Szolnok Megyei Néplap, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-31 / 126. szám

1970. május 31,

SZOLNOK MEGFEJ NÉPLAP

9

^*í?j;

New York-i levél

Szavak - Amerikában

jyi éha az az érzésem, hogy megszűnőn ■*” érteni a szavak jelentését. Van ilyen betegség, bár nem emlékszem ró, hogy mi a neve. Jeleit már régebben is észleltem. A „béke” itt gyakran „háborút” jelent, a „vedelem”, intervenciót. Az utóbbi napokban ez a súlyos kór újult erővel jelentkezik. A krízis akkor lépett fel, amikor a televízióban Nixon elnök, méginkább amikor Agnew alel- nök beszédeit hallgattam.

Amikor Spiro Agnew alelnök a stúdió. ban három újságíró kérdéseire válaszolt, szavainak jelentése mind homályosabbá, érthetetlenebbé vált. végül minden, vagy majdnem minden szava ellentétes fogalmat jelölt, Ez annál is nyomasztóbb volt. viert' tudósító- irodámban ülve úgy izgultam, mintha nem őt, hanem engem kérdeztek volna. Az alelnök viszont nyugodt volt, simára borotvált, sőt néha még mosolygott is.

Először a demokratikus Vietnam ellen felújított légitámadásokról volt szó. Az alelnök ezzel kapcsolatban „önvédelemről” beszélt természetesen nem a VDK légvédelmét, hanem értve ez alatt az amerikaiakat, akik két nappal korábban tömegesen bombázták Észak-Vietnamot. Agnew ezt a kifejezést használta: „Ezt önvédelem céljából hajtották végre!”

Azután áttértek az amerikai csapatok kambodzsai behatolására. Agnew ismét „önvédelemről” beszélt. Amikor az egyik újságíró azt firtatta, miféle önvédelemről lehet szó, ha Kambodzsa részéről senki sem támadta Saigont, vagy Washingtont, az alelnök „népszerű” magyarázatba kezdett: „Képzelje el, hogy a másik utcában lakó szomszédja bombákat gyárt és otthonában tárolja azokat. Vajon ön nem tenné meg a szükséges ellenintézkedéseket még akkor is, ha a szomszéd eddig nem dobott bombát a~ ön házára ?”

Az volt az érzésem, hogy megint minden szót ellentétes értelemben használt. Mióta lett Kambodzsa az Egyesült Államok szomszédja? Mivel fenyegeti az Egyesült Államokat? Vajon nem fordítva áll-e a dolog? Ha valakinek óvatossági rendszabályokra van szüksége tomboló szomszédja ellen — akkor logikusabb volna Kambodzsa védekezéséről beszélni azok ellen az akciók ellen, amiket az VSA indít a Kambodzsával szomszédos ■Dél-Vietnam területéről, ért nem fordítva,

„Azért rendeltük el a kambodzsai hadműveletet. hogy csökkentsük a Dél- Vietnamban lévő amerikai csapatok veszteségeit” — hallottam a televízióból Már megint a szavak játéka: Hogyan lehet a háború kiterjesztésével csökken, teni a csapatok veszteségeit? Mr. Agnew bizonyára nem csökkentésre, hanem növelésre, nem önvédelemre, hanem agresz. szióra, nem bombákkal felszerelt szomszédra, hanem a kis semleges országra gondolt, amely sok ezer mérföldre van az Egyesült Államoktól (nem utcányira. hanem egy óceánnyi távolságra) és soha sem fenyegette az Egyesült Államokat. A „demokrácia védelméről beszélnek, de gyilkosságokéit értenek alatta; a ,,vietnamizálásról” írnak, de az eszkalációra, a hadműveletek kiterjesztésére gondolnak; arról szónokolnak, hogy „megpróbáljuk elérni a békét’’ — de ez azt jelenti, hogy megpróbálunk hódítani

Mégis bízom benne, hogy Agnew és társai nem tudják úgy áiyyúmi minden amerikai vagy a többség agyát, hogy a rosszat jónak lássák, az agressziót önvédelemnek, a hazugságot igazságnak fo_ gadják el.

Meggyőződésemet igazolják azok az események, amelyek ezekben a napokban végigsöpörnek az egész Amerikán. Az egyetemi hallgatók általános diáksztrájkra szólítanak tiltakozásul a kambodzsai agresszió és Eszak-Vietnam bombázásának felújítása eilen. A keleti partvidék 11 legnagyobb oktatási intézményének újságjai első oldalukon sztrájkfelhívással jelentek meg. Több mint 450 egyetemen és középiskolában folytatódnak a tiltakozó gyűlések, A vietnami háború azonnali befejezését követelő Üj Mozgósítási Bizottság a Mississipitöl keletre lévő vidékeket szólította fel, köve. teljék hogy a kormány feltétel nélkül vonja vissza az összes csapatokat Délkelet-Ázsióból.

Az ohioi Kentben 4 egyetemistát megölt a rendörsortűz, május 4-én a washingtoni rendőrség 75 tüntetőt letartóztatott. 9-én százezren gyűltek össze a fővárosban, hogy tiltakozzanak az agresz- szió ellen.

Nixon elnök áprilisi tv-nyilatkozatában arról beszélt, hogy Vietnamban közeledik a béke és 12 hónap alatt 150 ezer katonát rendel haza. Majd váratlanul felújították a VDK bombázását, betörtek Kambodzsába, mégpedig úgy, hogy még az amerika-barát Don Női rezsimet sem értesítették előre. Beavatkozás — amelyről az amerikaiak a saigoni hadügyminisztérium jelentéséből értesülnek.

A New York Times szemleírója, James Reston szerint még Washingtonban is nézeteltérések vannak, A Nixon-admi. nisztráció komoly bel-, és külpolitikai válságba jutott azóta, hogy átvette a ha. talmat.

A szenátorok egy csoportja el akarja érni hogy az amerikai kongresszus nyilvánítsa törvénytelennek a vietnami háború folytatását. „Az indokínai hadműveletek váratlan kiterjesztésével Nixon elnök, el akarja vonni az ország figyelmét az inflációról. a n^ujjJfávélfMllségrői és más problémákról, akkor,' amikor mindinkább kibontakozik a kongresszusi választási hadjárat, — írja a New York Times. — Lehet, hogy a kormány tevékenységének éppen ez a titkos rugó. ja, de vajon mire vezet ez?”

„A főváros kettészakadt. — írja James Reston. — Soha nem volt ilyen nagy a szakadás a néhai George Mc Carty szenátor óta.”

]\[em a főváros szakadt ketté, hanem ” az ország; azokra, akik tudatosan vagy kényszerből iaaznak fogadják el a hazugságot, és azokra, akik vem tudnak, vagy nem akarnak belenyugodni, hogy a szavak jelentése ellenkezőjére fordul.

G. Borovik

Pekingben szinte egyálta. Ián- nem látni fiatalembereket, viszont elég sok a leány.

A% ifjúság jórészét falura

telepítették

Azok, akik a pártapparátus szétzúzására használták fel a fiatalokat, most, miután elérték céljukat, engedelmes eszközeik ellen fordultak. Tehát egy egész nemzedéket már tudatos élete hajnalán becsaptak és megsebeztek.

Mindez együttvéve arra mutat, hogy egyszerűen hazugságok a nyugati „új baloldal” egyes személyiségeiken naív kijelentései, miszerint Mao Ce-tung állítólag nagyszerű kísérletet tesz ,.a társadalom új modelljének” létrehozására. Világos, hogy csak a hatalomról, és nem a társadalom átalakításáról volt sző. A „társadalomtól” csupán azt követelték meg, hogy váljék szótlan. jól idomított tömeggé, amely eltűri,- hogy a vezető körök titkos céljaiknak megfelelően manipuláljanak vele. De én nem vagyok meggyőződve

róla, hogy ezt a célt sikerült elérni.

Már hosszú évék óta szítják a gyűlöletet a külföldiekkel szemben

Ennek ellenére hosszabb sétáim közben, amikor a leg- elhagyatottabb, távoli mellékutcácskákban bolyongtam, egyetlen egyszer sem találkoztam ellenséges megnyilvánulásokkal.

Kínában ma csak négy opera, egy szimfónia és öt vagy hat fűm előadását engedélyezitek. A televízió, amely hetenként négyszer közvetít műsort, az engedélyezett alkotásokat már legalább százszor megismételte.

Ezenkívül még kizárólag filmekből Összeállított nagyon részletes, unalmas híradót sugároz. Többnyire egy-egy gyár. vagy kommuna tevékenységét. árkok ásását, vagy óvóhelyek építését mutatják be. E filmrészletekből ítélve a termelőmunka kizárólag energikus lapát-lendítésekből és az „elnök” gondolatainak idézéséből áll. Másfajta hírekről nem tájékoztatják a nézőiket, s minden külföldi esemény szigorú tabu.

Kultúra helyeit

A könyvesboltokban csak Mao, Lin Piao műveit árusítják, ezenkívül rövid történeteket olyan emberekről, akik híven teljesítik a Mao- esoport utasításait.

A pekingi múzeumok zárva tartanak. Az európaiak közül senki sem tudia, hogy a múzeumok gyűjteményei épségben maradtak-e vagy sem. Néhány könnyen hozzáférhető műemléket, így pl. a Nyári Palotát. az Ég

Templomát, és a Nap Temp.

lomát megfosztották belső

díszeitől, s ezek a gyönyörű épületek most. Mao Ce-tung számtalan arcképével és

mondásával rémítik el a látogatót.

Pekingben járva az ember nehezen tudja elhinni, hogy van egy másfajta világ is. Az ország határain túl viszont azt nehéz elhinni, hogy ilyen Kína a valóságban is létezik.

Maffia — egyenruhában

Az amerikai hadsereg rangidőt tiszthelyettese volt. Tábornokok versengtek, hogy segítségére legyenek. 28 éves szolgálata alatt valósággal elhalmozlák kitüntetésekkel, maga Nixon elnök az Egyesült Államok érdemérmével tüntette ki.

Mégis, mit nem adna az amerikai hadügyminisztérium, ha az ily módon dekorált William O. Wooldridge, a 46 éves mintakatona sohasem létezett volna. — Wooldridge ugyani, főszereplője annak a példátlan botránynak, amely — a Time című amerikai magazin szai vaival élve — „az amúgyis minden oldalról támadott Pentagont alapjaiban rázza meg.” Négy másik tiszthelyettes közreműködése, és a legmagasabb helyek támogatása mellett a rangidős őrmester évek hosszú során at egy „katonai maffia”, egy egyenruhás bűnszövetkezet vezetője volt.

A szenátus vizsgálóbizottsága közönséges lopással, vesztegetéssel, korrupcióval, rablással párosult, zsarolással, sikkasztássá] •• és okmány- jhamisftással vádolja Wool- Üridse-t és társait.

Wooldridge „karrierje” 1963 nyarán, Augsburgban indult, ahol — mint a Németországban állomásozó amerikai hadsereg katonáját — néhánv társával altiszti klubok létesítésével és gondnokságával bízták meg. Megállapítást. nvert, hogv a klubokban kezdettől fogva nem volt minden rendben. A ka. tonák sorra panaszkodtak, hogy soha senki sem nyer. Egy nyugatnémet kereskedő azon kesergett, hogy csak óév juthat üzlethez, ha a klubvezetőknek némi „aián- d^kokat” juttatott. Az ajándékok összértéke 18 ezer márka volt.

A CID. az amerikai hadsereg bűnügyi rendőrségének vizsgálata mepéilaDítof- ta hoRV „env ravoidn* tíszt- helvettpsekbő1 álló összeesküvő klikk bűvös módon rendszeresen Ion” Az automatákéi- „szakszerűen” űrt 'állították be. hogy nagyobb

nyeremény senkinek se jusson. A CID jegyzőkönyve szerint a manipulációk 300— 350 ezer dollár tiszta hasznot hoztak évente csak az Augsburg—München-i körzetben. E „bűnügyi szervezet” vezetője Wooldridge volt.

A vizsgálat több kellemetlenséget, mint dicsőséget hozott, a nyomozóknak. Dokumentumok titokzatos módon eltűntek. A hivatalos úton elvesztek a feljelentések. Felsőbb utasításba beszüntették a nyomozást. A 24. gyalogos hadosztály egyik hadnagyát, aki az egvik gyanúsított őrmestert letartóztatta, titokzatos éjszakai telefonálók gyermekei elrablásával fenyegették meg. Wool- dridge-zsal és társaival csupán annyi történt, hogy áthelyezték őket Dél-Vietnam. ba azzal az ajánlással, hogy kedvenc beosztásukat a katonai klubok vezetését ott folytassák.

E célból 1967-ben Hongkongban „Mareden Co.” néven szállítócéget alapítottak. A cég látta" el a klubokat ételekkel, italokkal, luxus- ; bútorokkal. Sőt. a szórakoztató programokról is gondoskodott. Tanúk" elmondot. ták a szenátusi vizsgálóbizottságnak: a „Maredem"

emberei megvesztegették őket, hogy áron felül vegyék át az árukat. A céggel kapcsolatban álló klubvezetők 36—150 százalék jutalékot kantok a vásárolt áruk számlaértéké, bői.

A vizsgálóbizottság megállapította, hogv az egyenruhás maffm egvetlen nagyméretű hűtőszekrényen 13 ezer dollárt keresett, a vád szerint Wooldridge. lPfiR-bar* több mint 30 ezer dollárt keresett az il ven és ehhez hasonló „Maredem”-üzlete- ken.

De az „egyszerű” klubvezetőt sem jártak rosszul Dél-Vietnamban June Collins ausztráliai táncosnő aló' a vietnami amerikai klubok szórakoztató programiét

s-ervezte így nviln+t-ozott:

. Ens/ptt-vi ktvhvp’sptöt spm

ismerek, akit ne kellene

megvesztegetni hogy valaki szerződéshez jusson. Egy jobb klubvezetőnek ebből évente minimálisan 1^0 ezer dollár a mellékkeresete.” Á táncosnő-ügynöknő elmondotta, hogy az őrmester- maffia’ őt „fekete-listára” tette, mert megtagadta, hogy a szerződés aláírása , fejében a klubvezetőnek „külön szolgálatokat” tegyen.

Az időközben, főtörzsőrmesternek kinevezett Wool, dridge felháborodottan tiltakozott a szenátusi vizsgáló- bizottság előtt: „Az egészből egy szó sem igaz, rosszindu_ laiú rágalom az egész. Így akarják katonai karrieremet tönkretenni.”

Ez alkalommal azonban védekezése kevésbé volt sikeres. A vizsgálat megállapította. hogy már 26 évvel ezelőtt betöréses lopásért büntetve volt. Tulajdonképpen egy „csekélységen” bukott le. Vietnamból hazatérőben a vámhatóságok 61 üveg el vámola tlan whiskyt találtak nála. A fegyelmi büntetést annak a tábornoknak az utasítására engedték el, akinek a gépén hazatért az Egyesült Államokba, — Egyébként ugyanennek a parancsnoknak a javaslata alapján léptették elő korábban Wooldridget.

Carl C. Turner vezérőrnagy most is kísérletet tett, hogy a szenátusi bizottság szüntesse be a vizsgálatot Wooldridge ellen. Turner 1964-től 1968-ig az Egyesült Államok katonai rendőrségének volt n főnöke, azóta pedig a szövetségi rendőrség vezetője az igazságügyminisztériumban.

Most azonban — a Stern című nyugatnémet hetilap jelentése szerint — bajba került a vezérőrnagy. Wooldridge helyett neki kellett a szenátusi bizottság előtt megjelennie. A bűnügyi rendőrség ugyanis megállapította, hogy Turner legalább 668 elkobzott lőfegyvert saját zsebére értékesített, — részben a Haiti felkelőknek.

Ä Pentagon a szégyentel je* leleplezések láttán, saját tekintélyének megóvása érdekében mindenekelőtt lefokozta Wooldridget majd tőle és Turner vezérőrnagytól visszavonta 3 ..Különleges szolgálatokért” adott kitüntetést.

Wooldridge tagad. Változatlanul „ártatlannak” vallja magát és kijelentette: nem hajlandó többé megjelenni a szenátusi bizottság előtt. A hadbíróságban reménykedik, amely — védője szerint — „biztosíték n tiszta tárgyalásra”. Wooldridge esélyei azonban napról napra csökkennek. Legjobb barátig és egykorú „Maredemi” cégtársa, William Higdon főtörzsőrmester ellen ugyanis hivatalosan vádat emeltek „csalárd lopás” és „vesztegetés” címén. Egyre kevesebben vállal iák a cinkosságot az immár ..kaotmmaffia” pétien ismertté vált egyenruhás bűnszövetkezet tagjaival.

Halálom értelmetlen

Keith Franklin tizenkilenc éves fiatalember elesett Dél- Vietnamban. Bevonulása előtt azonban zárt borítékban egy levelet adott át édesanyjának és meghagyta neki. hogy halála esetén olvassa el. A levélben a következő olvasható:

„Mielőtt a dél-vietnami harcterekre vezényeltek, az a kérdés foglalkoztatott, hogy halálomnak lesz-e értelme vagy nem. A válasz tagadó. Ez a háború, amelynek én és több ezer pajtásom esett áldozatul, erkölcstelen, igazságtalan, rettenetesebb, mint ahogyan az otthoniak el tudják képzelni. Sorsom megpecsételődött bevonulásom pillanatában, de nincs más választásom, hiszen sorsomat a washingtoni háborús hipokriták határozták meg. Ha már halott leszek, tegyetek eleget utolsó kívánságomnak, tájékoztassátok az amerikai népet, az úgynevezett nagy hallgatag többséget arról, hogy hallgatásukkal hozzájárulnak a borzalmak folytatásához, és halálom ezért értelmetlen. Buzdítsátok harcra őket, küzdjenek a háború szószólói ellen, szűntessék meg a rosszat, az embertelenséget. Ha ez sikerül, akkor tálán én mi sem haltunk meg hiába. Nixon, előtte pedig Johnson elnök is számtalanszor hangoztatták: kötelességünk

megvédeni Dél-Vietnam népét a kommunista veszélytől. Ez hazugság, és ezt a Dél-Vietnamban harcoló több százezer amerikai katona js jól tudja. E letarolt, elmaradott, elhagyatott kis ország népe nem akarja az amerikai katonai gépezetet De nekik sincs más választásuk”.

A két cimbora — Higdon és Wooldridge törzsőrmesterek