Szolnok Megyei Néplap, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-07 / 132. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. június 7. SOMOS BÉLA: f ÉLETRAJZOK 1. Hf. Mikor kicsi voltam Jojóval játszottam. Amikor hároméves voltam, akkor kanyarós voltam. Bárányhímlős is. A legjobb barátom Tótpityu. — Más nem. Nagyon kikaptam, mert eltört a levesestál. Az állatkertben a majmok nagyon vidámak. Az elefánt kövér és van még oroszlán, víziló, tigris, medve. Az óvodába nem szerettem. Az iskolában írni, ovasni, énekel- • ni, számolni tanulok. 2. II. dolgozat. Az életem története. Egy borongós őszi napon születtem, 1932-ben a székes- főváros tőszomszédságában. Nagyobb tetvérem akkor már hároméves volt, kisebb testvérem pedig még nem élt. Én se tudtam a világról még semmit, de — szüleim szerint — torkomszakadtából ordítottam. Apám akkor a Beszkárt alkalmazottja volt. Később tiszt lett. (Postai, majd vasúti). Mikor beteg voltam, dunszt- kötést tettek a nyakamra és befőttöt. ötéves koromban a húgom született. Nagyon örült mindenki, hogy lány, s tehát nem lesz katona Mivel így ő lett a legkisebb, már — ő lett az első. Nem baj. Apu azt mondta, hogy mikor felnőttek leszünk a kishúgun- kat mindig segíteni kell és védeni más emberektől. Ezt megfogadtuk. Mikor hatéves koromban a szüleim beírattak a Wekerle-telepi elemibe. Elég jól tanultam, legtöbbször egyes vagy kettős jegyeket kaptam az Írás kivételével, mert a külalakja nem volt tökéletes. Nyaranként keresztanyáméknál Verpeléten szoktam tölteni az időt. Elég nagy por van és sok a légy, de én nagyon szeretem a falut, mert minden onnan származik. így sajnálom, hogy nem falun születtem, hanem a Wekerlén. A nagy emberek általában falun születnek. Kisebb koromban1 cukrász (az evés) és kalauz (a lyukasztás miatt) akartam lenni. De lehet, hogy katona leszek. Mert: Csonka-Magyarország nem ország — Nagymagyarország mennyország! F:...~ H: ....... K:....... 3. 3 2-ben születtem, egyszerű családban. Kispesten. Bátyám Pál 26-ban, húgom Judit 34- ben született. Apám a BSzKRT-nál dolgozott. A világgazdasági válság ideijén demokratikus gondolkodása miatt bélistázás folytán állását elvesztette. — Alkalmi munkát vállalt, — majd a postánál helyezkedett el, mint táviratkézbesítő. Később mozgópostás lett Anyám jóbbmódú családokhoz járt el varrni. Egy évig polgáriba jártam, majd különbözetivel gimná- . ziumba mentem át. Anyagi nehéségek miatt tanulmányaimat meg kellett szakítani, ekkor nyolc hónapig a Standard cégnél dolgoztam, mint beíró. Az Alkotmány utcai felsőkereskedelmiben folytattam tanulmányaimat, ahol ez év júniusában sikeres érettségi vizsgát tettem. Jól tudom, hogy a virágzó, boldog jövőnek az egyre nagyobb munkateljesítmények képezik alapját. Iskolai végzettségem a munkateljesítmények értékelésére képesít. Ezért! szeretnék — a csatolt kérvény tanúsága szerint is normásként, vagy bérszámfejtőként elhelyezkedni. 4. Félproletár-félparaszti — nincstelen családból, származom. Apai nagyapám részt vett az agrárszocialista mozgalmakban, s apám — mint vasúti pályamunkás — korán kapcsolatba került. Gyermekkoromat sivár szo- ba-konyhás lakásban töltöttem. Anyám gazdag családokhoz járt el mosni. Középiskolai tanulmányaim során többször kerültem ösz- szeütközésbe reakciós taná- . raimmal, emiatt tanulmányaimat meg kellett szakítanom. Később, mint a csatolt igazolások tanúsítják, bekapcsolódtam a demokratikus ifjúsági mozgalomba, részt vettem a széncsatában, más nyarakon pedig cséplőgép mellett, illetve begyűjtési ellenőrként dolgoztam. Érettségi után (a bizonyítvány eredetben csatolva) katonai szolgálatra vonultam be. — Társadalmi-politikai munkát ott is végeztem, a DISZ-ben gazdasági felelőssé választottak, többször tartottam előadást aktuális politikai kérdésekről. Parancsnokaim elégedettek voltai^. velem, szolgálati kötelességeimet mindig pontosan teljesítettem, egyetlen egyszer sem részesültem még figyelmeztetésbe se. Az ötéves Tervkölcsön jegyzésekor havi zsoldom százhúsz, a Békekölcsön jegyzésekor pedig zsoldom 150 százalékát ajánl- tam fel. Erőmhöz mérten így én is hozzájárultam ahhoz, hogy hazánk ma már nem rés, hanem erős bástya a béke frontján. Jelenleg a 'munka frontján állok helyt. Ez nem könnyű, sokat túlórázom — mint a vállalatnál mindenki — de meg is van az eredménye, már kétszer kaptam könyv- jutalmat, a legutóbb Kurocs- kin: A brigád című könyvét; Készt veszek örömhöz mérten a tízperces mozgalomban, a Szabadnép-félórákon és a szemináriumon. Legutóbb Sztálin életét olvastam el (most harmadszor), hogy népünk nagy tanító- mesterétől új erőt merítsek és példát. Nemhiába mondta Sztálin elvtárs, hogy „tanulni, tanulni, tanulni” — én a magam részéről teljes mértékben megfogadom ezt és ősztől az idegen nyelvek főiskoláján szeretnék „tanulni, tanulni, tanulni”. Ha lehet estin, — hogy közben a termelő munkában is részt vállalhassak,, ha ez nem lehet, akkor nappali • tagozaton. 5. 1932-ben születtem Budapesten (Hungary). Otthon istenfélő nevelésben részesültem, szüleim taníttattak. *1945 után vallásos nevelésem miatt többször összeütközésbe kerültem konformista oktatóimmal, így állandóan félni kellett az iskolából való kizárástól és bezárástól. Ennek ellenére leérettségiztem. A szabad levegő hiánya azonban egyre inkább fojtogatott. Végül sikerült felvételt nyernem az Idegen Nyelvek Főiskolájára. (Diploma fénymásolata csatolV|). 1956 márciusában megnősültem. Nejem Hajdú Ilona asszisztens. Nősülésemtől kezdve forradalmi tevékenyégem egyre fokozódott, egyéni sorsom összefonódott a történelemmel, így ezt nem részletezem. Épp ezért kellett hazám drága földjétől búcsút vennem: november 13-án átléptem a határt feleségemmel együtt, aki jelenleg várandós. Harmadik hónapja vagyunk a láger lakói, — tekintettel angol nyelvtudásomra — szeretnék minél előbb angol nyelvterületen letelepedni. 6. 1932. október 12-én születtem. Apám munkásember volt, jelenleg nyugdíjas. Bátyám gépésztechnikus, húgom óvónő, mindketten odahaza vannak. 1956 tavaszán házasságot kötöttem. Ugyanez éy őszén fordítói és tolmácsa diplomát szereztem. Nem politikai okok. hanem egyéni körülményeim, s bizonyos gyakorlati meggondolások késztettek arra, hogy ötvenhat őszén elhagyjam hazámat. Elsősorban ugyanis azért disszidáltam, mert nem volt lakásunk. Másrészt — ez a kisebb ok —, a perfekt nyelvtudáshoz szükséges — nyelvgyakorlatot gondoltam megszerezni. S nyilván a kalandvágy is közrejátszott, hogy engedtem a propaganda szólamainak, csalogató* i sának. Hónapokat töltöttünk lágerokban, majd Angliába ke,- rültünk. Itt született meg a lányom — a most két és féléves — Erzsébet. Hibát — talán bűnt — követtem el, s hajlandó vagyok vezekelni érte. de ha kell, hát hazai földön bűnhődjek. A feleségem már-már .búskomorságba esett, naphosz- szat sírt, nem találja a helyét. A gyermekem se magyarul, se angolul nem tud beszélni, s úgy látom, mind nagyobb a zavar a kis fejében, olykor úgy tűnik, hogy nem is normális teljesen. Szüléinktől testvéreinktől szinte naponta kapjuk a hazahívó leveleket. Szeretnénk hazamenni. 7. 1932. október 12-én születtem, Kispesten. Anyám neve: Farkas Mária. Két testvérem: Pál és Judit. Gyermekkoromat Bp-en töltöttem. Polg. isk.-i, gimnáziumi, kereskedelmi tanulmányok után 1949-ben érettségiztem. Több munkahely és kétéves katonai szolgálat után az Idegen Nyelvek Főiskoláján tanultam, s fordítói diplomát szereztem. 1956 tavaszán megnősültem. Ugyanez év őszén külföldre .távoztam. 1957-ben Bury-ban (Anglia) született Erzsébet nevű leányom. 1961- ben visszatelepültem. A Seduxim, majd az Im- pex Külkereskedelmi Vállalatnál helyezkedtem el, mint üzletkötő. 1962-ben spanyol, 1964-ben francia nyelvből állami nyelvvizsgát tettem felsőfokon. 1967-ben házasságomat — amit Hajdú Ilonával kötöttem — közös beleegyezéssel felbontottuk. Leányomat a bíróság volt feleségemnek Ítélte. Ugyanebben az évben új házasságot kötöttem. 1969-ben gépjárművezetői jogosítványt szereztem. Ingatlanjaimat egy alsóbé- latelepi beépítetlen telek (163 n-öl) és egy Mártírok útjai öröklakás képezik. 8. X. Y; 1932—1970. EMLÉKED SZÍVÜNKBEN ÖRÖKKÉ ÉL Petőfivel a Tiszánál Itt, az idei nyárelőn a Ti- szagáton állva, hinné-e valaki, amit e folyó szerelmese, a költő mondott róla: „Ö a föld legjámborabb folyója.” Hamis jámborság, álnok, lappangó nyugalom lenne csupán ez az idilli kép, amit a hajdani nyári napok alko- nyulatánál mutatott? Melyik a Tisza igazi arca? Mégis ez volna, amikor tajtékozva, tengerként rohan magas gátjai között? A messziről szelídnek látszó, szélfodrozta hullámtarajok alatt hatalmas erővel feszíti a gátakat Mossa, sodorja a védővonal alját, tűfoknyi lyukakat keres, hogy behatoljon és örvénylő, buzgárként törjön fel a védett oldalon. Most olyan, ahogyan ő látta: Szeretjük a Tisgát. De most a szeretett folyó küzdelemre hív. Szelíden kanyargó partjai mögül a sokat látott folyó erőpróbára szólít. A sorsot képviseli? Saját magát áldozza, hogy le- győzetése árán újabb évszázadnyi hitet adjon a partjain élő embereknek? Vállaljuk és álljuk a próbatételt. Emberek ezrei, katonák, munkások, parasztok szállnak szembe a veszedelemmel. Az ember újra győzni fog, hogy majd a nyári napok alko- nyulatánál gyönyörködhessen a kanyargó Tiszában, Amikor nem a vészthozó, piszkos-szürke hullámok, hanem sima tükrén a piros sugárok járják békességes tündértáncukat. írta: Varga József Mészáros Lajos rajzai < , .Félrevert harang zúgása vert föl. Jön az árvíz! Jön az árvíz hangzók, S tengert láttam, ahogy kitekintek. Mint az örült ki letépte láncát, Vágtatott a Tisza a rónán át. Zúgva, bőgve törte át a gátot. El akarta nyelni a világot!*
