Szolnok Megyei Néplap, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-21 / 144. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970 június 21s tímár Mátés OKÉ AZ EGÉSZ... Találkozásunk olyan véletlenül történt amilyen a szerencsés lottójárás. Még'em lehetett csodálkozni ezen. Kiszámíthatatlan az emberi élet útja. Állomásait gyakorta rajtunk kívüli erők jelölik ki — legfeljebb a szabad akarat segítségével választhatunk olykor a lehetőségek között — s ha lerajzolnánk, magunk is elcsodálkoznánk fura kacskaringóin. Pedig hajlamosak vagyunk arra, hogy nyílegyenesnek higyjük. Miszter George Sabo, azazhogy Szabó Gyurka se gondolta, nem is egy hónapja, hanem egy hete, hogy a bécsi küldetése három nappal tovább tart, mint a dolga, az osztrák cég négyezer schil- linggel hálálja üzletszerzői jóindulatát, s az útiszámlába még egy hazai kirándulás is belefér. Ha már így történt elhatározta, megszellőzteti a Hamburgban bérelt frisstípusú Fordot, meglátogatja Rákosligeten lakó öregjeit, meg- gyámolítja őket néhány tetszetős nyugati olcsósággal és good by Hungary, várhatsz megint tizennégy esztendeig. Persze az nem volt benne az útitervben, hogy a mama esengeni fog a beteg húga, meg a nagyszülők sírja után, a faternak eszébejut a templomzugi kert, amit visszaadott a tanács, el lehetne adni, s ha már itthon a gyerek evvel a nagy kocsival, miért ne hí- reskednének véle otthon, Kőrösmarton is egy kicsikét. Nem árt azt finoman a falu értésére adni, mostmár lehet is, hogy: Elvettétek a földemet, házam, tanyám, most mégis saját villában lakom Rákosligeten, a nyugdíjam ezerkettő, nem háromhatvan öregségi az asszony százasával együtt, mintha itthon maradok, s a fiam, akit kiajánlottak az egyetemről, akkora kocsin jár, mint a tanácsháza. Több volt ebben a honvágy, amit leplezett, mint a gyűlölet — az talán nem is volt benne — parancsnak sem hangzott, pedig valamikor Szabó Gyuri bácsi ugyan szeretett parancsolni, inkább kérelemszámba ment: Hazaszaladhatnál velünk, fiam! De a bagórágta hangszálak olyan mélyen orgonálták, hogy a bérelt Ford útnak eredt tőle Mr Sabo, azazhogy Szabó Gyurka hazaérkezésének másnapján az alföldi szülőfalu felé. Ha George Sabo nem gondolta ezt, az otthoni Szabó Gyurka, a Rákóczi Mtsz gépkocsivezetője — ragadványnevén Béres Szabó — se gondolta, hogy miután csütörtök—pénteken egész nap szállította a nedves répaszeletet Szolnokról, szombaton reggel majd ezt mondja neki az elnök: Állj be a garázsba, öcsém és hétfőn reggelig ne is lássalak! Nem gondolta, de szótfogadott. Hazament a Gazda Szabóéktói vett portára épített háromszobás új házába, megfürdött és lefeküdt, aludni. Tudta, hogy nem zavarhatja senki. Felesége a postán dolgozik, a kisebb gyerek az óvodában, a nagyobb az iskolában, a szülei pedig a lenti kisházban, ahova már jövetben beszólt: Délig nem vagyok itthon! Nem is háborgatták. A harangszóra is idegeinek láthatatlan vekkere ébresztette fel. Ebédelt és hogy múlassa az időt, bejárta a portát. Letépdeste a hónaljhajtásokat a lugasról, kiseperte a hízók betonos kifutóját, a starkingfákról lenyírt néhány szövőlepkefészket és azon vette magát észre, hogy unatkozik. Pedig a belsőség szép valósága ott tükröződött a szemén: Egy szót sem szólhatsz a sorsod ellen Béres Szabó Gyurka! Házad, kerted, két családod, Trabantod van. Az asszonynyal keresed a négyet, a háztáji a ráadás. Gondoltad volna ezt, amikor Gazda Sza- bóéknál szolgáltatok? Az apád volt a béres, te meg a kondásgyerek. Ugye nem gondoltad? Nem, bizony nem. Inkább azt, hogy hosszú lesz hétfőig, s hogy megvész egy pohár sörért. Beleült a Trabantba: Ha keresnek a nagyvendéglőben vagyok, és gyerünk! Útközben — talán a kanászságról — Gazda Szabó Gyurka jutott eszébe. Ugyan mi lehet vele? Azóta fe volt olyan cimborája, pedig a gazda fia volt. Röhögött is a katonaságnál, amikor evvel sámfáz- ták a fejét, hogy: Így a ku- lák, meg úgy a kulák! Egy percig sem érezte annak őket. Meló az volt, istentelen sok meló, olyan vaskalaposság, hogy a Bodri is megveszne tőle, de a gazdáék is velük húztak. Voltak persze bitang kenyéradók is, de Gazda Szabóék? Tőlük vették a portát is, az apja most a templomzugi kertre alkuszik, levélben és Gyurka is kihívatta a kaszárnyakapuba, amikor ötvenhat végén nyugatra indult: Gyere velem! Nem ment, most se menne, de azért haverság volt. Ugyan mit csinálhat most Gyurka? Éppen befordult a falu túlsó végén honvágyas szüleivel, meg a Hamburgban bérelt Forddal, hogy pár órára a véletlenek útjába álljon. Mert az már nem volt véletlen, hogy éppen Béres Sza- bóéknál tülkölt, a háziak, meg a vendégek körülörvendezték egymást, Béres Szabó- né törülte alájuk a széket. Béres Szabó megkotyogtatta a borlopót és Mr. George Sabo, azazhogy Szabó Gyurka ezt kérdezte elsőnek: Hát Gyurka? S megtudván beszállt a lágyan rugózó Ford- ba, végiggurult a megkisebbedett falun, odafarolt a Trabant mellé és már bemenet illesztette a száját: How do you do, Mr. Szabó? Csakhogy azonnal eltévedt az arcok között... Utoljára katonaruhában látta Gyurkát, ennek is tizenötöd éve, azelőtt se sűrűn, mióta felnőttek, egyetemre járt, bányában dolgozott, s ahogy ő változott, nyilván változott a cimbora is. Állt az ajtóban, modemvonalú napszemüveg rejtette a szemét, ruhája szinte ordította az idegent, s bár szívével otthon is érezte magát, meg nem is, a centes küzdelmekben köszörült agya ezt zakatolta: Nem vagy te már itthon Mr. Sabo, csak itt születtél! Szőke pincérfiú lépett hozzá és meghajolt: — Tetszik parancsolni? — Szabó Györgyöt keresem. — Olyan sok van, kedves vendég, a másik nevét is! — Ügy emlékszem, hogy Béres Szabónak hívták. — Béres Szabó? A pincérfiú tizenhétéves volt, értelmét sem vette a szónak. Segélykérőén körülnézett, míg egy silószagú öreg, igen, igen, olyan, mint Csősz Lakatos Jani bácsi, mankót nem adott a hóna alá: — Azokat most Sofőr Sza- bóéknak hívják! — Sofőr Szabó Gyurka bácsi ott ül a cimbalom mellett — mondta erre a kamaszpincér és odakísérte. De mire odaért Gazda Szabó Gyurka lehervadt szájáról a how do you do és ennyi lett belőle: — Jónapot Gyurka. Szervusz. Csak másodsorban szervusz, úgy megfeküdte az ide- genség. A vendéglő is más lett, modern, tiszta, az emberek is mások, ismeretlenek, s Gyurka is más. Nyírottbaj- szos, vállas valaki, testére- szabott angol szövet ruhában, svájci órával a karján, de szappantagadó olajfoltokkal a kezefején. És a szeme is idegenül vibrált kevéskét, míg az értelmére mérte, és fogadta a köszönését. — Jónapot Gyurka, szerbusz. Hazajöttél? — Hazahoztam a fatert... szóval az öregeket. — Ülj le. Mit kérhetek? Sört? — Viszkit szoktam, de talán... — Brandy jó lesz? Mert én a sörnél maradok. Ittak és nézték egymást, keresvén a mostaniban a régit, a cimborát és udvarias kérdésekkel várták, hátha elővillan az esztendők mögül. — Remélem milliomos lettél? — kérdezte a sofőr. — Mert én csak motorkocsis... — Milliomos? Egy frászt! Agent vagyok a National Companynál... — Az mi? — Ügynök... — hirtelen kijavította — képviselő... — és hogy ne kérdezhessen a másik, úgy folytatta, mint valami leckét... — Kasszagépeken utazom, bejártam már a fél világot... New York-ban házam van, feleségem... olasz, Lucynak hívják, két fiam, Jim and Joe, egyszóval oké az egész... És te? — Nekem is van egy házam a tietek helyén, két fiam, Gyuri meg Jancsi, feleségem Csősz Lakatos Margó, azt már mondtam, hogy sofőr vagyok — s huncut mosollyal — egyszóval nekem is oké az egész. Az amerikás harangozott a poharával: — Hát akkor oké, szervusz! — Szerbusz! Igyunk még egyet? Azt majd én. Kérte, itták, a sofőrhöz többen odaköszöntek, elment mellettük a körzeti rendőr is, és az ujjával tréfásan megfenyegette a sörért, de az a régi cimboraság sehogyan sem jött vissza, csak integetett a múltból, mint egy távoli fejfa, amire ez van írva: Miért? Pedig ha bármelyiküket kérdik szavával hiteti, hogy rendes ember a másik. — Először nem mondom, nehéz volt — öklözött a fagyos csendbe George — osztrák láger, kikötőmunka, Hamburgban. Sokszor a zsákokon aludtam. De azután kikerültem, és all right lett, hát most oké! Itthon tudod mi volt? Az öreg börtönben, én a bányában... Én nem voltam te, én kulák voltam... Mit mondjak neki? — találgatta Béres Szabó. — Azt nem mondom, mert nem is érzem, hogy amikor te a gimnáziumba jártál, én meg a trágyát tapostam, én sem voltam te... — Eljössz hozzánk? — kérdezte, csak azért, hogy szóljon. — Apámék ott vannak... Hangolt a cigány, lassan esteledett és az éttermet, mint valami leeresztett függöny, úgy fáyolozta a füst. — Te Gyurka — kérdezte George jó idő múlva —, volt a fateréknál a padláson néhány birkakolomp, meg tehéncsengő, nem találtákok meg? — Dehogy nem... — Nekem adnád? — Szívesen. De minek? Nyujorkban nincsen csordajárás! — A gyerekeknek... hazulról. Sokszor eszembe jut. Olyan szépen szólt, amikor legeltettünk a tarlón. — Elviheted az egészet. — Thank you... majd küldök érte valamit. — Szóra sem érdemes — mondta Sofőr Szabó, és elfeledte, hogy a fia állandóan igazi farmernadrágért nyúzFelálltak és fizettek. — Hazaviszlek — mondta George a hamburgi Ford mellett, de Gyurka nevetve a Trabantjára mutatott. — Nekem is van, igaz, hogy csak mutatja! A koraestben úgy fénylettek a lámpák, mint a búcsújáró szentjánosbogarak. Magasan az oszlopokon sok-sok lenn a földön kétszer kettő egymás után. Az első kettő mögött Szabó Gyurka mosolygott: Megint murizik majd az asszony, s a másik kettő mögött Mr. George Sabo éppen cigarettára gyújtott. Tulajdonképpen oké az egész — gondolta, csak azt nem tudta, mi az a parányi, motoszkáló fájdalom a szíve alatt... Mészáros Laj os: Lillafüred ELPUSZTULT HÍRES KÖNYVTÁRAK A legrégibb sumér babilóniai és asszir könyvtárak magukkal a birodalmakkal együtt pusztultak el. Megsemmisítésük majdnem kizárólag hódító háborúidhoz fűződik. E könyvtárak égetett cseréptáblákon őrizték koruk tudását s könyveik különös anyagának köszönhetjük, — hogy egy részük a romok alatt is épen maradt. Ur-ból kb. 6.000 cseréptáblát sikerült a régészeknek megmenteni; ezek nagy része az i. e. 2500 as évekbő származik. A nip- puri nagy könyvtár romjai alól a pennsylvaniai egyetem régészei kb 50.000 cseréptáblát mentettek ki. Lagash feltárása már majdnem százezer cseréptábla megmentését eredményezte. ☆ Az ókori Egyiptom is gazdag volt köz- és magánkönyvtárakban egy aránt. Az állami könyvtárak és levéltárak papirusztekercsek ezreit őrizték; a megmaradt, viszonylag kevés számú anyag a hieroglifák megfejtése után gazdag ismeret- anyagot adtak az ókori Egyiptom életének megismeréséhez. A Ramesseum épületében a könyvtárat már külön helyiségben helyezték el. Az edfui Horus templom, a phi- laei Isis templom könyvtára L.Sasat istennő könyveinek terme”) ugyancsak nagy tömegű papiruszt őrzött. A megmaradt és Európa nagy könyvtáraiban féltve őrzött papirusztekercsek természetesen csak tördékét képezik a hajdani nagy könyvtárak anyagának. Az európai műveltség bölcsőjét képező görög kultúra legnagyobb könyvtára Alexandriában volt. Egykori források szerint a Museion 400.000, a Se_ raphis templom könyvtára pedig 40.000 tekercset őrzött. Legismertebb könyvtárosa — Kallimachos volt, a kiváló görög költő. Az a féltévé®, hogy ezt a maga korában páratlan gyűjteményt 642-ben Alexandria elfoglalása után az arabok gyújtották volna fel, az újabb kutatások eredményeképpen megdőlt. A Museion i. e. 47-ben, a Caesar —Pomoeius háború alkalmával tűzvész martaléka lett. 390-ben pedig a templomi könyvtárt rombolták le. A könyvtár pusztulása sok olyan alkotás megsemmisülését vonta maga után. melynek kézirata csak itt volt található s amelyeket azóta is legfeljebb csak a cimók- ban ismerjük. Az alexandriai könyvtár pótlására II. Eumenes által alapított pergarnoni könyvtár (kb. 200.000 tekerccsel) szintén a történelem viharának esett áldozatul. Ez a könyvtár volt az, amely a papiros helyett a pergament használta a könyvek előállításához. A római birodalom igen sok könyvtárának is csak az emléke maradt meg az utókorra. A győztes római hadvezérek a római könyvtárakat zsákmányolt kéziratokkal gyarapították. Az első nyilvános könyvtárat Julius Caesar tervezte, de halála miatt Varró a tervet már nem valósíthatta meg. A Forum közelében levő Libertás templom könyvtára, a palatínust Apollo templom könyvtára hosszabb-rövidebb fennállás után megsemmisült. A Bibliotheca Octaviana i. u. 80- ban égett le. A Tiberius által alapított könyvtár (a Temp- lum Augusti Noviban). azonban még Vespasiamis alatt is állt. megsemmisülésének időpontja bizonytalan. Legtovább — a Bibliotheca állta a történelem viharait s még az ötödik századból is van róla híradásunk. Kóma hatalmának a lehanyatlásával azonban a könyv, tárak is majdnem teljesen elenyésztek. •?r Nagy Konstantin után Róma mellett Bizánc lett a klasszikus kultúra második központja. Bizánc híres könyvtárát i. u. 354-ben II. Konstantinus alapította, de ez 476-ban leégett. Helyette csakhamar újat szerveztek s hogy az antik irodalom egy része fentmaradt, az elsősorban ennek a könyvtárnak köszönhető. E könyvtár majd ezer év alatt a tudás végtelen kincsestárát gyűjtötte egybe. Amikor II. Mohamed csapatai 1453-ban elfoglalták Bizáncot, a könyvtár kincseinek legnagyobb rásze is veszendőbe ment. A könyvtár kincseit részben elégették, részben drágaköves, aranyos-ezüstös kötésüktől megfosztva szekérszám elkótyavetyélték. E nagy kulturális veszteséget sosem tudta pótolni többet az emberiség. ☆ Magyar szemponiból a legszomorúbb Mátyás király európai jelentőségű Bibliotheca Corvinianajának a pusztulása volt. Mátyás óriási anyagi áldozattal páratlan könyvtárat hordott össze, melynek kötetei nemcsak tartalmilag, de külső kiállításuk szempontjából is méltán vívták ki Európa tudósainak az elismerését. A könyvtár széthordása már Mátyás halála után megkezdődött: a Budán megfordult követek, külföldi előkelőségek mind szívesen vittek egy-egy kódexet magukkal „emlékbe”. A pusztulást a török hódoltság fejezte be, amely a Koránon kívül alig becsülte a könyvet. A fentmaradt 168 hiteles Corvinából — amelyek világszerte a nagy könyvtárak féltveőrzött kincsei — hazánkban mindössze 43 kódexet őriznek; elkerülésük és visszakerülésük története valóságos regény. ☆ A huszadik század elején a legnagyobb könyvtári pusztulás a torinói Bibliotheca Nazionale-ben következett be, tűzvész martaléka lett. A könyvtár, mint építészeti emlék is nevezetes volt, de fa mennyezeteit, fa könyvszekrényeit nem lehetett éppen korszerűnek nevezni s éppen ez okozta — 1904. január 25—26-án — a könyvtár vesztét. A villamos vezeték rövidzárlatot kapott. a faanyag rögtön láng- ralobbant s a tűzoltók minden erőfeszítése ellenére 32 000 kötet nyomtatott könyv és 3400 kötet kézirat pusztult el, amelyek közül az utóbbiak pótolhatatlanok. S amit a tűz megkímélt, azt a víz tette tönkre. ☆ A második világháború — elsősorban a légitámadások következtében — mérhetetlen károkat okozott a könyvtárakban. Az elpusztult egyetemi, városi, egyesületi stb. könyvtárak felsorolása maga is külön kötetet tenne ki. A nagy nemzeti könyvtárak azonban — okulva az első világháború tapasztalataiból — értékesebb anyagukat még kellő időben bombabiztos helyeken rejtették el. Csak Varsó könyvtárait érte pótolhatatlan károsodás és a Szerb Nemzeti Könyvtárt. amely Jugoszlávia németek által történt lerohanásakor, 1941. április 6-án teljesen elpusztult. A pótolhatatlan veszteséget itt is a kéziratok elpusztulása jelentette, amely a könyvtárt a Balkán tudományos centrumává avatta. Az 1832-ben alapított könyvtár könyvanyagának 85 százalékát már pótolta ugyan, de a kéziratok pusztulása az egész világ tudományosságát komoly értékektől fosztotta meg. Galambos Ferenc
