Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-18 / 167. szám

1970. július 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Csontleves, finommetélttel Karalábé sertéshússal töltve Habos gyümölcslepény Karalábé sertéshússal tölt­ve: 12 egyforma nagyságú karalábét meghámozunk és közepét kivájjuk. 1/4 kg ser­téshúst lesütünk, apróra vag­daljuk és 10 dkg párolt rizs- zsel, zöldpetrezselyemmel, borssal, sóval, 1 tojással ösz- szekeverjük. A kivájt kara­lábékat a keverékkel meg­töltjük és karalábédarabbal befedjük. Kizsírozott tűzálló­edénybe rakjuk, beletesszük a kaparékot és a megvag­dalt, megpárolt karalábéle­veleket. Annyi csontlevet töltünk rá, hogy befedje és fedő alatt pároljuk. Miután megpuhult, világos rántás­sal besűrítjük. Tálaláskor tejfölt teszünk rá. Habos gyümölcslepény. Másfél pohár lisztet, egy po­hár cukorral, egy pohár tej­jel, egy egész tojással, 5 deka vajjal, s egy fél adag sütőporral jól összedolgo­zunk. A tésztát vajjal kikent tepsiben félig megsütjük. Közben 30—40 deka gyümöl­csöt megtisztítunk. (Lehet meggy, málna, sárga- és őszibarack, szilva.) Szép sor­jában, hogy az egész tésztát egyenletesen beborítsa rá­rakjuk a félig megsütött tésztára. Meghintjük kevés zsemlemorzsával és a gyü­mölcstől függően több, ke­vesebb porcukorral. (Ha kedveljük, szórhatunk rá egy kis törött fahéjat, vagy da­rált diót.) A tetejét 2 tojás­sárgájából keményrevert, kissé megcukrozott tojáshab­bal borítjuk és nem túl me­leg sütőben szép pirosra süt- ijülí&s Akadály­verseny? A szolnoki Kisgyepen több mint kétezer ember él. Ha a városközpontba akarnak jut-, ni, át kell haladniuk a Kés-» kény János úti aluljárón, — amelyet alig egy éve adtak át a forgalomnak. Mivel, er­refelé nagyon ritkán jár autóbusz (három-négy /órán­ként csupán), természetesen aki teheti, kerékpárral köz­lekedik. Sajnos ott, a Zagyva szom­szédságában olyan magas a talajvíz, hogy nap nap után 20—25 centiméterre nő az aluljáróban. Csak azért nem magasabbra, mert a szom­szédban lévő Talajerőgazdál- kodási Vállalat szivattyúi másnaponként járhatóvá te­szik az aluljárót. Hát akkor mi a baj? — kérdezhetné valaki. A prob­léma ott kezdődik, hogy ké­szített egy automata vízát­emel ő-berendezést az aluljá­ró építője, a MÁV Beruhá­zási Felügyelősége, de nem üzemel. (A hibát részben a nagy tavaszi zápor okozta, amelynek következtében ma­ga a berendezés is beázott.) Az aluljáró jelenlegi tulaj­donosa, a szolnoki városi ta­nács vb építési és közlekedé­si osztálya a hiba kijvításá- val megbízta az útfenntartó vállalatot. A Közlekedési Építési Vállalat viszont tehe­tetlen, mert nincs birtoká­ban a berendezés tervdoku­mentációja. Emiatt a városi tanács vb illetékes osztályán is csak azt mondhatták, hogy két hónapig is eltarthat míg kijavítják. Érthetetlen, miért kell hónapokig keresgélni a terveket. Addig tehát nincs más megoldás, mint a jószomszé­di segítség, mint eddig... Jó lenne, ha a „keresés” minél előbb eredménnyel járna, — mert a Talajerőgazdálkodási Vállalat kapacitása amúgy is kevés... — ob — Ultrakozmikus sugarak Japán és brazil fizikusok­nak, akik Dél-Amerikában egy 5500 m. magasságban épült obszervatóriumban dol­goznak, nemrég új kozmikus sugarak nyomait sikerült le­fényképezniük. A sugarak energiájának szintje 1017-en elektronvolt nagyságrendű, — vagyis százszor nagyobb, — mint az eddig észlelt sugara­ké. Dr. Micui Taketana fizika- professzor úgy véli, hogy a felvételek teljes mértékben igazolják a kvantumelméle­tet, továbbá azt a hipotézist, hogy a világegyetemünkben hasonlíthatatlanul nagyobb energiájú sugárzások is létez­nek, mint amilyenekről ma tudomásunk van. Az ajtó nincsen zárva Vannak kapuk, melyeken ki, vagy belépni nem min­dennapi eseménynek számít. Az ilyen kapuk rendszerint zárva vannak. Azért lepőd­tem meg, amikor a kisúj­szállási leánynevelőotthon vasrácsos ajtóját nyitva ta­láltam. — A bizalom, — mondta Kluka Lászlóné, az otthon igazgatója. — Vannak itt olyan 15—16 éves állami gondozott lányok. akiket már több intézetből kitil­tottak. Elküldtem őket száz forint­tal az üzletbe és megkértem őket vásároljanak be a pénzből. A nevelő tanárok közül többen azt mondták kersztet vethetnek a pénzre, de a lányok sem jönnek vissza. Visszajöttek. Az aj­tót nem zárjuk. — Mióta veheti a leány­nevelő otthont? — Két esztendeje. Dunán­túlról jöttem. Az volt min­dig a vágyam, hogy állami gondozottakat nevelhessek. Nagyon szeretem őket. A legkisebb szeretetért és bi­zalomért is olyan nagyon hálásak tudnak lenni. Hiányaik egy társalgó — Ügy tudom, a nemré­gen tartott NEB vizsgálat alatt, — melynek témája a gyermek- és ifjúságvédelem helyezete volt — az Ön ál­tal vezetett otthonban is jártak a népi ellenőrök. — Igen és jó is, hogy meglátták az itteni állapo­tokat. — Állapotokat? Nem tud­tunk arról, hogy nagy baj lenne ebben a leánynevelő on h/i n — Na, nem így értettem. Sajnos az épület állaga és felszereltsége nem kifogás­talan. Ami a legjobban hiányzik: egy társalgó. Ha rossz idő van, a gyerekek „szobafogságra” vannak kár­hoztatva. Azután elavult a mosdónk, kevés a zuhanyo­zónk, nincsen külön mosó­konyhánk. A tüzelőt több mint száz méterről kell ci­pelni. — Az előbb említett va­lamilyen szolgálati lakást is. • • Örök divat a pettyes Bár fürdőruhára mindenkinek most van szüksége, a szakemberek már a jövő évi kánikulai divaton dolgoz­nak. Az Április 4. ktsz bemutatta jövő évi pettyes fürdő­ruha-kollekcióját. (MTI foto — Balassa felv. — KS) AZ ALLERGIA A Iákor ság 10 százaléka szenved benne — Már hónapok óta lakat­lan az a szolgálati lakásunk, melyet évekkel ezelőtt egy asszonynak és a lányának utalt ki a tanács. A lány anyja meghalt, ő pedig nem lakik a lakásban. Most új­ra igényt tartanánk rá, és nem tudjuk elképzelni, miért húzódik ilyen sokáig az ügy. — Hány lakója van a le­ánynevelő otthonnak? — Kilencvenöt, kilencven- hét. A nyolcadik osztály el­végzéséig vannak nálunk a lányok, a túlkorosak pedig más intézetbe kerülnek. <4 legfontosabb — Mit tart a legfontosabb­nak? — Egyszer végre már tel­jesen rendbe kellene hoz­ni az épületet és ki kellene egészíteni a hiányzó felsze­reléseket. Sajnos, elődeim mulasztását — akik évekig a rendelkezésükre álló ősz- szegek nagyrészét nem hasz­nálták fel — lehetetlen be­hozni. A legfontosabb mégis Az allergia a szervezet túl­érzékenységét jelenti egy — olyan bizonyos anyaggal szemben, amely a többi em­ber számára teljesen ártal­matlan. A leggyakoribb aller- gikus betegségek az asztma, a szénanátha, a csalánkiütés, az ekcéma. A szervezet csak úgy tud megszabadulni az allergéntől, attól az anyag­tól, amelyre túl érzékeny, — hogy kialakítja az ellenanya­gokat. Az allergének és az ellenanyagok találkozásakor mérgek keletkeznek, s ezek váltják ki az allergikus reak­ciókat. Az allergia nagyon egyéni betegség, és ezért nagyon ne­hezen állapítható meg az ilyen betegségben szenvedő személyek száma. Franciaor­szágban az allergiás szemé­lyek számát 4 millióra becsü­lik. Valószínűleg ez az arány (a lakosság 10 százaléka) a többi országokban is érvé­nyes. Világszerte megfigyel­ték, hogy egyre több az aller­giás betegek száma. A légző­szervek allergiáját fokozza a légkör szennyeződése. — A vegyipar fejlődésének káros hatásai különböző bőrbeteg­ségekben nyilvánulnak meg. Az emberi szervezet külön­féle anyagokra lehet allergiás. Eleinte úgy gondolták, hogy a szervezet csak bizonyos fafajtákra, lisztre, gumira, — bőrre és zöldségekre reagál ily módon. Azóta már az al­lergiát előidéző anyagok lis­tája nagyon kibővült. — így például sok nőnek allergiát okoz a hajfesték. Allergiát válthat ki a rúzs, a köröm­lakk, s különböző púderek és más kozmetikai szerek festékanyaga is, Nagy-Britanniában nagyon elterjedt a cipőallergia. Leg­utóbb megállapították, hogy ezt azok a cipők okozzák, — amelyeket Indiából behozott bőrből gyártottak. Ezt a bőrt különleges növények segítsé­gével dolgozták fel. Az ingerlő anyagok számá­nak növekedése aggasztó, kü­lönösen azért, mert ma az or­vosok még nem ismernek or­vosságot e kellemetlen be­tegség ellen. A védekezés egyedüli módja az. ha a be­tegek kerülik az őket inger­lő anyagokat. A légzőszervek allergiás megbetegedései súlyosabbak a bőr allergiájánál. Ezen a téren az orvostudomány je­lentős sikereket ért már el. Injekciókkal fokozatosan hoz­zászoktatják a beteg légző­szerveit ahhoz az anyaghoz, amelyre a szervezet oly ér­zékenyen reagál. A kezelés hosszadalmas, de a legtöbb esetben eredményes. SZABÓ LÁSZLÓ — SÓLYOM JÓZSEF: 5 Cicero jelentkezik Ujjnyomok a kópián Egyelőre azonban Cicero még szállította az anyago­kat, s ezek kivétel nélkül mind az angol külügymi­nisztérium politikai értéke­léseit tartalmazták. És az értékelések konkrét anyago­kat is tartalmaztak. 1943 végén Mojzisch azt jelentette, hogy kétségek merültek fel Cicero őszinte­ségével kapcsolatban. A náci tiszt ugyanis jelen volt az egyik filmtekercs előhívásá­nál, s az Ankarába küldött ‘itkos fotospecialista felhív­ná Mojzisch figyelmét, hogy az egyik okmány felvételén a szövegnek egy részét elta­karja egy ujj. Mojzisch nyomban felfigyelt erre, s ő is átvilágította a filmet. Jól megnézte a kópiát, és való­ban, azokon két ujj volt lát­ható. — Eszerint Cicero nem egyedül végzi az okmányok fényképezését... — mondta a fotósnak, aki ugyanolyan hírszerző tiszt volt mint ő. Agyában villámgyorsan ker­gették egymást a gondola­tok: Cicero korábban azt mondta, hogy az okmányok fényképezését teljesen egye; dűl készíti, mégpedig akkor, amikor a nagykövet lefek­szik aludni. Mojzisch kér­désére részletesen el is mondta, hogyan hajtja vég- ra az akicót. A nagykövet, aki rendszeresen altatót szed, s ezért gyorsan elal­szik, már korábban azt az utasítást adta inasának, hogy ebben az időben tisztítsa és vasalja ki a ruháit... Ruha­tisztítás alatt Cicero kiveszi a zsebből a kulcsokat, ki­nyitja, a páncélszekrényt, kiszedi az okmányokat, és erős megvilágítás mellett egy Leica fényképezőgéppel elkészíti a reprodukciót. Mojzisch mindezt gyanúsnak találta. Faggatta a fototech- nikust, s megpróbálta re- konstruáltatni vele Cicero fotózási módszereit. — Ha én az okmányt fo­gom, lehetséges, hogy saját- magam fényképezem is? — kérdezte. — Próbáljuk ki... Hitler ü/en Mojzisch megfogott egy papírlapot, aztán a kezébe adott Leica fényképezőgép­pel megpróbálta azt lefény­képezni. De csak a legnagyobb nehézségek árán sikerült úgy véghezvinnie, hogy mu­tató és középső ujja abban az állásban helyezkedjék el a papíron, ahogyan azt a Cicero által átadott fotókon látta. Egyébként is, ahány­szor félkézzel akarta a gépet elkattintani, mindannyiszor elmozdult. Az viszont tel­jesen valószínűtlen, hogy Ci­cero állványos módszerrel fényképezzen... Nemcsak azért, mert ez komplikál­tabb, és azt jelentené, hogy neki kellene beállnia a rög­zített lencse elé és találomra fényképezni a kópiát, hanem azért is. mert ez nagy moz­gással jár... Ha rögzített géppel dolgozik, akkor sem lehetett rajta a két ujja... Mojzisch végül arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy Cicero nem egyedül készíti a fényképfelvételeket. A két ujj mindenképpen két em­ber jelenlétére utal... Esze­rint tehát Cicero hazudott. ,1 Mojzisch máris a követség távirász-szobájába rohant és diktálta a Berlinbe küldendő szöveget: „Megállapítottam, hogy Cicero nem egyedül fényképezi az okmányokat. Az egyik kópián két ujj, a mutató és középső ujj látha­tó. Korábban azt mondta, hogy mindent egyedül csi­nál. Utasítást kérek.” Rövidesen megérkezett a válasz: „Számon kérni Cice­rótól, hogy miért hazudott. Az okmányok valódiaknak látszanak, a Führer mind­egyiket külön-külön is látni akarja.” Mojzisch azt már nem tudhatta, hogy Hitler ezek­nek az okmányoknak olva­sásában gyönyörűségét lelte, mert bizonyos alapkoncep­cióit látta igazoltnak... S bár kétségtelenné vált, hogy Cicero becsapta az összekö­tőjét. az továbbra is sürget­te nála az újabb és újabb anyagokat. Sőt. odáig ment a dolog, hogy Mojzisch uta­sította az angol nagykövet inasát, viasz segítségével ké­szítsen lenyomatott a nagy­követ széfkulcsairól. máso­lat készül róla. S mindiárt át is adott neki egy külön­leges viaszt, majd megfelelő használati utasítással látta el, hogyan készítse el a le­nyomató!, s hogyan helyezze el a speciális dobozban. En­nek során kérte számon Mojzisch a legutóbbi film­anyagnál tapasztalt „külön­legességet”: Cicero két uj­ját. .. De az inas ezzel ütöt­te el a dolgot: — Elhiheti nekem, hogy egyedül csinálom... Amikor felállítom a gépet az asztal­ra, az okmányt pedig egy megdöntött könyvnek tá­masztom, a két ujjammal meg kellett fognom, hogy le ne csússzon. S bár eléggé hihetetlennek hangzott Cicero válasza, Mojzisch — Berlinből ka­pott utasításra — kénytelen volt elfogadni. A kulcs Berlinbe repült Az inas rövidesen elkészí­tette a kulcs lenyomatát, amely néhány óra múlva Berlin fölé repült. A né­met fővárosban gyorsan megcsinálták az ankarai nagykövet széfjének kulcs­másolatát, s visszaküldték Ankarába. Cicero el volt ragadtatva, amikor megkapta s kipró­bálta a kulcsokat. Szerinte pontosan úgy működött, mint az eredeti... — így sokkal biztonságo­sabban csinálhatom, különö­sen, amikor a nagykövet úr távol van... — mondta Moj- zisch-nak. Ezzel az egész kulcshistó­riával Schellenbergnek az yolt szándéka, hogy ellen­őrizze Cicero igazmondását. Ugyanis, ha hamis kulcsot készítenek, s Cicero esetleg nem használja fel, hanem továbbra is gyártja a kópiá­kat, meg tudják állapítani, hogy becsapja-e őket. Ta­nácsadói azonban naivnak tartották a hamis kulcs öt­letét, mert arra mindenkép­pen számítani lehetett, hogy­ha valamelyik elhárító szerv áll Cicero mögött, a Berlin­ben készült kulcsot már szó­rakozásból is kipróbálják. Így aztán megmaradtak a valódi kulcs elkészítésénél, s azt juttatták vissza An­karába. Schellenberg gyor­san feledte tanácsadóinak kissé arcpirító szavait egy- ügyűségéről. amikor Cicero legközelebbi anyagában egy igen fontos információt ta­lált. mégpedig a franciaor­szági partraszállás terveze­tét, valamint a Sir Hugg- hesse nagykövetnek szóló két információt: egy jelentést az 1942 novemberében Kairó­ban megtartott Roosevelt— Churchill—Csang Kaj-sek közötti konferenciáról, va­lamint a teheráni konferen­ciáról szóló anyagot, ame­lyeket 1943. november 28. és december 2. között tartottak Roosevelt, Churchill és Sztá­lin részvételével. Következik: ( így derült fény Ciceróra Üresen áll egy lakás egy társalgó, egy megfelelő szórakozóhely volna. — BJ —

Next

/
Oldalképek
Tartalom