Szolnok Megyei Néplap, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-07 / 132. szám

4 I SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. Június Y. Áz értelmiség százezres rétege... A történelmi haladás útjának irányát, szé­lességét és emelkedéséneik szögét a társadalmi élet fej­lődéstörvényei jelölik, vagy éppen szabályozzák. De hogy e pályán mint megyen vég­be a stafétaváltás, és hogy egy-egy nemzedék hogyan in­dul, látja-e már indulásakor a továbbfejlődés távlatait, nem utolsó sorban pedig: hogyan képes azonosulni a progresszió ritmusával, az nagyrészt a nevelőkön múlik.. Százezer pedagógus él, dol­gozik nap, mint nap csend­ben, szorgosan hazánkban, a magyar értelmiségnek szám­szerűit legnépesebb rétege. E százezer főt meghaladó se­reg öröme, sikerélménye na­pok alatt szétsugárzik, érez­teti hatását társadalmi éle­tünkben. Ha pedig gondokkal küzdenek, fáradtak, terhelé­sük egyszer-egyszer túllépi a ! kritikus pontot és már mun- i kájuk hatékonyságát kezdi ' ki, millió és millió szülő, nagyszülő, rokon — nem is szólva a gyermekekről — érzi ezt közvetlenül, vagy 'hangulati áttételeken. A pe­dagógusok százezres serege tehát létszámánál is széle­sebb hatókörben befolyásolja ' közvetlenül vagy közvetve t egész közhangulatunkat. Mindez olyan társadalom- i lélektani és szociológiai tör­vényszerűség, aminek fel I nem ismerése megengedhe­tetlen. Űj és ismét csak újabb el­lentmondásokat szül minden ( időben a fejlődés, elért ered­ményeink újabbnál újabb [feladatok válla'ására késztet­lek szüntelen. (Aki akár csak ! rokonszenvezik is a történel­mi haladással, nem tud megijedni ettől.) Ilyen ellentmondásokkal találkozunk napjainkban is; megnövekedtek az iskolai nevelőmunkával szemben tá­masztott jogos (!) igények, ugyanakkor a nevelők túlter­helése éppenséggel a pedagó­giai munka rovására megy. Nincs elég anyagi és erköl­csi ösztönző sem, mely a ne­velőmunka hatékonyabbá té­telére serkentene. Ha egy- egy nevelő munkáját becsü­lettel látja el, ha fizetett kü­lönmunkát nem vállal, de társadalmi megbízatásokat szíve szerint igen, akkor — mutatták ki az időfényképe­zések — nemritkán heti 60— 65 órát dolgozik. Mind megannyi új ellent­mondás. Miközben egyre na­gyobb ritmust diktál a neve­lők önképzésében a szaktu­dományok, a módszertan és az oktatás technikai eszkö­zeinek fejlődése, nem tart lépést vele a nevelők védett­ségének érzése, ennek növe­kedése. Annak a szükséges biztonsága, hogy ha valaki szívvel és lélekkel, sőt ép­penséggel jó hatásfokkal dolgozik, akkor semmi szub­jektív ítélet vagy éppen elő­ítélet, véleményalkotás róla én munkájáról nem fog és nem képes hamis, torz ítéle­tet fogalmazni. Papírra vetni vagy szóbészéd formájában útnak bocsájtani a faluban. . Évente hazánkban ezer pe­dagógus vált pályát, hét és nyolcezer között mozog azok­nak száma, akik munkahe­lyet változtatva maradnak a pályán. S a más pályára menőknek töbhsége — mint egy szociológiai felmérés ki­mutatta — nem a magasabb jövedelemért távozik (bár át­lagosan 300—350 forinttal emelkedik jövedelmük e lé­pést követően!) hanem azért, mert védettebbnek érzik ott magukat és munkájuk er­kölcsi, emberi elismerését is biztosítottabbnak látják. Az idei pedagógusnapon ilyen számvetésre is ösztönöz bennünket az őszinteség. Senki sem vitatja, hogy a pe­dagógusok élet és munkakö­rülményein, munkájuk tár­gyi-technikai feltételein csak úgy tudunk javítani, ami­lyen mértékben anyagi esz­közeink gyarapodnak. De ahhoz, hogy növeljük neve­lőink erkölcsi megbecsülését, biztonságérzetét, vagy, hogy egy-egy helyen ne szubjektív ítéletek szülessenek munká­juk mérlegelésének ürügyén — ehhez nem kellenek fo­rintok. Flllérék sem, csak realitásérzék és józan felelős­ség. „Óriási dolog, hogy növel­jük a helyi önállóságot, de ez ne jelentse azt, hogy bár­miféle vonatkozásban elnéz­zük az igazságtalanságnak, a helyi kiskirálykodásnak, nem utolsó sorban a pedagógusok­kal szemben fellépő jeleit. Ha a párt ezekre nem figyel oda, veszélyesek lehetnek” — hangzott e1 pártunk Központi Bizottságának ülésén, amikor ifjúságpolitikának időszerű kérdései kerültek napirendre. És tíz napra rá döntés is született arra vonatkozóan, hogy a nevelők élet- és mun­kakörülményeinek, védettsé­gének kérdéseivel a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát előkészítő bi­zottság külön foglalkozzék. A centenárium esztendejében sokszor elmon­dottuk — jogos büszkeséggel —, hogy Vlagyimir Iljics Le­nin tanai megvalósításának útján járunk, egykor írt és mondott, reánk örökül ha­gyott szavaira figyehnezünk. Ebben is többek között, amit így fogalmazott: a néptaní­tók, a nevelők tekintélyét oly magasra kell emelnie a munkáshatalomnak, amilyen magasan az polgári társadal­makban, tőkés viszonyok kö­zött soha nem állt és állha­tottá Császtvai István Leesett a második emeletről Gáborka ól 11! Egyik meglátta, másik elkapta Szemben ültem az apával, a Nagyalföldi Kutató- és Feltáró Üzem főmérnökével: — Délelőtt tíz óra tájban lehetett, az emeleti szobá­ban tanultam, vizsgára ké­szültem. A feleségem a szom­széd szobában a nagyobbik fiútól kérdezte ki a házi feladatot. Gáborka a másfél­éves kis örökmozgó az anyja és köztem közlekedett. Talán harminc másodperc lehetett az az idő, amíg elcsendesült egy kicsit. Ez alatt történt... ☆ Szolnokon a Május 1 útra hatalmas, húsztonnás teher­autó fordult be és végigdü- börgött rajta. Egy második emeleti lakásban futkározó másféléves kisfiú, aki él, hal a „íütüért” szinte megder­medt egy pillatnatra a gyö­nyörűségtől. Kapta a kisszé- két, a gázkonvektor elé tette, ráállt, felmászott rá és fel­állt a nyitott ablakban. Ni­ni, mi ez a madzag, ami itt lóg és amit el is érhet köny- nyedén? A tv antenna ve­zetéke volt. Megragadta és önfeledten nézett az éppen eltűnő hatalmas .,tütü” után. Ezekben a másodpercekben ült be az ugyanebben a ház­ban lakó Ötvös Gábor a vál­lalati kocsi volánja mögé. Kapcsolt, indított, de előbb egy pillantás még az otthon­ra. Először azt hitte, káprá- zik a szeme de a következő pillanatban működésbe lép­tek a reflexei. Fék. Gyerek az ablakban kiáltott kétség­beesve utasának. Ugrottak, ro­hantak. Még a kilincsre sem tehette a kezét, amikor Gyu- ricza Gyula kétségbeesett ki­áltását hallotta: — Zuhaaanü Mire visszafordult, a férfi is, a gyermek is a földön fe­küdt Gyuricza karja fel­fogta a zuhanó testet. Egy hosszú másodperc és Gábor­ka elkezdett bömbölni­üf — Kis, kék folt van a homlokán, ennyi az egész, ennyivel megúsztok.., Őrü­let. :. A feileségjem még min­dig nem hiszi el. Ha nem a szemünk fénye lenne ez az aranyos kis lurkó, ha nem vigyáztunk volna rá annyi­ra, akkor megérteném... De így?! Ötvös Gábor és Gyüricza Gyula, — akik szintén a Nagyalföldi Kutató- és Fel­táró Üzem dolgozói — a szerencsének is köszönve életet mentettek. — bognár — AZ EGYENJOGÚSÁG VÉDELMEZŐI , Kialakulóban a nőbizottságok rendszere Szabad életünk negyedszá­zada a nők felszabadításá­nak, egyenjogúsításának is történelmi időszaka volt. Az emberi jogok, a politikai munka, a művelődés, vagy akár a családi életben bekövet­kezett fejlődés méltán váltot­ta ki ország-világ elismeré­sét. Ugyanakkor azt sem ta­gadjuk, hogy a női egyenjo­gúság teljes és maradékta­lan megvalósulásáról még Ezért emelte ki a párt Köz­ponti Bizottságának február 18—19 ülésén született hatá­rozata a nők körében és ér­dekében végzett politikai, gazdasági és szociális mun­kát egyetlen tömegmozgalom — a nőtanácsok — keretéből. A nőtanácsok soktízezer lel­kes és felkészült munkása az esztendők hosszú során át jelentős politikai tetteket hajtott végre. Tevékenysé­gükkel maradandóan hozzá­járultak az elért eredmé­nyekhez, szocialista társadal­munk fejlődéséhez. Köszö­netét és elismerést érdemel­nek. De gondjaikban most már sokkal szélesebb körök­nek kell osztozniuk. Egyetlen mozgalom, a nő- tanácsok helyébe most a nő­Fontos leiaaaroK naruinaa a szakszervezeti mozgalom keretében működő — igazá­ban: megújuló — nőbizottsá­gokra. Mindnyájan felfoghat, juk ennek a jelentőségét, ha arra gondolunk, hogy a ke­resőképes korú nők kéthar­mada szervezett dolgozó. A szakszervezeti mozgalom vá­lasztott testületéi nagy gond­dal, felelősséggel és körülte­kintéssel tervezik és fogal­mazzák meg kulturális, ér­dekvédelmi feladataikat s ezekkel összefüggően — a szervezeti tennivalókat Nyil­ván jótékonyan éreztetik majd hatásukat ebben a vo­natkozásban a különböző ál­lami elhatározások is. Így pl. a jövőben az állami vállala­tok és szövetkezetek részére adományozott „kiváló” cím és vándorzászló odaítélésénél mérlegelni fogják azt is* hogy a szóbaj övő vállalat milyen eredményt ért el a dolgozó nők munkafeltételei­nek, szociális helyzetének és életkörülményeinek javításá­ban —i önálló kezdeménye­zéssel, saját erőforrások fel- használásával, belső szerve­zési intézkedésekkel. A különböző szövetkeze­tekben és szövetségeikben nem beszélhetünk. Ha ezt el­ismerjük, akkor mindany- nyiónk számára világos, hogy a nők életkörülményeinek ja­vítása az egész társadalom ügye. Tehát nemcsak köz­ponti, hanem helyi intézke­désekre, összefogásra, törő­désre is szükség van, méghoz­zá munkahelyen és lakóterü­leten egyaránt, mindenütt, ahol nők dolgoznak és élnek. bizottságok kiterjedt rend­szere, a társadalmi gazdasá­gi élet minden fontos szek­torára kiterjedő hálózata lép. A példát a párt központi ve­zetése mutatja azzal, hogy a nők között végzett elvi, po­litikai munka irányítását a pártmunka szerves része­ként kezelik, és a nők gond­jainak megoldását célzó ha­tározatok végrehajtásának el­lenőrzését, koordinálását. — minden fokon az illetékes pártszervek és pártszerveze­tek feladatává teszik. A párt választott testületéiben kü­lön nőfélelősök tevékenyked­nek majd, s az apparátus kü­lönböző szintjein nőkérdéssel foglalkozó referenst állítanak be a határozat maradéktalan végrehajtása érdekében. ugyancsaK. leire.ion a nőbi­zottságok egységes, átfogó rendszere, hogy a nők kép­viseletét minden szinten biz­tosítsák és ellássák a nők érdekvédelmével öszefüggő feladatokat. A nőbizottságok létrehozása és tevékenysége természetesen nem csökken­ti a szövetkezeti szövetségek vezetőségének felelősségét, hisz mindaz, ami a nőkér­dés megoldásával összefügg (az „egyenlő munkáért — egyenlő bért” elvének érvé­nyesítése, a munkahelyi szo­ciális normák betartása, a nők előmenetelének, anyagi, erkölcsi megbecsülésének biz­tosítása, stb.) mindenekelőtt a szövetkezetek vezetőségei­nek feladata. Lakóterületen a népfront Ám a nők nemcsak mun­kahelyükön, otthon is dolgoz­nak, s a lakóterület elmara­dottsága, vagy fejlettsége az ő életüket sokszorosan meg­nehezíti, vagy könnyíti. S a társadalomnak nemcsak a női munkára, a nők közéleti aktivitására is szüksége van. Kétségtelen, hogy ebben a vonatkozásban társadalmunk legátfogóbb politikai tömeg- mozgalmára, a Hazafias Nép­frontra várnak jelentős ten­nivalók. A népfront választott tes­tületéi rövid időn belül ki­alakítják tömegpolitikai munkájukat a nők körében; Nőpolitikái kérdésekkel gaz­dagítják tevékenységüket, s ezzel is részt vesznek a köz- gondolkodás megváltoztatá­sában. Mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a nő­tanácsok által eddig végzett lakóterületi munka a Haza­fias Népfront keretein belül folytatódjék tovább. Ennek érdekében a különböző szin­tű nőtanácsok tevékeny­ségéből, tartalmi munkájá­ból átveszik mindazt, ami eredményes és vonzó volt a nők körében. Természetesen megtartják és erősítik azt a népfront-tevékénységet, — amely eddig is és jelenleg is a nők politikai, közéleti, lakóterületi érdekeit és ér­deklődését szolgálta. Orszá­gos szinten, valamint a fővá­rosi, a megyei, a városi és községi népfrontbizottságok mellett már ezekben a he­tekben létrehozzák a nőbi­zottságokat. Ezek az elnök­ségek munkabizottságaiként működnek majd, hogy a nép­frontban is felkészültebben, nagyobb hozzáértéssel tudja­nak foglalkozni a nők sajá­tos gondjaival, problémáival. A nőbizottságokba bevonják a korábbi nőtanácsok veze­tőit, aktivistáit, hogy tapasz­talataikkal, kezdeményezé­seikkel gazdagítsák a Haza­fias Népfront munkáját. Régi aktivisták ,v új helyen A Magyar Nők Országos Tanácsa — amely, mint or­szágos testület továbbra is megmarad — legutóbbi ülé­sén köszönetét mondott akti­vistáinak a végzett munkáért és felkérte őket, hogy az új szervezeti keretekben is ere­jük teljes kifejtésével támo­gassák a Központi Bizottság határozatának végrehajtását, a nők politikai, gazdasági és szociális helyzetének további javítását. Biztosak vagyunk abban, hogy a nőmozgalom aktivistáinak tízezrei szíve­sen tesznek eleget ennek a felkérésnek, hisz az eddigiek­nél is lelkesítőbb célokért, nagyobb támogatással tevé­kenykedhetnek. KS Kitüntetések A forradalmi munkás—paraszt kormány művelődésügyi minisztere a tizenkilencedik pedagógusnap alkalmával ered­ményes oktató-nevelőmunkájuk elismeréseként — többek kö­zött— két Szolnok megyei nevelőt tüntetett ki „Kiváló Ta­nár” címmel és jelvénnyel: Kiss Kálmán, a kisújszállási Mó­ricz Zsigmond gimnázium és szakközépiskola tanára, közép­iskolai szakfelügyelő, valamint Kispál Sándor, a jászberényi tanítóképző tanára szombat délelőtt a Művelődésügyi Minisz­tériumban vette át a kitüntetést. Szombaton délelőtt 9 órakor, Szolnokon a megyei tanács székházának dísztermében Fodor Mihály, a megyei tanács vb- elnöke miniszteri kitüntetéseket adott át. „Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója” kitüntetést kapta: Bereczky Lajosné (Szolnok), Bereczky Lajos (Szolnok), Hu­szár László (Martfű), Illényi Elemérhé (Kisújszállás), Koszna Mihály (Túrkeve), Majoros Károlyné (Szolnok), Mogyoróssy Ottó (Tiszafüred). Mohácsi Lászlóné (Tiszasas), Molnár Sán­dor (Szolnok), Pafféri Elemér (Szolnok), Sánta Lajosné (Tö­rökszentmiklósi, Soós István1 (Szolnok), Szabadi Ilona (Kisúj­szállás), Tóth Albert (Kisújszállás). Vadász Lajos (Karcag), Zaják Etelka (Jászberény), Zádor Béla (Szolnok). „Kiváló Dolgozó” jelvény birtokosa lett Flögl József (Karcag), Nagy Géza (Kisújszállás), Nagy Gyuláné (Szolnok). Miniszteri dicsérő oklevelet vett át: Berki István (Jász- szentandrás). Csutor Jáncené (Szolnok), Fülöp Zoltánná (Ti- szakürt), Görög Ferenc (rbrökszer.tmiklós), Miskolczj Pálné (Mezőtúr), Molnár Imre (Törökszentmiklósi, Nagy Gyula (Ho­mok). Szabadkai Lászlóné (Cihakháza). A kitüntetettek nevében Molnár Sándor, a Verseghy gim­názium igazgatóhelyettese mondott köszönetét. Húszán a Makarenko brigádban Munkájukra szükség van — Valamennyien cigányok Makarenko, az új ember kovácsa, szocialista brigád. Nevek, fogalmak és gondolat- társítások. Egy szocialista brigád vette fel a Makaren­ko nevet. Először jelkép volt, később tartalommal te­lítődött a név. Tagjai szá­mára ténylegesen az új em­ber kovácsműhelye lett a brigád. A brigád tagjai cigányok, Jászapátiban a Dankó tele­pen laknak. Munkahelyük a megyei víz és csatornamű. Húszán vannak, 1966 óta dolgoznak együtt. Kétszer nyerték el a szocialista bri­gád megtisztelő címet. Kállai János volt a brigád legidő­sebb tagja. Nemrég ment nyugdíjba, előtte Kiváló Dol­gozó kitüntetést kapott. A legfiatalabb, még gyerek volt — négy évvel ezelőtt — amikor a brigádba került. Most húsz éves. Valamennyi­en büszkék arra, hogy hasz­nos munkájukra szüksége van a vállalatnak. Lakóházak, nagy létesít­mények közművesítésénél vé­geznek földmunkálatokat. (Csatorna, vízvezeték. árok ásás). Ügy érzik megbecsülik őket, egyenrangú tagjai a vállalat nagy kollektívájá­nak. Új életforma A brigád tagjainak nagy- része törzsgárdatag. Jövőre a fiatalok is azok lesznek Tel- iesítménvbérben dolgoznak. 2100—2400 forint a havi ke­resetük. Otthon legtöbbjük­nél szól a rádió, mosógéppel mosnak. Egy pár lakásban már tv és gáztűzhely van. Eddig öten kaptak OTP-hi- telt házvásárlásra. Farkas András — a brigád legfiata­labb tagja — tanulni akar, vízvezetékszerelő szeretne lenni- öccse — akit most ő tart el — harmadéves ipari tanuló a jászapáti Cipész Ktsz-nél. Egy hónap múlva szakmunkás lesz. Utat a külső hatásoknak Egy szocialista brigád rövid története ez. Húsz emberé, a Dankó-telepről, ahol közel ezer cigány lakik. Történetü­ket mégsem lehet „kiszakí­tani” a telep életéből. Négy év alatt a Makaren­ko brigád bizonyította; húsz cigányember, új életstílust, új szokásokat, erkölcsi nor­mákat vett át. közben utat nyitott olyan külső hatások előtt, amelyek gondolkodásra késztetik a telep közel ezer lakosát. I. A. Jó hír, egészségügyi nyugdíjasok­nak A Minisztertanács legutóbbi ülésén — az egészségügyi mi­niszter javaslatára — felkér­te a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsát, hogy az előter­jesztő miniszterrel egyetér­tésben 1970. június 30-ig te­gye meg a szükséges intéz­kedéseket, hogy az öregségi és a rokkantsági teljes vagy résznyugdíjas orvosok nyug­ellátásukat korlátozás nél­kül megkaphassák abban az esetben is, ha magángyakor­latot folytatnak. Ugyancsak na?y érdeklő-' désre tart számot az a kö­zelmúltban megjelent rende­let is, amely kimondja, hogy a kórházakban, egészségügyi intézményekben a korábban nyugállományba vonultak, takarítói beosztásban nyugdí­juk teljes meghagyása mel­lett munkát vállalhatnak. Szakszervezeti érdekvédelem Lépés előre

Next

/
Oldalképek
Tartalom