Szolnok Megyei Néplap, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-14 / 138. szám

\ 1970. június 14. SZOLNOK MEGYEI NEPLAF 9 NEW YORKI LEVÉL ERŐSZAK NÉLKÜL ...Jacksonban ragyogó tiszták az utcák. Emlékszem, a Mississippi helytörténeti múzeumban említés sincs a négerekről. Az impozáns városháza épületén csiszolt réztábla hirdeti: rabokkal építtették. Lát­tam rendőrt is. Kifogástalanul szabott zubbonyt, éltartósítol't nadrágot, kitűnő cipőt, prima, vastag bőrlábszárvédőt vi­selt. Sapkája tetejét német módra hátra­törte, vékony bőrszíjon fütyülő fityege.t mellén, övén pisztoly, tőr és kézbilincs fügött, véres orra és arca előrehaladott érelmeszesedésről árulkodott, a rendőr Európában harcolt és találkozott a mieink­kel az Elbánál. Amikor fényképezőgé­pemmel célbavettem meg is jegyezte: „Aztán nehogy úgy kapjon ie, hogy SS- nek látsszam..." Máig is korholom magam, hogy akkor nem mentem el Mississippi állam kol­légiumába. De hát ki sejtette? Most az épület homlokfala golyóverte. A golyók nyoma oly sűrű, hogy ha az ember bármilyen pózban oda állt volna jó néhány golyó fúrta volna át testét. Ilyen falakat láttam sok évvel ezelőtt Minszkben, Bresztben, Varsóban. No de ez nem Varsó, hanem Jackson. A fal pedig nem egy erőd fala, hanem egy lánykollégiume. Es nem volt háború, ami­lyenben 25 évvel ezelőtt részt vett a rendőr, aki szégyellte magát az SS-hez való hasonlatosságáért. A hatóságok véleménye szerint várat­lanul robbant ki a mississippi néger diá­kok (a jacksoni kollégiumban csak nége­rek tanulnak) tiltkozása a kambodzsai háború ellen, a kenu sortűz, a georgiai négergyilkosság ellen. A hatóságok léle- > ménye szerint ez huligánkodás volt, A. diákok ugyanis kivonultak a Lynch-utcá- na (nőmén est nőmén) kiabállak, kövek­kel hajigálóztak, sőt néhány kirakatot is bevertek. A hatóságok természetesen jobb szerették volna, ha a diákok írásban til­takoznak, ahogyan egy demokratikus or­szág polgáraihoz illik. De a diákok más formát választották. A teret természe- 1 tesen nyomban körülvette a rendőrség és a nemzeti gárda. Mikor pedig másnap este újra elkezdődött a tüntetés, már a i katonaság is kivonult, teljes harci készen- t lét,l\sn. A katonák szuronyft szegezve, gránátokat hajigálva haladtak a diákok felé apró léptekkel, mint szuronyroham­kor: testsúly a begörbített jobblábon, bal­láb fél lépest előre, a jobb nyomban utá- • na, ismét a bál. megint a jobb, mint egy szabályos gyakorlaton. Ekkor néhány mé­terre az első csatárlánctól földrepottyant és eltört egy colás-üveg. Ezután pontosan az történt, ami néhány nappal előtte Kentben és nemrégen Augustában. Har­minc másodperc alatt 230 lövés dördült el. Figyelmeztető lövések nélkül. Ponto­san, mint egy szabályos gyakorlaton. A sortűz után beállt dermedt csendben pe­dig az egyik VRH-kocsiból megszólalt egy nyugodt hang a hangszóróban: „Re­mélem elég mentőkocsi lesz?” Ezt a ka­pitányságról kérdezték. Nyomban felhang­zott az egyik rendőr válasza a kocsiból: „No, igen lesz néhány haldokló niggerünk”. Két halott volt. Nem a tüntetők közül. Két békés járókelő halálát a lánykollé­gium falánál. Egy húsz éves joghallgató és egy 17 éves diáklány. A joghallgató alig egy éves fiúcskát hagyott árván, a lány pedig az egyetemi üzletből igyeke­zett haza, ahol esténként dologozott. Ki­lencen megsebesültek. A katonák nem nyújtottak elsősegélyt. Felszedték a föld­ről a kilőtt hüvelyeket és távoztak. Hét évvel ezelőtt, 1963. június 13-án a fajüldözők Jacksonban meggyilkolták a néger Medgar Ewers-t, aki a fajgyűlölet elleni békés harcra szólított. Másnap S0 néger iskolásgyerek, akiket felháborított az ártatlan emberek meggyilkolása, egy néger templomban gyülekezett, majd las­sú gyászmenetben megindultak a Lynch utcán. A gyerekeknél nem volt kő. colás- üveg, bot, sőt lőfegyver sem. Apró csil­lagos-sávos lobogókat vittek. Alig men­tek 100—150 métert, a rendőrség rajtuk ütött, a kéksisakos, díjbirkózó kinézésű legények összeterelték a gyerekeket és rabszállitó kocsikba tuszkolták őket. Három évvel később — 1966 nyarán — egy másik néger polgárjogi harcos, Ja­mes, Meritdith, békemenetre indult az 51-es műúton Jackson felé. Egymaga me­netelt, és csak egy bibilia volt inála. Be akarta bizonyítani a mississippi nége­reknek, hogy békésen és jószándékkal minden rosszat le lehet győzni. Nem ju­tott el Jacksonig. Vadászpuskából sebe- sítették meg. A sort Martin Luther King, az erőszak, mentes polgárjogi harc apostola folytatta. Memphisböl menetelt Jacksonba, Két év­re rá a fajüldözők Memphisben meggyil­kolták. A néger iskolásgyerekek közö't. akiket hét évvel ezelőtt a kéksisakosok úgy szórtak be a rabszállítókba, mint a macskakölyköket a vízbe, ott volt egy bizonyos Charles Bred nevű néger fiú. Bred, aki azóta erős, kemény kötésű fia­talemberré lett, most ismét részt vesz a mississippi gyilkosság elleni tüntetése­ken. Abban a kollégiumban tanul, ahol a tragédia történt. Charles New York­ból jött Jacksonba. Egyszer láttam őt. a New York-i egyetemen, amint a diá­koknak szónokolt. „Nincs mentség az újabb gyilkosságra!” — harsogta az emel­vényről. — „Meg kell bosszulnunk halá­lukat!” Miközben e sorokat írom, Georgia szék­városa, Atlanta felé megindult a fájda­lom és a harag menete. A menet élén ütött-kopott öszvérfogat halad. Pontosan ilyet láttam két éve Bostonban, ahonnan a szegények washingtoni békemenetelé­sének egyik ága elindult. Két hónappal korábban ugyanilyen taligán vitték az atlantai temetőbe King holttestét, a mos­tani öszvérfogat hat üres koporsót visz. Szimbolikus temetése ez %'nnak a hat embernek, akiket Augustában gyilkoltak meg a múlt héten. A menet emléket állít annak a kettőnek, akiket Jackson­ban öltek meg, és annak a négynek, akik a nemzeti gárda, golyóitól roskadnak össze két héttel ezelőtt Kentben. Es me­gint hallani a hatalom-tisztelőket: „Csak békésen! Csak csendben! Erőszak nélkül!” Az ő szájukból ez — gúnyolódás. A jacksoni temetésen elhangzott a figyel­meztetés: tudják meg, akik a hatalmat gíwakorolják, hogy mi itt ma ökölbe kulcsoljuk kezünket. Ezek az ökölbeszo­rított kezek megsemmisíthetik őket. — Aberrathy lelkész. King utóda, az Augus­tában meggyilkolt néger sírjánál így be­szélt: nem csak azokért imádkozunk, akik az igazságért áldozták életüket, hanem ennek a gazdag országnak a lekiüdvéért is, amely törvényesíti az önkényt, amely agyonlövi saját büszke fiaiat.„ H. BOROVIK A 60-as számú blokk Több mint 16 ezer fiatal amerikai börtönökben sínylődik, vagy száműzetésbe kényszerült, mert megtagadta részvételét a szégyenteljes vietnami háborúban A FORT LEEWENWŐRT UTÁN A FORT DICKS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK LEGNAGYOBB KATONAI BÖRTÖNE A BÖRTÖN BEJÁRATA FÖLÖTT A KŐ­VETKEZŐKET HIRDETI EGY FELIRAT: „A SZA­BADSÁG ANNYIT JELENT. MINT ALÁRENDELNI MA­GUNKAT A TÖRVÉNYEKNEK.” A HADSEREG ADA­TAI ARRÓL TANÚSKODNAK. HOGY 1968-BAN 705 FOGOLY VOLT A DUPLA SZÖGFSDRÓTTAL ÉS ŐR­TORNYOKKAL KÖRÜLVETT BÖRTÖNBEN, MELYET FEGYVERES ŐRSÉG ŐRZÖTT MÉG BELÜL IS. Amikor a Pentagon a köz- véletmény nyomására paran­csot adott ki. hogy bizonyos katonai börtönöket nyissa­nak meg az újságírók előtt, az újságírókat katonai autó­buszon szállították Fort Dickbe. ,,Fényképezni és a fog­lyokkal beszélni tilos,, — je­lentette ki William Halle eza-edes, a börtön parancs­noka. Vannak foglyok, akik art hangoztatták, hogy politikai nézeteik miatt kerültek a börtönbe és büszkék erre. — Amennyiben beleegyeznek. beszélhetünk velük? — kér­dezte a Liberation sajtóiroda tudósítója. — Sajnos, mi a hadsereg- parancsnokság utasításainak rendeljük alá magunkat — hangzott a válasz. Az újságírók nem vártak sokat a börtönlátogatástól, s a foglyokkal való beszélge­tésük kérelmének visszauta­sítása megerősítette őket né­zetükben. A rabok rossz élelmezése lehangolóan hatott rájuk. — Járjanak ide gyakrab­ban, akitor húst }s adnak majd... mondta az egyik fo­goly. — Elviselhetetlen a kosztunk... „Biztonsági szempontból” az embereket itt műszakok­ra osztva etetik. A börtön parancsnoiksága mind az ét­teremben. mind az egész fogházban ügyel a „bizton­ságra”. Az engedelmetlenség feszültsége kiérződik a lég­körben. A cellákba zárt ka­tonák, midőn az újságírók arra jártak (azokról a kato­nákról van szó, akik nem voltak hajlandók gyilkolni és meghalni a távoli Vetnam- ban — p szerkesztőség meg­jegyzése) ezt kiabálták: — Mi a békéért harco­lunk. barátaink mondják el az igazságot erről a bör­tönről! — Nincs meleg vizünk, kevés az ennivalónk. — Nézzék meg, mit csi­nálnak velünk! — Miért nem engedik meg, hogy meghallgassák a fog­lyok panaszait? Az őrmester rájuk kiál­tott: — Ennek megisszátok A francia nők élni akarnak Sokkal közelebb vagyunk már a 2000-hez, mint az 1900-hoz, közelebb a XXI. századhoz, mint a XlX.-hez, Századunban, a XX. század­ban olyan nagyhorderejű változások menteki végbe az, első hetven év alatt, amilye­nekre minden ezer esztendő­ben van példa. Az emberiség legyőzte az atomot, felkutat­ta a tengerek mélyét, meg­vetette lábát a Holdon, űrla­boratóriumokat 'küldött a Vénusz felé, emberi szerve­ket ültetett át... Ebben az évszázadban született meg először egy országban, majd Európa, Ázsia és .Amerika 13 más országában a szocializ­mus! És mennyi apró és nagy győzelem jelzi még a 20. század emberének útját! De a fény mellett ott az ár­nyék is! Franciaországban, ebben a gazdag, fejlett iparral ren­delkező országban, amely komoly kultúrális hagyomá­nyokkal büszkélkedhet, igen sok nő roskadozik a társa­dalmi, gazdasági, pénzügyi problémák mindennapi súlya alatt. A dolgozó nőt kétszeresen kizsákmányolják. Először maga a kapitalista rendszer, majd az tény, hogy a női munkáért kevesebb bért fi­zetnek, semmibe veszik az „egyenlő munkáért egyenlő bér”elvét. Tegyük hozzá, hogy a nők szakmai képzett­sége legtöbbnyire a férfia­ké alatt marad, általában el­maradott, nem felel meg a korszerű termelés igényei­nek. Emiatt alacsonyabb fi­zetési kategóriába sorolják őket. Nem szabad elfeled­keznünk arról sem, hogy sok esetben még a diplomás nőket is alacsonyabb beosz­tásba teszik, ez vonatkozik a mérnöki, technikusi, raj­zolói stb. végzettségű nőkre is. Végeredményben illuzóri­kus arról beszélni, hogy mi­lyen jogokat adunk a nők­nek, ha nem teremtjük meg azokat a feltételeket, ame­lyek között ezekkel a joguk­kal élni is tudnak. Meg kell oldani azt a problémát, hogy a nő egyszerre lehessen anya és dolgozó nő is. Az AEROFLOT vezérgépe Két éve repül a kontinen­sek között a szovjet AERO­FLOT vezérgépe, az Iljusin —62. Sok ország repülési szakértője elismeréssel nyi­latkozik róla. Most a Szov­jetunió repülőgépipari mi­nisztériuma felterjesztésére Lenin-díjjal tüntették ki a gép konstruktőri gárdáját, élén Szergej Iljusin Lenin­éi.ias akadémikussal. Hogyan született meg az IL—62? Iljusin és kollégái abból a szemponból indultak ki, hogy a szovjet légiforgalmi társaságnak szuperszonikus távolsági utasszállítógépre van szüksége. Nyújtson ké­nyelmet az utasoknak, üze­meltetése legyen gazdaságos és biztonságos. ...Az asztalon rajzok tö­mege. A képzeletbeli gép üresen áll a földön. Itt van az orrtámasz, ott pedig a futómű tartószerkezete. Hol van most a gép súlypontja? A szokásosnál jóval közelebb a szárnyakhoz. A hajtómű­vek viszont nem a szárnya­kon, hanem hátul vannak elhelyezve. Most terheljük meg a gépet. A súlypont messzire előre tolódik. Hova tegyék tehát a futómű fő tartószerkezetét? Az üres gép súlypontjába? Lehetne. Csak túl közel lesznek a farok- részhez. Mekkora stabilizá- torra lesz szükség? Üjabb felesleges súlytöbblet.. De nem is ez a lényeg! Csak a laikusok nem értik azonnal, hogy miről van szó. Az Iljusinnál összegyűlt konstruktőröknek elég volt egy pillantást vetniük a raj­zokra. Minél közelebb kerül a futómű fő tartószerkezete a farokrészhez, annál na­gyobb lesz a hátsó farokmű ellenállási síkja. A földön guruló gépnél a hátsó farok­mű mozgó része horizontális síkban felfelé tér majd el, s a gép nem tudja emelni az orr-részét. Az elülső tá­maszték kereke nem válik majd el a betontól. Nem lesz ereje, hogy felemelked­jék! — Növelni kell a magas­sági kormánylap felületét — ajánlotta valaki, mint egyet­len megoldást. Iljusin elgondolkodott, majd a következő megol­dást ajánlotta: — Nekünk az kell, hogy a földön álló üres gép „ne üljön” a farkára. Ennek el­kerülésére iktassunk be egy hátsó támasztékot szahadon- futó kerékkel. A gép meg­terhelése után ezt egvszerűen behúzzák. Majdnem három tonna súlyt takarítunk meg. Nagyon érdekes és eredeti a szárnyfelületek aerodina­mika; megoldása. Egy mese­beli óriásmadár szárnyaihoz hasonló szárnyakon nyugszik a gép. s ez nemcsak az uta­zómagasságban, hanem előre nem látott légörvények, lég­zsákok esetén is biztosíjta a biztonságos repülést. Sokat beszélnek az IL—62 egyszerűségéről és megbíz­hatóságáról. Gyártásának, üzemeltetésének egyszerűsé­géről. Ez így is van, mert az egyszerűség szervesen összeolvad a mai modem repülőgépgyártás tökéletes technikájával. Az IL—62 bi­a levét! Téged már régeb­ben megjegyeztelek! — mondta az egyik fogolynak. A foglyok dühösen emel­gették ökölbe szorított ke­züket. Az újságírókat leginkább a 60-as számú blokk érdekel, te ahol 14 katonaszökevény­nek mondott személy élt. Köztük volt Terry Clag, a hadsereg ellenállási szerve­zetének aktivistája és Do­nald Williams, aM Vietnam­ból Svódországba szökött, s önkéntes visszatérése után ítélték el. A közönség először akkor hallott a fogházról, amikor közzétették Williams levelét, amelyben megírta. hogy a börtönőr azért verte agyba- főbe, mert „az ideigeire ment”. Az említett blokk foglyai­nak levele a január elején megjelenő újsáookb-- látott napvilágot. a levélben ez állt: „A múlt héten bizo­nyára sokan olvastak a Fort Dick-; börtön különleges cel­lájáról. A hatvanas blokk az egyik legrosszabb a fog­házak történetében.” Az újságírók megérkezése­kor a cella üres volt. Azt mondták a látogatóknak, hogy rabok ebédelnek. A cella sötét volt és barátság­talan. Az elkülönítő cellák még sötétebbek és barátságtala­nabbak voltak, mint a hat­vanas blokk. Harminc sze­mély ült a 6x8 láb nagy­ságú kamrákban. Amikor beléptek az újságírók, a ra­boknak megparancsolták, hogy álljanak vigyázzba. A foglyok elbeszéléseiből meg­tudták. hogy az elkülönítő cellákban embertelen körül­mények között élnek. Egy rabnak titokban sikerült ki­juttatni a börtönből e<?v le­velet. melyben ez állt: ..öt héttel ezelőtt egy Edward nevezetű négert megkötözve magánzárkába taszítottak. Hason fekve. guzsba kötve sírt. A celláin előtt álló őr „kutyának” és ..fekete ma­jomnak” nevezte. bi­zonyos tekintetben nemcsak eléri, hanem túl is szárnyal­ja a világ legmodernebb utasszállító gépeit. K. Raszpevin APN KÜLPOLITIKAI ...az Újságírók kiléptek a kapun, mely FELETT A KŐVETKEZŐ FELIRAT VOLT LÁTHATÓ: „A SZABADSÁG ANNYIT JELENT, MINT ALÁREN­DELNI MAGUNKAT A TÖRVÉ’-’vvtcnEK.” BEÜLTEK A KÉT AUTÓBUSZBA Shyley Rayan

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom