Szolnok Megyei Néplap, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-06 / 131. szám

1970. június 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Kötött és horgolt ponchó Divatos újdonság a dél. amerikai eredetű poncho, amely készíthető szövet, anyagból is, de megfelelő vastagságú fonalból horgol­va, vagy kötve talán még kellemesebb viselet. A kötött panchót 4 szem­mel kezdjük, s a két szélén, minden sornál szaporítva haladunk egy széphatású szövetmintával (de készíthet­jük más mintával is): 1. sor: Sima sorral kez­dünk. A tűn következő má­sodik szemet kötjük le elő­ször, úgy, hogy a munkada­rab külső (fordított) oldalán szúrjuk be a tűt. Amikor a hurkot áthúzzuk, nem en­gedjük le a szemet, csak az­után, amikor a tűn követ­kező első szemet is simán lekötöttük. 2. sor: Ugyanaz, mint az első sor, csak most fordított kötéssel dolgozunk és a tűn következő második szembe a munkadarab belső, tehát felénk eső oldaláról szúr­juk be a tűt. A horgolt poncho többek között úgynevezett relief- pálcákkal készülhet (de hor­golhatjuk akár csillagokból összeállítva is): Az egyrá- hajtásos pálcát itt nem az előző sor befejező láncaiba öltjük, hanem a horgolótű­vel magát a pálcikát karol­juk át, s alatta húzzuk fel a szemet. A relief horgolás­sal széphatású, kútsoronként bordázott anyagot kapunk. Kezdéshez az egész darab aljának, vagyis a spicc mindkét oldalának megfele­lő hosszú láncszemsort hor­golunk. A spicc ebből úgy alakul ki, hogy a lánc-, il­letve pálcasor közepén min­den sorban 2-2 pálcát (vagy ahogy a szabásminta kiván- ja) figyelmen kívül hagyunk, vagyis fogyasztunk. Ügyel­jünk arra, hogy a középen elfogyasztott szemeket — amíg szükséges — a széle­ken pótoljuk! Szabásmintánkon a háló­zat minden kockája 10x10 cm. F. 1. „Legkedvesebb költőm" —falun és városon □ Vajon ismerik-e fiataljaink a felszabadulás óta eltelt időszak költészetének reme­keit? Hogyan éj a fiatalok körében e negyedszázad lí­rája, költészetünk etikai ere­je? Ennek fellelhető nyomait kutattam, amikor a MÉSZÖV által rendezett „falusi fiata­lok versmondó versenyét” fi­gyeltem a múltkoriban. Az első, ami feltűnt már akkor is; a falusi irodalmi színpa­dok, ifjúsági klubok ízlés­formáló, kisugárzó ereje rendkívül nagy. A közmű­veltség, a művelődésbeli köz­tudat alakításában olykor­olykor nem kisebb a hatá­suk, mint egy-egy falusi is­koláé. (Különösen, ha szá­mításba vesszük, hogy műso­raikat felnőttek előtt is gyak­ran bemutatják.) Negyven falusi fiatal jutott be az idén a megyei döntő­be. Elvben; mindenki 25 év költészetéből kedvelt költő­jének legkedvesebb versét szavalta. Gyors statisztikát készítettem magamnak. Hár­man Szécsi Margitnak ugyan­azon versét mondták el- (Jól­lehet más-más községből ér­keztek.) Váci Mihály, Várnai Zseni, Heltai Jenő, Baranyi Ferenc, Papp Lajos, Fodor András verseiből ketten-ket- ten választottak Azután egy- egy verse hangzott még el — névsor szerint — a követ­kező költőknek: Benjámin László, Csanádi Imre, Csa- nády János, Garai Gábor, Gábor Andor, Hidas Antal, Illyés Gyula, Jobbágy Ká­roly, Juhász Ferenc, Kalász Márton, Rónay György, Si­mon István, Simor András, Sipos Gyula, Székely Dezső, Zelk Zoltán. önmagában már ez a „lis­ta” is tanulságos. Különösen akkor, ha még azt is figye­lembe vesszük, hogy a szava­lok jelentős része valójában mégsem a „legkedvesebb köl­tőnek legkedvesebb” versét választotta, hanem — úgy tűnt — inkább: egy verset, melyet valahol olvasott (antológiában, folyóiratban, vagy újságban, és megked­velve azt úgy választotta, hogy költőjéről esetleg alig tudott valamit. Sőt megeshet, a költemény szerzőjének töb­bi versét nem is ismeri.) Ettől sokban eltérő kép bontakozott ki a megye kö­zépfokú tanintézeteinek nagy szavalóversenyén, a Ver­seghy Diáknapokon. Kö­zépiskolások és ipari tanulók