Szolnok Megyei Néplap, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-28 / 150. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. június 28. A jászberényi új könyvtárban Június elején adták át Jászberényben a régi zsidó templomból átalakított 52 ezer kötetes új könyvtárat. Képünkön a könyvtár homlokzata látható A felnőtt olvasók száma ezerkétszáznyolcvan A gyermekkönyvtárban az olvasáson és a kölcsönzésen túl játszhatnak is a gyerekek A belső terem CSELEDSORON, SUMMÁSNYOMON Ha nem tudnám, hogy nagyon sokan így érzk, nem merném leírni, mert szenvelgésnek tűnne, ilyenkor szem- érés idején nagyon is magyarázható erő vonz a besárguló táblák közé. így van ezzel mindenki, aki a dűlők között, a papsajtos árokpartokon hagyta a gyerekkorát. Híres színészbarátom, aki reggeltől késő estig megállás nélkül rohangál a színház, a filmgyár, a szinkron stúdió, a Bródy Sándor utca és a televízió között, széles örömmel újságolta a múlt vasárnap, hogy otthon volt a falujában és kaszált. „Még tudok kaszálni öregem, tudok. nem felejtettem el” — mondta. Ügy láttam, az öröm nemcsak annak szólt, hogy még bírja erővel... Magas beosztású közéleti vezetővel utaztam Debrecenbe. Az út mellett, Kisújszállás környékén, szénát kazlaz- tak. Sokáig erről beszélt, hogyan lesz szép sima, szélálló, esőcsurgató a kazal, hogy kell kifordítani a villát, amikor felcsapjuk a „szúrást”, _ vagyis, ami a villán van. K erestem valakit a derzsi gáti határban. Nyitott tenyér a táj, a dűlőutak az ütőerek. Jobbra Hákóczifalva, balra a csebri ér, messzibb keletnek, a héki határ, mögötte Mezőtúr. A Tisza dűnéin homokot szikráztat a nap. A legnagyobb domb, van vagy 15 méteres, a Beke Pál halma. Mögötte a kövér fekete földek. Rajtuk a nehéz évek emlékei. A nyomok még meg- vannaK: az öregek hajlottsá- gában, a rogyadozó béresházakban: fenn a dombon, a kripta kápolnában, és mellettük, a rég elkorhadt cselédkeresztek alatt. Ezek a Wodianer uradalom régi emlékei. A kriptakápolna neo-ro- mán, klasszicista kevarék. A kövei időtállóak, a napos oldal sizíürkefehér, mint a Notre-Dame. Fuerunt, Fölirat a bejárat fölött Vagyis: „Voltak”. Igen, voltak, de elvégzett felettük mindent az idő. A Wodianer bárók családi sírhelye ez a kápolna. A századfordulón még 12 ezer hold urai voltak, majd valameny- nyit lehasítottak belőle és 1903-ban 40 évre bérbeadták az uradalmat egy Geiger nevű embernek. Lejárt a bérlet, új gazda jött, új ispánokkal, botosokkal, de alig múlt egy év, igazságosabb szerződést kötöttek a Beke halma tövében is. A kápolnát sűrű akácerdő lombozza. Nehéz csapást találni fel a dombra. Látszik, nem igen vándorokat ide senkit a megindító kegyelet Töröm a bozótot, recseg a száraz avar, felverem a régi kukástanya, a béresházak kutyáit. Dühös csaholással rontanak rám. Látom, kiszalad egy nénike a béreskonyhából, a kezét a szeme elé teszi, úgy néz. Talán rosszul lát a napban. Néz, néz... Majd beszalad a másik konyhába. Onnan két asszony jön ki, meg egy tyúkaljnyi gyerek. Megütközve lesnek, mintha hazajáró lelket látnának a kripta mellett. A gyerekek szétszaladnak, végigkiabálják a hosszú cselédsort. Aki csak otthon volt, mindenki kiállt az eresz alá... Odamegyek hozzájuk, méregetnek. Nevetek magamban: na, pont ők néznek Wodianer leszármazottnak talán?... Megismerem Takács Ferenc bátyámat, meg Cserne nénémet. Majd 25 éve láttam utoljára, talán egy UFOSZ gyűlésen, amikor a földet osztották, ahogy ezt még most is emlegetik errefelé: „amikor a Geigert karóztuk”. Kettőjükkel találkoztam most is a régi cselédemberek közül. Még mindig itt laknak a régi béresházban. Renováltatni kellene ezt a házsort, legalább is az egyiket és meghagyni mutatóba messzi generációknak, hogy lássák miből merít *.t szenvedélyt Ady a Grófi szérűn megírásához, és hol pusztított a József Attila énekelte ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál, és hol gyűlölték meg a ciberelevest Móricz Kis Jánosai. A zsalus ajtók a hosszú, sötét közös konyhába nyílnak. Még a gzabaátűzhely nyoma is meg van, de már zománcos sparheltokon főznek. Jobbra, balra két-két ajtó nyílik: a szoba. Egy közös konyhában négy család főzött, melegedett, a szobában négyen— öten, vagy éppen tizenhármán laktak, amennyien voltak. A cselédházzal szemben, a kápolna mellett, egy kisebb dombon az ispán háza. (Ma iskola.) Az ablakokból végiglátni a száz méternyi cselédsoron. Nyáron 2 órakor volt az ébresztő, télen 3-kor. Zörgetett, kiabált a béresgazda. Az ispán végiglátott a szobájából az ablakon. Ahol nem égett a lámpa, ott nem kelte fel időben. Oda már ment is a fullajtár: „kászolódjon már kend, miért kapja a kommen, ciót.” Évente 16 mázsa búzát, 4 mázsa árpát és fertályonként (három hónap egy fertály) 50 pengő fertálypénzt fizetett az uraság. Minden egészrészes kapott egy hold kukoricaföldet, 24 kiló szalonnát, 20 kiló sőt és „lakást”. Ehhez évente egy hátaskas lótrágyát, hogy szépen el lehessen simítani a földjét. Az írás szerint orvos is járt a cselédembernek, de erre a legvégsőkig azt mondták, hogy „mindenfajta nyámnyila nya- vajáért nem fogunk be, nem abajgatjuk az orvost”. De volt a tanyában mindentudó asszony, vagyis kuruzsló. Két tojásért, egy szakajtó búzáért vagy egy köcsög sóért mindenre mondott orvosságot. Nem akartam megszégyeníteni ezeket az öregembereket, régi cselédeket, hogy megkérdezzem, kit hányszor csaptak meg. A megcsapás ebben az uradalomban is természetes volt, még a harmincas években is. A tanyában jegyezték, kit hányszor csaptak meg, hogy és mivel. A pofont katonaviselt korig adták, a meglett embernek már inkább csak a tarkóütés, a nyakoncsapás dukált, ha „feleselt” vagy „trehánykodott”, azaz nem dolgozott az ispán, a segédtiszt kedvére. Ez kijárt mindenkinek, amíg vénnek nem számított vagyis 55—60 éves korig A leventekorúaknak, meg a kisebbeknek egyformán jogos volt a bot, a pofon, a nadrágszíj. A legnag^pbb szégyennek számított, ha „megmukkant” ilyenkor a béres. Ügy mondták: „A cseléd csak akkor mukkanjon, amikor a lélek megy ki belőle”. Ax isten házában, fent a dombon volt a vallató szoba. Akinek sok volt a rovásán, ide hívták fel a csendőrök, akik mindennap „kerültek” erre egyet. Cserne né- ném elmondta, őt egyszer azért hivatta fel a Veres csendőr, mert feleselt a gazdatiszttel. Ilyenkor Péter Pál táján a derzsi határba is megjöttek az aratóbandák. Még télidőben összeálltak, felírta őket pepita kis noteszébe a bandagazda. A bandagazdák nincstelen de tekintélyes emberek voltak, akikkel még az ispán is A moszkvai Kreml területén már régóta folynak régészeti kutatások, s az Usz- penszkij székesegyház alatt XIII—XIV. századi templomok maradványait, építészeti díszítésül szolgáló kőfarag- ványokat és nagy sírmezőt szóbaállt. Egy tiszta bandában huszonöt kaszás volt és mindnek egy marokszedője. De ezt már a kaszás állította. A gazos bandában harmincán voltak. A bandákat meg kellett szentesíttetni az ispánnal. Akit az kihagyott, az vehette a hátára a kaszát, arra az évre élet nélkül maradt. A bandában „nagyhangúak” nem kellettek, csak „jó dolgos magyar emberek”. Ez volt a mindenkori ispánok mondóké ja A bandák kilencedért, tizedért, sőt rosszabb években tizenegyedért arattak. Ehhez járt még egy hold harmados ^ukorica (a termés kétharmad része az uraságé volt) és négy kiló szalonna. Egy nyáron nyolc—tíz mázsa búzát lehetett keresni, de ebből másfél, két mázsa a marokszedőé volt. Emellé kapott egy aratószandált, egy delinkendcit, meg kosztot. Az aratóbandák a környező falvakból verbuválódtak, de esténként se jártak haza. A kazlak tövében aludtak. Az éjfél jelentette ekkor az estét, a hajnal a reggelt. A szérűnkért már nincs meg. Hereföld van a helyén. Tilosba szabadult kis- csikó nyargalászik a volt asz- tagok nyomán. A kert akácosa megnőtt. Ott mosdottak esténként a toklászpor lepte marokszedők,' a csörgőskor- sókból állott csordavizzel. Mosdani csak azt a vizet szabad volt használni, a vályúból, amit a jószág otthagyott. Kevés vizet adott már Péter Pál táján a kút, kellett az igásbarmoknak, a teheneknek. Felmegyek a Beke-halomra, végiglátok a tenyői úton. Élről jöttek kapálásra a sum- mások. Elég szegény ember élt ezen a vidéken is, de máshol még több. Jöttek a Felvidékről, Borsodból, a Nyírségből. A jószágokat ilyenkor már régen kicsapták, bealmoztak hát a helyükre a summásoknák. A lányok és a legénye^ külön istállóban laktak, a családok közösen vackoltak le. „Ember, asszony, gyerek, egy isten teremtménye”. A summások kukoricát kapáltak, krumplit töltöttek, répát egyeltek. Havonként kapták a juttatást. Hat pengőt, az egész részesek egy mázsa búzát, 15 kiló lisztet, 3 kiló szalonnát, két kiló babot, 10 kiló krumplit, 2 kiló füstölt húst. Látástól vaku- lásig dolgoztak. Az asszonyok korábban kiállhattak, mentek főzni, mosni. A gyerekek nap közben a föld végén voltak, a kicsik, a még „értetlenek” gödrökben az apjuk kabátján, hogy el ne mászkáljanak. Végigjárom a volt cseléd- sort- Az asszonyok most is főznek, a férfiak a tsz-ben dolgoznak, vagy naponta Szolnokra motorozgatnak, be a gyárakba. Takács Ferenc bátyám is siet, megy vissza a Vörös Mezőbe, cseresznyét szedni. Csak hazaugrott megetetni. * tsxrevesxem, hogy fenn hagytam a jegyzettömbömet a kápolnánál. Egy csapatnyi gyerek felkísér a dombra. Lesik a toliamat, ahogy írom: Fuerunt. Tudjátok-e ez mit jelent? Nem tudják. Magya- rázgatom nekik, az egyik rám figyel, a másik nem, aztán elnyargalnak játszani... Tiszai Lajos találtak. Több mint 800 évvel ezelőtt Moszkva mindössze 28 hektár területet foglalt el (most 87 500 hektár területen fekszik) és a Kreml mostani területére épült. A Kreml tehát a város legrégibb rőszs. Tehetetlenség Egy levél (csak a lényegét idézve): Legalább ezerötszá- zan voltunk vasárnap a cserkei strandon. Megszámoltuk, négy, vagy öt helyen lehet sört kapni. Két helyen meleg ételt. Több pavilonban lápgost, fagylaltot, külön ízléses bódéban bort. poharazva. Mindenkinek dicséret ezért, akit illet. De szerettünk volna újságot js venni. Az nem sikerült. Erre nem gondol senki? Egy telefon: (a megyei kórház egyik betegétől) Talán maguk el tudják intézni, nagyon kérjük, tegyenek valamit Nem jutunk újsághoz. Ma késő délután erre járt ugyan egy újságos, de csak néhány képeslap volt nála. Mondtuk, hozzon napilapot is, azt mondta, nem kap eleget. Meg, hogy többet nem is nagyon mer kérni, mert ha megmarad, őt büntetik. Valami remitendát emlegetett, amiért levonás jár. Mi nem tudjuk, mi a csoda lehet az. de én a régi világban is feküdtem — sajnos — kórházban. Efv kőszegi szanatóriumban. soksok kilométerre a várostól. Még ott is volt minden reggel újság. Nem hiszem, hogy ezt nem lehet nálunk, a szocializmus huszonötödik esztendejében elintézni... Nem lehet... Kedves levélíró és telefonáló! És minden kedves olvasónk! Évek óta kérjük a postát (Magyarországon a posta monopóliuma a lapterjesztés). hogy szervezze meg a kórházak lapellátását. Minden évben kérjük, hogy a strandokra is vigyenek lapokat. Sajnos, nem megy. Mi, akik azt szeretnénk, ha az általunk szerkesztett újságot minél többen olvashatnák, nem tehetünk mást, újból a postát kérjük. Szervezzék meg mar végre úgy, hogy ne kelljen az olvasónak könyörögni, ha újsághoz akar jutni. Értjük már meg végre valamennyien. akiknek ehhez köze van:/ Magyarországon az élet dolgairól való tájékozódás min. den állampolgárnak elidegeníthetetlen joga. S ha e jogával élve. újsághoz akar jutni, ezt az igényét mindenütt ki kell szolgálni — lakásán, strandon, vendéglőben, kórházban, vonaton — az erre hivatott szervnek. Mintahogyan az már régen volt Magyarországon és van jelenleg is az egész világon. Ugorjuk már át egyszer a saját árnyékunkat, szűnjék meg az a tehetetlenség, amivel évről évre e kérdéseket illetően találkozunk. Hadárparadicsom A Balatonon nyáron a kevésbé zajosabb hel- ken tanyáznak a víziszárnyasok. Helyük nyugalmának és biztonságának fenntartására nemrég védett területté nyilvánították a tó nyugati — Fenékpuszta környéki — sávját. A parti madarak, amelyek nem vízen ütnek tanyát, az utóbbi időkben meglepő helyeken választják ki fészkelő helyüket. Siófokon az egyik üzlet neonreklámjának „O” betűjében rendezett be kényelmes fészket egy veréb család. A balatonfüredi vasútállomás kijáratának mennyezetéhez rögzített fénycsöveit építették körbe a fecskék a korszerű világításé fecsketanyán — megfigyelők szerint — nyaranta többszáz fióka lét nap, illetve „neonvilágot”. Balatonföldváron az egyik üdülőhá^ vízpartra nyúló társalgójának eresze alatt csaknem kétszáz fecskecsalád épített fészket. — Több Veszprém megyei községben a televízió-antennákat választották tartózkodási helyül a gólyák. Veszprémben, a külső-pályaudvarhoz közeli erdészlakások egyikében még a tél hidege elől menedéket keresve, a leveles ládába költözött egy cinkecsalád, de a ..főbérletet” azóta nem hajlandó elhagyni A veszprémi vár egyik lakásában a hálószoba csillárján ütötték ta^ nyát a fecskék, $ A Kreml Moszkva legrégibb része
