Szolnok Megyei Néplap, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-10 / 108. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. május li A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány együttes ülésének határozata (Folytatás a 3. oldalról.) mind a lakás átadó,, mind a lakás átvevő részéről meg kell teremteni. Az érdekelt­ség növekedése feltételezi a lakbérek arányosságát. A tényleges használati érték­hez való igazodását, továbbá a lakásbérlet értékének pénzbeli kifejeződését. 15. Mind a lakáscserére ösztönzés, mind pedig az arányosabb tehervállalás ér­dekében szükséges, hogy a bériakásellátásban részesülők se jussanak minden ellen­érték nélkül lakáshoz. Ebbő] a célból indokolt, hogy a lakásbérlet értékének álta­lános elismerése keretében az új bér- és szolgálati la­kások juttatása esetén a bér­lők fizessenek egyszeri épí­tési hozzájárulást a tanács­nak. A régi, megüresedő bér­lakások kiutalásánál pedig az építési hozzájárulással arányos lakás-használatba, vételi díjat fizessenek a ki­utaló tanácsnak. A lakáscse­réknél viszont a lakásbér­let értékének különbözetét térítsék meg a cserélő felek egymásnak. A tanácsok szá­mára biztosítani kell a jo­got, hogy saját mérlegelé­sük alapján szociálopUtikaí érdekből a régi megüresedő komfort nélküli és félkom­fortos bérlakások kiutalása esetén a használatbavételi díjtól eltekinthetnek. 16. Az építési hozzájáru­lás és használatbavételi díj mértékét a lakások nagysága, minősége szerint differen­ciáltan — központi irányel­vek figyelembevételével — 10—40 ezer forint között az illetékes tanácsok határoz­zák meg. A tanácsi minősé­gi lakáscsere és szanálás esetén a két lakás bérleti értéke közötti különbözetet indokolt megfizetni. A bérlő a tanács javára lemondhat lakásáról, ez esetben igényt tarthat a lakás bérleti érté­kére. A lakásbérlet értékét — megfelelő állami szabá­lyok keretei között — a sze­mélyi tulajdonú bérlakások körében is érvényesíteni le­het. 17. A lakásalap jobb hasz­nosítása, a lakástartalékok felszabadítása, a lakásforga­lom élénkülése érdekében a lakosság csereigényeinek le­bonyolítását elő kell segíte­ni a szolgáltató szervezet fej­lesztésével. A lakásforgalom egészséges kibontakozásához megfelelő összetételű és vo­lumenű lakáscsere-alap szük­séges. 18. A lakásforgalom és a lakáscserék fokozottabb ki- szélesítésére a szövetkezeti lakásállomány körében is szükség van. Ennek érdeké­ben ki kell dolgozni a szö­vetkezeti lakástulajlonosok lakáscseréjének új szabályait. ÁLLAMI KEDVEZMÉNYEK A LAKÁSÉPÍTÉS ÉS ELOSZTÁS TERÉN 19. A lakásépítés fokozása érdekében az állam a lakos­ság anyagi befektetésének arányában továbbiakban is biztosítson kedvezményeket. Az állami kedvezmények rendszerét azonban tovább kell fejleszteni, úgy. hogy a kedvezmények elsősorban szociálpolitikai célúak, tehát céltudatosabbak és amellett igazságosabbak legyenek. A lakosság lakással kapcsolatos anyagi terhei pedig az ed­digieknél kiegyenlítettebbek, arányosabbak legyenek. 20- Az állami kedvezményt a lakásépítő, illetve vásárló család részére kell nyújtani- A kedvezmény jogcímét és mértékét a lakásépítésben résztvevőkkel, illetőleg a vá­sárlókkal ismertetni kell. A szociálpolitikai érdekből nyújtható kedvezmény alap­ja a család nagysága, a gyer­mekek és eltartottak (kereső- képtelenek) száma legyen. 21. A városokban és a ki­emelt munkástelepüléseken a többszintes társasházépjtés- ben résztvevőknek, továbbá a szövetkezeti lakást építők­nek és vásárlóknak az állam adjon az építési költségből árengedményt, illetve az épí­téshez dotációt: a gyermekek (és eltartottak) után szemé­lyenként 20—30 ezer forin­tot. Az adható kedvezmény felső határa az építési költ­ség 40—45 százaléka. A fia­tal házasok lakásépítésének elősegítésére a gyermekek után járó kedvezményt — két gyermekig — előlegezni lehet. 22. A bérlakások kiutalása esetén a gyermekek és eltar­tottak után a tanácsok nyújt­sanak engedményt az építési hozzájárulásból, illetve a használatbavételi díjból, ked­vezményezett személyenként 20—25 százalékot. A teljes ingyenességig azonban nem lenne helyes kiterjeszteni a kedvezményt, ezért az leg­feljebb 80 százalékos lehet. Két gyermekig megelőlege- ésképpen kedvezmény nyújt­ható a fiatal házasoknak. Az összeg egy részére részletfi­zetési kedvezmény adható. 23. A lakásépítés hitelezé­se a lakásépítési formáknak, a lakás- és építéspolitikai cé­loknak megfelelően diferen- ciáltan érvényesüljön. A la­kásépítési konstrukciók ke­retében a részvétel pénzügyi feltételeit (készpénzelőtaka­rékosság, kamat, hitelösszeg törlesztési idő) a szövetkeze­ti, a vállalati, valamint a társas- és családiház építésé­nél állami szabályozás kere­tében központilag szükséges megállapítani. Az OTP által értékesített öröklakások nagy részénél a feltételek 3 keres­let-kínálatnak megfelelően alakuljanak. Az egyes lakás- konstruftciókon belül csak korlátozott mértékű építési hitelt kaphassanak a maga­sabb jövedelműek (szabad­foglalkozásúak. magántevé­kenységet folytatók), továbbá a nagyobb értékű ingatlannal rendelkezők. 24. Az építési és lakásvá­sárlási hitelek után minden lakásépítési formába« mérsé­kelt kamatot kell fizettetni. A kamatlábak fejezzék ki a lakásépítés társadalompoliti­kai jelentőségét, továbbá az egyes építési formákhoz: a városi többszintes, telepszerű (szervezett) lakásépítéshez fűződő állami építési érde­keket. Emellett a hitelfelté­telek ösztönözzenek arra, hogy az építtetők nagyobb mértékben saját megtakarí­tásaikat használják fel'és ér­dekeltek legyenek a hitel mi­előbbi visszatérítésében. A LAKÁSOK ELOSZTÁSI RENDSZERÉNEK JAVÍTÁSA 25.. A lakások igazságosabb elosztása érdekében tovább kell fejleszteni a bérlakások és az értékesített szövetkeze­ti lakások igénylésének é9 elosztásának gyakorlatát. A jelenlegi, nyilvántartott la­kásigényeket felül kell vizs­gálni és új igénynyilvántar­tást, valamint új elosztási és kiutalási .tervet kell készíte­ni és azt nyilvánosságra kell hozni. 26. A bérlakások elosztása és az értékesítésre kerülő szö­vetkezeti lakások esetében az igényjogosultak kijelölése a tanácsok feladata. A taná­csok a helyi jövedelmi és la­kásviszonyokhoz, valamint egy-egy időszak lakásépítési lehetőségeihez igazodva — központi irányelvek alapján — maguk állapítsák meg azokat a sorolási, kiválasz­tási, illetőleg kizárási ténye­zőket, amelyeket a lakások elosztásánál alkalmaznak. A tanácsok, a társadalmi és munkáltató szervek bevoná­sával bírálják el minden igénylőnek a jogosultságát és közöljék velük, hogy jövedel­mi és vagyoni helyzete alap­ján melyik lakásellátási for­mában elégíthetik ki lakás­igényüket. Azok részére, akik teljes bizonyossággal csak ál­lami és kiutalásos szövetke­zeti lakással elégíthetik ki szükségletüket, a tanácsok határozzák meg, hogy 1975-ig kiknek az igénye teljesíthető és hozzávetőleg milyen idő­pontban. 27. A lakásalap jobb ki­használása érdekében fokozni kell a tanácsi lakásgazdálko­dás szerepét. Üj. átfogó la­kásügyi szabályokat kell ki­dolgozni, amelyek alapján a tanácsok — helyi adottságaik és körülményeik, valamint a lakásépítési, fejlesztési lehe- tőiségeik figyelembevételével — maguk alakítják ki helyi lakásgazdálkodási szabályai­kat. Ennek keretében újra kell szabályozni az igénylés módját, a lakáskiutalási nor­matívákat, az albérletre és társbérletre, a bérleti szerző­désre és annak érvényesíté­sére, valamint a személyi tu­lajdonú lakások használatára és bejelentkezésekre stb. vo­natkozó szabályokat. 28. Ösztönözni kell a csalá­di ház tulajdonosokat arra. hogy házuk egy részét főbér­leti jelleggel bérbeadják. Ilyen esetben jelentős adó- kedvezménnyel vagy más pénzügyi eszközökkel támo­gassa az állam a lakástulaj­donost. 29. Olcsóbb lakások és megfelelő szállások építésé­vel, állami szabályozással és társadalmi ellenőrzéssel in­tézkedéseket kell tenni az al­bérleti uzsora letörésére. A SZEMÉLYI LAK ÄSTUL A JDON MÉRTÉKÉNEK SZABÁLYOZÁSA 30. A társadalmi viszo­nyainknak megfelelően kell szabályozni a személyi lakás- tulajdon mértékét és a laká­sok feletti rendelkezési jo­got. A személyi lakástulaj­don rendezésénél azt az el­vet kell érvényesíteni, hogy egy háztartást képező .csa­ládnak (a házastársak, az együttélő gyermekeik és szü­leik) állandó lakás céljára legfeljebb egy személyi tu­lajdonú lakása és ezenfelül egy üdülője lehessen. Aki ilyen célokra már megfelelő lakással (üdülővel) rendelke­zik, további lakást nem épít­het, illetve nem vásárolhat. 31. A személyi tulajdonú bérlakások bérlői és tulajdo­nosai közötti jogviszony ren­dezése, valamint e lakásállo­mány megóvása szükségessé teszi annak elősegítését, hogy lakását a tulajdonos, illetve családja használja. Ennek érdekében megfelelő állami intézkedésekkel elő kell se­gíteni a tulajdonosok szá­mára a beköltözést. Lehetővé kell tenni a bérlő számára az általa bérelt személyi tu­lajdonú lakás megvásárlását, ill. felszabadítását, hosszúlejá­ratú állami kölcsön nyújtá­sával. A tulajdonos és bérlő közötti cserét a tanácsok is segítsék elő. A LAKÓHÁZAK FENNTARTÁS ÁNAK FEJLESZTÉSE 32. Növekvő figyelmet kell fordítani a meglévő lakás­alap megóvására, kezelésére és fenntartására. A lakóház­fenntartásban a tulajdono­sok, és állami és a személyi tulajdonban levő lakásalap fenntartásához fejleszteni kell a szolgáltatásokat és bővíteni az anyag- és szer­számellátást. A negyedik öt­éves terv időszakában a fenntartási munkák szintje fokozatosan közelítse meg a normál szükségletek kielé­gítését. 33. Az állami lakások fenntartására — üzemelteté­si költségeire, karbantartá­sára és folyamatos felújítá­sára — a lakbéreknek kell fedezetet nyújtani. A felújí­tásokban mutatkozó lemara­dások pótlása és a meglevő lakásalap korszerűsítése cél­jából az állam a tanácsok­nak központi forrásokból bi­zonyos kiegészítést ad. Ezek az eszközök együttesen ke­pezzék a tanácsok lakóház­fenntartási alapját. Az ala­pot fokozatosan és hosszabb idő alatt kell feltölteni. — úgy, hogy végül igazodjék a lakásállomány tényleges mű­szaki állapotához. 34. Az állami lakóházak kezelési feladatait általában a tanácsi házkezelőségek lás­sák eh Gyakorolják a tu­lajdonosi jogokat, végezzék az üzemeltetési feladatokat, gondoskodjanak a tulajdo­nost (bérbeadó) terhelő javí­tási munkálatok elvégezteté­séről és ellenőrizzék a bér­lői kötelezettségek teljesíté­sét. Az állami lakásállomány javítását a házkezelőségek elsősorban a tanácsi építő­ipari szervezettel végeztes­sék, de juttassanak megren­delést, alakítsanak szerződé­ses kapcsolatot egyéb építő­ipari szervezetekkel is, ame­lyek e téren jó munkát képe­sek végezni. A lakossági ja­vítási igények kielégítésében különösen az építőipari szö­vetkezetek vállaljanak na­gyobb részt. A LAKBÉREK JÖVŐBENI RENDSZERE ÉS MÉRTÉKE 35. A lakásépítés, elosztás és fenntartás, valamint a lakbérrendszer ellentmondá­sainak feloldása érdekében egységes elvek alapján szük­séges újrarendezni a lakbé­reket. A rendezésnél abból kell kiindulni, hogy a szocia­lista állam számára a lakás­építés és fenntartás nem nyereségszerzést, hanem tár­sadalmi szolgáltatást célzó befektetés. A lakbér ne tar­talmazzon sem nyereséget, sem amortizációt (a kieső la­kások pótlásának fedezetét). A lakbérrel szemben azon­ban jogosan támasztható az az igény, hogy fedezze, vagy közelítse meg a lakóházaik folyamatos fenntartási költ­ségeit (üzemeltetés, karban­tartás és felújítás). Ezért a lakbéreket ennek megfelelő szintre kell emelni. Mindad­dig azonban, amig a lakbé­rekből hosszabb idő alatt fel­töltődnek a tanácsi alapok, az államnak kell fokozott pénzügyi segítséget nyújtania ehhez. 36. A lakbéremelést orszá­gos érvényű, központi szabá­lyozás keretében a megfele­lő felszereltségű (komfortos) lakásokra kell kiterjeszteni. Nem kell emelni a komfort- nélküli lakások bérét, csak abban az esetben, ha az ál­lam komfortossá alakítja. A lakbéreket — a lakások nagyságát, minőségét, kom­fortját és település-csopor­tok szerint elhelyezését fi­gyelembe véve — használati értékükkel arányosan kell meghatározni. A sajátossá­gokra való figyelemmel a helyi szabályokat a tanácsok állapítsák meg. A lakások kategóriába sorolása, a lak­bérek lakásonkénti megálla­pítása a bérbeadó tanácsi szervezet feladata. 37. Az új lakbér-tarifát a kormány állapítsa meg a fenntartási költségekkel ará­nyosan és a lakások haszná­lati értéke szerint differen­ciáltan. Az egyes lakáskate­góriákon belül a lakások te­rületi fekvésében és műsza­ki állagában meglevő eltéré­sek kiegyenlítésére a l£k- bértarifák 10 százalékkal növelhetők, illetőleg csök­kenthetők. A jelenlegi lak­bérpótlék rendszer megszű­nik. 38. Bérbeadók és bérlők fenntartási kötelezettségei­nek a gazdasági érdekeltsé­gen és felelősségen alapuló reálisabb elhatárolását szük­séges megvalósítani. Indo­kolt, hogy a bérlők fokozot­tabban vállaljanak részt a lakás' belső berendezéseinek fenntartásában és pótlásá­ban. Ezért a jövőben a laká­son belüli felszerelési és be­rendezési tárgyak felújítási és pótlási költségei ' 50—50 százalékban a bérlőt és a tu­lajdonost terheljék. A laká­son kívüli épületkarbantar- tési és az épület felújítási munkák költségeit ezután is teljes egészében a bérbeadók viseljék. 39. A személyi tulajdonú bérlakások lakbérének meg­állapításánál a tulajdonosok érdekeinek az eddiginél mél- tányosabb érvényesítése in­dokolt, a lakbérek emelése a magánbérleményekre is ki­terjesztendő. A kötött bérű személyi tuljadonú lakások lakbérét az állami laká­sok lakbéréhez igazo­dóan célszerű szabályozni. A jövőben bérbeadott, vala­mint azoknál a fégi szemé­lyi tulajdonú bérlakásoknál, amelyeknél már jelenleg is a szabad lakbérmegállapodás érvényesül, ezt a rendszert célszerű fenntartani. 40. A lakbérek emelését 1971. július 1-i hatállyal kell végrehajtani, úgy hogy a la­kosság még 1970 közepén ér­tesüljön a tervezett intézke­désről, az állami és a taná­csi szervek pedig alaposan, minden részletében jól fel­készülhessenek. A lakások lakbérének rendezésével egy­idejűleg újra kell szerződés- be\n szabályozni a bérbeadó és a bérlők kötelezettségeit. III. Állami intézkedés A LAKBÉREMELÉSBŐL SZÁRMAZÓ LAKOSSÁGI TÖBBLETKIADÁSOK ELLENSÚLYOZÁSÁRA 41. A bérlakásban élő csa­ládok jövedelmi helyzetét a lakbérek emelése — megfe­lelő ellensúlyozás nélkül — jelentősen rontaná. Miután nagy tömegében van szó a Budapesten és a nagyváro­sokban élő nyugdíjasokról, a munkás és alkalmazott ház­tartásokról. elejét kell ven­ni annak, hogy ez a szüksé­ges lépég az életszínvonalat csökkentse. Ezért a lakbér- emelést az emeléssel azonos összegű állami lakbérhozzá­járulás fizetésével kell ellen­súlyozni. Hogy a rendezés egyetlen réteg és egyetlen család életszínvonalát se csökkentse. Lakbérhozzájáru­lást csak azok kapnak, akik a rendezés időpontjában már főbérleti lakással rendelkez­nek, s amiatt lakbérterheik nőnek. Tehát azok. akik 1971. július 1-e után részesülnek bérlakás-kiutalásban, lakbér- hozzájárulást. nem kaphat­nak. Ezen lakások bérét már kezdettől fogva teljes egé­szében a bérlő fedezi. 42. Az ellensúlyozás gya­korlati alkalmazásának mód­szere: — a lakbéremelés 1971. jú­lius 1-ón egyszerre életbelép teljes mértékben. A rendezés időpontjában személyre szóló állami lakbérhozzájárulás biztosítsa a lakbéremelés tel­jes összegű megtérítését a bérlőknek. A későbbiekbén pedig a családok jövedelmé­nek emelkedésétől függően — de annál lényegesen sebb mértékben — az áll: lakbérhozzájárulás fokoz: sä« csökkenjen; — a bérlakásokban 1; nyugdíjasok, csökkent m kaképességűek. keresőkéi lenek méltányos lakásjo sultságuk mértékéig a L béremelés teljes össze egész életükre szólóan 1: bérhozzájárulás cimén ki ják meg. A rendezés i< pontja után nyugdíjazot ugyancsak életük végéig k: ják meg a nyugdíjazás ii pontjában részükre folyc tott lakbérhozzájárulást, — A szabad foglalkozó: ak, az önállók és a mag; munkáltatóknál foglalkoz tottak lakbérénél általát nem indokolt az ellensúl; zás. Amennyiben az állam kedvezményt kémek, ú maximum két évre lehet tolni a teljes bevezetést ú hogy fokozatosan félévenk< a teljes Különbözet 25 szá: lékával lehet a lakbérei növelni. Az állami lakbérhozzáj ál láa kifizetését a követke módon kell szabályozni: — A lakbéremeléssel ér tett lakásoknál a bérlő emelés teljes összegét lakb hozzájárulás címén munl helyén fizetéskiegészítéske pen névre szólóan megkap A munkáltatók a hozzájái lésről személyenként n> vántartást vezetnek, az áll; pedig a vállalatoknak (szí veknek) globálisan, egyö "szegben nyújtja a térítést. — A lakbérhozzáj árul; a családon belül a kere családfő és a feleség (va második kereső) közi egyenlő arányban kell f< osztani. A hozzájárulást rendezés időpontjától kezd munkahelyükön havonta ks ják, melyet az állami kö ségveté» a munkaadón megtérít. — A rendezést követő id szakban a bérlők fizetéséne illetve átlagkeresetének emi kedésével együtt a hozzáj rulás a keresetnöveked 25 százalékának megfek arányban csökken. A kér setnövekedés alapján a he zájárulás csökkentésére éve ként vagy félévenként kéri jön sor. Ez az adminisztr eiós munka a munkálta szerveknél a bérelszámol keretében oldandó meg. IV. A Központi Bizottság k telezi a pártszervezetek: hogy a határozat megértet se és elfogadtatása érdek ben végezzenek kellő prop gandamunkát a lakosság ki rében és biztosítsák az áll- mi és tanácsi dolgozók : felkészülését a határozat vé; rehajtására. A Központi Bizottság fe kéri a szakszervezeteket, többi tömegszervezetet, hog támogassák a határozat mei Valósulását. A Központi Bizottság és kormány felkéri az illeték: állami szerveket hogy a h; tározat végrehajtásához szül séges intézkedéseket dolgo: zák ki és jóváhagyásra tei jesszék a kormány elé. A kormány tájékoztatási hivatala közli: A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány együttes ülésén hozott határozata végrehajtásaként a mi- niszeranács intézkedett a lakásépítés és a lakáselosztás rendszerének fejlesztésére, to­vábbá a lakbérek rendezésére. A kormányhatározat előírja, hogy 1971. július 1-től az állami tulajdonban levő bérbeadás útján hasznosított lakások havi bérének mértéke a következő legyen: Összkomfortos lakások esetében négyzetméterenként 6’— Ét Komfortos lakások esetében 5,40 Ft Félkomfortos lakások esetében 3,60 Ft A komfort nélküli lakások esetében a lakbér mértéke nem változik mindaddig, míg az állami szervek a lakást komfortos­sá nem alakítják. Az egyes lakáskategóriákon belül a la­kások területi fekvésében és műszaki álla­gában meglevő eltérések kiegyenlítésére Ä lakbérek mértéke 10 százalékkal növel­hető, illetőleg csökkenthető. A nem állami tulajdonban levő és bér­beadás útján hasznosított kötöttbérű laki sok lakbérét az állami tulajdonban lev bérlakásokra előírt mértékhez igazodóa lehet megállapítani. A korábban bérbeadott olyan lakások ni, amelyeknél már jelenleg is a szaba lakbérmegállapodások rendszere érvénye sül, valamint a jövőben bérbeadott laka soknál a szabad lakbérmegállapodás rend szerét kell tovább is fenntartani. Az új lakbérek bevezetésével a jelenleg lakbérpótlékrendszer megszűnik, A lakásépítés és a lakáselosztás rend szerének fejlesztése, továbbá a lakbérei rendezése érdekében szükséges állami fel adatok végrehajtására a szükséges jogsza bályok. intézkedések előkészítésére a kor mány, az építésügyi és városfejlesztésig m\ niszter elnökletével tárcaközi egyeztető b zottság létrehozását rendelte el. Az építésügyi és városfejlesztési minis tér felhatalmazást kapott, hogy a lakás elosztás új rendszere, továbbá a lakbér rendezés bevezetése érdekében szüksége: előkészítő munkálatok (bérlakások felmé rése komfortkategóriába sorolása stb.) meg­tételéről saját hatáskörben gondoskodjék

Next

/
Oldalképek
Tartalom