Szolnok Megyei Néplap, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-26 / 121. szám

1970. május 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 AZ ISKOLA JOVOJE, A JÖVŐ ISKOLÁJA Szarajevó után, Prága előtt Szolnokon a Miskolci Játékszín IIL Helyezésünk a műveltség világversenyében A szocialista és kapitalista világ között az ,,agyvelők” versenye; a művelődésért, a jobb iskoláért folytatott ver­senyfutás is folyik, s ebben a mérkőzésben — mint sok más területen is — az utób­bi másfél évtizedben a szo­cialista országok flz élre tör­tek. Meddig jutott, hol tart ebben a versenyben a mi országunk? A felszabadulás időpontjá­ban oktatási rendszerünk nemcsak a fejlődés népi de­mokratikus követelményei szempontjából, de a polgári fejlődés akkori európai nor­máihoz mérten is elavult an­tidemokratikus volt. 1919 és 1945 között — a negyedszá­zad átlagában — a munkás­ság és parasztság együttes aránya az összlakosságból 56,4 százalék volt. Gyerme­keik aránya — a negyedszá­zad átlagában — a gimná­ziumokban és a felsőfokú oktatási intézményekben mindössze 5,1. illetve 5,4 szá­zalék volt. A korabeli pri­mitív tanonciskolák befeje­zett, továbbtanulásra nem jogosító képzést adtak. Még az ipari középiskola jeles érettségijével sem lehetett a Műegyetemre mennie 1945-től máig Az elavult iskolarendszer reformjának első kimagasló eredménye 1945-ben a nyolc- osztályos, egységes alapmű­veltséget biztosító általános iskola létrehozása volt. Er­re épült 1949—50-től a négy­osztályos gimnázium és a középfokú technikum. Az ipari tanuló törvény 1949- ben megteremtette az egysé­ges szakmunkásképzést. A felsőoktatás is sok új, fő­ként műszaki típusú intéz­ménnyel, fakultással bővült az 50-es években és ekkor vált tömegessé az esti és levelező oktatás. A fejlődés második sza­kaszának nyitánya az 1961- es oktatási reform törvény. Tizenhat évre emelkedik a tankötelezettség; az általános iskolákban bevezetik a poli­technikai oktatást, a gimná­ziumokban a gyakorlati kép­zést- Napjainkban pedig a reform részleges módosulása és végrehajtása során elő­térbe került az emeltszintű szakmunkásképzés; a nem egy konkrét szakmára, ha­nem a szakmai csoportra képző szakközépiskolák és felsőfokú technikumok ki­építése; az üzemmérnökök képzése, vagyis a kétszintű mérnökképzés a műszaki fő­iskolákon. Folyamatban van a felsőfokú kétszintű képzés kialakítása más tudomány területén is. Voltak és vannak ebben a nagy átalakulásban feloldat­lan ellentmondások. Például: tíz éves ugyan a tankötele­zettség, de csak nyolcosztá­lyos a kötelező általános is­kola, amelyben még nem teljes a felsőtagozaton a szakrendszerű oktatás. To­vábbá: a továbbtanulás meg­választása az általános is­kola hetedik-nyolcadik osz^- tályában lényegében pálya- választási döntés; túl korán, 13—14 éves korban. Azután; túlbonyolított és részben párhuzamos a szakmunkás képzés. Ezen kívül: felső­oktatásra készít elő — de nem egyenlő nívón — a gim­názium, a szakközépiskola és közvetve a B-tagozat a szak­munkástanuló iskolákban. Az európai közepesnél fejlettebb nívón Történelmi tény, mégis, hogy az iskolázottság két év­tizede alatt hatalmasan lé­pett előre. Az általános is­kola nyolc osztályát „ 15 éves és idősebb népesség­ből 1941-ben a 15,1 száza­lék, 1968-ban már a 43 szá­zalék végezte el. Érettségi­zett a 18 éves és idősebb né­pességből 1941-ben 4,1 szá­zalék, 1968-ban 12 százalék. Egyetemi, főiskolai oklevelet szerzett a 25 éves és idősebb népességből 1941-ben 1,6 százalék, 1968-ban 3,3 száza­lék. A közép- és felsőfokú végzettségűek arányát te­kintve az össznépességből hazánk 5—7 évvel ezelőtt az európai országok között a közepes helyet foglalta ei, azóta a helyezésünk vala­melyest javult. Hogyan szolgálta ezt a folyamatot a hazai iskola­építészet? Számszerűen úgy, hogy 1950 és 1968 között több mint 10 ezer új iskolai tanterem - épült, összesen mintegy 430 ezer általános és középiskolás tanulónak. Ma, 1950 óta épült iskolák­ban tanul minden harmadik általános iskolás és minden ötödik középiskolás. Típus­tervek készültek — 1965-ben 47 változat volt — 1—2—4— 8. osztályos als° és felső ta­gozatos általános, közép- és szakiskolai célokra, egyebek között 57-féle műhelyvariá­cióval. A művelődési, okta­tási, nevelési intézmények általában 60—70 százaléka e típustervek szerint épült. Előnyük tagadhatatlanul az olcsóság, a tömeges és a gyors építhetőség. Konzervativizmus az iskola­építészetben Am az egész korszakot a tantermek mennyiségi igé­nyeinek a gyors kielégítése jellemezte. A tanulmány épí­tész szerzői egybehangzóan és nem egyszer keserű sza­vakkal állapítják meg, az új oktatási igények a múlt is­kolaépítési hagyományaira támaszkodtak. A szervezési koncepciók és normatívák kialakításánál, „ beruházá­sok elhatározásánál számos újszerű, modem építészeti, pedagógiai elgondolást mel­lőztek. Az iskolaépítés fő­ként műszaki és takarékos beruházási kérdéssé vált és nem elsősorban nevelési kérdéssé. Így történhetett, hogy ki­épült az országos átlagban 6 tantermes 240 tanulóval mű­ködő, hiányosan felszerelt, közepes igénnyel tervezett és épített törpeiskolák hálóza­ta; az épületek 70—100 évre betonba, köbe merevedve állnak, bővítésre, belső át­alakításra zömük alkalmat­lan, miközben falaik között a tanítási rendszerek 5—10 évenként változnak, megújul­nak. Az építészek e hibák okait abban látják, hogy a nevelés kérdéseivel foglalko­zó tudományok a nevelési eszközök közül az épületet csak mint milliő-háttért vet­ték figyelembe, nem ismer­ték fel, hogy azt miképpen lehet és kell a nevelés szol­gálatába állítani, 1 Szenes Sándor Kővetkezők: Egységes tanintézet — 4-től 18 éves korig Klubmajális Szolnokon A megye legjobb ifjúsági klubjai adtak találkozót va­sárnap a Megye Művelődési ON NACY0BB VESZÉLYBEN VAN. AMIKOR ÁTMEGY AZ ÚTTESTE«! BALESETBIZTOSÍTÁS > v\\ Äz AUTO és Alkatrészkereskedelmi Vállalat szolnoki fiókja, Szolnok, Beloiannisz u. 22. értesíti vásárló feleit, hogy 1970 június 1-től június 11-ig leltározást tart. A leltározás alatt az árusítás szünetel. Központjában. Több mint százhúszan vettek részt a megye különböző klubjaiból, s nem is érkeztek üres kéz­zel. A jászkisériek egy re­mekbe szabott és szellemes bemutatkozó műsorral bizo­nyították, hogy még szeré­nyebb tehetségekkel is mi­lyen kellemes perceket lehet szerezni egymásnak. Nagy si­kere volt Böröczky József honvédnek, aki vérbeli paro- distaként bűvölte el a talál­kozó résztvevőit. (Több klub meg is hívta) , A Kilián György Repülő­műszaki Főiskola gárdája pe­dig eszköztelenül, a klubra hangszerelve mutatta be Győré Imre meséjét a meg­jelentek tevékeny bekapcso­lásával. A mezőtúriak né­hány villámjelenettel száll­tait be a tapasztalatcserének is fényesen megfelelő majá- lisi játékba, hisz valójában ezért is hívta egybe a klubok tagjait az Ifjúsági Klubok Megyei Szakbizottsága Lát­ni, tapasztalni, tanulni egy­mástól. Helyet kapott a klubbá át­alakított teremben a szolno­ki ifjú képzőművészek ka­maratárlata, amelyet hozzá­értő szavakkal Litke Gábor, a csoport egyik tagja muta­tott be. Jól sikerült a seregszemle, s a résztvevőkben határozót- j tan megérlelődött a szándék: I hagyományossá kellene ten­ni, s talán ki is szélesíteni a klubosok vidám találkozóját, a Klubmajálist. (Tudósítónktól) I Csütörtökön Szolnokon a Ságvári End­re megyei Művelődési Központban ven­dégszerepel Miskolc új színháza, a „Já­tékszín ’69”. A miskolci Nemzeti Színház művészei Krzysztof Choniski lengyel író kamara­darabját, a Riadó-t mutatják be. Idézünk az eddig megjelent bel. és külföldi sajtókritikákból: „Choniski lengyel drámaíró műve a túlélők lelkiismeretét riadóztatja. Hőse egy ábrándlovag, aki újraéli, újra teremti gyilkos múltját, betör egy védtelen nő lakásába, és életre hívja a maga „kis koncentrációs táborát”, a szerző egy ter­jedelmes monológba építi be gondolatait, hosszú ideig Csak a Férfit beszélteti, mint Vercors A tenger csendje című kis­regényében, csakhogy itt nem halálraítélt szerelemről van szó. hanem egv modern infernóról...” (Déli Hírlap, 1969. novem­ber 15.) „A Sallós Gábor rendezte játék igen magasfokú művészi megfogalmazásban vetíti elénk a témát, a rendező teljesen azonosult a szerzői szándékkal, és azt maradéktalanul meg is valósította. A Férfit Upor Péter ieleníti meg döbbene­tes erővel.” (Észak-MagyOrország, 1969. november 30.) v,—szokatlan méretű és igényű, csak nagy felelősségérzettel és művészi ké­pességgel megoldható szerepében a kitű­nő Upor Péter igazi, emlékezetes szín­házi élménnyel .terheli le’ (adott eset­ben, talán ez a helytálló kifejezés) a közönséget.” (Népszava, 1979, február 24.) „Hagyományos értelemben nehezen te­kinthető igazi drámának a Riadó. Egyet­len, hatalmas, az egész színpadot igénybe­vevő monológ ez, amelyre visszhangnak nem is a színpadról, hanem a nézőtérről kell érkeznie. A bonyolult önportrét festő, mégis plasztikusan általánosító sze­repet, pontosabban, hosszas monológot Upor Péter adja elő, az összetett feladat, tál együtt növekedve és a színészpálya egyik jelentős pontjához is érve általa. Upor Péter mindent tud erről a férfiról, de nincs egyetlen mozdulata, egyetlen pil_ lantása sem. amivel többet árulna el róla, mint amennyi szükséges.” (Magyar Nem­zet, 1969. december 9.) „Miskolci siker Szarajevóban. A zsűri tagjai, a kritikusok és a rendezők úgy nyilatkoztak, hogy a fesztivál legjobb előadása a miskolciaké. Luka Pavlovics szerint a „Játékszín” előadása a kor­szerű színjátszás követendő példaképe.’’ (Esti Hírlap, 1970. április 10.) „...a fesztivál legtökéletesebb és leg­nagyobb élményt adó előadását a mis­kolci színháztól láttuk. Balogh Zsuzsa félelmetes hallgatásában. Upor Péter pe­dig önmagát is gyötrő kegyetlenségében. Nagy ívű színészi alakítás.” (Osloboden- je, 1970. április 6.) Szolnok megyeiek sikere az országos helytörténeti pályázaton A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa és az Orszá­gos Népművelési Tanács fel- szabadulásunk tiszteletére helytörténeti pályázatot hir­detett olyan tanulmányok, krónikák elkészítésére, sze­mélyes élmények, epizódok megírására, amelyek a fel- szabadulás eseményeit és az azóta eltelt időszak történe­tét mutatják be. A pályázat célja az volt, hogy minél több olyan dol­gozat szülessék, amely a fel- szabadulás eseményeit, elő­készítését, vagy következmé­nyeit ismerteti. Az elkészült dolgozatokat előiször járási, majd megyei zsűri bírálta el. A Hazafias Népfront me­gyei bizottságához tizenöt pá­lyamű érkezett be, s ebből hetet küldtek az országos zsűri elé. A Szolnok megyei pálya­munkák közül a zsűri III. díjjal jutalmazott öt dolgo­zatot. Tiszapüspöki és Kétpó község történetét, melyeket helytörténeti bizottság készí­tett el, továbbá Balázs Ár­pád „Lenin Tiszaföldvárott”, Bencze Ernő „Így csináltuk” és Vári István „Fegyvernek 25 éve” című munkáját. Az öt dolgozat közül, mint a címből is kitűnik, három egy-egy község történetét dolgozza fel. Balázs Árpád írása irodal­mi igényű riport, arra a kér­désre ad választ, hogy a ti- szaföldvári Lenin Termelő- szövetkezet hogyan, s miért vette fel Lenin nevét. Bencze Ernő a szolnoki és a Szolnok megyei ifjúsági mozgalom történetét írta meg. A nyertes pályamunkákból a lapok és folyóiratok eddig is közöltek már rövidebb, hosszabb részleteket, ismer­tetéseket. A Hazafias Nép­front Országos Honismereti Bizottsága pedig közös kiad­ványban közöl válogatást a dolgozatokból; k/Ny/TN/ f — Gesfapo GubeF„ . , Vajon o /s lebukott? Rejtekhely az Elbán BOHLM NEHÉZ TUR4- KOCS/JA NYAKTÖRŐ SEBESSÉGGEL SZÁGULD KERESZTÜL A városok. ASZKER GÖRCSÖSEN MARKOLJA A VOLÁNK ÉRTES/'TEN/E KELL S/ZJL- ECKERT A fENYEGerő VESZÉLYRŐL .'DE VAJON ODAÉR-E LAKÁSÉHOZ IDEJÉBEN.2 AZ AJTÓ MEGRECCSEN A NÉKI FESZÜLŐ VALLAK NYOMÁSA ALATT. STALECKER TUDJA HOGY MW- DEN EL VESZETT, DE MÉG EBBEN A Pillanatban SE MAGÁRA GONDOL... Folytatjuk,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom