Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-22 / 170. szám

1970. július 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Várszínház! esték Gyulán Az idén hetedik évadját ünepelte a gyulai Várszínház. Hét esztendő alatt szerves része lett a magyar színház­kultúrának, mint az egyik legrangosabb nyári színházi esemény. Ez az idő elégséges volt ahhoz is, hogy sajátos arculatát kialakítsa. Ma már Gyula, elmondhatjuk, jól megfér a szomszédos Szege­di Szabadtéri Játékokkal, hi­szen ennek elsősorban zenés művek gazdag kiállítású szín­padra vitele a célja (bár min­den évben előadnak egy-egy reprezentatív prózai művet is), addig Gyulán kizárólag prózát játszanak. S immáron hét esztendeje az is hagyo­mányossá vált, hogy az egyik gyulai bemutató mindig ma­gyar történelmi dráma, his­tóriai téma drámatörténeti érdekességű vagy jelenkori feldolgozása (mint például Sárközi Dózsája, illetve Jé- kely Zoltán Fejedelmi vendég című darabja), míg a máso­dik bemutató mindig klasz- szikus vígjáték. Ebben az évben a magyar drámatörténet számára a „jó szolgálat” Szigligeti Ede: A trónkereső című művének bemutatása volt. E darab té­mája II. Béla király idejében játszódó cselekmény, monda­nivalója, aktualitása azonban huszadik századi. Ezt az ak­tualitást érezte meg Miszlay István rendező is, amikor színpadra állította Szigligeti kissé tizenkilencedik századi módon patetikus darabját. Az előadás, amelynek főbb sze­repeit Szersén Gyula, Lukács Margit, Szakács Eszter, Szo- boszlai Sándor és Horváth Sándor játszották, a hangu­latos környezetben élvezetes színházi estét jelentett. A klasszikus vígjátékok közül az idén Calderon Két szék közt a pad alatt című csel-vígjátékát tűzték a Vár­színház idei műsorára. Calde­ron, akinek nevéhez fűződik Lope de Vegaval együtt a spanyol vígjáték megteremté­se, a drámatörténetben külön iskolát jelent. Életében mint­egy kétszáz darabot írt, több­ségükben barokkosán túldí­szített, fennkölt méltóságú műveket, ám kivételes ér­zéke volt ahhoz is, hogy ko­rának méltóságteljes álarca mögött gyarlóságát is meg­lássa. Alakjai hősszerelmesek és szélhámosak egyben, fenn­költ donnák és hiú, sokszor szívtelen asszonyok. Urak, akik lelkiismeretfurdalás nél­kül csalnak és szolgák, akik megcsalják és kijátszák uru­kat. A fennkölt udvari köl­tészet és a népi komédiák vaskos, szertelen hangja ke­veredik Calderon legjobb műveiben. A Két szék közt a pad alatt című vígjátéka is, amelyik legsikeresebb drámái közé tartozik, éppen ezért kelthet a csúfondárosságra és iróniára olyannyira hajla­mos korunkban érdeklődést. Az előadás rendezője Sándor János, a sokszor bonyolult cselekményt reális, népi hu­morú környezetbe helyezte. Ezt a környezetet, a XVII. századi Madrid utcai életét jelezték az előadás közjátékai is, amelyek ötletes módon használták ki a Várszínház lehetőségeit. Az előadás egé­szére is ez az interciózus ötletgazdagság és a reális életképi hangvétel a legjel­lemzőbb. Sándor János úgy vezette színészeit, hogy azok a figurák hiteles megformá­lásával együtt a jellemek fo­nákját is bemutatták, s ez a szüntelen ellenpontozás tette érdekessé, vibrálóan jókedvű­vé az előadást. A szereplők közül a legkel­lemesebb meglepetést Pap Éva alakítása jelentette. Az ő Donna Beátája nem szen­velgő, becsapott szerelmes, hanem életvidám, tempera­mentumos, kissé cserfes, fia­tal lány, akit szépségén kívül okosságáért, szellemességéért is megcsodálnak. Felszaba­dult színészi munka Pap Éva alakítása, amelyen azt érez­tük minden gesztust, minden mozdulatot a figura lényegé­ből fakadóan tesz a színész­nő, s őszinte élvezettel, sze­retettel játssza szerepét. A másik úrhölgy, a kissé her­vadozó, de nagyon gazdag Dona Klára szerepében Mé­száros Ágit láthattuk. Ezt az alakítást ezúttal is jellemezte az a különös báj, kedvesség, amely Mészáros Ági szemé­lyéből sugárzik, csak talán azt a harsogó életkedvet, életörömet nem tudta átven­ni, ami az előadás egészére jellemző volt, s olykor a ko­mikát elnyomta benne a naiva alkata. A csélcsap női szívekkel játszó hősszerelmest Kertész Péter keltette életre. Hódító monológjaiban valóban fér­fias és megnyerőén kedves volt. Az ő szerelmi ostromá­nak hihetően nem tudott el­lenállni sem Donna Beáta, sem Donna Klára, ugyanak­kor éreztetni tudta a selma Don Diego huncutságát, cin­kos összekacsintásai szolgájá­val, Rodrigoval, e világról, e társaságról alkotott vélemé­nyét is tükrözték. Kalandjá­ban, „csínytevéseiben” Ker­tész Péter Don Diegoja olyan kitűnő cinkostársra akadt, amilyen Tordy Géza Rodri- goja volt. Tordy Géza való­ban bejátszotta az egész szín­padot, szókimondó humorá­val, reneszánsz olasz komé­diák szolga-figuráira emlé­keztető bővérű humorával a legszórakoztatóbb perceket szerezte a közönségnek. A két szobalány szerepében Dobos Ildikó jó komikai ér­zékéről tett tanúbizonyságot, míg Szentirmay Éva kissé mackós Sárája inkább a ka­rakterszínészt dicséri. Az előadás szórakoztató színfolt­ja volt Horváth Gyula Don Sanchoja, bár néha a kelleté­nél kicsit többet rakott rá szerepére, de alakításának alapkoncepciója megfelelő volt. Szintén tetszett Ujréti László és Fillár István egy- egy érős színfolttal felvázolt karaktere. Langmár András díszletei jól illeszkedtek a Várszínház­ba. Szerencsének mondható az az elgondolás is, hogy a díszletek „nem tagadták le” önmagukat, s a komor tégla­falakból színes, délszaki vá­rosképet formáltak. Ugyan­csak stílusosak és jelemzőek voltak Bata Ibolya ruhái is, s nem utolsó sorban a megle­hetősen szeszélyes, esős idő­járáshoz is jól alkalmazkod­1) cl le Rideg Gábor Nyári munka iskolákban — óvodákban A törökszentmiklósi járás­ban jól kihasználják a nya­rat. Az iskolák felújítására és új építkezésekre összesen körülbelül kétmillió forintot fordítanak. Kuncsorbán 650 ezer fo­rintért három tantermes is­kola épül. Tiszagyendán szin­tén három tanteremmel több várja a tanulókat. Tiszarof- fon új óvodát építenek, amely ötven kisgyermek elhelyezé­sét biztosítja. Az építkezés költségei elérik a 936 ezer fo­rintot. Kunhegyesen óvodai konyha épül. A kivitelezés­ben vannak akadályok, első­sorban az építőanyaghiány gátolja, hogy a munkát a terv szerint végezzék el. A járásban az idén a fel­újításra szánt összeg 60—70 százalékát művelődésügyi in­tézmények kapták. A szoká­sos nyári karbantartási mun­kák is megkezdődtek, s ha váratlan akadály nem buk­kan fel, augusztus 20-ra be­fejezik a festést és a kisebb javításokat a járás iskolái­ban. Törökszentmiklóson, mint az ország legtöbb helységé­ben régi gond a gyerekek óvodai elhelyezése. A Baj­csy Zsilinszky úti és a Kos­suth Lajos úti óvoda bőví­tése után összesen körülbelül ötvennel emelkedik az óvo­dások száma. A Bajcsi-Zsi- linszky úti óvodában a szol­gálati lakás átalakítása 100— 120 ezer forintba kerül. A Kossuth Lajos úti óvoda bő­vítése nem igényel nagyobb építési költségeket. A Bethlen úti általános is­kola napközi otthonát is bő­vítik. Az építkezésre biztosí­tott 150 ezer forinton kívül a szülők társadalmi munká­val segítenek. A jászsági nők munkalehetőségéről A jászberényi tanács vb terv- és munkaügyi csoport­ja elemző felmérést végzett a járás munkaerőgazdálko­dásának 25 éves fejlődéséről. A jelentésből kitűnik, hogy a Jászság területén a mun­kaerő-szükséglet az országos igényekhez viszonyítva igen alacsony, — s ez a tény az utóbbi évek ipartelepítései hatására sem változott. En­nek egyik hatásaként a já­rás lakossága 1960—1966-ig csaknem tíz százalékkal, az­az hétezerkétszázötven sze­méllyel; az 1966—1970. kö­zötti években már 13.8 szá­zalékkal — több mint tíz­ezer fővel csökkent. (A munkaerő-forrásból a terü­leten foglalkoztatottak ará­nya 56.2 százalék.) Igaz, több a munkaalka­lom, javult a nők elhelyez­kedési lehetősége, de ezt az eredményt csökkenti, hogy az iskolából kikerülő fiata­lok közül továbbra is hátrá­nyosabb helyzetben vannak a lányok. Különös figyelemre méltó Jászapáti és a kör­nyező községek munkaképes korú lányainak, asszonyai­nak rossz elhelyezkedési le­hetősége. A falusi ipartelepítéseket — még ahol gazdaságos vol­na is — akadályozza az épü­lethiány. A bedolgozó-rend­szer viszont, — amely ezt a gondot nem veti fel —, visszaesőben van. Súlyosbítja a problémát, hogy a városi és a falusi háziasszonyok mellett azok is munkát keresnek ma már, akik korábban külterületen éltek, s éppen azért költöz­tek be a tanyákról, hogy a család életszínvonala a „má­sodik” fizetés által emelked­hessen. •** Várható, hogy két-három éven belül javulni fog a nők elhelyezkedési lehetősé­ge: Jászboldogházán és Jász- árokszálláson a jászberényi Hűtőgépgyár, Jászfényszaru- ban a budapesti Kalapgyár, Jászkiséren a MÁV Gérda- vító létesít fióküzemet, illet­ve bővíti a már meglévőket. Az így nyert 1200—1300 új munkahelyen 60 százalékban nőket alkalmaznak majd. — ob — Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember Képregény változat: Cs. Horváth Tibor, Korcsmáros Pál •••és mégsem gyógyfürdő „Folyik az arany Karca­gon” című riportjában Mó­ricz Zsigmond a javarészt felhasználatlanul veszendőbe menő berekfürdői gyógyha­tású hévízre hívta fel annak idején a közvélemény figyel­mét. Az írás megjelenése óta több mint 40 év telt el, és a bereki melegforrás kö­rül, a barátságos 15 holdnyi kiterjedésű ligetben kis für­dőtelep alakult. Egy szezon­ban százhúszezer vendéget is fogad a bereki strand. Nincs zaj, túlzsúfoltság, — a víz gyógyhatása viszont a Á gyógyfürdői ranghoz ugyanis önmagában a gyógy­hatású víz nem elég, pláne akkor nem, ha azt az arra illetékes szerv nem nyilvá­nította gyógyvízzé. A gyógy­vízzé nyilvánítás azonban a fürdőt üzemeltető szervtől, sok aprólékos munkát, utá­najárást igényel. Viszont a hosszú elintézési mód a fá­radozáson kívül nem kerül pénzbe, ugyanakkor ez az első elengedhetetlen lépés a gyógyfürdővé válás útján. Karcagon ezt a kezdő intéz­kedést idáig, nem tudni miért, elhúzta az illetékes városgazdálkodási vállalat. A három ütemben meg­valósítandó tervhez 18 mil­lió forint kellene, de a nagy­hajdúszoboszlóival vetekszik. Reumabántalmakkal, moz­gásszervi betegségekkel, nő- gyógyászati bajokkal küsz­ködök dicsérik a fürdőt. SZTK betegeket is kezelnek ott, igaz egyszerre csak négy-öt beutalttal tudnak foglalkozni. Az adottságok ellenére sajnos nem elég ki- elégítőek a gyógyuláshoz szükséges feltételek. Ezért erős túlzás, hogy a város­gazdálkodási vállalat tavaly megjelent színes prospektusa gyógyfürdőként reklámozza Berekfürdőt. vonalú fejlesztési elgondolás megvalósításához egyelőre még hiányzik a megfelelő pénzügyi fedezet. Az első szakasznak, a fürdő téliesí- tésének megoldásához szük­séges másfél millió már ösz- szejött, a városgazdálkodási vállalat, a karcagi városi ta­nács és a Berekfürdőn üdü­lőt építő, vagy énfteni szán­dékozó vállalatok pénzügyi kooperációjával. Helyes ez a megoldás, mivel a megyei tanács egyelőre semmilyen, de távlatban is csak alig- alig tud anyagi támogatást nyújtani. A helybelieknek saját ereiükre kell támasz­kodni. És ha a gyógyvízzé nyilvánítás elhanyagolása miatt el is marasztalhatók a városgazdálkodási vállalat és a karcagi városi tanács épí­tési és tervosztályának ve­zetői ugyanakkor nagyon el­ismerésre méltók azok az erőfeszítéseik, amelyeket az előírt környezeti feltételek kialakítására tettek. Sok kicsi sokra megy Két évvel ezelőtt szolgál­tatóház épült a településen, s már valamennyi utcába bevezették a vizet és a vil­lanyt. Van posta, s hama­rosan megkezdik egy ötszáz személyes művelődési otthon építését. Jelenleg jó utat építenek. A területet másfél kilométer hosszú csónakázó­tó veszi májd körül, amely­ből fél kilométernyi szakaszt mór kialakítottak. A várhatóan nagy érdek­lődésre számítva a tanács háromszáz közművesített tel­ket értékesít, négyszögölen­ként 150 forintért. Az év végére elkészül a 400 ezer forint beruházással épülő or­vosi rendelő és a hozzátar­tozó orvosi lakás. Berekfürdő kiépítése után egy vendégre 10—15 négy­zetméter zöld és 1—2 négy­zetméter vízterület jut majd. Táaas. ideális gyógyhellyé válhat. Horváth Mária Mikor rendezik Berekfürdő „státuszát"?

Next

/
Oldalképek
Tartalom