Szolnok Megyei Néplap, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-24 / 146. szám

1970. június 24. SZOLNOK MEGYEI NEPLAÍ 3 Lakáshelyzet közelről és távolról Csizmák és léptek Á lakásépítés programjá­nak meghatározása nem csak az adott ország anyagi erejé­nek függvénye, hanem — például a lakosság kor sze­rinti összetétele, hisz a mai tizenéves a távlati terv idő­szakában már családot ala­pít, lakást igényel — renge­teg más tényezőnek is. Ha­zánkban például csupán a la“ kásigénylések számából nem lehet a tényleges lakásszük­ségletre következtetni. Nem. mert sokan — a lakáshelyzet ismeretében — be sem nyúj­tották igénylésüket. Mások ugyanakkor több helyen és több címen is. Szép szám­mal vannak olyan igénylők, akiknek másutt lakásuk, há­zuk található stb. A lakás­építés ugyanakkor nem egye­nes következménye a jó vagy rossz lakáshelyzetnek: Svájc­ban. Svédországban például kimondottan jók a lakásvi­szonyok, s mégis, itt új la­kást építenek. Hosszú évek óta a Szovjetunióban építik számszerűen a legtöbb la­kást, mégis, az általános la­káshelyzetben hátrább áll, hiszen a háborúban teljes lakásállományának negyedét veszette el, s a másik ne­gyed súlyos károkat szenye­szempontok alapján ig mér­legre tegyük a különböző európai országok lakásállo­mányának korszerűségét. — így csak az érzékeltetés ked­véért; a villannyal ellátott lakások aránya a teljes la­kásállományon belül száz­százalék Angliában, Svédor­szágban, az NDK-ban és az NSZK-ban. a többi ország­ban hetven-kilencvennyolc százalék között van. J óval nagyobbak az eltérések a víz­vezetékkel, fürdőhelyiséggel való ellátottságnál. Huszon­egy európai-szocialista és tő­kés-ország adataj 25 és 79 százalék között mozognak a vízvezeték, nyolc és 79 száza­lék közt a fürdőhelyiség ese­tében. A teljes lakásállo­mányi: tekintve erőteljes a különbség a tőkés országok javára a felszereltséget ille­tően, ám már jóval kisebb, ha az újonnan épített lakáso­kat vesszük alapul. (Sőt, a villannyal való ellátottságnál rnár nincs is eltérés.) A „rés” tehát szűkül, s ez a tudatos állami lakáspolitika eredmé­nye. Uticél: a város vagy...? A lakásépítések többsége — néhány, valóban csak ki­vételként fölfogható ország­tól eltekintve — ma már a városokban valósul meg. Az urbanizáció, ahogy ezt szak­szerűen jelölik, világjelenség, s megállíthatatlan folyamat, egyenes következménye a gazdasági-társadami változá­soknak. A szocialista orszá­gok ilven értelemben is csök­kentették a köztük és a fej­lett tőkés országok közötti távolságot, de mindkét ország­csoportban áll a vita: valóban a meglévő városokat szüksé­ges-e fejleszteni, vagy egé­szen új utakat kell vágni, s létrehozni a már a XXI. szá­zad emberét szolgáló telepü­léseket? Túl messzire szaladnánk, ha e különben nagvon érde­kes témát boncolgatni kezde­nénk. Maradjunk csak a re­alitások józan világában. Ott, hogy 1941-ben még 382 sze­mély lakott száz lakásban M agyarorszá son. hoey 1950- ben még mindig 375, 1960- ban 332, s 1969-ben 308. Mert ha nem is mérföldlfoő csizmákkal, de — a többi országtól nem el- vagy lesza­kadva haladunk előre. Oda. ahol lakásigények és lakások miden csatád esetében össze­találkoznak. _____ M . O. dett A második világháború négymillió lakást teljesen elpusztított, s 15 mil­lió szenvedett különböző mér­tékű sérüléseket Európában. Közvetlenül a háború éveit követően elsősorban a lakás­építés — és minden építés — ipari bázisait kellett létre­hozni, s csak az 1950-esévek­Gyorsuló ütem Húsz esztendeje, 1950-ben az ezer lakosra jutó lakásépí­tés az Egyesült Államokban volt a legmagasabb: kilenc. Az NSZK 7,5 lakást épített akkor ezer lakosra számítva, s a többi európai tőkés or­szág mutatója is hat-hét kö­zött volt. A szocialista orszá­gok közül a Szovjetunió épí­tette — már akkor is — a legtöbb lakást, ezer lakosra számítva hatot, a többi szo­cialista ország e mutatója 1.5 és 4.0 között mozgott. A fej­lődés gyorsaságának érzékel­tetésére; hazánkban 1950-ben ezer lakosra 3.8, 1968-ban 6.5 az NDK áll az élen •— ezer lakosra 349 lakás —. ókét hazánk követi — 309 lakás —, majd a további sor­rend: Csehszlovákia, Szovjet­unió, Románia, Bulgária, Lengyelország. Jugoszlávia. (Hazánk esetében az épített lakások száma, hosszabb tá­von így alakult; 1941-ben 31 ezer. 1950-ben 35 ezer. az 1961—1965 közötti évek átla­ga 56,5 ezer, 1969-ben 61,8 ezer. Az idézett adatok egésze végülis egyértelmű kép ki­alakítását teszi lehetővé, ami a fejlődés mennyiségét, gyor­saságát. s eredményességét illeti. Persze, azért marad még tennivaló. A tőkés országok és a szo­cialista országok lakásépítési tevékenysége között lényeges tői beszélhetünk nagymérté­kű lakásépítésről. Igaz ak­kortól kezdve sok országban mérföldet lépő csizmákat húz­tak a lakásépítők. Ilyen csiz­mában járnak a szocialista országok is. Ám hótrábbról kezdték, mint partnereik! újonnan épített lakás jutott. A Szovjetunióban 6,0, illeve 9,4, Csehszlovákiában 3,1 és 6.1, Lengyelországban 2,4 és 5,9, Romániában 3,0 és 5,8 Bulgáriában 2,7 és 5,1 Jugoszláviában 1,6 és 6,4 a Német Demokratikus Köz­társaságban 1,7 és 4,5. A gyorsuló lakásépítési ütem eredményeként a szoci­alista országok kivétel nélkül „felsőbb osztályba” léptek: a rossz lakáshelyzetű orszá­gok közül a közepesek, illet­ve a közepesek közül a jók csoportjába. Az európai szo­cialista országok között különbséget ott találunk, hogy a tőkés országokban, fölépí­tett lakások nagyobbak és korszerűbbek. Anélkül, hogy bármiféle magyarázkodásba kezdenénk, szükséges megje­gyezni; a nagyobb alapterüle. tű. szobaszámú, s korszerűen fölszerelt lakások építése a kapitalista országokban füg­getlen a lakáspolitikától — mert ilyen lakáspolitika a legtöbb országban egész egy­szerűen nem is létezik —, míg a szocialista országok — érthetően — elsősorban az alapigények kielégítésére tö­rekednek; a „második lépcső” a nagyobb, korszerűbb laká­sok építése. A cikk szűkre szabott kere­tei nem adnak módot arra, hogy akárcsak a legfőbb Egy év után Szapárfalun nyitásban rejlenek. Dr. Vö­rös Béla gyermekgyógyász, a cscsemőotthon új igazgatója működésének első idejében a munkafegyelem helyreállí­tásával, a munkamorál ki­alakításával, a munkahelyi demokrácia kiszélesítésével, a párt. a szakszervezet és a KISZ munkájának támoga­tásával olyan légkört terem­tett a szapárfalui csecsemő- otthonban, amilyenről régen, a válságos időkben az ott dolgozók csali álmodoztak. Felesleges lenne felsorolni mindazt a sok és előnyös változást, amelyen az inté­zet a valamivel több mint egy esztendő alatt keresztül ment. Valamit mégis el kell mondani. Szikszai Eva, a szakszervezeti bizottság tit_ kára, aki több mint tizen­négy éve dolgozik ott, 1969 januárjában kimondhatatlan elkeseredéssel beszélt a ki­látástalan és rendkívül káros helyzetről. Ma örömmel mondja, nagyon jól érzik magukat az emberek és a vezetőcsere óta eltelt idő alatt egyetlen jelentősebb probléma sem zavarta meg az intézet összehangolt munkáját, — bognár — Fiatalok országos n agya Siti váj a Kedden a Belügyminisz­térium Zrínyi utcai klubjá­ban megkezdődött az állami mezőgazdasági üzemekben dolgozó fiatalok kétnapos nagyaktívája. Az országos tanácskozást — amelyen az állami gazdaságokban dolgo­zó mintegy 70 ezer fiatalt 100 küldött képviseli — Molnár György, a KISZ Központi Bizottságának titkára nyi­totta meg, majd dr. Soós Gá­bor, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese tartott előadást az állami mezőgazdasági üze­mek helyzetéről, fejleszté­sük főbb kérdéseiről. Az ifjúságnak az állami mezőgazdasági nagyüzemek­ben betöltött helyéről. sze­repéről dr. Fekete József, a KISZ KB Mezőgazdasági és Falusi Osztályának vezetője beszélt. A referátumokat követően a tanácskozás résztvevői két szekcióban folytatták mun­kájukat. Az első szekció az állami gazdaságokban dolgo­zó fiatalok helyzetét, felada­tait vitatta meg, a második szekció az erdőgazdálkodás 25 éves fejlődését elemezte s a további teendőkről tanács­kozott; Nem árdrágítás Diaocyara meg suKan emlé­keznek rá, hogy másfél év­vel ezelőtt miiyen áldatlan állapot uralkodott a szapár- fajui csecsemőotthonban. Az intézet igazgatónője, akit már több mint egy éve leváltottak és az egyik fő­nővér — aki jelenleg is a helyén van — elkeseredett és kíméletlen harcot folyta­tott egymás ellen, s eközben elképesztő mélyeteket öltött a fegyelmezetlenség és a fe­ledés homályába merült a munkahelyi demokrácia. A Néplapban majdnem másfél évvel ezelőtt megje­lent >,A piros alma belül­ről...” című cikkben a kilá­tásba helyezett vezetőcsere szükségességét hangsúlyoz­va, optimizmusunknak ad­tunk hangot; „Időközben biztossá vált, hogy a szapárfalui csecsemő" otthon új vezetőt, orvos­igazgatót fog kapni, Szabóné pedig elhagyja Szapárfalut. A gondok megoldódnak, az ellenségeskedés reméljük, megszűnik. A többéves „harcban” szerzett sebek — ha újra jó lesz a légkör — reméljük gyorsan begyógyul, nah.” Azóta egy év elmúlt né­hány hónappal, s újra felke­restük az intézetet, hogy meggyőződjünk a változá­sokról, azaz a vezetőcsere óta észlelt fejlődésről. A csecsemőotthon belső életét ismerőnek már a megváltozott külsőségek is sokat mondanak. A nagy gyümölcsös közepén fekvő épületcsoport, mely eddig is körül volt kerítve ugyan, de nem volt lezárható kapuja, nemrégen új kaput és por­tásfülkét kapott. Ez elsősor­ban a társadalmi tulajdon védelmét, s nem utolsó sor­ban az éjszakai műszakban dolgozó gyermekgondozónők zavartalan munkáját bizto­sítja. Nem nagy dolog, csak- hát eddig senkinek sem ju­tott eszébe, hogy ezt meg­valósítsa. Maradjunk még egy kicsit a kertnél. A ko­rábbi intézeti vezető nem sok gondot fordított arra, hogy a többszáz almafa ter­méséből a kis állami gondo­zottak vitaminszükségletének egy részét fedezze. A ter­més nagy része, — mivel a fákat elhanyagolták — le­hullott és a fák alatt rot­hadt meg. E nyáron már nemcsak az intézet alma­szükségletét fedezi a gyü­mölcsös, de tetemes meny- nyiséget értékesítenek is be- lölé. Az igazán fontos dolgok azonban nem a külsőségek­ben, s a jobb gazdasági irá­Panaszos levél érkezett szerkesztőségünkbe. Egy szászbereki előfizetőnk meg­írja. hogy 11 mázsa o1 táti an meszet vásárolt a jászalsó- szentgyörgyi ÁFÉSZ TU- ZÉP telepén. A meszet ed­dig — minőségétől függően — 0,75—1,40 forintért árusí­tották, így nagyon meglepő­dött amikor a telepen kö­zölték vele, hogy a vásárolt mész mázsánkénti ára 200 forint. A levélíró ezt túl drágá­nak tartja, szerinte ez jogta­lan árdrágítás. A levél nyomán érdeklőd­tünk a jászalsószentgyörgyi telepen. Miért adták drágáb­ban a meszet? Megtudtuk, hogy a vásárlók igényeit csak úgy tudják kielégíteni, ha a megyei TüZÉP-től ka­pott mennyiség mellé úgyne­vezett szabadáras meszet is beszereznek. Ilyen volt a kérdéses áru is. Május 20-án hozták Szé­kesfehérvárról 1,10 forint fel- vásárlási áron, 0,40 forint szállítási költséggel. Figye­lem bevéve az l,5o forint ki­logrammonkénti bekerülést, az ÁFÉSZ mérsékelt árréssel számította ki a 2 forintos árat. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a két forintos mész fával égetett, a legjobb mi­nőségű és legkeresettebb mészfajta. A vásárlást meg­előző napokban volt a tele­pen 0,90 és 1,20 forintos mész is. Megnéztük. A szászbereki levélíró által vásároltnál a 2 forintos ármegállapítás nem jelent árdrágítást. Talán csak annyit jegy- zün}c meg, jó lenne, ha a TÜZÉP telepeken a vásár­lók gyakrabban kapnának olcsóbb árukat is. Képesítő szakm unkás vizsgát tesznek gazdasági tanulók CERUZAVAZLATOK A NŐKÉRDÉSRÖL (Tudósítónktól) Ezekben a napokban a megyénkben működő négy mezőgazdasági szakmunkás­tanuló iskolában kétszázhet­ven fiatal szakmunkás tanu­ló tesz képesítő szaKmunkás- vizsgát. Jászberényben hat­vanegy gyümölcs- és szőlő- termesztő. Jászapátiban ki­lencvenöt szarvasmarha- és baromfitenyésztő, Kunhegye­sen ötvenkilenc öntözéses nö­vénytermesztő gépész, Ken­deresen pedig ötvennégy nö­vénytermesztő gépésztanuló áll a vizsgabizottság elé. Az új vizsgáztatási rende­let — melyet ebben az évben alkalmaznak először isko­láinkban — olyan magas kö­vetelményeket állít a hall­gatók elé, hogy nyugodtan lehet ezeket a vizsgákat ké­pesítő vizsgáknak nevezni. A tanulóknak számot kell adni arról, hogy kellően elsajátí­tották-e a szakmai szintet a tantervben meghatározott el­méleti és gyakorlati követel­ményeket; képesek-e az elő­írt munkafolyamatokat ön­állóan elvégezni; szakmai és politikai felkészültségük megfelel-e a kezdő szociális­ig szakmunkással szemben támasztott követelmények­nek. A növénytermesztő gépész szakmában technológiai vizs­gamunkát kell. készíteni és csak a sikeres vizsgamunka után folytathatja a jelölt a gyakorlati vizsgát, mely három részből áll. Az ered­ményes gyakorlati vizsga után következhet az elméleti vizsga. Az elméleti vizsgán a szakmai tárgyakon kívül „Társadalmi ismeretek” té­makörből is vizsgázni kell. Az eddigi vizsgaeredmé­nyek azt bizonyítják, hogy a mezőgazdasági szakmunkás- tanulók megfelelnek maga­sabb követelményeknek is. Az elmúlt hét szombatján Kenderesen 26 tanuló kapott szakmunkás bizonyítványt növénytermesztő gépész szak­mából. Deák Ernő, Kovács Lajos, Lukács Sándor kitűnő eredménnyel adott számot a három év munkájáról. A mezőgazdasági szakmun­kások megbecsülését bizo­nyítja, hogy a most végző hallgatóknak munkahelyük van és a nyári időszakban, mint végzett szakmunkások tevékenykedhetnek a mező- gazdasági üzemekben­Találkoztam egy boldog emberrel. Nagy, testes idős asszony. Gépkocsimegőrző a cserkei strandon: „Csókolom aranyoskám. Fürödni jöt­tek drágám, de jó lesz ebben a nagy melegben. Jaj, ne oda álljon azzal a szép kis ko­csival! Ügy, ide az árnyékba drágám, ne süsse estig a nap. Vigyázzon! Annyira ne men­jen be, ott már akáctüskék vannak, kiszúrják a gumit. Értéktárgyát, igazolványát hagyja drágám a kocsiban; Odabent csak gondja lesz, itt meg vigyázok én. senki nem nyúlhat a lezárt autóhoz. — Édeském, napolajat hoztak? Kenjék ám be magukat, mi­előtt napozni kezdenek, mert nagyon fáj, ha leég a bőr. Csókolom ezt az aranyos kisfiút, de sovány szegény­ke. nincs étvágya? Na, majd itt a jó levegőn sokat eszik. Érezzék jól magukat, drá­gáim, — és elindul a követ­kező kocsi felé — jövök már drágáim!” Hallgatom ezt a nagyszerű asszonyt, és egész nap jó ked­vem van. Flegma, életunt nyűglődő emberek! Ti diva­tosan szenvelgő, világfájdal­mas sznobok! — Tanuljátok meg ettől az asszonytól, hogy dolgozni jó dolog. Életörömét és életkedvet egyedül a jó szívvel és kedvvel végzett munka adhat — ha mégoly egyszerű is az. ☆ Nyilvános telefonállomás. Tizenhat év körüli lány. — „Halló, laktanya? Nagy La­jost kérem. Ki? A meny­asszonya. Halló Lajos, maga az? Én a Zsuzsi vagyok. — Melyik? Hát akivel tegnap este megismerkedett.” TŰT Az utcán fiatal pár megy. Elől a férfi, hosszú nyújtott, sietős léptekkel. Karján kis­gyerek. Mögötte néhány mé­terrel az asszony. Ha egyéb nem. ruhájuk elárulja, hogy cigányok. Nem szokatlan a látvány Szolnokon. De erre a gyerekre oda kell figyelni. Szép. mélytüzű barna szeme csodálkozva tekint a világba: De leginkább meg-megreb- benve, hol az anyjára', hol az apjára, ahogyan egymással a szót váltiák. Főként az asz- szony. Monológja — sajtó alá rendezve, finomítva — valahogy így adható vissza; „Te ganaj. részeges strici, soha nem adsz egy vasat se, mind eliszod, éhezik az a gyerek is.” A férfi a vitában csak egy-egy jelzővel repli- kázik, amelyek közül a leg­enyhébb a céda. De szó esik ott a szülőkről és rokonokról is. Az asszony erősít. Hang­ban is, lépéseiben is. Utol­éri az embert és rugdalni kezdi. Az a gyerektől véde­kezni sem tud — de aztán megunja. Leteszi a földre a kicsit, bicskát ragad, ki tud­ja mi lenne, ha ebben a pil­lanatban ott nem terem egy, eddig a szép kis gyereket részvéttel nézegető férfi; — Vasmarokkal ragadja meg a bicskát tartó kezet, s kezdi a cigányt jobb belátásra bír­ni. Ám nem sokáig. Mert odalép a cigányasszony. — Hangja újabb fokozattal erő­södik. de a szitoközön egyik pillanatról a másikra, a vé­delmére siető férfira hull, tíz körme már célozza is annak szemét: „Segítség, gyilkos, megöli a drága férjem... —■ Eridj innpn, te...” És a férfi gyorsan odébáll. A cigány az asszonyát nyugtatgatja, nincs semmi baj. A gyerekről már mind a kettő megfeledke­zett... * „Nálunk már nem gond ez a probléma. Helyre van téve a nőkérdés — meséli a tsz elnök. — Még kirándulni is elvittem őket. Mondtam nekik, no asszonyok, holnap elmegyünk a Mátrába. De az emberek nem jöhetnek ám! No, aztán föl is pakoltam a buszra vagy harminc asz- szonyt. Gyöngyösön álltunk meg először. — No, asszo­nyok — mondtam nekik — itt ihatnak kávét, de el ne mászkáljanak nekem! Ott is állt mind a busz ajtajánál tíz perc múlva. Fönn, egy erdő mellett álltunk meg. No, asszonyok — mondtam nekik — itt letelepedünk és lehet ebédelni. De el ne kó­boroljon valamelyik az er­dőbe nekem! Ki is pakolt mindegvik. De jönnek ám, hogy elnök élvtárs nincs víz a közelben. Az istenit — mondom nekik — hozhattak volna magukkal. Elugrsttam a buszt egy láda sörért. — Had igvanak. No asszonyok — mondom nekik — most lehet aludni egv kicsit. Alud­tak is, vagy két órát s bok­rok alatt. Lehetett öt óra, mire fölébredtek. No. asszo­nyok — mondom nekik — nyomás most már háza, mert reggel korán etetni' köll. — No, oszt azóta is az istennel áldatnak, mongyák, hogy sohs sem volt még olyan űri dolguk, mint ami­kor az elnök elvtárs elvitte őket kirándulni. Ezért mond­hatom az elvtársnak, nálunk ez a nőkérdés már régen le van rendezve.” 1 V. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom