Szolnok Megyei Néplap, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-07 / 132. szám

MOSOLYSZEMLE Tléiák ISMERIK A DOLGOZÖT Az orvos ezt tanácsolja pá­ciensének : — önnek teljes nyugalom­ra van szüksége, nem szabad semmilyen erőfeszítést kifej­tenie, nem szabad sietnie. Azt tanácsolom, álljon ismét munkába. A MCÉRTÖ A képkiállításon az egyik látogató megkérdezi a má­siktól: — Mit gondolsz, ez a kép napfelkeltét, vagy naplemen­tét ábrázol? — Természtesen naplemen­tét. — Miből gondolod? — Ismerem a festőt. Dél­nél előbb sohasem ébred fel. BÖLCS MEGÁLLAPÍTÁS Egy francia orvost meg­kérdeztek, hogy élhet-e az ember vakbél nélkül. Az or­vos így válaszolt: — Az ember élhet, de a sebész nem! MIÉRT NEM BESZEL A CSECSEMŐ? Egy emlékiratból idézzük a következő mondást: „Amikor világra jöttem annyira meglepődtem ezen, ' hogy csaklnem két éven át egyetlen szót sem tudtam szólni!” VADÁSZ-MONDÁS A férj hazatér a vadászat­ról. Felesége megkérdezi: — Hány nyúlat lőttél? — Egyet sem, de jól rájuk ijesztettem. i EQY KIS FÉLREÉRTÉS Az öreg hölgy így szól a fiatal zongoristához: — Szívesen adnék egy mil­liót, ha hallhatnám a játé­kát. — ö, milyen kedves! — mondja megilletődve a zon­gorista. — Tudja — folytatja az idős dáma — már 50 éve tel­jesen süket vagyok! SZERENCSÉTLEN SZÁM — Babonás vagy? — kér­dezi fogolytársától az egyik rab­— De még mennyire! — feleli a másik. A 13-as szám mindig balszerencsét hoa rám. — Hogyan? — 12 esküdt + 1 bíró. A párizsi Rue de Londres egyik újságárusának különö­sen jól megy. Mint a hirdet­ménye elárulja, a következő szívességekre hajlandó: „El­adok önnek bélyegeket, ál­landóan van aprópénzem az utacai automatákhoz, kutyá­ját nálam .parkoltathatja’, szívesen adok önnek felvilá­gosítást a közlekedési eszkö­zökről és egész mellékesen —árusítom a legfrisebb új­ságokat is!” ☆ A nagy amerikai áruház ajánlatai között szerepel leg­újabban — a műfogsor is. A cég költségmentesen és vétel­kényszer nélkül házhoz küld egy lenyomatkészítő masszát és a kész lenyomatnak megfe­lelően szállítja a protézist. Ha megfelel, csak akkor kell utólag fi26tni. ☆ Az autóvezetők hozzászok­tak a gondokhoz, amikor a javítóműhely számláját ol­vassák. Egy amszterdami ke­reskedő mégis megdöbbent, amikor megkapta a számlát kocsijának a rendbehozata­láról. A 7. számú tétel így szólt: „A hűtő rendbehozata­la. Az üzemi próbajáratás al­kalmával ugyanis meghibáso­dott.” ☆ Bill Sharpe egy blunstonei (Ohió állam) motorkerékpár­versenyen éppen a célvonal előtt felbukott, gépével együtt végigcsúszta azt a né­hány centimétert és első lett. A sajtó másnap* ezt így kö­zölte: „A 350-es kategóriában Bill Sharpe győzött. Orrhosz- szal előzte meg motorke­rékpárját.” Bika viadal Kép szöveg nélkül VENDEGSEGBEN — Már csak 70 perc van hátra a meccsből, és akkor megjavítom a vízvezetéket. HA—HA —HA Szeretek vendégségbe jár­ni. Az ember vesz valahol a sarkon egy kis csokor fony- nyadt virágot, fütyürészve zsebrevágja, majd átnyújtja a Ház asszonyának. Vagy vesz egy miniüveg whiskyt s meglepi vele a Ház Urát. Ennek fejében ehet-ihat, — meghallgathatja a friss plety­kákat, csinosabb vendégnők­kel, esetleg a Ház Leányával csókolózhat a szomszéd szo­bában, de legalábbis rande­vút beszélhet meg vele. Ezen­felül vendégségben elmond­hatja az ember az új vicceit is, hogy szellemes fickónak tartsák a többiek és máskor is meghívják. Éppen ezért döbbentett meg az a merénylet, amely legutóbb Bambusz Béláéknál ért. Bambuszék kellemes vendéglátóknak bizonyultak ez ideig, szendvicseik sosem voltak szárazak, és mindig hideg sört adtak, néha szem- revaló fehéméppel is talál­kozhattunk a társaságukban. De most, hogy beléptem, és átnyújtottam nekik egy cso­kor rágógumit, kijelentették: átvették a fejlett tőkés or­szágok polgárainak módsze­rét és a vendégeskedés idő­pontjának határt szabtak. — Vagyis éjfélig együtt lehe­tünk, azután fel is út, le is út. — Bambusz elmondotta, hogy legutóbb Hollandiában járt és egy fogadáson vett részt, amely este tíztől tizen­egy óráig tartott és ezt előre közölték a nyomtatott meg­hívón is. Elő is szedett egy nyomorult cetlit, amelyre hollandul volt valami ráírva, és azt hazudta, két betűcso­portra mutatva, hogy az egyik tízet, a másik tizen­egyet jelent hollandul, szá­mítva arra, hogy nem értjük ezt a világnyelvet. Mindenesetre azonnal nyo­masztóvá vált a hangulat, hiszen fél kilencre voltunk meghíva és csak néhány óra állt rendelkezésünkre, hogy az étel- és Halállományban derekas rendet vágjunk. — Ilyen körülmények között persze semmi időt nem szán­hattam a szép Epetnekiné gyors meghódításának. Hogy. ne, amíg én az előszobában teszem a szépet, a többiek rogyásig eszik magukat a virslivel! Azt már nem! Komor hangulatban táplál­koztunk és történeteink is kizárólag a gasztronómia kö­rére vonatkoztak. Ilyen gyor­san még nem repült az idő, mint akkor este. Bambuszék beszereztek valahonnan egy bim-bam órát, amely éjfél­kor tizenkettőt ütött. Én vár­tam, hogy csikorgó láncok­kal szellemek jelennek meg Lord Bambusz Nefelejcs ut­cai skót várkastélyában, hi­szen úgy viselkedett, mint egy aberdeeni várúr. Frissen felpattant a helyéről és el­nézéssel a hangjában beje­lentette távozásunk idejét. Ekkor léptem működésbe én. — Milyen igaza van Bé­lának! — mondtam és leg­alább féltucat olyan történe­tet szedtem elő, amelyeket mind a konzervatív, a bevált formákhoz görcsösen ragasz­kodó nyugati életforma pél­datárából merítettem. Hogy az angolok milyen pontosak a megbeszélt találkozókon, milyen pontosan távoznak, ezzel is bizonygatva, mennyi fontos dolgunk lehet még. Humoros és komor példák sorát meséltem el, mind­egyikben tökéletesen igazat adva Bambuszék új módsze­rének. Mindezekkel sikerült az időt úgy elhúznom, hogy haj­nali négy órakor távoztunk, az ég alja kelet felől már pirkadni kezdett... Tardos Péter A fiatalember megkérdezi az orvost: — Doktor úr, nem tartaná helyesnek, ha néhány napig ágyban maradnék? — Arra nincs szükség. Elég ha néhány éjszakát az ágyban tölt. * — Bob, az éjszaka kifoszt­juk ezt a lakást — mondja a betörő társának New Yorkban a 7. Avenue sar­kán. — Megőrültél? Hiszen .ez a profi boxvilágbajnok lakása! Fasírtot csinál belőlünk! — Nem ismered te a pro­fikat! Ezer dolláron alul az ujját sem mozdítja! ☆ Két barát beszélget. — Hát bizony, a házasság nagy lottó! — mondja az egyik, — Az igaz, de valakinek a lottóban is csak kell nyer­nie.'. . .☆ Az angol tengerészeti is­kolát meglátogatja egy admi­rális és megszólítja az egyik diákot: — Meg tudná nekem ne­vezni a brit tengerészet két nagy emberét? — Nelson... és, bocsásson meg, admirális úr, de nem értettem jól a nevét! ☆ Hajótörés után két hajó­törött találkozik az óceán kellős közepén. — ön is hajótörést szenve­dett? — Igen. de én már egy éve. — És azóta úszik? — Igen, de mi van ebben különös? — Nem unalmas, hogy ál­landóan úsznia kell? — Hétköznap nem, de va­sárnap nagyon... Kutya-kaland

Next

/
Oldalképek
Tartalom