Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-22 / 170. szám

1970. július 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 LVASÖINK Jó lenne, ha az illetékesek is felfigyelnének a kedvezőt­len változásra, s intézkedné­nek, hogy cégtáblájuk fedje a büfé-falatozó jelleget. Ha nem megy, cégtáblát kell cserélniük. HAJDŰ TIBOR Jászkisér Mindenkit hazavárnak,.. Ezt a két szót több helyen lehet olvasni és hallani. A Néplapban is több alkalom­mal szóltak a biztonságosabb közlekedés érdekében. A mentőautók mégis gyakran száguldanak szirénázva az utcákon; balesetet szenvedők segítségére sietnek. Bosszankodunk azon; hányszor elmondunk gyer­mekeinknek valamit, hiába. Az meg különösen felháborí­tó: a gépkocsik volánjai mel­lett ülő felnőttek nap mint nap miként rohannak, sza­bályt, gyalogosokat figyel­men kívül hagyva, mintha ők soha nem járnának gya­log. Az embernek egy élete van, ne kockáztassuk hát percekért! Elet, vagy egy életre szóló rokkantság lehet az ára a meggondolatlanság­nak, a figyelmetlenségnek. És jelentős anyagi kár. Vi­gyáznunk kell tehát a nap minden órájában egymásra, saját és mások testi épségé­re. Legyünk — autósok és gyalogosok — óvatosabbak. Ne bosszantsuk, inkább se­gítsük egymást és akkor este vagy reggel ismét — haza­érünk. M. F.-né Szolnok Kút — víz nélkül A Thököly út és Délibáb út találkozásánál lévő közki­folyóból már hónapok óta nem folyik a víz és nekünk, a Bihari úton és környékén lakóknak messzire kell járnunk vízért. Sokan lakunk erre öregek, nehezünkre esik már vizet cipelni, mással kell hozatnunk, amiért persze külön fizet­nünk kell, csakhogy erre nem telik. Nem tudjuk, miért van a kút lezárva. Segítségüket kér­jük; járjanak el az illetékeseknél, hogy ne kelljen messzire mennünk ivóvízért. Ha valamiért nem lehet ezt a kutat üze­meltetni, jó lenne nekünk másutt is, csak közelebb legyen. FEHÉR LÁSZLÓ nyugdíjas Szolnok Majd lesz télen? Mezőtúr, vasúti étterem söntése... A hőség szinte kibírhatatlan, 32 fok meleg van... a jobb házőrzők ár­nyékban. .. — Kérek egy jaffát, elv­társnő! — szólok magabizto­san. A válasz rövid és tö­mör: „Nincs! Már két napja se szóda, se málna, semmi­féle üdítő, szeszmentes ital!” — Hogy lehet ez? — Ajjaj! Ez gyakran elő­fordul! — hangzik könnye­dén. Mondanom sem kell, hogy az étteremben ugyanez a helyzet. Mezőtúr: Túri falatozó. egy fuvaros a pultnál jaffát iszik... — Kérek egy jaffát. il — Hangom már bizonytalanab­bul cseng. Gyanúm jogos. A válasz ismét rövid és tömör: Nincs! — Málna? Szóda? — Az sincs. — Hát ez szomorúi — mondom elkeseredve. — Legalább van min szo- morkodnia. — Tudja-e, hogy egyes he­lyeken már udvariassági ver­senyben vannak az eladók?! — replikázok. — Ajjaj! Azt mi már meg­nyertük és üdvözöljük a pestieket! — így az eladónő. Az alkalmazottak kaján vigyorától kísérve, megszé- gyenülten kullogtam ki a fa­latozóból. Egyenruha ide, egyenruha oda — szomjúsá­gom egy utcai nyomóskútnál oltottam el. Azzal „vigasz­taltam” magam: télen nem kell ilyesmire vetemednem: lesz bőven üdítőital Mező­túron. KISS GYULA szds. Mezőtúr Kirándulás Keveset aludtak július 15-re virradóra a jászladányi szo­ciális otthon lakói. Mátrai kirándulásra készültek. Kora reg­gel már mindenki felöltözve, útra készen várta az indulást. Végre megérkezett az autóbusz. Mikor mindenki elfoglalta a helyét, idegenvezetőnk elmondta a napi programot, ismer­tette az útirányt. Az úton mosolytól kipirult arcok tekingettek szét: néz­ték az ismerős, régen elhagyott vidéket. Gondozottaink nagy része ugyanis a Jászságból került hozzánk. Szerettek volna bekukucskálni a kedves otthonba, vagy ismerőseiket meg­pillantani. Az első pihenő Gyöngyösön volt. Előkerültek az elemó- zsiás kosarak. A bőséges reggelizés után a város főterén ide­genvezetőnk színes, érdekes előadást tartott Gyöngyös neve­zetességeiről. A hitelesség kedvéért megkóstoltuk a gyöngyö­si bort is. Remek, napsütéses időben érkeztünk Mátrafüredre, ahol rövid séta, majd ebédelés következett. Nótázva indultunk a Kékes felé, ahol a fiatalabb utasok nagybátran nekivágtak a lépcsőknek és felkapaszkodtak a Kékestetőre. Az időseb­bek az autóbusz mellől is szép kilátásban gyönyörködtek. Nem feledkeztünk meg az otthonban maradottakról sem. Apró ajándékokkal kedveskedtünk nekik. Az egész napi látványosság, az utazás, a szokatlan hegyi levegő elfárasztott valamennyiünket, de kivétel nélkül min­denki elismerően nyilatkozott a szép kirándulásról. MAGONY JÁNOSNÉ szoc. otthon vezető Jászladány Megtévesztő cégtábla Nagy örömünkre a Tán­csics Tsz a sportpályán lét­rehozott egy „KIS-ÉR” el­nevezésű büfé-falatozót. He­lyiségei megfelelőek, a be­rendezés szép, korszerű. Min­den ado'ttság megvan ah­hoz, hogy a vendég jól érezze magát, ha szórakozni akar. Közel van a vasútállo­máshoz, így a vonatra vára­kozók is kellemesen tölthe­tik itt idejüket. A „KlS-ÉR”-nek van azonban egy sajnálatos szép­séghibája. Az épületen el­helyezett felirat kissé meg­tévesztő. Milyen büfé és fa­latozó az, ahol az italon kí­vül alig kapható más? Meg­nyitás után — úgy látszik, csalogatónak — volt frissen sült hurka, kolbász, de ma mindezt hiába keresi már a vendég. Még péksütemény fé­lét sem lehet kapni. Nem hiszem pedig, hogy ez hi­ánycikk. A büfében csak el­fogyasztani lehet az üveges sört, elvinni nem. Most még rosszabb Áprilisban már írtam a szerkesztőségnek az Egyetértés utca lakóinak nevében, segítségüket kérve. Levelemet az áp­rilis 15-i újságban közölték is, „Aludj édes, álmodjál” cím­mel. Azt panaszoltam akkor: lehetetlen az utcába járművel bemenni, ott csak dömperek tudnak közlekedni, azok vi­szont még éjjel sem hagyják nyugodni a környékbelieket. Sajnos, azóta sem változott ez az ádatlan állapot, sőt romlott. A sok-sok eső következtében a dömperek most már tengelyig süllyednek a sárban. Téli tüzelőt kellene vásárol­nunk, de hogyan? Emberfia nem vállalja a fuvart. Illetve a napokban akadt egy vállalkozó, de célt nem ért, út közben le kellett raknia a szállítmányt. Az utca lakóinak nevében kérem ismételten az illetéke­sek mielőbbi intézkedését. DEÁK FERENCNÉ Szolnok A fényképezéshez nem volt engedély A Néplap július 8-i szá­mában „ötöt — hatvanért” címmel cikk jelent meg, a jászszentandrási óvodában történt fényképezésről. Ezzel kapcsolatban a következőket ismertetem: Június közepén az egri fényképész ktsz (Gárdonyi Géza út 3.) dolgozója vételi és előzetes előlegkérési kö­telezettség nélkül, fényképe­ket készített az óvodás gyer­mekekről. Erre az iskola igazgatóságától engedélyt nem kért. A fényképek az ismertetett időpontban elké­szültek, amelyeket a szülők tetszés szerint megvásárol­tak. A .fényképek a szülők tetszését megnyerték. Után- rendeltek. A szülők figyelmét egyéb­ként az óvónő és a dajka felhívta, hogy a képeket nem kötelező megvásárolni. Volt is olyan szülő, aki nem vette meg azokat... Az óvo­da dolgozói az árusításért térítést nem kaptak. BERKI ISTVÁN ig. h. Jászszentandrás Az autósok is tehetnek róla... Július 1-én Nagy Lajosné kisújszállási olvasónk sorait közöltük, „Nem ez a legfon­tosabb, de...” címmel. Le­vélírónk azt sérelmezte: sok benzinkútnál rossz a komp­resszor, s viszonylag hosszú időbe telik annak megjavítá­sa. Választ Venyige Sándor­tól, az ÁFOR Ásványolaj- forgalmi Vállalat IV. sz. táj­egységi telepének vezetőjé­től (Szolnok) kaptunk. „.. .A töltőállomásokon el­helyezett kompresszorokat csak a kútkezelők kezelhe­tik, erre minden alkalma­zottunkat utasítottunk. E szolgáltatást még a nagy forgalomra való hivatkozás­sal sem szabad megtagad- niok. Vevőink igen gyak­ran — anélkül, hogy a kút­kezelőnek szólnának, vagy kérnék a szolgáltatás elvég­zését — engedély nélkül használják a kompresszoro­kat, és azok a szakszerűtlen kezelés következtében vál­nak üzemképtelenné.. \ A kutaknál elhelyezett kompresszorok nagyrészt külföldi gyártmányúak, ja­vításuk ezért — alkatrész- hiány miatt — hosszabb ideig elhúzódik. A kisújszál­lási töltőállomásnál is kb. két hét után — július 3-án — sikerült a javítást elvé­gezni, bár a kút kezelője utasításainknak megfelelően, időben jelentette a hibát karbantartó műhelyünknek. Az ugrásszerűen megnöve­kedett forgalom miatt fel­adataink kétségkívül meg­szaporodtak. Az igényeket lehetőségeinkhez mérten igyekszünk — vevőink megelégedésére — kielégíte­ni. Munkánk színvonalának javításához azonban kedves vevőink segítségét is kérjük. Üzemanyag-vételezésnél fe­gyelmezetten, kicsit türelme­sebben várakozzanak; a töl­tőállomásoknál elhelyezett műszaki berendezéseket ön­hatalmúan ne használják, ar­ra a gyakorlattal rendelkező kútkezelőket kérjék fel...” „Kánikulában, vízügyben” címmel 1970. július 12-én megjelent cikkünkre Arnóth József, a víz- és csatornamű vállalat törökszentmiklósi üzemvezetője és Szőke Lu­kács, a városi tanács vb csoportvezetője válaszolt. Többek között megemlítet­ték, hogy a Kossuth Lajos utca rekonstrukciója való­ban elkezdődött, de nem 250, hanem 200 milliméteres csövekkel történik a háló­zatbővítés. Szóvátették, hogy nem ólom, hanem régi ön­töttvascsövek okozzák a víz szennyeződését. Megírták, hogy most már — miután kompresszorozása megtör­tént — homokolás nélkül , üzemel a négyes kút. Nem ólommérgezés... Lapunk július 10-i számá­ban munkatársunk cikket írt „Baleset Szászberekén” címmel, amelyre a Szolnok megyei tanács vasipari vál­lalatától kaptunk észrevételt. Ebben a kérdéses cikk kö­vetkező kiegészítését kérték: „.. .Kétségtelen, hogy ak­kumulátor gyártás az ólom felhasználás miatt fokozott veszéllyel jár, emiatt azon­ban üzemorvost foglalkozta­tunk, aki rendszeresen fi­gyelemmel kíséri a dolgozók egészségi állapotát. Idősza­kos laboratóriumi vizsgálat alapján állapítják meg, hogy milyen mérvű a szer­vezet ólomtartalma, s a kri­tikus pont elérése esetén a dolgozókat ólommentes mun­kahelyre javasolják, vagy táppénzes állományba ve­szik és gyógykezelik. Kifeje­zett ólommérgezés azonban nem történt, az eddigi la­boratóriumi vizsgálatok ugyanis csak az ólommérge­zés veszélyét állapították meg. Szászberekén az egészség- védelemre az elmúlt évek folyamán nagy gondot for­dítottunk, s hogy ez ked­vező eredménnyel járt, an­nak egyik bizonysága, hogy míg a korábbi években ha­vonta 13—14 dolgozót „szűrtek ki” az ólommérge­zés veszélye miatt, addig ma havonta csupán 1—2 dolgozót kell ólommentes munkahelyre átirányítani...” Sz ERKESZTöl K. A. SZOLNOK: Az 1955. évi 39. számú tvr. 13. §-ának rendelkezése szerint a táp­pénz a munkabér 65 száza­léka. Az a dolgozó, aki ugyanannál a munkáltató­nál 2 év óta megszakítás nélkül munkaviszonyban áll, 75 százalékos táppénzre jo­gosult. Kórházi ápolás alatt a dolgozó részére táppénzé­nek 50 százaléka, ha eltar­tásra szoruló családtagja van, táppénzének 80 száza­léka jár. Kórházi ápolás esetén a táppénz nem az át­lagkereset 80 százaléka, ha­nem az egyébként járó táp­pénz 80 százaléka, feltéve, ha eltartásra szoruló család­tagja van; ha nincs eltartás­ra szoruló családtagja, úgy csak a táppénz 50 százaléka jár. B. M. JÁSZBERÉNY: Az építésügyi szabályzat 141. §-ának rendelkezése szerint a kerítést az építési telek tulajdonosa a telek hom­lokvonalán, továbbá az utcá­ról nézve a jobboldali telek­határon és a hátsó telekha­tárnak ettől az oldalhatártól mért fele hosszán köteles megépíteni és fenntartani. V. S.-né, SZOLNOK; Csa­ládi pótlék folyósítása szem­pontjából egyedülálló dol­gozó nő az, aki nem él há­zasságban, akinek férje sor­katonai szolgálatot teljesít, akinek a férje testi vagy szellemi fogyatékossága mi­att legalább 6 hónapon át keresőfoglalkozást folytatni nem tud, jövedelme nincs és családi pótlékra nem jogo­sult, továbbá, akinek férje előzetes letartóztatásban van, vagy szabadságvesztés bün­tetését tölti. A jogszabály azonban azt is kimondja, hogy a családi pótlékra jo­gosultság szempontjából nem lehet egyedülálló nőnek tekinteni azt, akinek élettár­sa van. Kár és elmaradt vagyoni előny A Legfelsőbb Bíróság ítélete Ismételten felmerül a tár­sadalmi tulajdont sértő cse­lekményeknél, hogy mi is tekintendő valójában a kár összegének. A Legfelsőbb Bí­róság egyik bűnügyben ho­zott ítéletében kifejtette, hogy a cselekménnyel oko­zott és közvetlenül keletke­zett káron, illetve hiányon és értékcsökkenésen kívül az elmaradt további vagyoni előnyt is figyelembe kell venni. Alapvető elv ugyanis a társadalmi tulajdon sérel­mére elkövetett bűncselek­ménnyel okozott kár össze­gének megállapításánál azt kell szem előtt tartani, hogy magát a társadalmat mek­kora kár érte. Előfordulhat ugyanis, hogy a közvetlenül károsodott vállalatnál előál­lott kár összege nem egyenlő a társadalmi tulajdonban okozott összes kárral. Hely­telen tehát csupán a közvet­lenül károsult vállalatnál keletkezett kárt, vagy hiányt, illetve értékcsökkenést ala­pul venni. Mivel a társadal­mi tulajdon egységes és oszt­hatatlan, ezért a kár össze­gének megállapításánál az elmaradt egyéb vagyoni előnyt is — ami adódhat például különböző árrések­ből, adókból, stb. — figye­lembe kell venni. Felemelték a háztáji gazdaságok fejlesztésére adható hitel összegét A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium és a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsa Elnöksége a háztáji gazdaságok fejleszté­sére irányelveket adott ki, amelyeknek fontosabb meg­állapításait a Néplap 1970. július hó 1-i számában a „Jogi Tanácsadó” keretében ismertettük. Az ismertetés során közöltük, hogy a ház­táji gazdaságok a termelés beindítására és fejlesztésére az Országos Takarékpénztár­tól 15 000 forint összegű hi­telt is kaphatnak. A közölt összeghatárt időközben fel­emelték s a hitelnyújtás fel­tételeit is megállapították. Az új szabályozás szerint a mezőgazdasági árutermelés — ezen belül elsősorban a hústermelés fokozására —, valamint a mezőgazdasági nagyüzemek és a háztáji gazdaságok termelési kap­csolatainak elősegítése érde­kében az alábbi feltételekkel engedélyezhető mezőgazda­sági kölcsön; A termelőszövetkezettel, állami gazdasággal, valamint felvásárló vállalattal mező- gazdasági termék termelésé­re szerződéskötő részére fé­rőhely (istálló, ól, stb.) bő­vítésére, helyreállítására, lé­tesítésére legfeljebb 5 évi lejáratra; állat, takarmány ellenértékének kiegyenlítésé­re az értékesítés várható időpontjáig terjedő lejáratra; bogyós, csonthéjas, csemege- szöllő, nyári gyümölcs, nyári alma, körte, stb. gyümölcs telepítésére, illetve felújítá­sára legfeljebb 1—4 éves le­járatra; mezőgazdasági gép, mezőgazdasági felszerelés vásárlására legfeljebb 5 évi lejáratra. A mezőgazdasági kölcsö­nök többféle címen is igé­nyelhetők, összege legfel­jebb 50 000 forintig terjed­het attól függően, hogy mi­lyen összegű a tervezett lé­tesítmény. A kölcsön kamata évi 8 százalék. A fentiektől függetlenül az önellátásra termelő, vagy egyéb módon értékesítő ház­táji és kisegítő gazdaságok részére is engedélyezhető to­vábbra is kölcsön. Ilyen eset­ben azonban a hitel összege változatlanul 15 000 forint. Kivételesen indokolt esetben nagyobb értékű mezőgazda- sági gép, felszerelés beszer­zésére 25 000 forintig terje­dő kölcsön is engedélyezhető. Az ismertetett hitelek fel­vételének szabályairól az OTP helyi fiókjai részletes felvilágosítást adnak az ér­deklődők számára. Olvassa, terjessze a Ní IIIIIIM^^ ......

Next

/
Oldalképek
Tartalom