Szolnok Megyei Néplap, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-21 / 144. szám
HAKNI Az Első Magyar Hajtü és Vasvilla Ktsz elnöke fáradtan, kedvetlenül hallgatta az alacsony, kissé kövérkés, kreolos arcú férfit, aki teátrális mozdulatokkal kísérve adta elő mondóká- ját, emigyen: — Van szerencsém felkínálni önnek Csongrádi Csongor — ez én vagyok, szíves engedőimével — és négytagú társulatának másfél órás, falrengetően mulatságos műsorát. Szünetekkel, tapsokkal, újrázásokkal együtt ez három órai garantáltan kitűnő szórakozás. Potom háromezerért! Es micsoda színvonal, uram! Direkte úgy van összeválogatva, hogy jutalomműsornak is alkalmas a föl dolgozó szövetkezeti tagok számára... Az elnök dühösen legyintett. — Jutalomműsor. ezeknek?! A műhelyek piszkosak. rendellenek, ha a lel* kém kiteszem, akkor sem tudom elérni, hogy kitakarítsanak. Épp most küldte ki a KÖJÁL a harmadik büntetést emiatt. A nyélgömbö- lyitő részleg három héttel lemaradt az exportterv teljesítésében és úgy látom semmi remény arra, hogy ezt még behozhassák. A smuccoló műhelyben felháborító pocsékolás folyik, mázsaszám dobálják a hulladékba az értékes importanyagot... És dőlt, dőlt a panasz a szegény nekikeseredett elnökből. Csongrádi Csongor megpróbálta néhányszor lat- bavetni még rábeszélő képességét, de belátta, hogy hasztalan. Sűrű hajlongások közepette elköszönt hát az elnöktől. A portán azonban eszébe villant valami és gyors léptekkel visszasietett az elnöki szobába... ☆ Másnap rendkívüli köz* gyűlésen közölte az elnök az Első Magyar Hajtű és Vasvilla tagságával, hogy három hét múlva egy hondura- si delegáció látogatja meg az üzemet. A szenzációs hír felvillanyozta az embereket és a következő nap olyan lázas sürgés-forgás volt mindenütt, amilyet a szöve'ke- zet fennállása óta sohasem tapasztaltak. A látogatás napjára minden műhely ragyogott a tisztaságtól, minden gép virággal. valamint magyar és hondurasi zászlócskákkal volt feldíszítve. A nyélgöm- bölyítők nemcsak az elmaradást pótolták addigra, hanem terven felül még 319 villanyelet gömbölyítettek, kimondottan hondurasi exportra. A smuccoló műhely KISZ-istái pedig 120 000 ba- bahajtűt készítettek társadalmi munkában, természetesen hulladékanyagból. A négytagú delegáció roppant elégedett volt a látottakkal, a kíséretükben levő tolmács — alacsony, kissé kövérkés. kreolos arcbörü férfi — alig győzte fordítani az elragadtatott nyilatkozatokat. Az üzem megtekintése után a delegáció és a tagság hajnalig tartó evés-ivászatot rendezett a magyar—hopdu- rasi barátság elmélyítése érdekében. ír Csaknem reggel volt már, mire a delegáció visszaérkezett Budapestre. A város szélén betértek egy korán nyitó kocsmába. A tolmács rendelt öt féldeci cseresznyét, majd ezt a szózatot intézte a delegátusokhoz, ékes magyar nyelven: — Remekeltetek, srácok! Ugye megmondtam, hogy ha Csongrádi Csongorra hallgattok, nem jártok rosszul! Megvan a három ezresünk, és tetejébe még az a fejedelmi lakoma! És ez csak a kezdet, ezt a produkciót még szériában játszhatjuk. Holnap Kocsonyáson, holnapután Túzbereken lépünk fel. A szerepkör azonos, csak a jelmezek változnak: Kocsonyáson hongkongiak. Túzbereken marokkóiak leszünk. Három nap múlva nyugati újságírók egy csoportjaként a dobzse- lászlófalvi téesz cukorrépa földjeire látogatunk, a répaszedés meggyorsítása érdekében. Idejében gondoskodjatok megfelelő szerelékről, szemüveg, pipa, fényképezőgép mindenkinél legyen..: Csirió! Radványi Barna Import Melyik a legszebb francia szó, kérdezték egy ízben Tristan Bernard-tól. — Sömör. — Hogy, hogy? — Mert egy napon, amikor azt hittem, hogy valami nagyon súlyos betegségben szenvedek, áz orvosom így kiáltott fel: sömör! No. érti most már? ☆ Léon Bloynak az volt a szokása, hogy sűrűn kért előleget kiadójától. Egy napon éppen lépéseket tett ez irányban, amikor a kiadó tréfásan így szólt: — Rendben van, megkapja az előleget, de egy feltétellel: találja ki melyik szemem van üvegből. — A bal. Válaszol gon-humor dolkodág nélkül Léon Bloy.' — Pontosan. De hogy találta el? — A szánalomnak egy szikráját láttam benne felgyűlni. ír Megszólal a telefon. — Vedd fel a hallgatót! — mondja a férj a feleségének. — Ha engem keresnek* mondd azt hogy: „Nagyon sajnálom, a férjem nincs itthon”. Az asszony felveszi a telefont, meghallgatja, mit mondanak a vonal túlsó végén, majd így szól: — Nagyon sajnálom, de a férjem itthon van. — Ördög vigyen, hát nem figyelmeztettelek?!... — De kedvesem, — nyugtatja a feleség a férjet, — viszont nem téged kerestek. Hajnali rémület a Kossuth téren Segítség, egy buzgár!!! Mi, oroszlánok A furfangos muzsik Rengeteg a gyomorsavam, de becsületszavamra kijelentem ország-világ előtt, hogy jobb paradicsomszószt enni, mint a postán pénzt feladni. Már tízen vannak előttünk, tíz oroszlán, akik az önido- mítás csodájaként sorba szegődtek. Nyomás beállni tizenegyediknek, mert új oroszlánok tűntek fel a horizonton, kezükben csekk és pénzköteg. Sóhajtozásuk révén kezd mutatkozni förtelmesen hátrányos helyzetünknek becse. Sínylődünk, de szenvedésünk enyhülésbe olvad, hogy möggöttünk még zajosabb a mezőny. Vigasztaljuk magunkat, mint egykor a gályarab, hogy még mindig jobb annak, mint aki halva születik. Sőt közben kilencedikek lettünk, mert az ablaktól boldogan elúszott az élember. Igen, kezdünk előre figyelni, mi oroszlánok. Ebben van valami narkotikum, mert jobban is telik az idő. A teremburáját, az ablakhoz Marci, a ruhagyári portás nyomult egy marék csekkel és bankóval. — Ksz... Ez maga egy negyedóra. De még milyen negyedóra. A soronkövétkezők fülrele- helve nyomakodnak. Finom ötvösmunkával. Nem egyszerre dűl a nyakunkba a hátsó szomszéd, hanem apró. centiméteres csoszogással közeledik. Kabátos hasa ránkmelegedik, de csak araszol, nyomul és csatlakozik, aztán vattásán ellep. A postás lányka keze pörög, mint a szegedi fonodában az orsó. Az ördög tudja, mért, de vele olvassuk. Egy kövér asszonynak, úgy a hatodik, félprofilban mozog is a szája: — Inchat... inchét... inc- hyolc... inckilenc... negyven! Megvan mind a negyven- darab. Ujjongunk. Szívügyünk, hogy stimmeljen az összeg. Portás bajuszt pödör: tudja ő, hogy itt nem lesz bibi. Portás ellép az ablaktól, elől lazul a sor. De ennek természetes enyhületéi a kedves möeöttünk álló nem várja be: fúródzkodik, sajtol az ablak felé. Ügy állunk előtteválók. mint egy vagonsor, hátul a mozdonnyal. De ő csak tolat előre és közben a mennyezetre néz. mintha ott egy kismadár ülne az ágon. — Semmi értelme a tolakodásnak! — förmedek hátra. miközben könyökömet belemélyesztem az ágyékába. — Node kérem. engem is tolnak! — méltatlankodik ő. Nem is így kellett volna hátraszólnom, ez túl finom neki. Legközelebb azt mondom: ,,Ne tolakodjon, mert kihúzom a sorból, mint a retket!”’ Vagy összefogom a mellén a kabátot és az egész alakkal megtörölgetem gz utcai poros ablakot. A szóváltás elül. ahogy fogy a sor. ö is csak egy oroszlán, meg én is. És éppen mi, oroszlánok ne tartanánk össze? Hiszen már csak ketten vannak előttem. Még az a jó, hogy mi adunk be pénzt az ablakon, s nem onnan osztogatják kifelé. Hajaj. akkor mennyien lennénk?! S végre az sem utolsó, amikor enyém a postaablak boldog négyszöge és a kisasszony a pénzem után nyúl: >,Tessék a következő!” Aztán végzek, ellépek. Hátul felbődül egy oroszlán. Egy tizedik. Nyomul, présel, miáltal nyög, kígyózik a sor. Menjünk innen gyorsan a sarki presszóban. Ott majd beveszek egy adag szódabikarbónát. Dénes Géza Abban az időben Oroszországban csak úgy lehetett bemenni egy városba, ha a várkapunál a vámosok az illetőt megmotozzák, s ha találtak nála valami vámoinivalót, nyomban meg is vámolták. A furgangos muzsik egy malacot akart bevinni a városba úgy, hogy ne kelljen érte fizetni. Hátán a zsákká} odaér a várkapuhoz, a vámház elé. — Hej, te gyalázatos! — ordít rá a vámtiszt. — Mi van abban a zsákban? — Kutya van benne, nagyságos uram! Bele kellett tennem a zsákba, mert különben elszökne. Eladtam a városban egy nagy úrnak. — Mutasd csak gyorsan, én nem hiszem! — De akkor elszalad, nagyságos úr! — Azonnal mutasd meg! Értetted?! A muzsik nagy üggyel-bajjal kibontja a zsák száját, s tényleg kiugrik belőle egy kutya, de az nyomban futásnak ered. A muzsik utánaveti magát. A vámosok térdüket is csapkodják, úgy röhögnek. Fél óra múlva aztán lihegve jön vigasza a zsákkal. — Na, te ostoba, sikerült végre megfognod a kutyát? —• kérdi a vámtiszt nagyokat hahotázva. — Jaj, de nagyon nehezen. Fél óráig futkáróztam utána, míg sikerült elfognom. — Na jól van. mostmár mehetsz! — Igenis! A muzsik aztán nemsokára megérkezett a piacra és árulta a zsákból a — malacot. Mert ezúttal a zsákban már tényleg a malac volt. D. g. A háromperces lágytojás startja Makabreszk A meztelenek álma történetek (Makabreszk — francia eredetű szó, macabre annyit jelent: hátborzongató, kísérteties) Részletekben A Sing-Sing fegyházba új rab kerül. Hamarosan ki kell húzatni valamennyi fogát. — Majd vakbélműtétet hajtanak rajta végre a rabkórházban. Utána baleset éri és amputálni kell a jobbkarját. A rabkórházban fekvő lábadozót meglátogatja a börtön igazgatója és így szól hozzá: — Jackson, figyelmeztetem, hogy ez a trükk nálam nem fog beválni. Rájöttem az ötletére: részletekben akar megszökni. i A konyhafőnök is i — Kéretem a főnököt, panaszom van erre az ételre. — Sajnos a főnök nem jöhet, ő is evett ebből a gombás szeletből. Olcsón A fiatal fogorvos első betege a fogát kívánja kihúzatni. — Nézze — mondja a fogorvos, — nekem még nincs gyakorlatom a foghúzásban. Ezért óránként csak 40 zlotyt kérek. Figyelmeztető tábla Alagútépítkezés folyik az egyik hegyszorosban. A figyelmeztető tábla szövege: „Átjárni szigorúan, tilos. — Életveszély! Aki életben marad az ellen eljárást indítunk.’*