Szolnok Megyei Néplap, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-30 / 151. szám

1970. június 30; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A technikumoktól a szakközépiskolákig A középfokú szakoktatás 20 éve GAZ-ok a parkban A szocialista iparosítás igé­nyeinek kielégítésére 1950- ben kezdődött meg a szak­képzés középfokú intézmé­nyeinek, a technikumoknak a szervezése Magyarországon. Szolnok megyében ebben az időszakban vetették meg a szolnoki gépipari és a köz­a szocialista ipar megterem­tésének kezdeti időszakában igen jelentős szerepet töl­töttek be. Új középfokú mű­szaki szakembergárdát ké­peztek ki a fejlődő nép­gazdaságnak. Az időközben bekövetke­zett mélyreható társadalmi változások; a műszaki-tudo- mányos haladás és a pedagó­gia legújabb eredményeinek hatására azonban, az ötvenes A technikumokban szerzett jó tapasztalatok felhasználá­sával, de megszüntetve a túl­zott szakosítást, a szakközép- iskola korszerű, a legújabb igényeknek jobban megfelelő képzettséget tudott nyújtani a tanulóknak. A nyolcvan technikumi szakkal szem­ben a szakközépiskolákban harminchét szakon folyt kép­zés. Ez a nagyfokú integráció a korábbiaknál szélesebb és szilárdabb általános szakmai ismereteket biztosított. Szolnok megyében 1961- ben Jászberényben egy gép­biztosító intézetekké alakí­tottak át. Kisújszálláson és Kupszentmártonban meg­szűnt, illetve fokozatosan megszűnik a mezőgazdasági szakközépiskola, a jászberé­nyit pedig kertészeti szakkö­zépiskolává alakítják át. A mezőgazdasági gépszerelő szakközépiskolák közül meg­szűnik a tiszaföldvári. A jászapáti általános gépész szakközépiskolává alakul át, a mezőtúri pedig új típusú mezőgazdasági gépész szak- középiskola lett. Szolnokon három szakmá­val (géplakatos, szervetlen vegyész, szabályozástechnikai műszerész) ipari szakközépis­kolát szerveztek. Ez most át­alakul vegyipari, valamint finommechanikai és műszer­ipari képzést nyújtó újtípusú szakközépiskolává. Az átalakulás, a további integráció jegyében történik. A szervetlen vegyész szakkö­zépiskolának vegyipari szak- középiskolává történő átala­kítása például szélesebb ská­lájú képzést biztosít, és ami ezzel együtt jár nagyobb szakismeretet és nagyobb elhelyezkedési le- ' hetőséget. A vegyipari szak- középiskola elvégzése után például a fiatalok általános vegyipari, textilvegyipari, bőrvegyipari, papíripari üze­mekben és vállalatoknál he­lyezkedhetnek el. Sokkal többféle munkakörben, mint azok, akik korábban a szer­vetlen vegyipari szakközép- iskolában szerezték meg a képesítésüket. A többi szakközépiskolában folyó képzés is lényegében hasonló elvek szerint válto­zott. Az említettek mellett mű­ködik még Martfűn cipőipari szakközépiskola, Szolnokon és Karcagon egészségügyi, to­vábbá Szolnokon, Kisújszál­láson és Mezőtúron közgaz­dasági, Jászberényben új tí­pusú, erősáramú szakközép­iskola. Túrkevén pedig már az 1970—71-es tanévben megindul az oktatás a köz­gazdasági technikum, a kar­cagi, a törökszentmiklósi me­zőgazdasági és a mezőtúri mezőgazdasági gépészeti technikum alapjait. Martfűn átmenetileg, csupán levelező tagozaton, cipőipari techni­kusok képzése kezdődött. évek végén, napirendre ke­rült oktatásügyünk korszerű­sítése és ez természetesen igen nagy mértékben érintet­te a középfokú szakoktatást is. Az oktatási reform jogi alapjául szolgáló, 1961-ben megalkotott törvény megjele­nése után a középfokú tech­nikumokból és a gimnáziu­mok egy részéből kialakul­tak lakatos, Szolnokon egy ke­reskedelmi szakközépiskola indult. A következő években újabb szakközépiskolákat szerveztek a megyében; Kis­újszálláson, Jászberényben, Kunszentmártonban mező- gazdasági, Jászapátin, Tisza- földváron és Mezőtúron me­zőgazdasági gépszerelő szak­kal. Egyes szakközépiskolákat azonban a módosító rendel­kezések alapján, az igények­nek megfelelően megszüntet­tek. Másokat lekedésgépészeti (gépjármű­technikai) szakközépiskolá­ban. A következő években meg­szervezik Szolnokon a víz­ügyi szakközépiskolát, a ke­reskedelmi pedig önálló in­tézményként működik majd. Ezzel, legalábbis egyelőre, kialakul a megyei igények­nek megfelelő hálózat. A gimnáziumok és a szakkö­zépiskolák tanulócsoportjai­nak aránya néhány év múlva körülbelül 50—50 százalék lesz. Az érettségit és szakmát adó középiskola néhány év alatt igen népszerű lett. Ma például már többen szeret­nének ezekben az iskolák­ban tanulni, mint a gimná­ziumokban. Az 1970—71-es tanévre az általános iskolát végzettek 39,3 százaléka je­lentkezett Szolnok megyében középiskolába; 14,7 százalék gimnáziumba, 24,6 százalék pedig szakközépiskolában szeretné folytatni tanulmá­nyait. Jelenleg mégis a gimnazis­ták vannak többen. A szak- középiskolákba ugyanis csak a jelentkezők egy részét tud­ják felvenni. Bár a szakközépiskola el­sősorban az érettségi utáni közvetlen munkavállalásra készíti fel a tanulókat, a legjobbakat útnak indítja a felsőfokú intézményekbe is. A végzett szakközépiskolások 13—15 százaléka tanul to­vább. A szakközépiskolák a 14— 18 éves fiatalok képzése mel­lettien fontos szerepet töl­tenek be a felnőttoktatásban is. Korábban valamennyi technikumban megszervezték az esti és levelező tagozatot. Az átalakulással egyidőben ezekben az intézetekben át- állnak a szakközépiskolai felnőttoktatásra. Az újtípusú szakközépiskolák a stabili­zálódás után fokozatosan megszervezik a felnőttokta­tást, elsősorban az emeltszin­tű szakmunkásképzésben végzettek számára. A speciá­lis tantervek és tankönyvek megjelenésétől függően a há­lózat teljes kiépülése vár­hatóan 1971-re befejeződik. Ekkorra a legtöbb helyen megszűnik a kétféle típust egyesítő középiskola, és né­hány kivétellel végleg kiala­kul az úgynevezett „tiszta” gimnáziumok és szakközép- iskolák rendszere. Napfény és hőség várt ránk a szolnoki tiszaligeti KISZ-táborban, a Nagyalföl- di Kőolaj és Földgáztermelő Vállalat KRESZ-versenyének döntőjén, a résztvevők pe­dig most az egyszer részvé­tet kértek az időjárásfelelős­től — vagyis kevesebb me­leget. Táblák jól és rossz ul Villámkérdésekkel kezdő, dött a viadal. Bizony akadt, aki szabályosnak tippelte a megfordulást az autópályán és az előzést a hídon. Bizo­nyára csak a versenyláz ha­tására... A következő ver­senyszámban a KRESZ-táb- lákkal kapcsolatos tudásukat frissítették fel P versenyzők. Hét üzem legjobbjai, ösz- szesen huszonegyen verse­nyeztek az értékes díjakért. A szóbeli kérdéseket írás­beli feladatok követték. A csalafinta kérdések részlete­kig menő vá’aszt követeltek. Sok versenyző értékes pon­tokat vesztett el például az áthaladási elsőbbség' kérdését firtató ábrákon, Felismerni nz igazit Nehezítette a feladatot az is, hogy néhány esetben a sokat emlegetett udvariassá­gi szabályoknak kellett érvé­nyesülniük a megoldásban. Öt percnyi gondolkodási időt kaptak a résztvevők. Ezután ismét táblák követ­keztek. Ráadásul jól és rósz. szül rajzolt KRESZ-táblák. A versenyzők feladata volt megismerni a rosszat. Itt is sokan „bedőltek’’ a felad­ványnak. Végül 14 gépjármű megengedett sebességét kel. lett meghatározni lakott te­rületen kívül és belül. Min­den helyes válaszért egy jó pontot kaptak n versenyzők. Bábuk vagy gyalogosok? Utána az akadálypálya kö­vetkezett. a versenyzők egy­ségesen GAZ—69 AM típusú gépkocsival indultak, a pá­lyát bábuk, zászlók . nehezí­tették. Gyors hátrakapcsolá- sofc, keskeny kapuk, éles kanyarok tarkítot­ták a terepet. Tulaj­tarkították a terepet. Tulaj­donképpen itt dőlt el az el­sőbbség. Sok gépkocsivezető figyelmen kívül hagyta, hogy a közlekedésben nem a gyor­saság, hanem a biztonság a döntő. Elképzelni is rossz, hogy versenyen kívül és bá­buk helyett gyalogosokkal teletömött úton hajtottak volna így. Egy versenyző tu­dott csak minimális hiba­ponttal és a meghatározott időn belül végigmenni a pályán. Számára ez a „jó futam” az első díjat jelen­tette. Szegvári József, a szegedi építésüzem versenyzője nyer­te a táskarádiót. Kertész Jó­zsef Hajdúszoboszlóról má­sodik díjként egy Zorkij fényképezőgépet kapott. A Remington villanyborotva boldog tulajdonosa Hajdú Imre kardoskuti versenyző lett. A szolnokiak színeiben versenyző Kurucz Károly és Bíró Péter negyedik és ötö­dik helyezéssel filmfelvevőt, illetve zsebrádiót nyert. — ké — B. A. Érettségizett fiatalokat nyomdász szakmára felveszünk Nyomdai fényképésznek Kemigráfus-maratónak Kéziszedőnek » Magasnyomó gépmesternek. Jelentkezni lehet a Szolnoki Nyomda Vállalatnál. Szolnok, Május 1 u. 19. Takar mányok Ke ver ék ta kanná 11 vök, szemestakarmányok, korpák, dúsított takarmányok minden mennyi­ségijén készpénzért kaphatók, az egész megyében a Gahonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat raktáraiban, üzemeiben, üzleteiben és a föld­művesszövetkezeti boltokban Szolnok megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat A technikumok a szakközépiskolák. újtípusú képzést fuiUatn n&hóífoín Híva Oa islene Az ember, aki magával hordja ketrecét. Két kezével felemeli, a lábai túllógnak a rácson. Megy, de minden lé­pése korlátokba ütközik. Ez a kép jut eszébe az ember­nek Gauguinről, a festőről, aki a polinéziai Híva Oaról küldözgeti déltengeri színek­ben pompázó vásznait Eu­rópába. Képei meglepőek. A legegyszerűbb formákat, a primitívet, a minden civili­zációs fertőzéstől menteset keresi. Képei ma már millió­kat érnek. És Gauguinnek Hiva Oa-n nem volt pénze időtálló festékre. Lothar Kleine hangjátéka Gauguin hányatott életének utolsó napjait eleveníti fel. Az Európába vágyó, de pénz­telen, megrokkant festő előtt az alkoholgőzben megjelen­nek életének legfőbb momen­tumai, barátok, műértők, és a feleség. Amig a valóságos időben alig történik valami, lassan kibontakozik előttünk egy saját tehetsége rabságában őrlődő, boldogtalan ember alakja. A darab végig aktív fi­gyelmet kíván a hallgatótól, hiszen apró cserepekből kell összeállítani a mozaikszerű képet. De ez a „munka” iz­galmas és nem fárasztó. Pél­da a modern hang játék szer­kesztésének, már nem új, de ma is újszerűnek ható mód­szerére. Vadász Gyula, a darab ren­dezője, sajnos, nem találta meg minden vonatkozásban a megfelelő hangnemet. A hangjáték „hömpölygősebb” mint kellene, a téma és a szerkezet zaklatottabb fel­dolgozást diktálna. A fősze­replő Kállai Ferenc és a fes­tőtársat, Van Gogh-ot, alakí­tó öze Lajos vitája a játék legizgalmasabb pillanatait adja. Epeiosz, az ács Mostanában szinte minden hétre esik egy mitológiai tárgyú hangjáték. Az írók mondanivalójuk közlésére szívesen térnek vissza a rég­múlt időkhöz, talán épp mert valami időtlen, valami ál­talánosan emberit keresnek. De ha a kor és a téma ha­sonló is, más és más írói gondolat hordozója lehet. (Gondoljuk csak meg, hogy például Elektra történetét Sophoklés és Euripidés óta hányán dolgozták fel, O’Netil­től Sartre- ig, Bornemissza Pétertől Gyurkó Lászlóig.) Meglepő hangú játék Lendvai György évekkel ez­előtt megírt rádiódrámája. Rádiószínházi felújítása a 25 év magyar hangjátékai soro­zatban több szempontból is örvendetes. Közhelynek számít már azt mondani, egy történelmi darabról, hogy mai. De erre a játékra igazán ráillik. Lendvai minden mitologikus sejtelmességet lehántott a trójai háború hőseiről. Az a Akhillésze, Odüsszeusza na­gyon is hús-vér ember. De az elsősorban Epheiosz, a címszereplő, aki megutál­va a háborút falovat épít, melytől azt reméli, hogy meghozza a vérontás nélküli győzelmet. Szózat ez a darab, tiszta- szavú beszéd minden korok háborúi ellen, nagy drámai erővel. Barlay Gusztáv feszült hangulatú, jó ritmusú szi- nészvezetéssel biztosan tart­ja kezében a darabot. A kitűnő játékban olyan, ma már sajnos nem élő klasz- szikus hangokkal találkozha­tunk, mint Tímár Józsefé és Ladányi Ferencé. De mesteri alakítás a már művészete teljében levő Básti Lajosé és Ungvári Lászlóé is. A rádiójáték zenéjét Su­lyok Imre szerezte, őt in­kább a kor és a mitológiai téma ihlette, s nem a darab valóságos szelleme, így ze­néje nincs összhangban a drámával. — trömböczky —•

Next

/
Oldalképek
Tartalom