Szolnok Megyei Néplap, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-31 / 126. szám
1970. május 3L SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Devecseri Gábor: Rét ötéves koromban A hernyók másztak föl és le a fán. Nem voltak szépek. Halványak, pettyesek, puhák, sokan voltak. A cseresznyefa törzse fényes, amelyik fa fényes, az cseresznyefa és ez már mindörökre így marad. Alattuk karszékben ült a tüdőbajos ember, a világ egyetlen tüdőbajos embere, templom kettő volt, utca sok, tüdőbajos ember egy. A világ azóta megnőtt, a számok érvényüket veszítették, azaz helyet cseréltek egymással, de ezt az új rendjüket is itt hagyjuk végül is. Hazudik, valótlant állít A címben nem véletlenül került egymás mellé a két nyelvi képlet. Sokan nem tudnak pontos különbséget tenni a két kifejezés jelentés- tartalma között. Gyakran kerülünk abba a helyzetbe is, hogy mérlegelnünk kell, melyiket használjuk a beszédhelyzetnek megfelelően. A hazudik, a hazugság fogalmát nyelvünk sok rokon értelmű szóval tudja megnevezni. Nyelvhasználatunkban leginkább a következő szavak, kifejezések gyako- raik: hazudik, valótlant mond. valótlant állít, füllent, tódít. nem mond igazat — hazugság, valótlanság, füllentés, tódítás stb. Hogy a rokon értelmű szósorból melyiket választjuk, azt mindig a szándék, a beszédhelyzet s a megfelelő társadalmi, etikai kötöttség dönti el. Ha valaki pl. szándékosan, tudatosan nem mond igazat, akkor a legmegfelelőbb kifejezés a hazudik szó. A szándékosan, a tudatosan valótlanságot állító és megtévesztő szándékkal a valóságot elferdítő ember valóban hazudik, illetőleg hazugságban leledzik, Ilyen esetben nincs arra szükség, hogy szépítsük, enyhítsük a szót, illetőleg a mögötte meghúzódó jelentéstartalmat, szándékot. Adódnak azonban olyan helyzetek is, amikor udvariasságból, tapintatból, kíméletből, helyesebb ha a bántó, a durva és a sértő kifejezést megszépítjük, s a közömbö- sebb nyelvi formát használjuk helyette. A füllent szó pl. inkább tréfás színezetű, s a legritkábban élünk vele sértő szándékból. Aki szeret nagyokat mondani, túlozni, az valóban csak tódít. Ezt a szót általában nem szoktuk bántó, sértő nyelvi formának tekinteni. Erősebb, bántóbb a valótlant mond, a valótlant állít nyelvi formák jelentéstartalma. Ezekben a kifejezésekben a valótlan szónak jelentésváltozatai (nem való, nem felel meg a valóságnak, nem igaz, hamis, ellenkezik a tényekkel) szolgáltatnak alapot arra, hogy ma már szinte azonos értelemmel a hazudik igéhez társítjuk őket. Eredetileg a valótlan jelentése: ami nincs, ami nent létezik, s csak a XVIII. század végén kapta mai jelentését, s vált a valótlanság szó a hazugság hangsor rokon értelmű párjává. Hogy mennyire ügyelnünk kell az árnyalati különbségekre, finomságokra is, bizonyítja az a tény, hogy ma már olykor különbséget teszünk a valótlant mond és a valótlant állít nyelvi formák között is. Egyesek a valótlant mond kifejezést közöm- bösebbnek érzik, ha valótlant állít nyelvi formát bántóbbnak. A hivatalos nyelv is gyakrabban él ez utóbbival, s ma már sokan1 éppen olyan durva és sértő formának tekintik, mint a hazudik igét. Ezt bizonyítják azok az esetek is, amikor becsületsértési perekben a valótlant állít nyelvi formát értékelik sértőbbnek, bántóbbnak. Dr. Bakos József latiad, mert az Editet birizgáltad! — Én senkit nem birizgál„ tam. A kedves nejem alaptalanul védekezik. — Nagyon szerette maga a feleségét? Hallgat, vállát vonogatja, nehezen nyögi ki: — Hát igen. — És a szülei szeretik őt? •— Nem szeretnek! Ellenem uszítják! — Azt ne mondd! Se rá-, se lebeszélni nem hagyom magamat. De te soha nem jöttél anyámhoz látogatni. Öt gyerek közt én vagyok a legfiatalabb és miattad félévekig nem láttam anyámat. — Mert ők nem akarnak engem! — Nincs igazuk? Megmondom kerek perec, így van! A lány némán tombol. A bíró leülteti a férjet és őt állítja fel. — Ellenzem n válást — felel az első kérdésre rém határozottan. — Névviselést igényel? — Névviselést igényelek. — Azért nem akar válni, mert szereti a felperest? — Szeretem, igen. A fiú piros csak úgy ég a füle — És a kollégája? Ott ® boltban? Udvarol, magának? — Nem udvarolt — Lefeküdni akart1 ~ kiált a férje. — Lefeküdni akart, de ud. varolni nem akart, A bíró diktálja, hogy főnöke tisztességleien ajánlatot tett. — Nem főnököm. Egy fiatal taknyos, nálam fiatalabb. — És maga elmondta ezt a férjének? Mikor? — Most. mikor kérdezte. Mikor jött, hogy engem majdnem rajtakapott a főnök a raktárban Zolival. — De nem igaz? — Egy büdös szó sem. Pofonvágtam. az az igaz. — Vanyis november hete. dikéig jól éltek? Ki tudna a fériével békülni? — Én ki, ő nem akar. — Mi történt, az után a konyhabeli csók után? — Ügy megvert, hogy eltörött a karom! — felemeli a jobb kúriát azzal a merev mozdulattal, ahogy n gipszet, viselte. — Egy hónapig táppénze- voltam. — Kártérítést kapott? — Nem kaptam, A rendőr azt mondta csak akkor kanok. ha feljelentem. Nem alrn-tn-n, ieUpienteni. — Nem akarta hogy men- biinta*sák? — Nem. — Es ezek után is szereti? — Mit csináljak. Pedig Könyvhéti dolgozat és az irodalom varázsa Dolgozatot ír egy iskolás lányka. Botladozó, bizonytalan betűkkel veti papírra: „És most jön a könyvhét és én sok könyvet kapok és mindet hamar elolvasom. Semmit sem szeretek úgy, mint olvasni.” Betűzöm ezt a félszeg vallomást. Ez a gyermek még nem is tudja pontosan, milyen szerelembe bonyolódott. Hiszen még Verne kalandjai sem csábították. Nem ismeri ifjúságunk Bornemissza Gergelyét és nem csodálkozott még rá a szeme Fatia Negrá- ra. De Te, Olvasó, már ismered ennek a szép kalandnak ízét. Emlékszel? A száraz kötelességtudat olvastatta veled kisdiák korodban a megtanulandó költeményt. S egyszer csak szíven ütött egy kép: „Majd az édes álom pillangó képében Elvetődött arra tarka köntösében, De nem mert szemére szállni még sokáig, Szinte a pirosló hajnal hasadtáig. Mert félt “ szúnyogtól, félt a szúrós nádtól Jobban a nádasnak csörtető vadától, Félt az üldözőknek távoli zajától. De legislegjobban Toldi nagy bajától.” Emlékszel? Egy másik könyvből Széchenyi nézett vissza Rád és te kigyúltan olvastad: „Csak a gyenge szereti önmagát, az erős egész nemzeteket hordoz a szívében.” Azután ay irodalom kitárta értelmed ablakait a világ minden tája az emberiség minden korszaka felé. Láttad hadisátrában, lobogó mécsvilág mellett a Római Birodalom császárát, Marcus Aureliust, amint csaták után, küzdelmek előtt azt tartotta legfontosabb kötelességének, hogy üzenjen Neked: „Lehet valaki jártasabb a birkózásban mint te, de neve legyen társas létre termettebb, szerényebb. az élet esetlegességeivel szemben felkészültebb, embertársainak tévedéseivel szemben elnézőbb.” Az ilyen élmények miatt sohasem láttál a könyvben egyszerű tárgyat: a papír, a ragasztóanyag és a nyomda- festék együttesét. Az elme hatalmát tiszteltük benne mindannyian, már ismeretségünk kezdetén is. Emlékszel a pillanatra, amikor felfedezted lelked felett Ady szavának uralmát? „Rám néznek és minden rendben van: Nagy valaki ez. vagy nagy senki!" Csupán azt nem kérd i senki sem: Gyűlölni kell-e, vagy szerelni’’ Miért i9 kérdeztük volna, hiszen bódultán szerettük. Milyen acéllelkű férfiakat láttál Jack London könyveiben! És milyen napragyogással világította be tudatod tájait a francia szellem Voltaire-! fényessége! Hogyan barátkoztál meg később Balassival, akinek ékes szavában virágok illatoznak. Aztán Strindberg feldúlta lelkedet. Aztán Dickens megbékítette. Aztán Carducci tévedhetetlen formabiztonsógát csodáltad. Gyönyörködtél Calderon barokk bonyolultságában. És akkor ránk szólt halk, tanító hangon Gorkij: „Aki lélekben gyönge... annak kell a hazugság... aki a maga lábán áll... aki független, annak minek a hazugság? A hazugság — a rabok és az urak vallása. Az igazság — a szabad emberek istene.” És meghökkentett, milyen egyszerű is az igazság, ahogy Móricz Zsigmond 1918-ban kimondja: „A népek nem harcolni akarnak: hanem élni. A népek nem barbárságot akarnak: hanem kultúrát. A népek nem azt akarják, amit a gyilkos, kardos, gázbombás katonák akarnak: hanem azt akarják, amit mi, a kultúra szerény s egyszerű munkásai csinálunk.” És milyen szeszélyesen törtek Rád a hatások! Már férfi voltál, amikor megérezted Petőfi szavaiban a fenségesen komor pompát: „Ott essem el én..És eltűnődtél Babits szomorú sóhaján: „A líra meghal.” Meghal? József Attila így tanít szerelemvallásra sorsa nehéz pillanataiban is: ,,Ó, mennyire szeretlek léged, Ki szóra bírtad egyaránt A szív legmélyebb üregeiben cseleit szövő tondor maaánui s a mindenséget.” Mi minden jut az ember eszébe arról, hogy egy kisleány könyvhéti dolgozatot ír és kitárja benne gyanútlan értelmét a nyomtatott szónak. Hatvanhárom mű kilenc- százezer példánya indult el hódító útján ezen a könyvhéten, hogy százezreket bűvöljön a mai magyar irodalom barátainak körébe. Mi a hatvanhárom között nem érdemli meg. Durva, önfejű. — De ha durva, önfejű és akaratos, mit szeret rajta? Miért szereti? — Csak. — Van remény, hogy kibéküljenek? — Nincs — mondja reménytelenül. Majdnem sír. A fiú telpattan: — Szabad valamit kérdez. ni? Kivel voltál újév napján a presszóban? Nem Andrással voltál a presszóban? Az asszonyka dacosan megrántja a fejét. A bíró pártfogásba veszi: neki is kell egy kis szórakozás. — Azelőtt nem mentél Andrással presszóba. — Azelőt, teveled mentem. Jön „ tanú Kétszer annyi idős mint ők, jól kihízott teherautó sofőr feszül rajta a tohonya ruha. Süt belőle a beleavatkozási vágy. — Igen kérem, elég sűrűn jártam oda. Igen kérem, szépen éltek a gyerekei- Megértették egymást. É-n nem tudom, hogy s mint. Novem. bér hetedikén volt ott egy fiatalember akivel az asz- srony olme-n* borért De vem mentek el hanem - kony- h.nban csélroléytnlr t'v nprn latiam, én kárt- '-"em hanem a haverom a bánfával összeverekedett, én vittem be „ fiatalasszonyt közülük a szobába, letettem az ágyra, kérdem tőle, miért csinálta? Azt mondta, hogy ne. ki nem elég egy férfi! — Maga azt kérdezte tőlem. hogy nekem nem elég egy férfi! Arra mondtam pukkadjon meg! Hogy nem! A férj is felpattan, magyarázza. mért a bátyjával verekedett, s nem a csókolózó vendégével. — Mert a bátyám nekem- jött. hogy ne csináljam a kabarét. — Tehát maga azt nem tanúsíthatja, amit a konyhában látott? Hát a boltban? A raktárban jelen volt? — Nem. De az illető előttem mondta Három hete a kocsmában. Felperes is hallotta, meg mások. — Mondja, volt magának valaha viszonya férjes asz- szonnyal? — Volt! — vágja ki önérzettel. — Es maga azt elmondta az asszony férjének? — Nem én! — Milyen embernek tartja maga ezt az illetőt? — Rongy embernek. Jellemtelenvek. — Nevezze meg, hogy tanúnak idézhessük. — Gombos Zoltán. Nem titok. — Hol lakik? — Szigetmonostor, Jelen. leg kórházban. — Majd a postás megtalálja. Kívánja a megidézését? — kérdezi felperest a bírónő. — Kívánom. — Vagy megbocsát a feleségének? — Nincs az a hatalom! Neki most már hiába bizonyítják hogy semmi szégyen nem érte: az egész világ előtt nem igazolhatja a feleségét. Szőr ment a levesbe, nem kell! — Micsoda férfigőg! — mondja az ülnöknő. Majdnem azt ix hozzáteszi: kis kakas. Pedig hiába kukoríkol, a női bíróság összefog a feleségével ellene, a következő tárgyaláson sem választják el. Ez g bíróság nem, de ha ő tovább megy. egy felsőbb fórumon ráhagyják, s eléri a céliát. Addig az asszonyban únv megkeseredik a lélek hogy már ő sem bánja. És húsz-harminc év múlva verhetik a fejüket a falba, hogv ilyen kis semmiségért ekkora bolondot tettek. Vany ki tudja? Mi az a bolondság? Mi az a boldogság? azt az egyetlenegyet várjuk, amelyik megjelenésével ünneppé avatja az idei díszes rendezvénysorozatot. Az irodalom varázslatát. Bajor Nagy Ernő Mini interjú Fesieiie: Agárdy Gábor — Van. valami hobbyja? — Ikonokat festek, — Miiii? — Miért éppen ikonokat? — Bulgáriában, az Egri csillagok forgatásakor beleszerettem ezekbe a pravoszláv szentekbe, de semmi pénzért nem tudtam szerezni egyetlen darabot sem. Hát akármi legyek, ha én nem tudok ilyet csinálni — mondtam magamban, — És tudott? — Nézze meg. — A sajátjairól szeretnék írni, bár nagyon szépek ezek a középkori festmények itt a falon. — Affenét középkori! Én bütyköltem valamennyit, pihenésképpen ráérő éjszakai órákon. Egyszerű apró trükkök sorozata az egész: Vesz egy ócska deszkadarabot, a kénzőművészeti szakkönyvből kiválaszt egy eredeti szentet a lehető legprimitívebb vonalakkal rápingálja, aztán egy kis égetés, gver- tyázás. cipőpasztázás, miegymás és kész n patina. Ja! Még egy kis gombostű-szúr - kálás. Így lesz szúette. — Nem fél, hogv a hamisítás gyanújába keveredik? — De nem ám! Megtanultam a ciril-betüs írást és a képen egy eldugott helyre clábiggyesztem „ nevem. Különben is ajándékozásra készül valamennyi. — S a megtévesztően ere. detinek tűnő naív madonnákról mi a véleménye a szakembereknek? — Nem dicsekedni akarok, de kaptam már ajánlatot hivatalos képzőművészeti szervektől, hogy dolgozzam eladásra. Persze a legszebb azért mégis egy bécsi műkereskedő ajánlata volt: — Hagyjon ott csapot-papot — mondtg — jöjjön át, nyitok magának egy kis antik boltot, ahol magyaros öltözetben dolgozhatna valahol az üzlet hátterében, — Mit felelt? — Neki semmit de itthon a színigazgatómnak elmeséltem, hátha mérlegeli a következő fizetésemelésnél. Ö. E. |. Raszima Babajev; LENDÜLET
