Szolnok Megyei Néplap, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-07 / 105. szám

1970. május 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 ártam egyet a temetőben. Nem csupán a porla- dozó hozzátarto­zók húznak oda: a gyermekkarom is. Egy ilyen séta nem is olyan szomorú: találkozás, csupa találkozás régi utcák­kal és házakkal, régi embe­rekkel. Egymás után jönnek elém, s én egyik pillanat­ban nyolc éves vagyok, a másikban hat. azután tizen­kettő, azután tizennyolc. Ját­szik körülöttem az idő, a csendes fák, a krizantémok, a dáliák, az őszirózsák kö­zött. „Irrealitás” — fogom fel vagy érzem meg inkább a szó értelmét, holott jól tu­dom, hogy ami körülöttem van, az a realitás: az ember és az anyag összetartozásá­nak állandósága. Az az ir­realitás, ami elmúlt : az ar­cok, a szemek, a hangok, az ón tizenkét és tizennyolc évem — ami itt mind ben­nem van és nem körülöttem, meg nem mutatható, le nem vetíthető, az agysejtek titok­zatos munkájával összera­kott, láthatatlan és általam mégis látott képekben. Csodálatos játék egy ilyen séta. Szép is. Ám olykor dúlt órák, tragédiák emlékét idézi, melyek oly élesen ha. síitának bele az idegrend­szerbe, mint a fájdalom, mikor az agysebész szikéje az emlékező központot, érin­ti, S az ilyen emlékek húz- mal£ is: oda kell menni hoz­zájuk. Ezért mentem arra a helyre, ahol egy akácfából faragott, fakult, sárga kis fejfa, s mögötte hosszú idő óta gazos, süppedt sírhalom állt. A helyet üresen talál­tam. Se fejfa, se sírdomb. Tavaly még megvolt. Itt van eltemetve Balogih Pista. So­kan itt vannak már azok közül is, akik fejüket in­gatva, sopánkodva vagy meg­rendülve beszélték akkor azt az augusztusi tragédiát. Ré- ges-rég nem égett már gyer­tya sem az emlékére, s most ime, eltűnt a fejfa is. En­gem mágis elfogott a rette­net, mint akkor, amikor elő­ször néztem szembe vele. És már mindig elfog: így él bennem Balogh Pista. Sírja áz*“13egeimben van. Azért írom most le ezt a történe­tet: gyertyaláng helyett, hogy mégse múljon el egészen, s hogy ne szorongasson any- nyira, ☆ Nyugodtan írhattam le en­nek a hajdan volt gyerek­nek a nevét, mert ma már senkinek se mond semmit. Olyan sincs, akiben vérző emléket szakítana fel. Volt egy két-három évvel idősebb bátyja; néhány évvel élte túl öccsét, vese-tbc vitte el. Nem sokkal rá utánuk ment az édesanyjuk. Az apjuk — hosszú, száraz ember, Lét­rának hívták a faluban — 1944 novemberében halt meg. Utcai harcok dúltak akkor. Ö kinézett az istálló-ablakom s valami lövedék nyomban eltalálta. Ügy leltek rá a te­henek mellett. Senki sem maradt utánuk. Hat év alatt mindnyájan a temetőbe ke­rültek. Pistáék a Pipa utcában laktak, amely — jól szem­léltetve saját nevét — gör­bén, pipa-alakú kanyarban ágazott el a mi utcánkból. Innen eredt Pistával való barátságom, meg onnan is. hogy egy osztályba jártunk az iskolába. Nagyon szegé­nyek voltak. Legnagyobb kincsük a két verestarka tehén volt. Ezek azon az em­lékezetes nyáron — 1938 nyarán — már Pista gond­jára voltak bízva. A Tarna- partra. az erdő alá hajtotta ki őket naponta. Ott lege­lésztek a tehenek a kövér fűben. Hajnalban, amikor elmentek az ablakunk alatt, én még rendszerint aludtam. Sokszor fölébredtem azon­ban az ostorpattogásra. Pis­tának rövid nyelű kancsiká- sa volt, bojttal, karikákkal. Alkonyattájt, amikor haza- poroszkáltak. sokszor elkér­tem tőle. Én is nróbáltam vele durrantani, de nekem nem ment Irigyeltem a könnyed gráciát. mellyel Pista kettőt lóbált, egyet rántott, s megszólalt az os­tor, mint a puska. Most is fülemben van még a durra­nása. érzem a nyári esték melegét, s látom a vacsora­csillagot, amint megjelent Illés kovácsék háza fölött, s ott ült ezüstösen a mélykék égen, míg a kertből az esti­ke illata szállt fel. Tálán ez is az egyik óka annak, hogy az idő múláséval mindig meg kellett állnom Pista sírja előtt: érzékeim emlé­keit kerestem. Ezek elevenebben élnek bennem, mint magának Pis­tának az alakja. Azt tudom, hogy csupa-szeplő, sárga hajú, vézna kis gyerek volt, de szívós és erős; szaladt, birkózott, verekedett és ki­tűnően gombozott. Az isko­lában olyan volt, mint a többi parasztgyerek. Leg­alább is nem tűnt ki sem­miben. Igaz. hogy többnyire csak mi tűntünk ki, tanítók, tisztviselők fiai, akiknek járt a Tündérvásár, volt otthon meséskönyvünk, akiktől min. den nap megkérdezték ott­hon, hogy feleltél-e ma az iskolában, s akiknek nem kellett libát, malacot, mar­hát őrizni. Olyan volt a külseje is, mint a többi szegénygyereké. Télen szurtos, kopott, térdig érő sárga nadrágot hordott, csupafolt harisnyát' és sza­kadozott cipőt. Nyáron csak inge és gatyája volt. Ez a kép bennem a legélesebb: így ballagott a kancsikással a tehenek után. Mezítlábas talpai alól apró felhőkben szállt fel a kocsiút pora. Az egyik alkonyaton, mi­kor jött hazafelé, a kiseb­bik tehén hátán egy vércse­fióka trónolt. Forró vágya­kozás öntött el: de jó neki! Volt nekem ólomkatonám, felhúzós autóm, magam gyár­totta bodzapuskám és nyi­lam is. de mi volt mindez egy vércsefiókához képest! Attól kezdve minden nao kiálltam a kapuba, s úgy lestem, jön-e már. Ha vala­melyik egérfogóba zsákmány került, eldugtam a macskák elől. s őrizgettem a vércsé­nek. Hetek múltak el; a madár elhányta fehér pihéit; ha hozzányúltam, felborzol­ta magát, s éles, görbe cső­rével a kezem felé vágott. Pistát azonban nem bán­totta. Neki eltűrte a símo- gatást is. Próbáltam megkör­nyékezni: nem adná-e el? Egész vagyonomat, negy­ven—ötven fillért is kínál­tam érte. Pista azonban ko­nokul csóválgatta a fejét. Úgy egy héttel István ki­rály napja előtt izgatott gye­rekek nyargaltak végig az utcánkon. Délután volt, eső utáni fülledt meleg. Éppen sarat szedtem a kocsiútról, mert elhatároztam, hogy ap­ró vitt''kokat fogok verni, s felépítek egy igazi házat kicsiben. — Balogh Pista belefúlt a Tamába — hadarta az egyik, s futott tovább, a Pistáék háza felé. Bennem elállt a lélegzet. Szaladtam én is utánuk, de olyan volt, mintha a torkom­ban valami rémes csomó len­ne és elzsibbadt a lábam. Nem mertem bemenni velük, kinn ácsorogtam, Csak az apja volt otthon. Sápadtan fordult ki a kapun. Szaladt egy pár lépést, azután le­kapta csattogó papucsait, s a kerítésen át visszadobta őket az udvarba. Nekiiramo­dott nagy talpaival, hosszú lábaival. A községházánál — mint hivatalos személy — csatlakozott a községi bel- rendőr is hatalmának jelvé­nyeivel; a nemzeti színű kar­szalaggal. s a görbe bottal. Az erdő alatt álltunk meg, a Tama-parton. A tehenek nyugodtan legelésztek. Az egyiknek a hátán most is ott ült a vércse. Azokban a napokban hir­telen megáradt a folyó. A víz már visszahúzódóban volt. de még most is piszko­san. szélesen, sárgán örvény­lett a. mederben. A fűzfa­bokroknak csak a hegye lát­szott ki. Kétoldalt, ahonnan már a víz elhúzódott, szé­les iszapcsík fénylett. Az egyik helyen elkenődött láb­nyomok vezettek a vízhez, a Pista nyomai. Látszott, hogy kézzel-lábbal csúszkált le a meredek parton. Odébb, a fűben az inge, gatyája. Mellettük a kancsikás. — Ott! Ott merült el — magyarázta az egyik gyerek. — Mink mondtuk neki, hogy ne menjen bele, vagy kerül­jön inkább a vasihíd felé, de rítt, oszt ment a madár után. Ott hier ült el, meg a fűzfáná’ bukkant ki még- eccer. de nem i® szólt, me­gint lebukott. Mink igazán mondtuk neki... Az apja, az a nagy csupa ín — csupa láb ember, re­kedten sírt. Reszketve néz­tem. Sose láttam még ilyet. Az ember leült a Pista ruhái mellé, egész fejét betakarta a kis inggel, úgy sírt tovább. A gyerekeket a belrendőr faggatta ki apróra. össze­vissza. egyszerre beszéltek: — Átszállt a madár a másik partra... Biztosan egeret látott... Pista kiabált neki, hogy Matyi... de nem gyütt, még messzebbre ment. Akkor Pista elkezdett rínyi. Ledobta az inget, gatyát, hogy átússza a vizet vissza­hozza ... De mondtuk ne­ki ... Ott' ment bele a víz­be, mirigyé összehúzta a görcs... A fűzfáná’ gyütt fel. Azután má’ nem láttuk. A madár meg visszagyütt. A belrendőr botjával a vércse felé sújtott. Az azon­ban fellibbent a marha há­táról. s könnyed, gyors ív­ben repült az erdő felé. * A következő napokban éppen úgy játszottunk, mint máskor, de én mindig tit­kos rettegéssel gondoltam a Tárnára. Pista nem került elő, pedig állandóan keres-» ték, csónakkal is. Szigony­nyal, csáklyával túrkálták a medret. Egyszer egy öreg­asszony szaladt be a faluba: — Láttam a gyereket! Lát­tam! Egy fűzfánál van fel­akadva. a vashídnál! A háta meg a tarkója látszik ki! Mire azonban odaértek, már nem volt sehol. István király napján találták meg. Akkor is aranyszínű alko­nyat volt. Jöttünk haza a futballmeccsről. A falu kö­zepén, a kőhídon nagy cső­dület volt- Ott akadt a csáklya a lábába; egy hét alatt odáig görgette a víz. Az emberek hallgattak. Engem újból az a jeges zsibbadtság vett elő, amit altkor éreztem, amikor meg­történt a baj. Irtóztam, mégis magához vonzott a folyó, oda kellett mennem a hídra, hogy Pistát lássam. Szerencsére már nem lát­tam. A csónak üresen állt a vízen. Mellette a parton hordágy, s azon egy pokróc­cal letakart valami. A pok­róc alól két gyerektalp fe­hérlett ki. Nem bírtam hazamenni. Betámol.vogtaim a nagy­anyáméihoz, akik ott laktak a folyó partján. Az ámbitu- son leültem a lócára. Bámul­tam a petúniákat. S ekkor élesen, kegyetlen csengéssel megszólalt a lélekharang. ☆ Ennyi az a történet. Olyan kísérteties épségben maradt meg bennem, mint a boros­tyánkőbe zárt bogár. Pedig Pistából semmi sem maradt. Bizonyára rég elporladtak vékony csontjai is: a falunk temetőjében vizes a föld. Most már ő itt van. itt él, itt létezik tovább, az egyko­ri pajtás agysejtjében, szí­ve . verésében. IMRE LAJOS: Balogh Pista vércséje RÉGI ÉS ÚJ Rente Ferenccel, a tiszafü­redi községi tanács vb elnö­kével nemcsak a jelen építő­munkáiról, hanem a község fejlődésének várható tervei­ről, gondjairól is beszélget­tünk. Megtudtuk, hogy a munka középpontjában jelenleg a községnek egy olyan régi problémája szerepel, amely csak a negyedik ötéves terv­ben fog végleg megoldódni: a közművesítés. Tiszafüreden május 31-ére készül el a szennyvízcsatorna utolsó sza­Szintén régi gond Tiszafü­reden, hogy nincs elég járda. „Nem szeretnénk abba a hi­bába esni, hogy az épülő, korszerű lakónegyed mellett egy sáros, elhagyatott falu­rész legyen — mondta ott- járttunkkor a vb-elnök. Az elképzelés megvalósításához még 15—20 kilométeres sza­kaszt kell megépíteniük; eb­ből az idén hat és fél kilo­méterre van pénzük. Ugyan­akkor korszerűsítik a közutakat is. Az alumíniumárugyárhoz vezető tiszaörvényi műutat mintegy három kilométeres kasza. Ezzel ez a munka lé­nyegében befejeződött, hiszen a csatorna bekapcsolja a szennyvízelvezető hálózatba az épülő ipartelepeket, sőt még az üdülőtelepre kijelölt részt is. A vízmű azonban csak 1973-ra fog elkészülni a ter­vek szerint. Az 500 köbméte­res víztorony és az 55 kilo­méter hosszú vízvezeték 30 millió forintba kerül. Ennél a nagyarányú beruházásnál számítanak a lakosság köz­vetlen támogatására is: víz­társulatot szerveznek. szakaszon háromról hat mé­terre szélesítik május végéig. Újdonság a községben, hogy kétmillió forint hitellel öt utcányi telket közművesít a községi tanács a kislakás­építések elősegítésére. Most tervezik a község belterüle­tén elhelyezkedő új utcasoro­kat. A negyedik ötéves terv­ben egyik legfontosabb fel­adatuk a lakásépítések to­vábbi elősegítése lesz. Telket biztosítanak OTP, szövetkeze­ti, társas- és KlSZ-lakóhá- zakhoz egyaránt felvételét kell visszautasíta­niuk hely hiányában. Meg kell tehát teremteni az anya­gi alapot arra hogy a jelen­leg kétszázhúsz személyes óvodát és harminc személyes bölcsődét bővíthessék. A nagyobbak egy tanyasi kollégiumot kapnak a követ­kező ötéves tervben. Még nem tudják viszont hogyan fogják megoldani a vendég­látóipar és a kulturális intéz­mények területén levő gon­dokat- A művelődési házat a könyvtárat már régen „ki­nőtték” a tiszafürediek, a je­lenlegi cukrászda is kicsi — így nincs helye az ifjúsági presszónak. Ezek fejlesztését sürgeti az a tény is, hogy a községben igen nagy az át­menő forgalom, s ez a jövő­ben — mivel mellettük épül a Tisza II. vízlépcső — to­vább fog növekedni. A fejlődés ütemére egyéb­ként jellemző az is, hogy ha­marosan napirendre kerül a község belső közlekedésének a megszervezése. A tiszafü­rediek negyedik ötéves ter­vének irányelveiben ezért Jobb ellátás, több szolgáltatás Az ipartelepítések termé­szetesen nemcsak a lakóházak iránti igényt növelik. Az üz­lethálózatuk — amint átad­ják az épülő ABC, valamint iparcikk és divatáruházat — hosszú ideig képes lesz el­látni nemcsak Tiszafüred, hanem a környék községeinek lakosait is. A Hámán Kató Tsz most épít egy tejivót és zöldségüzletet. A húsellátás már a közeljövőben javulni fog: a tanács már tárgyal a kunhegyesi hústársulással egy üzlet megnyitásáról. Ennek ellenére a lakosság ellátásában marad megoldás­ra váró feladat is bőven. A negyedik ötéves terv idősza­kában építeni kell egy szol­gáltatóházat. A tervek szerint a fodrász és kozmetikai sza­lon mellett helyet kap abban Tiszafüreden is kevés az óvoda. Mintegy száz gyermek Békés megye első felsőok. tatás! intézménye, a Szarva­si Óvónőképző Intézet a tiszántúli megyék számára képez óvónőket. Szolnok me­gye számára eddig kétszáz­harminchat óvónőt adott az intézet, amely most a tize­dik diplomaosztásra készül. A jelenleg ott tanuló Szol­nok megyei lányok az idei tanévben is a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya helyet kapott egy hatállásos autóbuszpályaudvar felépíté­se is. Hagyományossá vált a körzeti felügyelő óvónők év végi bentlakásos továbbkép­zése is. Az utóbbi két évben a kéthetes tanfolyamon Szolnok és Hajdú-Bihgr me­gye óvónői vettek részt. Az intézet oktatói az óvoda- pedagógia időszerű kérdései­ről két év alatt mintegy 20 előadást tartottak megyénk­A tizedik diploma­osztásra készülnek a Patyolat felvevő irodája és egy nagy rádió- és televízió­szerviz. által kijelölt 21 óvodában végezték szakmai gyakorla­tukat. ben, így is segítve az óvó­nők felelősségteljes munká­ját. Rejtekhely az Elbán Szöveg: Cs. Horváth Tibor Rajz: Gugi Sándor Munka közben igyekez­tem MEGÁLLAPÍTANI, HOGY MILYEN CÉLT SZOLGÁL AZ OBJEKTUM. NEM KERÜLT NAGY FEJTÖRÉSBE ■ MÁR. HALLOTTAM ARRÓL,HOGy Ai'liÓTAA HACKHElYZETVÁL­SÁGOSRA fordult a Gesta­po És a TITKOSSZOLGÁLAT FÖLDALATTI REJTEKHELYEKEN HALMOZZA FEL TITKOS IRATAIT. A LÁDÁK FELIRATA ARRA VAL­LOTT, HOGY ITT A SZOVJETUN/ ÓRA VONATKOZÓ DOKUMEN­ORA VONATKOZÓ DOKUMEN­TUMOKAT HELYEZTÉK ÁT ÉR­TED, MIÉRT MONDTAM EL EZT neked ? Ismerjük egymás érzelmeit... a rejtekhely­ről TUDOMÁST KELL SEBEZ­NIE A i SÉGNE SZOVJET HAD VE. GNEK. ERRE EGYETLEN LE ’.TŐSÉG VAN, GEORG. NE­HETOSEG VAN, GEORG, NE KED ÁTKELI SZÖKNÖD AZ OROSZOKHOZ / Uj utcasorok, új házak között

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom