Szolnok Megyei Néplap, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-26 / 148. szám

1970. június 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Búrrá vakáció ! Az úttörőház a strandra költözik Ingyenes ú sző t an föl y a in o k Nyolcvan fillér a belépődíj Sport minden mennyiségben Amióta befejeződött a tan­év. reggelenként már 7—8 óra körül vakációzó diákok­kal népesülnek be a szolno­ki strandok. Azok a gyere­kek, akik a városban töltik a szünidőt, vagy annak egy részét. nem is találhatnak kellemesebb környezetet a kánikula idején. Nem vélet­len, hogy az úttörőház és a napközis táborok két hónap­ra kiköltöznek az uszodákba. A szolnoki Tisza Antal úttö­rőház július 1-től kezdi meg szünidei programját a Tisza- ligeti, a MÁV és a Damja­nich strandokon. Szombat és A kisdobosok részére pél­dául a megyei gyermekkönyv­tár szervezésében minden hétfőn mesedélelőtt lesz, a nagyobbaknak ,,Legkedvesebb versem” és a „Legkedvesebb könyvem” címmel könyvtári foglalkozásokat tartanak. — Aszódi Éva. Gergely Márta, Gál Pál írók, valamint Bok­ros László festőművész rész­vételével író-olvasó, illetve művész, úttörő találkozók lesznek. Ugyancsak a kisdo­bosoknak baba szépségver­senyt, kugli versenyt, rajz­versenyt, tréfás vetélkedőt, mulatságos bábműsort ren­deznek. Üzemlátogatásra, fő­zéssel egybekötött gyalogtú­rára is elviszik a pajtásokat. A hulladékgyűjtés a nyári szünidőben sem szünetel. Az otthon feleslegessé vált újsá­gokat az úttörőházban, vagy a strandokon a rendelkezésük­re bocsátott helyiségekbe vi­hetik be a pajtások, a papír­ért járó pénzt természetesen rájuk költik, kirándulásokat. vasárnap kivételével a hét minden napján reggel 9-től délután 5-ig a város úttörői­nek rendelkezésére áll a Ti­sza-ligeti campingház és a MÁV strandon két klubszo­ba is. A kötetlen foglalkozá­sokhoz a pajtások ingyen kölcsönözhetnek asztalitenisz ütőket és labdát, tollaslabda felszereléseket, felfújható — nagy labdákat, társasjátéko­kat, sakkot, ugróköteleket, folyóiratokat. A kötetlen játékokon kívül délelőttönként 9—11-ig kötött foglalkozásokat is tartanak majd. városnézést szerveznek belő­le. A megyei rendőrfőkapi- tányság közlekedésrendészeti osztályáról is felkeresik majd a strandoló gyerekeket. — Hogy el ne felejtsék az év­közben tanult KRESZ isme­reteket „Én is szabályosan akarok közlekedni” címmel játékos vetélkedőn elevenítik fel a fontos tudnivalókat. A szokáshoz híven a legjobban felelők jutalmazása nem ma­rad el. Kedvezményes belépőjegy Már tavaly is nagy érdek­lődés mutatkozott az úttörő­ház költségén szervezett in­gyenes úszótanfolyamok iránt, amelyeken úszómeste­rek tanítják hét éves kortól úszni a gyerekeket és rend­szeresen foglalkoznak a ha­ladókkal is. A kezdőknek — szombat kivételével minden­nap 9-től 12-ig, a haladók­nak délután 3-tól 4-ig tart az oktatás. Az úszógyerekekre pedagógusok vigyáznak. A Damjanich és a Tisza-ligeti strandot kedvezményes áron: 80 fillérért látogathatják az úttörők. Arra szeretnénk fel­hívni a figyelmüket, csak egy forint 60 filléres belépője­gyek vannak, ezért egy je­gyet ketten vegyenek meg. Az úszáson kívül sokféle sportolási lehetőséget bizto­sítanak még a gyerekeknek. A Ságvári körúti általános iskola tornatermében kedden és pénteken délután 3-tól 5-ig kosárlabda játék, a Kilián Gyógy Repülő Műszaki Főis­kola növendékeinek patroná- lásával három alkalommal labdarúgó meccs lesz. Az MHSZ lőtéren légpuska lö­vészversenyre jelentkezhet­nek az érdeklődők, a jármű­javító KISZ bizottsága pe­dig a MÁV strandon röplab­da mérkőzéseket szervez. Rossz időben az űttörőházban Egész nyáron működnek az úttörőház szakkörei is. A rá­diósok az MHSZ székházban, a subakészítők a MÁV stran­don kaptak helyet. A vasutas szakkör tagjai közül vasárna­ponként négy pajtás az úttö- rővasútnál teljesít szolgála­tot. Aki olvasni akar, kedd­től péntekig a megyei gyer­mekkönyvtárból kölcsönözhet könyvet. Rossz idő esetén az úttörő­ház játéktermében délelőtt 9 órától délután 5-ig tartanak foglalkozásokat, filmvetítése­ket a pajtásoknak. H. M. Mesedélelőtt, báb-műsor, KRESZ vetélkedő NOMÁDOK A TISZÁN Áció, káció, akáció, vaká­ció — írták a fekete táblák­ra, városban, faluban, sok ezer iskolában, örömtől ra­gyogó arcú diákok. Aztán már ezt is letörölték a szü­A recept ennyi: Végy egy baráti társaságot, tégy hoz­zá némi tőkét, semmiképp sem többet, mint egy SZOT- üdülés ára, szerezz kölcsön egy sátrat, vagy ha nincs, az alkalmi boltokban olcsón kapható viaszkos vászonból szabjál magadnak egyet, menj el a rendőrségre, tedd le a vízijártassági vizsgát és vágj neki, amint az árvíz levonult. A Tiszán és a ki­Tavaly is elmentünk szo­kásos júniusi túránkra ba­rátommal, Tomival. Valójá­ban nem is igazi csónaktúra ez, hanem inkább afféle ti­szai szemlélődés, mivel csak lecsurgunk Tokajtól Szolno­kig. Tavalyi túránkon Tisza- csege alatt vagy öt kilomé­terrel egy gyönyörű part­részleten táboroztunk le. A fűzfák alatt felütöttük sát­runkat és irigy szemmel né­zegettük tölünk harminc mé­terre, a „valódi”, az „igazi” nádfedelű, vízparti házat. Egy idő múlva, mivel elfo­gyott a vizünk, bekopog­tunk. Marcona, cserzett bő­rű bácsi jelent meg az aj­tóban. Köszöntünk tisztes­séggel és megkértük, hadd töltsük meg kulacsainkat. Az öreg csak nézett egy-két per­cig, aztán megszólalt: La­kos György vagyok. Bemu­tatkoztunk mi is, látva, hogy még a vízparton is létezik etikett. Erre megszólalt: Van itt víz bőven, vegyenek. Mi közöm van nekem ahhoz. Mi csak néztünk körbe, hol van az a sok víz, de nem láttunk sehol. Az öreg megvonta a vállát, visszaballagott a kunyhóba. Tanakodtunk vagy tíz percig, majd bekopog­tunk újra. Ismét előadtuk a net eleji nagytakarítást tartó pedellusok. A fekete táblák magányos, szigorú mosollyal várják az ablakon becsillanó napfény jeladásait a nyár­ban boldogan lubickoló ne­bulókról. sebb folyókon van csónak bőven, csak el kell kérni a vállalattól, vagy egy kis rá­beszéléssel és némi kész­pénzzel kölcsönözni kell egy halászembertől, vagy bárki­től, aki a víz mellett lakik. További módszertani is­mertetőt úgy gondolom fe­lesleges tartanom, mivel a megoldást úgy is mindenki saját lehetőségei és termé­szete szerint találja meg. kérésünket. Az öreg megint megvonta a vállát s vissza­ballagott a kunyhóba. Előtte még jelentőségteljesen rá­mutatott a Tiszára. Rövid pár percen belül kapcsol­tam. Hát igen. Mi szeren­csétlen városlakók nem tud­juk ésszel felfogni a termé­szet igazi áldásait. Ügy déltájban megint el­sétáltunk az öreg kunyhója felé. Kint ült a ház előtt és egy hatalmas halat pucolt. Rácsodálkoztunk. A potyka volt vagy tiz kiló. Ezt itt tet­szett fogni? —: kérdeztük. Az öreg ránknézett, de még vá­laszra sem méltatott. Nos, úgy látszik itt biztosan van hal bőven. Ha az öreg tud fogni akkor mi is. Visszabal­lagtunk a partra, elővettük botjainkat, és nekiültünk. Vagy négy-öt órai ücsörgés után, amikor rájöttünk, hogy itt minket még egy szardínia sem méltat figyelemre, kezd­tünk elkedvetlenedni. Az öreg biztosan látta, hogy ló­gatjuk a zsineget a vízbe és magában jókorákat nevethe­tett rajtunk. Tomi felfedezte, hogy az udvaron, a kis dé­zsában még egy ponyt úsz­kál. Tisztelettel megkérdezte az öreget: nem adná-e el? Mert hát nekünk kezdőknek még nem megy a halászat. Az öreg elnézett a fejünk felett, aztán valami olyas­mit mormogott, hogy annyi hal van a folyóban, mint a szemét. A kisördög és a ponty Késő délután beporoszkál- tunk a faluba. Bevásárol­tunk mindent, de Tomit nem hagyta nyugodni az ör­dög. Vegyünk egy ponytyot, rágta a fülemet. Hazavisz- szük, ráakasztjuk a horogra és elmasírozunk az öreg előtt. Mutassuk meg, — mondta — hogy mi sem akármilyen víziemberek va­gyunk. Háborgott ugyan az igazságérzetem, de a kisör­dög engem sem hagyott nyu­godni. Hót jó, vegyünk egy pontyot. Megenni sem lesz rossz. Elmentünk a szövet­kezeti boltba. Nem tudunk adni kérem — mondta az el- adó — a morcos öregember, a Lakos Gyuri bácsi is le­harapná a fejemet. Már csak kettő van és ő pont ennyit visz el hetente kétszer. Jókedv a köbön Egy percre elhűlünk, az­tán kirobbant belőlünk a ne­vetés. És tessék mondani, mindig itt vett halat? — kérdeztük. Hát persze — hangzott a válasz — hol is venne? Nagy botrány lenne, ha egyszer nem tennénk el neki. Nagy ember az öreg. Mi a foglalkozása? — kér­deztem visszafojtott nevetés­sel. A tájmúzeumnak volt az őre a városban, amíg nem nyugdíjazták. Sokat kell ám tudni ahhoz a tájról és az emberekről. Megköszöntünk szépen mindent. Hónunk alá vettük az eleséget és zakatoló jó­kedvvel csúszkáltunk a fo­lyó felé. Mi sem vagyunk ám akármilyen vízi embe­rek. Hát ennyit a nomád élet szépségeiről. Őszintén aján­lom mindenkinek. H. L. Nomád motion szép az élet Ketten a Tiszán Erről jut eszembe... A Szegedi Szabadtéri Játé­kok színpadán az idén bemu­tatják Mascagni Paraszabe- csület-ét. Egykoron 1935-ben a Hont Ferenc féle játékok időszakában is színre került a Dóm téren az opera, Pietro Mascagni, a szerző vezényel­te az est két egyfelvonásosát. Ekkor történt — mesélik — hogy a Mester a szünetben elszaladt meginni egy mok­kát. (A büfékben hazánkban még nem lehetett duplát kap­ni.) Jött is vissz., sietve, de a színészbejárónál a város díszegyenruhás hajdúja állta útját. (A szünetben mindvé­gig a díszpáholyhoz vezető feljárónál őrködött a nagyba­juszé bácsi, most a hátsó ka­puhoz húzódott.) Már csend volt a téren, sötétség, de a zenekar még mozdulatlan. A karmester a kapuban idegeskedett, a városi hajdú pedig ingatta fejét: — Itt kérem, szó sem le­hessen idegennek bemenni... Az azúrkék égbolt alól Sze­gedre látogató Mester — egyetlen szót sem tudván ma­gyarul — kétségbeesve ismé­telgette nevét: — Io sono Mascagni, Mas­cagni, Mascagni... Mire az öreg teljes bizton­sággal: — Hát mászkányi, azt meg éppenséggel nem lehet... <CS) Szerelem, kontra egyetem 1 ,,Szerettük egymást,, ösz- szeházasodtunk. Ezzel kez­dődtek életünk legnagyobb problémái..,” Fiatal egyetemista há­zaspár. Vidékiek, A fele­ség a Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem hallgatója, a férj a Vülamosenergiaipa- ri Főiskolán diák, ,, Azelőtt kollégiumban laktunk, Utána? Hol itt, hol ott könyörögtünk szál­lásért, Rektori utasítás, hogy a más-más felsőok­tatási intézményekben ta­nuló házaspároknak nem adhatnak diákszállást. Al­bérlet? Hol kap ma egy ,fiatal házaspár lakást... Lakást!? Egy rozoga épü­letben akárcsak egy kis szobát... Mindenütt csak visszautasítás. ,,Szül egy gyereket és nem tudom kirakni a pereputtyával!” „Majd nekiüli mosni, főz­ni, takarítani... 1200-ért nálam nem fordítják föl a lakást!’’ Mikor már hetek óta nem volt hol laknunk, na­gyon elkeseredtünk. Végül aztán egy rokon fogadott be nyolc hónapra bennün­ket. Most vizsgaidőszak van — költöznünk kell. Hogy hol fogunk tanulni, azt a jó ég se tudja. A választék: n könyvtár, vagy a, Duna-part. Olyan el­képzelhetetlenül nagy az igényünk? Egy 3x3 kis szoba, amit kulcsra lehet zárni...” A fiatal házaspár pél­dája korántsem egyedi. Az. ország egyetemi városai­ban diákházaspárok százai élnek külön, vagy nehéz kö. rülmények között együtt s nem akad szerv, amelyik érdemben vetné fel a meg­oldás lehetőségét. Pedig nem is kellene példákért messze menni: Lengyelor­szágtól a Szovjetunióig, Jugoszláviától Bulgáriáig minden baráti országban megoldották már ezt a kérdést. Nálunk talán a legtöbb az, hogy az egye­temi érdekvédelmi bizott­ságok próbálgatnak megfe­lelő albérletet keresni — a dolog jellege miatt in­kább kevesebb, mint több sikerrel. A felelősség nem kis részben az egyetemi KISZ-szervezeteké. Miért nem képesek arra, hogy együttműködve, a tagjaik között található ..félházas­párok” érdekeit képviselve akár kollégiumi ellátást, akár más lehetőséget har­coljanak ki a rászorulók­nak? Egyelőre csak a kibú­vóknál, a visszakérdezés­nél tartunk. ,,Az egyetem nem népjóléti intézmény. Aki jelentkezik, gondolja meg mit vállal...” Miért házasodtak össze minden anyagi alap nélkül...? ,,Honnan szerezzünk la­kást, mikor még a sok­gyerekes családoknak sem mindig jut?” Az anyagi eszközök kor­látozottak, ez kétségte­len. — Annyira azon­ban nem, hogy kellő ösz- szelooással és jószándék­kal legalább enyhíteni ne t'idírnk a lenrns--abb kö­rülmények között élők helyzetén..! — B — A tömegkommunikációs eszközök, a nyár és az ifjúság A téma mindig időszerű, nem véletlen, hogy az V. Ne­velésügyi Kongresszus tézi­sei között is szerepel. A szünidő azonban különösen aktuálissá teszi, hiszen a nyári két hónap alatt az is­kola szerepe nagy mérték­ben csökken az ifjúságra ha­tó nevelési tényezők rend­szerében, s annak egy részét a tömegkommunikációs esz­közök veszik át. A megnö­vekedett szabadidő lehetővé teszi, hogy a fiatalok sok­kal többet olvassanak, rá­diózzanak, több időt töltse­nek moziban és a tévé kép­ernyője előtt. A tömegkommunikációs eszközök általános elterjedt­ségéről készített statisztikák közismertek. Évi átlagban a fiatalok az idősebb korosz­tályokkal azonos mértékben hallgatják a rádiót, olvassák a sajtót. A televíziót valami­vel hosszabb ideig nézik, a mozik látogatói pedig nagy többségben közülük kerülnek ki. A nyári hónapokban a tömegkommunikációs eszkö­zök minden fajtájának igénybevételénél növekszik a fiatalok aránya. Ez a növe­kedés azonban nem azonos mértékű, és különösen a fia­talokra gyakorolt hatása kü­lönböző. A nyáron meanöve­kedett szabadidő legke­vésbé a napi sajtó olvasásá­ban okoz változást. A csalá­doknál ugyanis az előfize­tett lapok száma nem növek­szik a nyári hónapokban, s ezek elolvasása átlagosan ugyanannyi időt vesz igény­be, mint az év többi részé­ben. Csak a fiataloknak egy kisebb része használja fel az időt arra, hogy könyvtárak­ban a napi, vagy heti sajtó olvasására több időt fordít­son. A mozikban nyáron szem­mel láthatóan megnövekszik az iskoláskorú fiatalok ará­nya. A mozi elsősorban tár­sas szórakozás. Az előadások kötött száma és bizonyos nyáron is érvényben lévő ti­lalmak miatt (például a ké­sői előadásokra vonatkozóan) itt sem mutatkozik egészen tiszta kép. A filmek egy ré­szének megtekintése ugyan­akkor bizonyos korhatárhoz van kötve. Ez is akadályoz­za a fiatalokat, hogy szó­rakozási igényeiket a mozi révén teljesen szabadon ki­elégítsék. A rádióhallgatás­ban ilyen akadály nincs. A rádiózással töltött idő nyá­ron ugrásszerűen meg is nö­vekszik. A fiatalok igen nagy része szinte állandóan hall­gatja a rádiót, utcán, stran­don, utazás közben is. Ez a fajta rádiózás azonban nem ad teljes értékű hatásokat. A rádióhallgatás pszicholó­giájával foglalkozó szakem­berek már nálunk is jó év­tizede felfigyeltek arra, hogy az állandóan bekapcsolt ké­szülék nem közvetít teljes értékű információt. Igen gyakran csak az úgyneve­zett hangkulissza szerepét játssza. Különösen a tévé nagyobb mérvű térhódítása óta a rádióhallgatók tábora két — elég élesen megkü­lönböztethető — részre osz­lik. Az elsőbe azok tartoznak akik a műsort csak a már említett hangkulisszaként használják. Ezek főleg zenét hallgat­nak, de mellette mást is csi­nálnak. Olvasnak, dolgoznak, beszélgetnek. A fiatalok túl­nyomó többsége ide tartozik. A televízió fokozatos térhódítása részben a szóra­kozás, kikapcsolódás egyéb formáinak rovására történt. A rendszeres televíziónézők kevesebbet hallgatnak tuda­tosan rádiót és ritkábban mennek moziba. Megnöveke­dett szabadidejük egy részét a fiatalok is a képernyő előtt töltik. Ez önmagában nem baj, hiszen a televízió igen fontos szerepet tölt be a mű­veltség terjesztésében. Ha azonban a televíziózás a sza­badidő nagyrészét leköti, ak­kor már jelentkezhetnek bi­zonyos nem kívánatos követ­kezmények. Az egészséges fiatalok nem válnak a tévé rabjaivá. Minél értelmeseb­bek, minél kritikusabb szem­mel tudják kiválasztani az őket leginkább érdeklő mű­sorszámot, egy bizonyos ha­tárig, annál kevesebb időt töltenek a képernyő előtt. A szellemi színvonal mellett al­kati tulajdonságok is befo­lyásolják a fiatalokat abban, hogy mennyi időt fordítanak a tévé nézésére. A bizonyta­lan, magára maradt, vissza­húzódó fiatal sokkal köny- nyebben a tévé rabja mivel nehezen találja meg a kap­csolatot társaival, (különö­sen ha ez a kapcsolat az is­kolában is csak formális, fe­lületes volt), és a televízió a társaság pótlására szolgál az életében. Pedig a fiatalok többsé­gének társaság iránti igénye, különösen nyáron, amikor egyéb elfoglaltság híján van­nak, sokkal nagyobb, mint a felnőtteké. A felnőtt a napi munka után sokszor éppen akkor pihen, ha egyedül van, ha ilyen módon keres kikap­csolódást. A nyári szünet a testi és szellemi kikapcsolódás, pihenés ideje a fiatalok szá­mára. A pihenés természete­sen nem azonos a restséggel. A fiatalok akkor pihennek igazán, ha a megfelelő, szá­mukra kellemes fizikai igénybevétel mellett (stran­dolás, kirándulás, sport, vagy éppen könnyű fizikai mun­ka) megtalálják a kellő szel­lemi elfoglaltságot is. Ehhez a tömegkommunikációs esz­közök egész sora nyújt lehe­tőséget. Ezeknek a lehetősé­geknek a teljes mellőzése éppen olyan hiba, mint a szenvedélyig menő túlzásba vitele. A helyes arányok ki­alakítása minden fiatal szá­mára a szünidő hasznos, ér­telmes eltöltésének alapvető feltétele. B. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom