Szolnok Megyei Néplap, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-21 / 117. szám
1970. május 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Rendhagyó portré egy pedagógusról Beszélgetés Lukácsi Hubával Magyar—angol szakos középiskolai tanár. Az egyetemet 1965-ben végezte el Debrecenben. Szolnokon a Tisza-parti. Gimnáziumban tanít. — Mindkét tárgyat tanítom — kezdi a beszélgetést. Óráim nagyobb részét irodalomból tartom. Jobban szeretem a magyart. A nyelvtanítás hamarabb válik gépiessé, mint az irodalom tanítása. A jelenlegi heti két órában nem is lehel; túlságosan sokat produkálni idegen nyelvből. — Az angol az utóbbi években „divatos” nyelv lett. Sokan tanulják. Az iskolán kívül tart angol órákat? — A TIT-ben rendszeresen tanítok. Eddig minden évben két csoportom volt, most csak egyet vállaltam. Többre nincs időm. Volt olyan időszak, amikor három gimnáziumiban tanítottam angolt a kollegák betegsége miatt. A TIT-tel együtt akkor heti negyvenkét órám volt. — Tudjuk. hogy nyelvtudásait eddig fordítóként is kamatoztatta. — Még egyetemista voltam, amikor az Európa Könyvkiadó fordítói pályázatot hirdetett. Díjakat nem osztottak, de akik megfeleltek a követelményeknek, azoknak a kiadó megbízást adott. Az Európa részére eddig négy novellát fordítottam. Az utóbbi időben nem volt erre időm. de nyárra ismét kértem anyagot. Egy hosz- tazabb novella va— kisregény lefordításáról van szó. — A szolnokiak azonban nemcsak mint tanárt, és for. ditót ismerik. Mióta énekel? — Tizennyolc-tizenkilenc éves koromtól énekelek. Néhány barátommal kezdtük. Már egyetemista voltam, amikor kaptam egy gitárt. — Tanult zenélni vagy énekelni? — Két évig jártam zeneiskolába. Bár tovább jártam volna! Tulajdonképpen autodidakta vagyok. Egy barátom tanított meg gitározni. — Nemrég még együttese volt. Újabban azonban egye„ dűl énekel. — A Folklór együttes 1968 szeptemberében alakult. A szolnoki rádió felvételével együtt összesen hat fellépésünk volt, többek között egy Budapesten a Fiatal Művészek Klubjában. A csopox-t tagjai azonban lassanként elszállingóztak. Ügy látszik ez az amatőr együttesek sorsa. — Nem foglalkozik új együttes alakításának gondolatával? — Nem. Tizenöt-húsw ember összetartása nem köny- nyű dolog. Találtam más járható utat. — A pódium? ■ — Igen. Egyedül énekelek. — A Folklorregyüttes angol—amerikai népdalokat adott elő. Az utóbbi időben bővült a műsora. — Tavaly novemberben magyar népdalokat énekeltem, legutóbb pedig nemzetközi műsorral léptem fel az Árkád Pódium estjén. Azt hiszem sikerült összeillő csokrot gyűjtenem különböző népek dalaiból. — Milyen perspektívát lát maga előtt a jelenlegi helyzetben? — Nem akarok hivatásos előadóművész lenni. Jól érzem magam az iskolában. — Hogyan rendezné be legszívesebben az életét? — Csali délelőtt tanítanék, s havonta két-három föllépést vállalnék. Maradna időm a fordításra is. — A háromféle tevékenység nem köti le túlságosan? — A tanítás állandó kapcsolatot jelent az élettel. Erre mindenkinek szüksége van, ha nem akar önmagába zárkózni. Nem érzek diszharmóniát a háromféle munka között. Az ember természetesen keresi a legjobb formát, amelyben önmagát kifejezheti. Lehet, hogy három, négy év múlva a jelenlegi három helyett csak egyfélét csinálok. De a másik kettő akkor is nagyon fog hiányozni. — A háromféle tevékenység közül jelenleg melyiket tartja a legfontosabbnak? — Erre nem tudok válaszolni. De bizonyos, hogy a tanításra is szükségem van. és akkor is énekelnék, ha senki sem hallgatna meg. — Ez a veszély nem fenyegeti. Egyre többen megismerik és elismerik, amit énekesként nyújt. De önmaga elégedett-e? — Harminc éves vagyok. Ha lehet így mondani, belső struktúrám kialakult. Konkrét feladatokhoz mért csi- szolódás még szükséges, de már aligha fogok sokat változni. Ebből a szempontból kevésbé érdekes, hogy elégedett vagyok-e. Aztt kell mérlegre tenni, amit jelenleg tudok produkálni. B. AKözművek nélkül nem város a város Nem először, s nem is utoljára tanácskoztak Jászberényben a város vezetői a közmű ellátottságról, a fejlesztési lehetőségekről. Talán nem túlzás az a megállapítás, hogy éppen a közművek vonatkozásában vették át a múltból a legsúlyosabb örökséget, aminek felszámolásához — a legégetőbb kérdések megoldásával — lényegében csak a második ötéves terv idején fogtak. Nagy lépés előre Nagyot léptek előre a harmadik ötéves terv időszakában, amikor 53 millió forintos beruházással úgy oldották meg a villamosenergia ellátást, hogy az hosz- szabb távon is kielégíti a lakosság igényeit. Nagy eredmény az is, hogy ezen a tavaszon nem kellett attól tartani, ami a korábbi években gyakran megtörtént, hogy 50—60 lakóház is öszFi gyeim ezt ető adatok az üzemi balesetek alakulásáról Az üzemi balesetek számának alakulásáról készített felmérést a Központi Statisztikai Hivatal. A közzétett adatok azt mutatják, hogy 1965 óta valamennyi iparágban némi javulás tapasztalható. A még mindig magas számok ellenére a nehéziparban mutatkozik a legnagyobb fejlődés. A bányászatban például az utóbbi öt évben mintegy 50 százalékkal csökkent az évente bekövetkezett balesetek száma, ugyanakkor a gépiparban a korábbinál kétezerrel, a kohászatban pedig ezerrel kevesebb fordult elő. Hasonló javulás következett be az építőiparban is; itt 23 százalékkal javult a sérülési arány' Ezenkívül az élelmiszeriparban 20 százalékos, a szállítás és hírközlés területén pedig 19 százalékos a javulás. Figyelmeztető adat azonban, hogy évente ezer bányászra 98. ugyanennyi kohászra 72, élelmiszeripari dolgozóra pedig 55 szakmai serülés jut. Elgondolkoztató az a tény is, hogy a sérülések több emberéletet követelnek, mint azelőtt. Az elmúlt esztendőben például az országban 446 halálos üzemi baleset történt. Legrosz- szabb a helyzet — az aránylag alacsonyabb baleseti szám ellenére — szállítás és hírközlés területén, ahol az elmúlt évben 74-re emelkedett a halálos balesetek száma. Habár az építőiparban rendkívül szigorú munkásvédelmi rendszabályok vannak érvényben, a biztonsági előírások be nem tartása miatt 1969-ben 62 építőmunkás vesztette életét. Az idén eddig nem javult a kép; az év első négy hónapjában — az egy évvel ezelőttihez hasonlóan — 32 000 dolgozót ért munkahelyén baleset, s január 1-től április végéig közülük kilencvemen haltak meg. szedőit, mások megrongálódtak a belvíz miatt. A városi tanács 1963-ban elkészítette a város egész területét felölelő csapadékvíz elvezetési tervet, s azóta már megépültek a főgyűjtő csatornák. Most már a gyűjtők és mellékgyűjtők kiépítése a feladat. Az idén is több utca belvíztelenítésére nyílik lehetőség. Történtek erőfeszítések az ivóvízellátás javítására is. A Május 1 szigeten épített vízmű napi 1600 köbméter víz termelése és a 100 köbméteres hidroglóbus azonban különösen a nyári hónapokban nem tudja zavartalanul biztosítani a vizet. A jó ivóvíz a lakosság mindennapi életszükséglete, a legégetőbb kérdés tehát ennek megnyugtató megoldása. A II. számú vízmű terve elkészült, de ahhoz, hogy zöldutat kapjon, vagyis megvalósuljon, nagyon sok Pénz szükséges. Üjabb kutak fúrása, a fő körvezetékhálózat és a ma" gastároló megépítése, majd a vízműtelep gépi berendezése és a kapcsolódó beruházások a jelenlegi számítás szerint több mint 40 millió forintba kerülné. Saját erőből nem megy Saját erőből ekkora összeget még akkor sem tudnak biztosítani, ha az ipari üzemek és a lakosság is vállalja az anyagi áldozatot, amire számítanak is a város vezetői. Még így sem nélkülözhetik azonban a megyei szervek segítségét ahhoz, hogy a IV. ötéves terv időszakában lényegesen megjavíthassák az ivóvízellátást. A másik nagy gond az, hogy jelenleg megoldatlan a szennyvíz elvezetése, tisztítása. Az eddig megépült műtárgyak kizárólag a város- központ szennyvíz elvezetését és tisztítás legkezdetlegesebb formáját biztosítják. Figyelembevéve az intézmények fejlődését, a lakás építés ütemét, sürgető feladatot jelent a központi szennyvíz- tisztító telep létesítése, majd a csatornahálózat bővítése. Kézikapcsolás a telefon- központban Az iparosodó, fejlődő Jászberényben kézi kapcsolású, kis kapacitású, korszerűtlen távbeszélő központ van. Ez már a jelenlegi igényeknek sem felel meg, nem is említve a távlati célokat. A következő években sem várható új központ létesítése, csupán arra van remény, hogy 200-as kapacitású automata központtal enyhítik a jelenlegi gondokat. Az eddigi fejlődés, a sok erőfeszítéssel elért eredmények mellett is jócskán van tehát megoldandó közműve- sítési feladat Jászberényben* S ha igaz is, hogy a városi- asság fokát jelzi a közművek léte és milyensége, mégis ésszerű az amit a város vezetői vallanak: e > téren is nagyon megfontolt, céltudatos és összehangolt munka szükséges. A hosszútávra szóló, sokmillió forintos beruházások megvalósításához a jövőben is csak úgy foghatnak, ha saját erőforrásaik maximális kihasználása mellett, a lakosság, az üzemek, intézmények és a felsőbb szervek anyagi támogatására is számíthatnak. Így tűnik majd el a múltból átvett örökség és városhoz méltó közművek lesznek Jászberényben. N. K. Majoros Károly: Agrárértelmiség és közművelődés Napjainkban a népművelés, különösen a falu kulturális felemelkedésének problémái — széles körben polémia tárgya. Nem véletlen, hogy a közérdeklődés a hatékonyabb népművelési feltételek keresése közben egyre erőteljesebben az agrárértelmiség felé fordul. „A közművelődés továbbfejlesztése nem nélkülözheti az értelmiség aktív részvételét. A pedagógusok mellett jobban felelősségre kell ébreszteni elsősorban a termeTanúi vagyunk falun egy sajátos változásnak. Egy minőségileg új, súlyában jelentős, társadalmi kihatásában azonban még nem kiforrott mezőgazdasági értelmiségi csoport van kialakulóban. Jellemző rájuk, hogy társadalmi aktivitásuk erőteljes. A pedagógusok a mezőgazdasági szakemberek 92 százaléka tevékenységével is valamilyen formában a párthoz, valamely tömegszervezethez, vagy mozgalomhoz kötődik. A mezőgazdasági szakemberek 66 százaléka rendszeres társadalmi munkát végez. lésben dolgozó értelmiségieket (mérnökök, agronómu- sok)” — mondja a népművelési konferencia vitaanyaga. Kérdés, hogy ennek reális feltételei ma mennyire adottak falvainkban, a mezőgazdasági értelmiségnek milyenek a lehetőségei arra, hogy a gazdasági tevékenység mellett jobban segítsék dolgozó parasztságunkat a múlt kulturális értékeinek szortírozásában, az új szocialista gondolkodás kialakításában. Amikor a mezőgazdasági értelmiség helyét szeretnénk a falu kulturális életében meghatározni, két tényezővel feltétlenül számolni kell: Az egyik: a párt szövetségi, a másik pedig a párt kulturális politikája. Miért? Azért, mert a mezőgazdasági értelmiség aktív résztvevője a termelőszövetkezetek gazdasági tevékenységén túl a község politikai, társadalmi és kulturális életének is. Baj, ha ezt kihagyjuk a számításból és leszűkítjük szerepüket kizárólag a gazdasági tevékenységre. A szocializmus nemcsak termelés önmagában, hanem a gazdaság, az életvitel és a kultúra együtt. A mezőgazdasági értelmiség száma 1960-tól, a kollektivizálás befejezésétől ugrásszerűen megnőtt. 1960-ban Szolnok megyében 455 mező- gazdasági szakember volt. 1969-ben ez a szám 1113-ra emelkedett. 1960-ban egy fnezőgazdasági szakemberre 1215 kh föld jutott, ma már csak 512 kh. A számszerű növekedéssel együtt társadalmi szerepük és jelentőségük is megnőtt, hiszen új értelmiségi erő összpontosult a községekben. A szocializmus építésének» gazdasági és kulturális feladatai közvetlenül találkoznak, a kettőt egymástól elválasztani nem lehet. Nyilvánvaló, hogy amikor 3 mező- gazdaság energiaforrása szinte teljesen kicserélődött, amikor a kemizálás ugrásszerűen fejlődött a falun, amikor a tudati kérdések, a termelőszövetkezeti dolgozók nevelése is egyre inkább előtérbe került, ezeket „ feladatokat együttesen és külön- külön sem tudjuk a mezőgazdasági értelmiség >• nélkül megoldani* Igényünk és magatartásunk velük szemben nem átmeneti taktikázás, hanem a társadalom politikai Természetes és nyilvánvaló, hogy a parasztság szocialista öntudatának kialakításában alapvető és fontos tényező az anyagi ösztönzés. Ha a parasztság anyagi jóléte rendszeresen és állandóan nem nőne, ez feltétlenül negatívan hatna gondolkodásának szocialista alakulására. Ha élete nem lenne jobb, mint a múltban — ami felett most ítéletet kell mondania — akkor nem kapcsolódhat erősen öntudatában a mához, a szocializmushoz. De — és ezt szeretném hangsúlyozni — kizárólag anyagi ösztönzéssel nem lehet szocialista embert nevelni. Figyelemmel kell lenni a parasztság mun- kaszretetére, tisztességére, becsületére, józan gondolkodására is, mert így jobban tudjuk szocialista öntudatát is formálni. A mezőgazdasági szakembereknek az átlagnál nagyobb a szerepük. A tudatos, átgondolt cselekvés egyik elindítója és megvalósítója a mező- gazdasági termelőszövetkezetekben a szakember. Az emberről való gondoskodásnak is egyik felelőse. Nagyban függ tevékenységétől, munkájától és szocialista felelősség- érzetétől, hogy milyeh állandó munkalehetőséget biztosít az ott dolgozóknak — hogyan szervezi meg a termelőszövetkezeti dolgozók átképzését azért. életébe való szélesebbkörű bekapcsolás lehetőségének a keresése. hogy egyik munkakörből a másikba tudjanak menni és ott is megtalálják saját számításukat. Rajta is múlik, hogy az egyenlő munkáért egyenlő bért kapjanak a termelőszövetkezetben, és az is, hogy ne lehessen kevés munkával sokat keresni. Mindezek mindennapi gyakorlati tapasztalata tulajdonképpen a parasztság arculatának szocialista formálódását segíti elő. A „mi” tudatának erősítése a mezőgazdasági értelmiségtől megköveteli, hogy olyan munkahelyi légkört, olyan bánásmódot, olyan emberi megbecsülést biztosítson a dolgozóknak és olyan figyelmességgel viseltessék a termelőszövetkezeti tagok iránt, amely kifejezi a munkatevékenység öröme mellett azt is, hogy a tagok nemcsak dolgozói, hanem valóban gazdái is a szövetkezetnek. Felvetődik a kérdés: találkozunk-e ma olyan veszély- lyel a mezőgazdasági szakemberek részéről, amely negatív irányba befolyásolja a parasztság szocialista öntudatának formálódását? Igen, találkozunk, és hiba lenne ezt figyelmen kívül hagyni. Időnként bizonyos fenntartás van egyes mezőgazdasági szakemberekben a termelőszövetkezeti tagok tulajdonjogával szemben. Ez akaratlanul is erősíthet egy olyan szemléletet, hogy a tsz-tagok csak kizárólag dolgozók és egyben nem tulajdonosok is, olyanok, akiknek van beleszólása a munka vitelébe. Ez lassíthatja azt a szocialista tudatformálódási folyamatot, amelynek következményeként a tsz-tag magáénak tekinti a szövetkezeti tulajdont, úgy gazdálkodik vele, úgy gondoskodik róla és úgy védi, mint saját, személyes tulajdonát. Gyakran találkozunk a kisparaszti mentalitás tudomásulvételével, esetleg átmentésével a ma kollektív gazdaságába. Történetesen ilyen a fegyelmezetlenség megtörése, hogy „akkör kezdem a munkát, amikor akarom és akkor fejezem be, amikor akarom”. Tehát a kisparaszti sajátos vonás: sajátjában úgy és akkor dolgozik, amikor akar, vagy nem akar. Az témánk szempontjából most mellékes, hogy objektíve sok minden a jelenleginél egy sokkal hosz- szabb munkaidőre kényszeríti az egyéni parasztot. Ilyen a világnézeti közömbösség tudomásulvétele is. Amikor megengedi vagy szó nélkül hallgatja a mezőgazdasági szakember a politikánkkal szembeni negatív magatartást, vagy esetleg politikánk megengedhetetlen, demagóg bírálatát. Káros, ha passzívan tudomásul veszi a politikai rémhíreket és nem lép fel kellő határozottsággal ellene. A fegyelmezetlenség megtörése eszmei kárt okoz. Elsősorban azért és azzal, mert megingatja a rendesen dolgozók hitét, mert megingatja azok biztonságát, akik egy lépéssel már közelebb vannak a szocializmus értelmi és érzelmi elfogadásához. (Folytatjuk) \ A mezőgazdasági szakemberek társadalmi helyzete A mezőgazdasági értelmiség szerepe a parasztság öntudatának formálásában
