Szolnok Megyei Néplap, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-07 / 132. szám
1970. június 7. 8ZOUVÖK MEGTH SWFUAT 7 Weöres Sándor: Be»»e Imre: Alkonyi fáj tehenekkel Allegretto Hálni tér a kegyes égi gyermek, rávetkőzák földre, fűre, fára. Lebben titkos fészkéből a pára, légben ringatózik, mint a csónak. Dombhajláson tehenek legelnek, szarvaik az égre rajzolódnak. Néhány ráunt már a legelőre, és hever az ákác lyukas árnyán, faragatlan tömb, akár a márvány. Néha kolomp kong a levegőbe. Messze innen, messze távol, újra kéne élni m már, áj kéne, kéne kellene; távol e kő-óhazatól, fújva szépre, még mi p vár? h vének kénye, kelleme: Más formájú-keblű házak, más emberek, x ásító || csend-cseng, reng fent s lent a szó M más utcájú városkának, ház-eresznek kábító m fecske-fészke, ékessége, temetés és házaló $f temetések-feketéje, feketeség temetése újszülöttek jajgatása — jajgatások születése, ® sej-haj-tej-vaj, még mi vár? konok-homok, hamis-kavics, marasztaló M massza-sár. p I Könyv a régi képtárról A Szépművészeti Múzeum időszaki és állandó kiállításai az egyetemes művészet kiemelkedő alkotásait tárják a látogató elé. Az olasz reneszánsz, a 17. századi németalföldi és mindenekelőtt a spanyol festészet egyedülálló gyűjteménye Európa legnevesebb képtárai közé emelik a magyar Szépművészeti Múzeumot. A katalógusok, múzeumi ismertetők mellett mindenekelőtt a szép, színes reprodukciókat tartálmazó albumok hivatottak arra, hogy a gyűjteményt a legszélesebb körben ismertessék, népszerűsítsék. Ügy, ahogy ezt a Corvina Kiadó gondozásában Remekművek a Szépművészeti Múzeumban sorozatban megjelentetett Régi Képtár című kiadvány teszi — kevés szóval és sok képpel. Garas Klára, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója megismerteti az olvasót a több mint 200 éves gyűjtemény történetével. A mgi épületébe költöző és 60 éve megalakuló Szépművészeti Múzeum már megnyitásakor nagyszerű anyaggal rendelkezett. A Pyrker, az Észterhá- zy, az Ipolyi képtárak, majd a később megszerzett Pálffy, Ráth és Zichy-gyűjtemény, Valamint azr* utóbbi évtizedek tervszerű vásárlásai tették teljessé a képtár anyagát. A 2000 remekművet számláló gyűjtemény olyan képeket sorakoztat fel, mint Giorgione Férfi képmása, Bellini Cornano Katalinja, Dürer Férfi képmása, Palma Vecchio Jegyespárja, Tintoretto, Raffaello, Correggio Madonnái, Rembrandt Rabbinusa, Tiepolo Szent Jakab oltárképe. Claude Lerrain, Van Dyck, Frans Hals, a holland mesterek gazdag sorozatát s mindenekelőtt a spanyol képeket, a Murillókat, Goyákat, Grecokat, Zurbará- nókat. A szerző nemcsak a jólismert és méltán csodált műveket részletezi, méltatja, de felhívja a figyelmet azokra a képekre is, amelyeket korunk fedezett fel újra, s megnyelvművelés) #A*ra is utalnom kell...* A címben idézett, nyelvi, formát nagyon gyakran halljuk, olvassuk, önmagában véve nincs is benne semmi kivetnivaló. A benne szereplő utal ige is elsősorban azért kerül most rostára, mert újabban nagyon falánk, fürge, s akkor is nyelvi szerepet kap, amikor helyesebb lenne a közlés szempontjából a változatosabb igéformákkal való élés. Éppen az utal ige miatt ritkábban halljuk és olvassuk a rámutat, céloz, hivatkozik, említ, elmond, idéz, bizonyit igéket, az ilyen jellegű közlésekben: Hogy csak arra mutassak rá, arra hivatkozzam, azt említsem, idézzem stb. Hivatalos közlésekben helyénvaló. ha valakit panaszával a bírósághoz utalunk, de a felesleges hivataloskodásra nyújt példát az, aki a küld, irányít, igazít igék szerepét a társalgási nyelvben is az utal igére bízza; „Engem is a másik pénztárhoz utaltak”. — „A fiamat is a tanácsra utalták igazolásért” stb. Ezekben a nyelvi formákban a küld, az irányít igék is jól teljesítik szerepüket. Egy társaságban ütötte meg a fülem a következő nyelvi képlet: „Vasárnap a mosogatást a férjemre szoktam utalni.” (?). íme ismét a nagyon falánk utal ige! Miatta szorult vissza az említett nyelvi szituációban néhány kifejezőbb magyar igénk. A rábíz, ráhagy igékkel szerkesztett nyelvi formák mellett a még egyértelműbb „vasárnap a férjem mosogat a férjem vállalja a mosogatást” kifejezésekkel megalkotott közlés jobban beleillik abba a beszédhelyzetbe, amelyben a hibáztatott mondat elhangzott. Nem berzenkedünk az utal ige ellen, ha sajátos hangulati értekben, humoros színezettel vagy a felesleges hivataloskodás kigúnyolása céljából használjuk fel. Erre is hallottunk jellemző példát. Egy fiatalember elmondta: „Főnökünk magánéletünkbe is beavatkozik, és szerelmi partnert is hivatalból utalna ránk.” A felsorakoztatott példák elemzéséből az is kitűnhetett. hogy a mindennapi élet nyelvhasználatában is vigyáznunk kell arra, hogy egy-egy igen falánk ige felesleges használata a kifejezés fogalmi és árnyalati szegé- nyítését ne eredményezze. A rostára tett utal ige ebből a szempontból is figyelemre méltó. Ezért csak ott és akkor használjuk, amikor valóban a saját szerepében vállal nyelvi funkciót. Dr. Bakos József tette a remekműveket illető helyre. A kötet az európai festészet fejlődéséről nyújt áttekintést. a 13. századtól a 19. század elejéig, az újabb és legújabb kori művészet kibontakozásáig. A hatvan táblakép színes reprodukciója természetesen csak korlátozott képet adhat a múzeum képanyagáról. De a legkiemelkedőbb és legjellemzőbb alkotásokat összefoglaló válogatás érzékelteti a gyűjtemény értékét, és kedvet csinál a képnézéshez, a táriatlátogaíáshoz. Könnyű a pesti embernek, diáknak. Művészettörténet óra után, egy-egy tv-műsor vagy képzőművészeti írás hatására buszra, villamosra ül és végignézi, megcsodálja a Szépművészeti Múzeum páratlan anyagát. S igaz, hogy a szép képekért, a nagyszerű élményért érdemes egyszeregyszer vidékről is (sót külföldről) Pestre utazni. De mennyivel könnyebben elérhető és gyakran felidézhető (akár előre vagy utólag is) az élmény, ha végiglapozunk egy ilyen jólszerkesetett, gondosan válogatott kiadványt, mint a Regi Képtárat ismertető. S akinek nem áll módjában a képnézésért Pestre utazni, így is lehet műélvezet. Ezért üdvözöljük különös örömmel az ismeretterjesztő, népművelő feladatokat teljesítő kötetek (km) Konferencia után, új feladatok előtt Irta: Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes Befejeződött az Országos Népművelési Konferencia. Hosszú ideig készítették elő a szakemberek, s nagyon nagy volt a várakozás. Jogos a kérdés: érdemes volt-e, elérte-e célját? Érdemes volt és ha akikre tartozik — a közművelődés különböző területeinek munkásai, főként pedig a politikai vezetők — levonják a következtetéseket a konferencia tanulságaiból, akkor mondhatjuk igazán, hogy hasznos voltMik voltak a Konferencia legfőbb eredményei? A Konferencia határozottan elvetette a közművelődés „válságáról” szóló elméleteket és éppen ellenktezőleg, azt az álláspontot fogadta el, hogy a közművelődés új, bonyolult, fejlettebb szakasz elé érkezett. Ennek a szakasznak a feltételei részben megértek, részben pedig meg kell őket teremteni. Ezt hangsúlyozta hozzászólásában Aczél György elvtárs. a Központi Bizottság titkára. Mennyiben értek meg ennek az új szakasznak a feltételei és menynyiben kell még megteremite- -ni őket? Számottevő eredmény— es ez az uj kiindulópontja — hogy a Konferencia magáévá tette az előkészítés során kidolgozott korszerű közművelődési felfogást. Ez a felfogás — a Konferencia tézisei ezt részletesen elemzik — a közművelődést a maga széles terjedelmében, hagyományos és a korszerű közművelődési eszközök egységében fogja fel és nagyon hangsúlyozza a közművelődés művelődési funkcióinak politikai és gazdasági jelentőségét is. Ebből következik a másik lényeges “tétel, hogy ha a közművelődés ilyen szérepet játszik a szocializmus építésében, akkor miint össztársadalmi problémát jelentőségének megfelelően kell kezelni. Ez nemcsak a közművelődés munkásaira — talán nem is elsősorban rájuk — hanem a párt-, állami és a tanácsi vezetés egészére vonatkozik. Harmadszor: a fentiekből következően is a Konferencia elfogadta azt a tételt, hogy a közművelődéspolitkiának, mint egyenrangú résznek, biztosítani kell a megfelelő helyet a művelődéspolitika egészében. A Központi Bizottság titkára hozzászólásában azt mondta, hogy a szocialista kulturális forradalom egyik legfontosabb fejezete napjainkban éppen a közművelődés. Nyilvánvaló, hogy ez a felismerés a kiindulópontja annak, hogy az oktatás-, a tudomány, és a művészetpolitika mellett a párt- , és a kormány közművelődés- politikáját is ki kell alakítani és fejleszteni kell- Végül, a Konferencia egyetért azzal is, hogy ha a közművelődés ilyen szerepet tölt be a társadalom életében, fokozatosan ennek megfelelően kell biztosítani anyagi eszközeit is. Ezek az alapvető megállapítások. amelyeket a tézisek, — a Konferencia után már mint a további munka irányelvei — tartalmaztak.. Ezek egyetértésre találtak nemcsak a közművelődés munkásai, a párt- és az állami vezetés képviselői között, hanem — és ez rendkívül lényeges — az üzemi, vállalati es termelőszövetkezeti vezetők között is- Ezt fejezték ki hozzászólásaik. Mindezek az elvi jelentőségű eredmények a további fejlődés kiindulópontjai. s ennyiben a közművelődés további fejlesztésének elvi feltételei megvannak. Ezek azonban a gyakorlati életben csak további következetes munkálkodás, következetes harc útján érvényesíthető. Nem lehet itt felsorolni a most következő összes teendőt. Ezeknek fő irányát a tézisek tartalmazták, s a Konferencia azokat kiegészítésekkel, sürgető jellegű megjegyzésekkel jóváhagyta. Arra van szükség, hogy elsősorban az újjáalakítandó Országos Köz- művelődési Tanács konkrét munkaprogramot dolgozzon ki az irányelvekben vázolt feladatok végrehajtására. Nagyon veszélyes dolog lenne azonban, ha akár a közművelődés munkásai akár a párt-, állami és társadalmi szervek mindent e munkaprogram kidolgozásától várnának, s addig nem tennék, amit már most tenni lehet. Az ilyen felfogás ellentmondana a Konferencia szellemének. Mindenekelőtt arra van szükség, hogy az irányelvekben megfogalmazott és megerősített elveket tegyük általánosan elismertté. Ez azt követeli, hogy tovább terjesszük és erősítsük a közművelődés korszerű felfogásának eszméit minden érdekelt szervezet és intézmény között. Azt jelenti, hogy teljes joggal és nem kevésbé következetes meggyőző munkával mint az előkészítés során történt, a gyakorlati életben kérjük számon a közművelődés valóságos társadalmi megbecsülését. Ez azt is követeli, hogy minden irányító szervben olyan hozzáértéssel foglalkozzanak ezzel a területtel, olyan szakszerű politikai döntéseket hozzanak, mint ahogyan azt teszik a társadalom számos más területén: politikában, gazdaságban, közigazgatásban stb. A Konferencia nagy súly- lyal követelte a közművelődés különböző területeinek, intézményhálózatainak. a közművelődésben szerepet játszó szervezeteknek az egységes tevékenységét. Ennek további erősítéséhez sem kell várni későbbi szabályokra. A tartalmi, elvi, szervezeti és anyagi egység megteremtésére már ma is számos feltétel adott, s ha ebben a tekintetben következetes és bátrabb harcot folytatunk, már példákkal igazolt eredményeikben lehetünk gazdagabbak. Ugyancsak központi döntések nélkül minden területi szervezet, pártbizottságok. tanácsok sokat tehetnek a közművelődés munkásainak nagyobb társadalmi, politikai. erkölcsi és részben anyagi megbecsülése érdekében is. Miután bizonyos szervezeti változások várhatók a megyei tanácsok ' művelődést irányító tevékenységében, a koordináció hatékonyságának fokozásában, itit az a veszély, hogy sokan erre várva, a koordináció jelenlegi szintjét nem kívánják az adott lehetőségek között továbbfejleszteni. Alig lehetne károsabb dolog, mint ha a megyei népművelési tanács erre várva, tevékenységét csökkentené. Ellenkezőleg, a példák is bizonyították, hogy ahol megfelelő pártirányí tássa!. rendszeresen tevékenykednek, ott ezek a tanácsok nagyon nagy eredményeket érnek el. Sok tekintetben rajtuk «múlik, begv a konferencia gazdag eredményeit folyamatosan megtudjuk valósítani. Külön szeretnék megemlékezni a megyei sajtó szerepéről és nagy felelősségéről. A megyei sajtó általában eddig is többet foglalkozott a közművelődés aktuális problémáival, mint a központi. Még mindig nem tett azonban eleget. A közművelődés problémái megkövetelik a velük való rendszeres és hozzáértő foglalkozást. Ha a sajtó munkásai megértik, mit jelentenek a Konferencia által elfogadott elvek. — hogy a közművelődés össztársadalmi ügy és a művelődéspolitika • szerves része, — gondolom, nagyon sokat tehetnek, sokat segíthetnek az új fejlődési szakasz reális megvalósjásá- ban. HARANGOK A harang egyike az emberiség legősibb hangsze- reinek, a köztudatban azonban múltjáról, szerepéről, történelmi és művelődéstörténeti jelentőségéről mégis keveset tudnak. Közel háromezeréves múltra tekinthet vissza. Bronzból készült harangokon kívül ismerünk agyagból és porcelánból készült harangokat is. A fentmaradt legrégibb harang asszír eredetű és i. e. nyolcadik században készült, de a kínai írásbeli emlékek szerint eredete ennél sokkal régebbre nyúlik vissza. Európában az i. u. hetedik században tűnt fel és az első harangöntők Franciaországban működtek. Egyházi szerepe Fabinianus pápa 604-ből származó rendelkezésével kezdődött; rendeltetése; „Vivo voco, mortv.os plango, fulgura trángó” (Hívom az élőket, elsiratom a halottakat, megtöröm a vür lámokat) jelzi, hogy szertartási célok mellett egyebekre (viharok, árvizek, tűzvész, ellenség közeledésének a jelzésére) is használták. A keleti egyházakban csak a kilencedik században honosodott meg, de használata rohamosan terjedt. Kezdetben igen drága volt s a templomok az arany kegyszerekkel egyenlő becsben tartották, használata mégis egyre terjedt, szaporodtak a harangöntők (akik legöbbször ágyúöntők is voltak) és bár a történelem viharai igen sokat pusztítottak el, mindig pótolták őket. Sok harangot semmisített meg az első- és második világháború féméhsége; a beolvasztott harangok számát mintegy 200 ezer darabra becsülik. A XVIII. századig a harangké- 'szités egy-egy mester nevéhez fűződik, a XIX. században azonban ezek szerepét a nagyobb műhelyek, ipari itáliaiatok veszik át; a harangöntés is indusztrializáló- áotk A rekordra való törekvés a harangot sem kerülte el. A templomok is, a harangöntő mesterek is azon igyekeztek, hogy mindig nagyobb harangokat állítsanak elő. Mig a XV. században csak 15 tonnát nyomott a legnagyobb harang, a XVII. században a japánok már 75 tonnás harangot is készítettek. A. világrekordot az ún. ,.Cár-harang” tartja a maga 200 tonna súlyával; 1735-ben készítették. Felszerelésre azonban sosem került, mert egy tűzvész alkalmával megrepedt, s ma a Kremliben, állványon elhelyezve Moszkva egyik nevezetessége. A harang, mint ütőhangszer nemcsak önmagában, vagy társai együttesében fejt ki zenei hatást, (több harang esetében az együttesben az egyes harangok hangzására is tekintettel voltak), de vezérlő és mozgató mechanizmusokkal összeépítve már zenedarabok előadására is alkalmasak. A harangjátékos automaták közül legrégibb a Strasbourg) dóm 1352—1354 között épített világórája. Nevezetesek a salzburgi, lübecki, prágai harangjátékok is. Hazánkban legnagyobb hírre a szegedi Dóm-tér harangjátéka tett szert, amely régi magyar dallamokat és diákdalokat játszott. A régi harangok történeti, rhűvészeti, művelődéstörténeti jelentőségének köszönhető, hogy a múzeumok régóta gyűjtik őket. Felirataik történelmi jelentősége domborműveik művészeti szépsénei, bőven indokolják ezt. Hazánkban a Magyar Nemzeti Múzeumnak van a legnagyobb haranggyűjteménye; a két világháborúban az ágyúgyártás céljaira beszolgáltatott harangok közül a történelmi és művészeti szempontokból nevezetesebbek ugyancsak ide kerültek. Pár jelentősebb haranggal vidéki múzeumaink is rendelkeznek. Galambos Ferenc