vettek részt ezen a vetélke­dőn. hozzávetőlegesen nyolc­van fiatal jutott el a szol­noki döntőig, és állt itt do­bogóra. A szavalok — vagy az őket felkészítő pedagógusok — most is huszonöt esztendő költői terméséből választot­tak. Itt azonban már tuda- tosabbnak mutatkozott a vá­lasztás. Míg a falusi fiatalok közül Garai Gábor verseiből csak egy lány szavalt, a diá­kok — vagy nevelőik — körében Garai mutatkozott a legnépszerűbb poétának, összesen tizenketten — a szavalok 15 százaléka — tolmácsolt Garai szöveget. (A versek is változatosan követ­ték egymást: Ünnep, Hazám, Üj kor nyitánya, Nyárvég, Kedd, Orfeusz halála, Játsza­ni volna jó, Fürtös fejek.) Garai Gábort népszerűségé­ben — főleg a leányok köré­ben — Várnai Zseni követte, tízen szavalták versét, majd a választás „gyakoriságának listáján” Simon István kö­vetkezett- Nyolcán szavaltak Simon István verseiből, pon­tosabban négyen a Buchen- waldi rapszódiát, ketten a Nem elóg-et. Váci Mihály verseivel heten szerepeltek (Szabadság! Tégy gazdaggá minket! — Ez! Itt! Most! — Még nem elég! — Édes ha­zám! — Szelíden, mint a szél — A délre úszó jéghegyek.) Juhász Ferenc verseiből ha­tan választottak. (Apám, Ki­nek karja van, Babonák nap­ja, csütörtök..., Fekete pá­va, Kora esti ének.) Nagy László költészetének tárházá­ból öten. Ezenkívül három­három versét tolmácsolták Benjámin Lászlónak, Csanádi Imrének, Illyés Gyulának, Jobbágy Károlynak. Ketten Pilinszky János verset mond­tak el. Ezenkívül egy-egy költeménye hangzott el köl­tőink közül a következőknek: Baranyi Ferenc, Bella Ist­ván, Cselényi József, Erdélyi József, Földeák János, Ge- reblyés László, Győré Imre, Hidas Antal, Kalász Márton, MartOg Ilona, Mezei András, Papp Lajos, Sípos Gyula, Somlyó György, Soós Zoltán, Tasnádi Varga Éva, Tóth Judit, Varjas Endre, Vass István, Várkonyi Nagy Bé­la, Zelk Zoltán. Természetesen negyven fa­lusi, többségükben szövetke­zeti dolgozó fiatal és nyolc­van diák vers-, költő-, és té­maválasztása nem eiegendő ahhoz, hogy következtetni le­hessen; hazánkban kik ma a legolvasottabb és leginkább közkedvelt költők, kiknek verseit szavalják, mondják a leggyakrabban klubdél­utánokon, ifjúsági összejöve­teleken. Annyi azonban bizonyos; megyénkből ez a százhúsz fiatal a verseket legjobban szeretők és értőknek valami­féle szerény többségét, de­rékhadát képezi. (Cs.) Törvényszerű? — iNem! Karalábéleves Rántott csirke Kongói lepény Rántott csirke: A csirkét feldaraboljuk. megsózzuk, lisztben. tojásban, morzsá­ban megforgatjuk és forró zsírban szép pirosra kisütjük. Tálalásnál ízlés szerint vag­dalt zöldpetrezselyemmel meghintjük, szalmaburgonyá­val és fejessalátával tálaljuk. Kongói lepény: 6 tojássár­gáját kikavarunk fél kg cu­korral, negyed kg vajjal. — Hozzáadunk egy vizespohár hideg tejet, másfél csomag vaníliás sütőport, fél kg lisz­tet, azután a tojások habját könnyedén közékeverjük. Fe­lét beleöntjük a kivajazott nagyobb tepsibe, másik felé­be 3 dkg kakaót elkeverünk és a tepsiben lévő tésztára öntjük. Lassú tűznél sütjük, nagyon szépen felemelkedik. Segítség a színttévesztő autósoknak A férfiak mintegy 5 száza­léka (a nőknek azonban csak 0,5 százaléka) daltonizmus- ban, azaz színtévesztésben szenved. Nem teljes színvak­ságról van szó, csak rész­legesről. A színtévesztők többsége a vörös és a zöld színt és árnyalataikat nem tudja egymástól megkülön­böztetni. Lengyelországban a dalto- nizmusban szenvedő autóve­zetők igazolványába bejegy­zik: „színtévesztő”. Hivatásos gépkocsivezetői igazolványt daltonista nem kaphat* Dél-Afrikában nemrég — a világon talán először — a közúti jelzéseknél köralakú a zöld jelzőlámpa és négy- szögletes a vörös. Ezzel a színtévesztő vezetőknek kívánnak segítséget nyújtani. Lengyelországban (és másutt) hasonló könnyítést jelent az, hogy az útkereszteződések­nél elhelyezett jelzőberende­zéseken a zöld jel rendsze­rint alul, a vörös felül van. Több gépkocsi = több bal­eset? Valóban törvényszerű ez a sokat emlegetett és nagyjából el is fogadott meg­állapítás? A gépkocsik szá­mának növekedésével egye­nes arányban nő a forgalom, a forgalom növekedése pe­dig esetenként nemcsak egy­szerűen, hanem hatványo­zottan emeli a közlekedési baleseteket. Sajnos hazánk­ra még ez a jellemző. Ahogy a szakemberek nevezik ez a közlekedés gyermekbeteg- ségie. Egyre több gépkocsi fut a ma már korszerűtlen­né vált utakon, egyre több kezdő, gyakorlatlan vezető ül a volán mögött. Az ered­mény: nő a szabálysértések, balesetek száma. Szolnok megyében az év első negyedében több, mint kétszer annyi szabálysértés történt, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Az év első négy hónapjában hét százalékkal nőtt a balesetek száma a múlt év első négy hónapjához viszonyítva. És ami a legszomorúbb: ebben az évben már tizenegy em­berélet esett áldozatul köz­lekedési balesetnek a rnegye útjain. Valóban ilyen törvénysze­rű a „több gépkocsi = több baleset” elméletének érvé­nyesülése? Példák sokasága bizonyítja, hogy nem. Lénye­gesen több gépkocsival ren­delkező országokban, viszo­nyítva kevesebb a baleset, mint a mi útjainkon. Olasz­országban, csúcsforgalom van a városokban, a lakos­ság számához viszonyítva ke vesebb a baleset mint ha­zánkban. A növekvő gépko­csipark nem jelenti feltét­lenül a balesetek sűrűsödé­sét. Az NSZK-ban például 1969 második felében öt és fél százalékkal nőtt a for­galomban résztvevő gépko­KRESZ őrséget szervez­tek a Középtiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóságnál. Az ötta­gú őrség hivatott arra, hogy társadalmi munkában segítse esik száma, a balesetek vi­szont ugyanez idő alatt 1,2 százalékkal csökkentek. A gépkocsik számának emel­kedése ellenére 4,2 százalék­kal csökkent a személyi sé- rüléses és 3,6 százalékkal a halálos végű balesetek szá­ma. Rossz közhiedelem tehát a „több gépkocsi = több baleset” elmélet Természetesen a balesetek számának csökkentése nem egyszerű dolog. Sokféle mó­dot. lehetőséget kell felhasz­nálni az emberéletek meg­mentése érdekében. Az egyé­ni felelősségérzet növelésé­től a társadalmi összefogásig, a rerdeletek megszigorításá­tól a bírságolásig, büntetésig széles az a skála, amely a közös célt szolgálhatja. Az NSZK-ban a javuló statisz­tika alapja főként az volt, hogy rendkívüli szigorú hely színi bírságot róttak ki a közlekedés rendjének meg­sértőire. Már a legkisebb szabálysértést is többezer forintnak megfelelő márká­val büntették. Nálunk is születtek kitűnő eredmények. A „Vezess baleset nélkül” mozgalomban jelentősen csökkenteni tudták a balese­tek számát. Ezt célozza a közúti balesetelhárítási ta­nács megyei vezetőinek fel­hívása is: a közlekedésben résztvevők június hónapban udvariasan, figyelmesen, óva­tosan járjanak az utakon. A társadalmi összefogás, a gyalogosok, járművezetők megértése, jó szándéka ki­tűnő eredményeket hozhat. Alaposan rácáfolhatunk arra a tévhitre, hogy a növekvő forgalom egyre több áldo­zatot követel. Több figyelmet, több ud­variasságot igen, de nem több emberéletet. E. Gy. a nagyszámú gépjármű sza­bályos közlekedését a köz­úti forgalomban. Figyelmez­tesse azokat, akik vétenek a közlekedési előírások ellen. KRESZ őrség Rejtekhely az Elbán RIBI rá EZREDES ELFOGLALJA A NÉ­MET T/SZT HELYÉT* PARANCSNOK/ AUTÓSAM, AZTÁN...^--------------­H j&l£jNDULAS ' Itta Bizalmas PARANCS A PONTOS útvonallal, t Huszonegy óra narm/nc. MINTHA Ml SEM TÖRTÉNT VOLNA, A KONVOJ FOLV- TATJA ÚTJAT A T/TNOS OB­JEKTUM FÉLÓ-A teher- AUTÓKON NÉMET EGYEN­RUHÁS SZOVJET KATÓ­nAk. az akció első ré­sze sikerrel zérult, DE A NEHEZE CSAK most kövétkéz/m. Folytatjuk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom