Szolnok Megyei Néplap, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-22 / 118. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. május 22. SZOLNOKIAK ELBA PARTJÁN 3. A művészet közkatonáinak baráti találkozója Kodály Zoltán írta 1937- ben; „elmélyült énekkultúra el sem képzelhető nagy tö­megkórusok, a művészet e közkatonái nélkül.” És itt. Drezdában, a fő­iskolán is ennek példáját láttuk; ahogyan az Elba parti Firenze ma már a tu­domány. a technikai forra­dalom. a művészetek és a diáksportnak városa, ugyan­úgy a nevelés sajátos szinté­zist teremtő és emberformáló ereje mutatkozik meg abban, hogy fizikusok, kémikusok, matematikusok, geográfusok, biológusok az FDJ (az ifjúsá­gi szövetség) nagy kultúrcso- portjának valamelyik együt­tesében tevékenykednek, és így gyűjtenek tapasztalato­kat ahhoz; tanárként majdan tanítványaik körében nép­nevelő munkát is végezzenek. A főiskolai kultúrcsoport- nak egyik részlege az a ki­lencven tagú énekkar, amelynek Alfred Kalchner a vezetője, (ki maga is éne­kes. a híres drezdai Kreuz- chor tagja). titkára pedig Klaus Oemichen. A megér­kezést követően már másnap a szolnokiak a meisseni vár kitűnő akusztikájú lovagter­mében énekeltek, együtt a vendéglátókkal. Május 4-én pedig a fő­iskola 550 főt befogadó nagy — és ugyancsak kitűnő akusztikájú — előadótermé­ben rendezett a két, illetve a négy (a drezdai nagy- és kamarakórus, valamint a Kodály és Bartók kórus) kö­zös hangversenyt. Először a német fiatalok énekeltek. Köszöntőjük, — melynek zenéjét a főiskolai kórus karnagya szerezte, s melynek szövegét a diákok magyarul énekelték — mél­tán aratott nagy sikert, te­remtett már a hangverseny első perceiben bensőséges hangulatot. A világoskék ru­hás leányok és fiúk mozgal­mi dalokat adtak elő, majd német és magyar népdalo­kat. végezetül pedig Händel egyik kórusművét szólaltat­ták meg. Számukra ez minősítő hangverseny is volt egyben; a Német Demokratikus Köz­társaságban ugyanis az a szokás alakult ki, hogy min. den minősítésre nevező illet­ve aspiráló kórus otthonában énekel, kiszáll őket meghall­gatni a bizottság, majd egy hét múlva közlik az elért minősítés szintjét. Két évvel ezelőtt ezüstér­met szereztek a fiatalok, most, kinttartózkodásunkig nem tudtuk még, hogyan döntött a zsűri, milyen mi­nősítést ért el ez a fegyel­mezett, jó hangú. Alfred Kalchner sajátosan szerény, kedves, de így is lendületes és temperamentumos egyéni­sége által irányított és igen jól összefogott diákkórus. ☆ Torkunkban dobogott a szívünk, amikor a szolnoki kórus arra a dobogóra lé­pett, amelynek dekorációja; Lenin nagyméretű portréja, az NDK. a Szovjetunió, a Magyar Népköztársaság, va­lamint az FDJ sötétkék zászlója és a nemzetközi munkásmozgalom vörös lo­bogója jelezte; igaz baráti estre jöttünk. Holminov Lenin dalának csendültek dallamai, majd Erkel egyik operájának áriá­ját énekelte Széki Sándor, a Magyar Állami Operaház magánénekese, a szolnoki kórus egykori tagja. A Ger- gelyjárástól különösen fél­tem. Nem azért, mintha a kamarakórus már előbb, Bartók Béla egyik művének megszólaltatásakor nem adta volna tanúidét ..kitűnő for­májának”. Sokkal inkább az­ért hogy mit mond majd ez az ének itt, az Elba partján a fiatalok és a szép számmal jelenlévő főiskolai oktatók és szülők számára.' Rövid összekötő szöveg is­mertette az egykori szegény­sorsú diákok Gergely-napi szokását, az elemózsiagyűjtés és a kultúra terjesztésének egykori, olyannyira sajátos, néoszokások je eveit felvevő módját. Aztán felcsendült az ének Báli József vezénvleté- vel, s nyomában az öröm; sikert aratott zenénk, Ko­dály Zoltán kórusműve. Egy ötven év körüli szem­üveges férfi átölelte fele­sége vállát a 7 előttem ülő sorban, megértőén bólogatott. Egykori inas- vagy diák­éveinek emlékei juthattak eszébe. Aztán a Kodály kórus előbb madrigálokat, majd német nép- és műdalokat énekelt. A Heidenröslein né­met nyelven való eléneklé- se pedig olyan sikert vál­tott ki, hogy — minden itt honoló szokástól eltérően — előbb ütemes vas tans zúgott, majd — itteni szokások sze­rint — tenyerük élével a padot verték a fiatalok. Többszöri úirázás után Bu- day Péter — amolyen Vass IFJÚSÁG -1970! Villáminterjú ai egyik versenyzővel — Foglalkozása? — Nem tudom, mit mond­jak? A Magyar Néphadsereg sorkatonája vagyok, „civil­ben” pedig, bevonulásom előtt újságíró, a Szolnok me­gyei Néplap ideológiai és kulturális rovatának munka­társa. — Hogyan vetélkedett ed­dig úgy hogy most már a tv nyilvánossága elolt folytatja a versenyt? — A Magyar Televízió művészeti csoportok, előadók számára hirdetett versenyt és nevezni lehetett „társadalmi ismeretek” témakörből is. A KISZ-szervezet engem erre az utóbbira nevezett. Kül- és belpolitikai, valamint aktuál- politikai, történelmi és mű­velődéspolitikai kérdésekre kellett több fordulóban vála­szolni. A hadseregcsoport versenyében első lettem, így én is képviselhetem a Ma­gyar Néphadsereg fiait (és a Szolnok megyei Néplap fia­taljait) a versenyben... Ez azonban már a képernyő előtt nagyon nehéz küzdelem lesz... — Eddig melyik forduló volt a „legrázósabb?” — Kilencven versenyző ve­télkedett a tv elődöntőn Bu­dapesten legutóbb, három napon át folyt a verseny. Tényismereteket ellenőriztek, szituáció feladatokat kellett megoldani, aztán egy „ötlet­roham” következett. A fiata­lok életével, a KISZ munká­jával, annak fejlesztésével kapcsolatos javaslatokt kel­lett sorra, gyorsan felsorolni. Aki elfogadhatatlan vagy ki­vitelezhetetlen, gyakorlatilag megvalósíthatatlan javaslatot tett, kiesett a versenyből. Pillanatok alatt kellett mér­legelni, dönteni. Végűiig ti­zenhatan maradtunk a po­rondon, most majd huszonöt fős zsűri előtt folyik a küz­delem tovább négy—négyes csoportokban. — Mikor lép kamera elé? — Ma, pénteken, május 22- én 20 óra 20 perckor... Egye­nesből közvetítik a döntőt. Kézfogással búcsúzom a fiatal katonától; Hérész De­zsőtől. • A hegycsúcson a meisseni vár, ahol a szolnoki Kodály kó­rus énekelt Lajos féle „Röpülj páva” mozdulattal — a hallgatósá­got is az éneklésbe kap­csolta, és percekig együtt szólt az ének. Úgyszintén akikor is. ami­kor magyarul, németül és mindkét kórus együtt, orosz nyelven a Békedal-t énekelte. ☆ Dr. Müller asszony, a fő­iskola prprektora, a tudo­mányos szocializmus tan­székének vezető docense mondotta az előadás végén; — Ez az előadóterem ke­vés ilyen kirobbanó sikert aratott hangversenynek volt színhelye, mint éppen ma este. A taps, a közös ének és öröm mindent kifejez. Amit még ehhez szavakkal el kell mondani, talán csak annyí; jó hogy eljöttek, éne­keltek, mert ez nemcsak hangverseny volt, hanem baráti est, az internaciona­lizmus, a közös történelmi tett, szocializmus építésé­nek jegyében. Ha hazatérnek, kérem, mondják el otthon, a Né­met Demokratikus Köztár­saság, a világ első munkás német állama, együtt a világ első proletár államával, a Szovjetunióval, a szovjet néppel és minden baráti ország támogatását érezve őrködik itt, az Elba folyó és a Keleti tenger partján, hős”'’ Európában béke legyen, és erősödjenek a szocializ­mus világpozíciói. diadal­maskodjon a népek barát­sága. (Vége) Császtvai István Szovjet autók Az elmúlt évben több mint kétszázezer személygépkocsit gyártottak a Szovjetunióban, de a közeljövőben ez a szám ötszörösére nő. A szovjet ipar számol az egyre szélesedő au­tópiac lehetőségeivel. Felújít­ják a moszkvai, a gorkiji és uljanovszki autóüzem ter­melését és épül egy új autó­ipari nagyüzem a Volga men­tén is, Togliattiban. Az izse- vi üzemben már megkezdték a „Moszkvics”-ok szerelését. Megjelentek az utcákon az új, korszerűsítettebb „Volga”, „Moszkvics” és „Zaporozsec” modellek. Kiilföldi vélemények A szovjet személygépko­csikról külföldön is jó véle­ménnyel nyilatkoznak. Nyu­gat- és Közép-Európa, Afri­ka valamint Eszak-Amerika cégei növekvő érdeklődést mutatnak a szovjet autóipar exportlehetőségei iránt. Az „Autóexport” külkereskedel­mi egyesülés 67 országban ad el „Volga” és „Zaporozsec” személygépkocsikat. Míg ko­rábban elsősorban kíváncsi­ságból állták körül a külföldi kiállításokon és vásárokon a szovjet személyautókat, ma már üzleti szemmel néznek rájuk; minden szempontból értékelik a kocsikat, meg­jegyzik a korszerű karosszé­riát és szerelvények nagy megbízhatóságát. Az elmúlt évben a Lenini Komszomol nevét viselő Moszkvai Autóüzem meg­kezdte a viszonylag kis fo­gyasztású „Moszkvics—412” gépkocsik sorozatgyártását. A kocsi motorja négyhengeres, soros, 1478 köbcentiméteres hengertérfogattal. A motor teljesítménye percenként 6 ezer fordulat mellett 75 ló­erő. Az autó maximális se­bessége 150 kilométer órán­ként. Két változatot is ki­dolgoztak az új „Moszkvics” alapján — az „Universzal”-t és a „Furgon”-t. A „Volga” nemcsak a Szov­jetunióban vívott kf elisme­rést, hanem más országokban is. Az új modellt — a „GAZ —24”-et azonban még keve­sen ismerik. A „Volga-GAZ— 24” nagyobb kényelmével, és a modern esztétika követel­ményeit kielégítő korszerűbb karosszériájával különbözik elődjétől. Száz lóerős motor­ja több mint 130 kilométeres sebességet biztosít óránként. A közönség kedvence Hamar megnyerte a szov­jet és a külföldi közönség tetszését a „ZAZ” emblémás virgonc kisautó, az új „Za­porozsec” is. A ZAZ—966 elegáns külsejű, új léghűtésű U-alakú motorja, sebesség- váltó mechanizmusa és a fő­tengelye vonta magára a szakemberek figyelmét. Ez a kisfogyasztású kocsi 120 ki­lométerre tud felgyorsulni, benzinfogyasztása 100 kilo­méteren az utazási sebesség­től függően 8,5—10 liter nor­mál benzin. Hamarosan megjelenik az utakon a Volgái Autóüzem újszülöttje is. Mint ismeretes, az üzem bázismodelljét a „FIAT—124” típusú gépkocsi képezi. A szovjet „VÁZ— 2101” típusú kocsi a szovjet út és időjárási viszonyokhoz való jobb alkalmazkodóké­pességével különbözik az olasz elődjétől. A konstruk­ció módosítását szovjet és olasz szakemberek közösen végezték el. A „VÁZ—2101” gazdaságos és jó elrendezésű autó. 60 lóerővel Az ötszemélyes kocsi 60 ló­erős motorja segítségével óránként 140 kilométeres se­bességre képes. A gépnek zárt hűtése van, a hűtőfolya­dékot két évig nem kell cse­rélni. Az autó erős fagyban való hosszabb várakozás után is „készségesen engedel­meskedik” az indítónak. A „VÁZ—2101” sorozat- gyártásában a KGST orszá­gok is résztvesznek. Magyar- ország készíti az autórádió­kat, Lengyelország a rugóza­tot, Bulgária pedig az új szovjet autó akkumulátorait szállítja. A gépkocsit több változatban akarják gyártani, és már megkezdték a követ­kező VAZ-modell kidolgozá­sát is. A Volgái Autóüzem építé­sének befejeztével jelentősen megnövekszik a Szovjetunió, személygépkocsi termelése — ami a növekvő életszínvo­nalat figyelembe véve teljes mértékben szükségszerű. wmmmmmmmmMmmmmi Az elefánt víkendje Amióta elhatározták, hogy megtiltják a közönségnek az állatok etetését, a vastagbő- rűek sokkal jobban érzik ma­gukat a londoni állatkertben. Nem meglepő dolog, mivel a vastagbőrűek, amelyeket nyári hétvégeken szinte meg­rohamozott étkekkel a tömeg, rendszeres emésztési bántal- makkal küszködtek. A Nem­zetközi Állaterti Évkönyv, ez az érdekes esetek tárháza, az alábbi adatokat közli: az egyik elefánt mindössze négy és félóra alatt 908 személytől kapott élelmet, s amikor még ez sem elégítette ki, kiegé­szítette táplálékát hét olyan tárggyal is, amit a közönség dobott be hozzá, köztük egy férfiesernyővel. Most, hogy a közönséget távol tartják az állatoktól, az elefántok nyugodtabbak, mértéktartóbbak, több moz­gást végeznek, tornáznak és nem szenvednek gyomorron- tásban, Vér az állatoknak A poznani vajdaságban fekvő lengyelországi Borka állatorvosi klinikáján felállí­tották az ún. állatvér-tároló „bankot”. Az állati vérkon- zerveket főleg a súlyos sérü­léseket szenvedett állatok vérátömlesztésénél használ­ják. Ezek az állatok ugyanis igen gyengén reagálnak a szo­kásos antibiotikumokra. Az állatvér-készletek felhalmo­zása jelenleg kísérleti stá­diumban van és csak a jövő­ben derül ki majd gazdasá­gossága. Amikor már a morfiuminjekció sem használ A modern orvostudomány­nak sikerült egy nagyon ve­szélyes műtéttel megszüntet­nie a krónikus fájdalmakat. Az elv egyszerű, az operáció bonyolult. Pietro Bucalossi milánói orvosprofesszor így magyarázza: — Az ember fájdalomköz­pontja a középagy egy bizo­nyos pontján, a tíialamusban van és kb. 2 négyzetcentimé­ter nagyságú. Ha műtéttel sikerül ezt a központot ár­talmatlanná tenni, a páciens nem érzi többé az addig ér­zett elviselhetetlen fájdalma­kat. A műtét megkezdése előtt hajszálpontosan meg kell ál­lapítani a fájdalomközpont fekvését, mert pl. egy milli­méter eltolódásnál a műtőor­vos a szomszédos légzési köz­pontot lokalizálná, ami a be­teg megfulladását idézheti elő. A beteg lumbálpunkciót kap és az agykamrákba leve­gőt szivattyúznak. Ezáltal röntgennel láthatók lesznek az egyes agyzónák, mire az orvosok pontosan megállapít­hatják, hová irányítsák a szondát. Ami most következik, olyan mint egy rémfilm. A páciens koponyájába lyukat fúrnak, aztán érzékeny mé­rőeszközökkel ellátott „ro­hamsisakot” helyeznek. p fe­jére, mellyel pontosan meg­állapítható, hová vezessék a szondát. Érzéstelenítésre nincs szükség, az agy maga nem érzékeny. Ha a szonda elért egy bizonyos pontig, megröntgenezik a tű irányát. Ha az irány nem helyes, megváltoztatják, ha helyes, a különleges tű végét villany­árammal 60—70 fokra heví­tik, s ez a hő megsemmisíti a maga körül levő agysejteket. Ezt az újfajta metódust a freiburgi egyetem két idegse­bésze, Mundinger és Reichert fejlesztették ki. Ma már elég pontosan megállapítható, hogy bizonyos testrészek nagy fájdalmai esetében az agyközpont melyik részét kell „kikapcsolni”. Az illető testrész normális funkciói nem károsodnak a beavatko­zás következtében­Természetesen. az ilyen műtétet csakis elviselhetetlen krónikus fájdalmak esetében szabad végezni; Figyelemre méltó statisztika A hitszegések statisztikájá­nak nevezhető az a kimuta­tás, amelyet nemrégiben ho­zott nyilvánosságra a Volkss­timme. A közölt adatok sze­rint az utóbbi 6 ezer évben 14 ezer 500 háború zajlott le és 4711 szerződést, egyez­ményt és szövetséget kötöt­tek- Ezek közül azonban mindössze 14-et tartottak be! Papír, mely nem szakad Az ősi egyiptomiaktól meg­kezdett papírgyártás történe­tébe most új fejezetet írnak a japánok. A Japan Synthetic Paper nevű cég már több mint egy éve polisztirén mű­anyagot alkalmaz a papír- gyártás nyersanyagaként. A közönséges papírhoz viszonyítva a szintetikus pa­pírnak számos kiváló tulaj­donsága van. Plasztikanyag­ból a közönséges papírnál tízszerte vékonyabb, ugyan­akkor nem áttetsző papírlap gyártható. A nyomdaprés alatt nem szakad. Ezenkívül az új papírgyártási módszer nagyon egyszerű, és lehetővé teszi sokkal simább lapok előállítását, mint amilyeneket cellulóz alkalmazásával nyer­nek. A szokásos gyártási el­járástól eltérően a szinteti­kus papír gyártásánál sokkal kevesebb folyadékra van szükség. Egy tonna poliszti­rén papír gyártásához mind­össze húsz tonna vízre van szükség, ugyanakkor a ha­gyományos módszer legalább 160 tonnát igényelt. Az új gyártási folyamat munkaerő-ráfordítást is meg­takarít. Egy négytagú mun­kásbrigád évente 60 ezer ton­na polisztirén nyersanyag gyártására képes. Ugyanennyi cellulózanyag előállítására 70 munkás kellene. A Japan Synthetic társaság kétfajta plasztikpapírt bo­csát ki. A Q-Kote és Q-Per jelzésű szintetikus papírfaj­tát nem használják újságpa­pírnak, mert erre a célra megfelel az olcsóbb cellulóz* papír, hanem a folyóiratok­nál használt drága krétapa­pír pótlására alkalmazzák e két műanyagpapírfajtát. Hi­vatalos papírok és okiratok céljaira is kitűnően beválnak. A szintetikus papír nagyon szilárd és vízhatlan, ami szin­te eszményivé teszi térképek és táblázatok készítésére. Mindkét szintetikus papírfaj­ta nagyon alkalmas csekkek és olyan okiratok készítésére, amelyeken nem szabad ja­vítani. Az új készítmény csak mintegy öt év múlva lesz ke­lendő, ha majd képes lesz konkurrálni a jó minőségű cellulózpapírral. A japán tu­dósok tanulmányozzák annak lehetőségét, hogy másfajta plasztikanyagból — polieti­lénből, polikarbonátból, nylonból és polivinilkloridból is előállítsanak papírt. A maxikabát ártalmai Az angol biztonsági bizott­ság veszélyes ruhadarabnak minősítette a maxikabátokat, amelyek egyre nagyobb teret hódítanak Nagy-Britanniá- ban, nemcsak a hölgyek, ha­nem a férfiak között is- A bizottság pontokban foglalta össze milyen veszély fenyege­ti a maxikabát viselőit. Így pl. a bizottság azt ajánlotta, hogy a maxikabátosok ne használják az emeletes omni­buszok felső szintjét. Ugyan­csak fokozott óvatosságra in­tenek a felvonókban és a mozgólépcsőkön. Veszélyes a taxi. A kiszálló utasoknak meg kell győződniük, hogy nem zárták-e az ajtó közé kabátjuk végét és hasonlóan kell eljárniuk azoknak, akik beülnek a gépkocsiba, mert fennáll az a veszély, hogy kabátjuk egy része kívül mai rád.

Next

/
Oldalképek
Tartalom