmetlen tele­fonhívások, mind a küszö­bönálló „Szabad Magyaror­szág 25 éve” kiállítással kapcsolatosak. A szobában dolgozik Mihail Lvov, az össz-szövetségi Kereskedel­mi Kamarának a „Szabad Magyarország 25 éve” elne­vezésű nemzeti jubileumi kiállítással kapcsolatos szov­jet megbízottja. 35 fő áll rendelkezésére: mérnökök és építészek, elektromos és reklám szakemberek. — Május végén kezdtünk munkához, — mondja Mi­hail Lvov. — Az Össz-szö­vetségi Kereskedelmi Kama­ra magára vállalta a ki­állítással kapcsolatos szerve­zési kérdések egész sorát: a szállítási és rakodógépek biztosítását, a szerelési mun­kálatok végzését, stb. Tizen­hét megrendelést vettünk fel a HUNGEXPO-tól kü­lönböző, főként információs­reklám jellegű munkák el­végzésére. — Kérjük, szóljon arról, amit már elvégeztek. — Július közepén a moszkvai utcákon megje­lentek a kiállítás plakátjai. A hírverés igen sokféle lesz. Elsőnek, az általunk kis- plakátnak nevezett hirdet­ményt említem, példányszá­ma 25 ezer. Másodszor ide tartoznak a nagy reklám­táblák, amelyeket Moszkva legnagyobb terein állítunk fel. Ezen kívül, úgy gondol­juk, hogy a televíziós köz­vetítések is jó és nagyhatá­sú reklámnak bizonyulnak, majd. A szovjet televízió „Filmező turisták klubja” című sorozatában Magyar- országról, az ország sikerei­ről, eredményeiről, valamint a küszöbönálló kiállításról szóló filmeket vetítenek. Moszkva tíz legnagyobb üzletének kirakataiban fog­ják kiállítani a magyar könnyűipar termékeit. Most nyomtatják a belépőket és a kiállítás látogatóit köszöntő üdvözleteket. Minden belé­pőjegyhez mellékeljük a ki­állítás térképét, amely hasz­nos kalauzul szolgálhat a látogatóknak. Javasoltuk magyar bará­tainknak. hogy a kiállítás napjaiban a moszkvai film­színházak játsszanak ma­gyar rövidfilmeket. Ebben egyetértettünk — s úgy hisz- szük, az ilyen vetítések ugyancsak jó hírverést je­lenthetnek a kiállításnak. — A jelek szerint jó kap­csolat alakult ki a kiállítás magyar szervezőivel? — Igen. Már többször járt Moszkvában a kiállítás igazgatója, Komját István. A moszkvai magyar követségen tartott sajtótájékoztatót, ahol az újságírók és a szakértők megkapták az első kiállítás­prospektusokat. Munka- megbeszéléseket folytattunk, megállapodtunk a további munkában. Jelenleg itt tar­tózkodik a kiállítás igazga­tóhelyettese, Halmos Antal. Minden kérdésben együtt döntünk, a legteljesebb egyetértésben. Ahogy mond­ják, rögtön megtaláltuk a közös nyelvet. — Apropo, valamit a kö­zös nyelvről és a helyi ne­hézségekről... — Ilyen nehézség — úgy­szólván — nem létezik. Mind Komját István, mind Hal­mos Antal tudnak oroszul. Én is dolgoztam már magyar kiállításokon — itt, Moszkvá­ban és a budapesti vásár szovjet pavilonjában. Nem azt akarom mondani, hogy megtanultam magyarul, de az együttes munka tapasz­talatai mégis segítenek. — Mikor kezdődik meg a 1945. március 20-án a visz- szavonuló német fasiszták hullámsírba temették a ma­gyar tenger hajóparkját. A hajósok, akik közül né- hányan még dolgoznak, vagy a közelmúltban mentek nyugdíjba, életük egyik leg­rosszabb emlékeként tartják számon a hajósüllyesztés napját. A hajósoknak a bala­tonfüredi parkból kellett vé­gignézni, hogyan merülnek hullámsírba a felrobbantott hajók. A legtöbb járművet még gázolajjal is leöntötték, majd felgyújtották, nehogy a szovjet csapatok kezére ke­rüljenek. A nyugati határvidéken még folytak a heves harcok, amikor a hajósok gyalog in­dultak el Siófokról Balaton- füredre, hogy kezdetleges fel­munka közvetlenül a kiállí­tás területén? — Éppen ezekben a na­pokban. Most fogadtuk az első, 45 főnyi magyar szak­embercsoportot, ők kezdik meg a pavilon művészi ki­alakítását. Már megérkezett két gépkocsivonat és egy vasúti kocsi a számukra szükséges műhely berende­zéseivel. A legrövidebb időn belül még száz ember ér­kezik Magyarországról, ösz- szesen pedig mintegy ezer főt várunk. Fogadásukról, szállodai elhelyezésükről, valamint arról, hogy úgy érezzék magukat Moszkvá­ban, mint otthon — szintén a mi feladatunk gondoskod­ni. Egyszóval temérdek a gond és sietni kell. — Sietni? Hisz a nyitásig, augusztus 20-ig még van idő! — Igaz, de a tennivaló napról-napra több lesz, s nem szeretnénk semmit az utolsó napokra hagyni. Bár, a tapasztalat azt mutatja, — Mihail Lvov elmosolyodik —, s abból van nekem elég, tekintettel arra, hogy több, mint 20 kiállítás rendezésé­ben vettem részt —, hogy ennek ellenére az utolsó na­pig mindig óriási az izga­lom. Ámbár, izgalomra — úgy tűnik — nincs ok, mert a kiállítás sok érdekeset és sokfélét igér. A kiállítást ná­lunk nagy várakozás előzi meg. G. GERASZIMOVA szereléseikkel megpróbálják kimenteni az elsüllyedt hajó­kat. Ezekben a napokban múlt negyedszázada, hogy elindul­tak az első hajók a magyar tengeren. Az öreg hajósok még ma is elérzékenyülnek, ha visszagondolnak azokra a pillanatokra, amikor elsőként felemelkedett a vízből a „Tünde” motoros. Ez a hajó 1945 nyarán már megkezdte menetrendszerű járatait, mi­közben felszínre hozták a „Boglár” motorost, amely a javítás után átkelt a tihanyi aknamezőn és Fonyód-Bada- csony között állt forgalomba. Még abban az évben több ha­jót állítottak forgalomba és ezzel végeredményben meg­kezdődött a balatoni hajózás újjászületése. m A hangoshíradóban meg­szokott, minden órás felhívás hallatszik időnként: Rákos kartárs menjen azonnal a munkahelyére. Rákos kartárs ilyenkor bárhol is van, tud­ja, szükség van rá, siet a hí­vó Szóra. A műhelyekben mindenütt hallják az ilyen felhívást. És derülnek, aztán osztályoznak. Mert a hangosan beszélő időnként így is mondja: Kér­jük Velős kartársat, fáradjon a munkahelyére. Hol itt az osztályzat? A felszólításban. Rákos kartárs­nak mennie kell, Velős kar­társnak fáradnia. Micsoda különbség. Rákos kartárs ugyanis raktári adminisztrá­tor, Velős kártárs pedig osz­tályvezető. A személyzeti vezető mű­szakváltás előtt magához ren­delt egy asszonyt. Látszik, ritkán hívatták még, mert idegesen gyűrögeti zsebken­dőjét, kis táskája is remeg kezében, úgy várja, mi lesz. Az osztályvezető szigorúra váltja a hangját: — Mindig ilyenkor jön munkába, asszonyom? — Igen kérem, így is itt vagyok egy félórával előbb. — Aztán a boltba is be­néz ugye, bevásárol? 1949. szeptember 21-én a balatoni hajózás fennállásá­nak 100. évfordulóján elvé­gezték az első kapavágást az újjáépítendő Sió-zsilipnél. A hamarosan felépített zsilippel teremtődött meg a vízi össze­köttetés a Duna és a Balaton között. A forgalmi statisztika is azt mutatja, hogy a dolgozók áldozatvállalásával a balato­ni hajózás hamar kiheverte a háború pusztításait. 1948-ban 250 821 utast szállítottak és ezzel meghaladták az 1939-es személyforgalmat. A felújított és korszerűsített hajópark napjainkban az idegenforga­lom növekvő igényeinek is eleget tesz: idén a 32 hajó fe­délzetére — a kompokon kí­vül — már több mint kétmil­lió • ' —‘k. — Szoktam, kérem, de azért idejében ott vagyok a munkahelyemen! — Akkor holnap ne vásá­roljon! Holnap ide jöjjön, hozzám! A termelési tanács­kozáson elfogadott határozat alapján megkapja a szakma kiváló dolgozója kitüntetést! Az asszony alaposan megil- letődve búcsúzik. Kinn a fo­lyosón várja a férje. — Te, — mondja neki az asszony — azt hittem, vala­mi nagy baj van. Hát csak kitüntetnek!... A hatalmas szerelőcsarnok­ban jó húsz perce idegesen toporog a művezető. Már két­szer szólt egy brigádnak, hogy vége az uzsonnaszünetnek, kezdjék a munkát. A brigád rá se hederít a főnöki szóra, akkurátusán szalonnáznak. A művezető újra elsétál előt­tük, aztán aggodalmas pillan­tásokat vet felfelé, ahonnan állványok, huzalok látszanak. Az egyik munkás végre el­kapja a pillantását, s meg­kérdi: — Mit néz olyan ijedten, főnök? — Semmit kedvesem, he­lyesebben azt a gerendát ott. Már az előbb is, amikor szól­tam, attól féltem, hogy rátok zuhan. A szalonnázók egy pillantás alatt befejezik az étkezést..., — sj — Kétmillió utas a Balatonon Nem tudom, érdemes-e? Szólni semmi esetre sem. Azt már próbáltuk, ötször? Tízszer? ötvenszer? Ki tudja? össze kellene számolni. Elő­venni a lefűzött újságpéldányokat — évekre visszamenőleg — és bal kezünkkel lapozgatni, jobbal pedig a strigulákat húzi a Beloiannisz út járdájának a porába. Apropo egyszer megpróbálom. Ha egy nap alatt végzek a strigulákkal, az a húsz-huszonöt méteres járdaszakasz teljesen tiszta lesz. De nem tudom... érdemes-e? Mert nem az a lényeg, hogy a megyeszékhelyen egy bizonyos időben tisztaság legyen. Ilyen már volt... Sokkal nagyobb ennél az igényünk. Azt szeretnénk, ha az eddiginél nagyobb tisztaság ural­kodna Szolnokon és hogy ez a nagyobb tisztaság nap mint nap ismétlődjön. Esküszöm, mi lakosok nem unnánk meg soha. Azután szeretnék még szólni arról is, hogy senkinek sem szúr szemet, a méteres gaz hogyan veri fel a házak tövét már a főúttól negyven, Ötven méterre a mellékut­cákban? Szeretnék szólni, de nem tudom... érdemes-e? Lehet, hogy csak én veszem észre ezt, mert más, minden emberétől eltérő a szemem szerkezete? Talán nagyít áz optikám? Nincs kizárva, éppen ezért le kellene fényképezni e házak tövét. Csak éppen azt nem tudom... érdemes-e? Azt hiszem lefényképeztük már jó néhányszor. Ötször? Tízszer? ötvenszer? Ki tudja? össze kellene számolni. Elő­venni a lefűzött újság példányokat — évekre visszame­nően — és bal kezünkkel lapozgatni, jobbal pedig a gazt huzigálni szálanként. Egy... kettő... három... Apropo, egyszer megpróbálom. Ha egy nap alatt vég­zek a számolással, talán húsz. huszonöt méteres szakaszon kihúzgálom a dudvát mondjuk a Tisza Antal úton. De nem tudom... érdemes-e? Mert nemcsak azt szeretnénk ha nem lennének elhanyagoltak, gazosak a házak utcafrontiak Azt is szeretnénk, ha például a Tisza Antal út és az Ady Endre út sarkára nem gyűjtenék óriási halomba a a piacon összesöpört szemetet, rothadó gyümölcs- és zöld­séghulladékot. De nem csak itt, hanem a város több pont­ján se lenne ilyen gusztustalan és egészségtelen dekoráció. Vagy csak én látom ezt így? Hiszen százak és ezrek járnak arra. Talán nem illetékesek. Talán szólni kellene az illetékeseknek. Szólnék is, csak nem tudom... érdemes-e?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom