Szolnok Megyei Néplap, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-25 / 147. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. Június 25. Nincs béke Koreában Á termelés ösztönzői A Jász Pódium mérlege A szolnoki Árkád példájá­ra az elmúlt év őszén a jász­berényi Pannónia bár haj­lékot adott a Jász Pódium­nak. A tizenhárom előadásból álló sorozat igen népszerű Jászberényben, egyes kiugró sikerű műsoraira már jóelő- re minden jegy elkelt. Al­kalmanként átlagosan száz­húsz nézője volt egy-egy műsornak. A szolnoki pódium után a megye második legnagyobb városában is „gyökeret vert” az egyre terjedő, igen nép­szerű műfaj, ahogy kevésbé pontos kifejezéssel mondják, az egyszemélyes színház. Nálunk egyelőre még sokkal inkább a lírai és prózai al­kotások művészi tolmácsolá­sáról beszélhetünk. Az elő­adóművészek — rendszerint egy-egy életművet mutatnak be — Berek Kati és Keres Emil József Attila estje. — vagy egy adott tematikus gondolatkört fejtenek ki: Csernus Mariann és Mensáros László XX. század műsora, stb. A Jász Pódium sikerének annál is inkább örülhetünk, mert bizony Jászberény szín­házi élete — a Déryné Szín­ház és más tájoló színházak minden jó törekvése ellenére is — elég szegényes. A meg­felelő színházi előadások tar­tására alkalmas helyiség hiá­nya gátolja a nagyobbszabá- sú színházi bemutatókat. — Így a Jász Pódium a város kulturális életének egyik leg- rangosabb fóruma. Fellépett s Pannónia bár­ban — az említetteken kívül —, Margittai Ági, Sándor György, Hacki Tamás és együttese, a Bajtala trió és több más neves előadómű­vész. A Lehel klubban pedig az irodalmi színpad Lenin oratóriumát rendezték meg. Az elmúlt szezon tapasz­talatai alapján a következő színházi évadban újabb elő­adássorozat rendezését ter­vezik. H úsz esztendővel ez­előtt, 1950. június 25- ének hajnalán a 38. szélességi fok teljes hosszá­ban megdördültek az ágyúk; rohamra indultak Dél-Korea felől az agresszióg csapatok a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság meghódítására. Megkezdődött a második vi­lágháború utáni időszak egyik legvéresebb háborúja, a világimperializmus nagy kísérlete a történelem visz- szaforgatására. Az első hul­lámban Washington sugal- mazására — csak a délkoreai csapatok indítottak táma­dást. Mint egy jeladásra azonnal működésbe lendült az imperializmus teljes ag- ressziós gépezete: az ENSZ nevében törvénytelen mó­don szentesített határozattal 16 kapitalista ország küldte el katonáit a népi Korea le­igázására. A koreaiakra a háború mérhetetlen szenve­dést zúdított: száz és száz­ezrek pusztultak el, városok dőltek romba, milliók vál­tak hajléktalanokká. A Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaság területén hat­százezer lakóházat, ötezer is­kolát. ezer kórházat, 8700 ipari létesítményt romboltak le a támadók. A hivatalos washingtoni indok így hang­zott: „Meg kell állítani a kommunizmus előretörését”. A valóságos cél pedig az volt, hogy a népellenes és elnyomó Li Szín Man-rend- szert és ami vele egyet je­lentett: az Egyesült Államok katonai hatalmát előbbre vi­gyék a 38. szélességi foktól a népi Koreát Kínától el­választó Jalu-folyóig, vagy ha lehet, azon is túl. A háború azonban, ame­lyet húsz esztendeje roban- tottak ki a KNDK ellen, nem hozott győzelmet az agresz- szomak: a támadók céljaik­ból semmit sem tudtak meg­valósítani. Minden erőfeszí­tésük megtört Észa-Korea népének hősiességén, s a szo­cializmus erőinek nemzetközi szolidaritásán, összefogásán. Egyetlen négyzetméternyi te­rületet sem nyerhettek. S Truman elnök, akinek nevé­hez ezek a szörnyűséges ese­mények fűződtek, megbu­kott az amerikai elnökvá­lasztáson. S az az elnökje­lölt — Eisenhower tábornok vonulhatott be a Fehér Ház­ba, aki békét ígért Koreá­ban. A realitások kényszerí­tették ki a fegyverszünet megkötését 1953. július 27- én, ott, a híressé vált pan- mindzsoni sátorban. N emsokára már annak is tizenhét esztendeje lesz, hogy a fegyver- szünetet aláírták, de ennek ellenére ma sem honol béke Koreában. A demarkációs vonal által kettévágott pan- mindzsoni tárgyalóasztalnál állandóan szó esik a dél-ko­reai provokációkról, fegyve­res kihívásokról. Hivatalos adatok szerint a fegyverszü­net megkötésének napjától csupán 1968 júniusági az amerikai és a délkoreai ka­tonák 59 100 esetben szegték meg a fegyverszüneti egyez­ményt. Az amerikaiak 1955 óta mintegy hárommilliárd dollár értékű katonai fej­lesztési kölcsönt adtak a szöuli rezsimnek, s így a délkoreai rezsim csapatait több mint hatszázezer főre duzzasztották fél. s viszonylag korszerűen felfegyverzett hadsereggé tették. A népelle­nes rendszer csapatainak zö­mét: 20 hadosztályt, továbbá tábori tüzércsapatainak 90 százalékát és harckocsizócsa­patainak 80 százalékát már évek óta a demarkációs vo­nal mentén állomásoztatja. Ilyen méretű és évek óta meglévő agresszív csapatösz- szevonág egy szuverén állam határai mentén — a Föld egyetlen térségében sincs. A délkoreai rezsim szé­gyenletes szerepet játszik az Egyesült Államok vietnami agressziójában is. Két dél­koreai gyalogos hadosztály és egy tengerészgyalogos dandár harcol ott jó zsol- dért: a délkoreai kormány eddig kereken 330 millió dol­lárt kapott „eladott hadosz­tályaiért”, melyek különö­sen kegyetlen módon végre­hajtott tisztogató hadművele­teikkel szereztek maguknak kétes hírnevet. Az állandó fenyegetettség légköre természetszerűleg lassítja a KNDK fejlődését. Ennek ellenére bámulatos eredményeket értek el. Az ország a Távol-Keleten Ja­pán után a második helyre küzdötte fel magát az egy főre eső ipari termelés és az életszínvonal tekintetében. A KNDK népe szilárdan tart­ja magát álláspontjához, hogy amíg kettészakított ha­záját nem egyesíti, nem haj­totta végre a nemzeti fel­szabadítás forradalmi felada­tát. A KNDK az elmúlt esz­tendőkben azzal is nagy tiszteletet vívott ki, hogy sorozatos kezdeményezéseket és javaslatokat tett Szöulnak a két Korea békés egyesíté­sének előmozdítására. E ja­vaslatok szilárd alapja az a követelés, hogy az amerikai hadsereg vonuljon ki Dél- Koreából. Miként a KNDK vezetői rámutatnak: ennek ugyanúgy elengedhetetlenül meg kell történnie, mint- ahogy a háború után a kínai népi önkéntesek elhagyták Észak-Koreát. A koreai nép — s ez nyil­vánvaló — csakis ak­kor fejezheti ki aka­ratát, ha az amerikai meg­szállók eltávoznak Dél- Koreából. A szöuli rezsim is tudatában van azonban an­nak, hogy az amerikai csa­patok távozása után megtar­tott választáson Dél lakossá­ga a diadalmasan fejlődő Északra szavazna. Ezért mond újra és újra nemet minden északi kezdeménye­zésre, s folyamodik a provo­kációkhoz. hogy elmérgesítse a helyzetet, s így „indokol­hassa” az amerikai csapatok jelenlétét. Húsz esztendővel a háború kirobbantása után azonban ez az évforduló is arra figyelmezteti az impe­rialistákat és védenceiket: a történelmi fejlődést megaka­dályozni nem lehet s a rea­litások előbb-utóbb utat tör­nek mindenütt, Koreában i*. Árkus István Az isten is fajgyűlölő ? A Dél-afrikai Köztársaság legnagyobb és legbefolyáso­sabb felekezetének, a holland református egyháznak egy különbizottsága a kérdés hosszas tanulmányozása után arra a megállapításra jutott, hogy a különböző fajok tag­jai között kötött házasságok nem lehetnek bűnösek, s er­ről a fokvárosi tartományi zsinatnak is kimerítő jelen­tést küldött. A beszámoló nagy zűrza* vart okozott a több mint 800 zsinati tag körében, hisz a zsinat mindenkor buzgón támogatta az apartheid-poli. tikát. Még mit nem! A kü­lönbizottság kiemeli, hogy a bibliában nem talált olyan adatokat, amelyek alapján erkölcstelennek nyilvánít­hatnák a különgöző fajok képviselői között kötött, a Dél-afrikai Köztársaságban szigorú büntetés kilátásba helyezésével tiltott házassá­got. A bizottság élén Jacques Müller professzor, a stellen- boschi egyetem hittudomá­nyi karának tagja kijelen­tette: ,,A szentírás az em­beriséget egyetlen helyen sem osztályozza biológiai, vagy faji különbségek alap­ján egymástól annyira ide­gen elszigetelt csoportokra, hogy ne léphessenek közös­ségre egymással. Minden ember isten képére és hason­latosságára teremtődött. s isten előtt mind egyenlőek. Ezért elvben megengedhetők a különböző fajok, vagy ál­lamok tagjai közötti vegyes házasságok.” Jacob Voerster, a holland református egyház feje, Balthasar Voerster volt mi­niszterelnök fivére megvá­dolta a bizottságot, hogy „túlságosan kiemelte a szentírás bizonyos kitételeit, más szempontokra meg alig ügyelt. a fokvárosa tarto­mányi zsinat olyan határo­zatot hozott, hogy nem fo­gadja el a bizottság megál­lapításait. Valóban kár a szóért. Hisz a fajgyűlölet fellegvárában, a Dél-afrikai Köztársaságban még az is­ten is csak fajüldöző lehet! ÜR-KAMERA Az International Tele­phone and Telegraph Corpo­ration elkészítette a világ legdrágább fényképezőgépét — egymillió dollárért. — A kamera műhold számára ké­szült és a földgolyó külön­böző felhőképződményeiről készít majd felvételeket, va­lamint 12 óránként térkép- felvételt készít Földünkrőlj (A Szovjetunió Minisz­tertanácsának munka­ügyi és bérezési kérdé­sekkel foglalkozó álla­mi bizottsága határoza­tot hozott, amelynek értelmében a Moszkva területi Kommunizmus Hajnala szovhozban kí­sérletképpen bevezetik a munkások, vezetők, szakemberek és alkal­mazottak anyagi érde­keltségének néhány új feltételét. Az alábbi cikk e feltételek sajá­tosságairól szól.) Azok az intézkedések, ame­lyeket 1970—1972 folyamán kísérletképpen alkalmaznak a Kommunizmus Hajnala szovhozban, arra irányulnak, hogy növeljék a szovhoz dol­gozóinak anyagi érdekeltsé­gét a termelés fokozásában és a létszám csökkentésében, továbbá nagyobb mértékben tegyék függővé az anyagi ösz­tönzési alap és a prémiumok nagyságát a mezőgazdasági termelés volumenének növe­kedésétől. A munkaszervezés és a ter­melésirányítás tökéletesítése révén a béralapban történt megtakarítást az alábbi cé­lokra használnák fel: — a munkások, vezetők, szakemberek és alkalmazot­tak bértarifa szerinti bérének 30 százalékáig terjedő mun- kabémövelésre az esetben, ha azok több szakmát, illetve funkciót látnak el, kiterjesz­tik működési körüket vagy növelik az általuk végzett munka mennyiségét; — azon jólképzett újító szakmunkások bértarifa sze­rinti munkabérének 30 száza­lékáig terjedő növelésére, akik elsajátítják a nagy munkatermelékenységet biz­tosító új munkaszervezési és termelési formákat. Erre a célra a terv szerinti béralap legfeljebb 3 százaléka hasz­nálható fel; — a munkások, vezetők, szakemberek és alkalmazot­tak egyidejű premizálására azon intézedések kidolgozá­sáért és végrehajtásáért, amelyek lehetővé tették a lét­szám csökkentését és a mun­ka termelékenységének növe­lését. A munkabérmegtakarítás felhasználásának rendjét az­zal a feltétellel kell alkal­mazni, hogy a Kommunizmus Hajnala szovhoz 1970—1972. évi béralapját az ez évi terv­ben rögzített nagyságban ál­lapítják meg (figyelembevéve az 1970-es új termelési objek­tumokat). A továbbiakban ez az alap csak akkor növeked­het, ha új termelési objektu­mokat (kapacitásokat) indí­tanak be. A béralap-megtakarítás fel nem használt része átkerül az anyagi ösztönzési alapba, amelyet a szovhoz terven fe­lüli nyeresége esetén fizet­nek; ha ilyen nincs, akkor az év folyamán fel nem használt béralap-megtakarítás nem használható fel. Jóváhagyták a Kommuniz­mus Hajnala szovhoz dolgo­zóinak anyagi ösztönzési és premizálási alapjáról szóló szabályzatot is. A szabályzat szerint az anyagi ösztönzési alapot a terv szerinti nyere­ség 17,6 százalékából hozzák létre (a terven felüli nyere­ség esetében e normatíva 50 százalékkal kevesebb.) A bruttó mezőgazdasági termelési volumennek az elő­ző három évben elért színvo­nalhoz képest bekövetkezett minden százaléknyi csökke­nése esetén a normatíva 0,5 százalékkal csökken, de úgy, hogy a levonások teljes csök­kenése nem haladja meg a 30 százalékot. A termelésnek az előző 3 évi színvonalon felü­li minden százaléknyi növe­kedéséért pedig az anyagi ösztönzési alap a tényleges nyereség 0,75 százalékával növelhető, legfeljebb a terv­szerinti béralap 15 százaléka erejéig. Az anyagi ösztönzési alap növekedése azonban nem ha­ladja meg a nyereségnöveke­dés összegét. Az anyagi ösztönzési alapot azoknak a kollektíváknak és egyes dolgozóknak a premi­zálására használják fel, akik a szovhozon belüli munkaver­senyben kitűntek, továbbá egyszeri segélyek kifizetésére valamint a munka eredménye alapján történő ösztönzésre A szovhoz igazgatója a szak- szervezeti bizottsággal egyet­értésben osztja fel az alapot. A szabályzat előírja a szov­hoz munkásai, vezetői, szak­emberei és alkalmazottai pre­mizálásának feltételeit. Az évi munka eredményeiért a termelési részlegek és az egyes dolgozók a gazdaságban megállapított mutatók sze­rint részesülnek anyagi ösz­tönzésben (a termelési és ér­tékesítési terv teljesítése és túlteljesítése, a termelés nö­vekedése az elmúlt 3—5 évi színvonalhoz képest, a köz­vetlen ráfordítások csökken­tése a tervhez vagy az előző évekhez képest stb.). A szovhoz igazgatója, az igazgatóhelyettesek, a vezető szakemberek, a főkönyvelő az esetben premizálhatók, ha a gazdaság teljesíti és túltel­jesíti a mezőgazdasági termé­kek értékesítésének tervét és a nyereségtervet. A tervben előirányzott növekedés min­den egyes százaléka után il­letményük 30 százaléka, il­letve a terv túlteljesítésének minden egyes százaléka után illetményük 10 százalékának erejéig növekedhet a fizeté­sük. Ha a tervet nem teljesí­tik, az előző három évi ter­melési színvonal túlteljesíté­séért azért még fizetnek pré­miumot, de a prémium nagy­sága 50 százalékkal csökken. Az üzemegységek, állatte­nyésztő telepek és egyéb ter­melési és szolgáltató részleg munkásainak, vezetőinek, szakembereinek és alkalma­zottainak premizálási muta­tóit és feltételeit a szovhoz igazgatója állapítja meg a szakszervezeti bizottsággal történt egyeztetés alapján. A prémiumok teljes össze­ge — beleértve azokat is, amelyeket a szocialista mun­kaverseny eredményeiért, az új technika létrehozásáért és bevezetéséért stb. fizetnek ki — nem haladhatja meg: munkások esetében a végzett munka mennyiségéért kifize­tett 1 rubel munkabér után az egy rubelt (beleértve a ter­mék utáni pótlékot), vezetők, szakemberek és alkalmazot­tak esetében pedig az évi 12 havi fizetést. A szovhoz igazgatójának és a fölöttes szerv vezetőjének jogában áll egyes dolgozókat részben vagy egészben meg­fosztani a prémiumoktól a termelésben elkövetett kü­lönféle mulasztások miatt (a mezőgazdasági munkák rossz minősége, a technológiai fe­gyelem megsértése, jószágel­hullások stb.). A Szovjetunió Mezőgazda- sági Minisztériumának közlé­se szerint a Kommunizmus Hajnala szovhoz munkatár­sainak, vezetőinek, szakembe­reinek és alkalmazottainak új anyagi ösztönzési feltéte­lei 1972-ben (1969-hez képest) az értékesített termékmeny- nyiséget 22,9 százalékkal, a munka termelékenységét leg­alább 50 százalékkal, az át­lagbért pedig 22,5 százalék­kal fogják növelni (számítás­ba véve az anyagi ösztönzési alapból kifizetett összegeket is.) Picasso túl drága Pablo Picasso néhány ba­rátját és ismerősét látta vendégül dél-franciaországi házában. Miután mindent alaposan megnéztek, az egyik vendég megkérdezte: „Nem látok a falon egyetlen Pi­ca ssot sem! Hogy lehet az? Nem szereti?” „Ellenkezőleg, nagyon la — felelte Picasso. — De nemi tudom megfizetni!’» . J — ti — Új szovjet kombájn: a „Szibirjak" A szovjet mezőgazdaság hatalmas iramú komplex gépesítése során egymás után je­lennek meg az új, modern géptípusok. A típusválasztók kialakításakor a tervezők­nek gondolniuk kell az ország rendkívül sokrétű geológiai és kiírnatikai adottsá­gaira. Ilyen szempontok figyelembe véte­lével alakították ki a „Szibirjak” elneve­zésű gabonaarató kombájnt, mely a ned­ves levegőjű vidékeken kerülhet felhasz­nálásra. A gép, amelynek cséplési sebes­sége 240 kg gabona percenként, minimá­lis átalakítással más szemes termények be­takarítására is alkalmas. A Szovjetunióban mezőgazdasági gépek gyártására évente több mint kétmilliárd rubelt fordítanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom