Szolnok Megyei Néplap, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-20 / 116. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. május 20. SZOLNOKIAK ÍLBA PARTJÁN Irány Drezda, az iskolavárosi Áprilisban a MÉSZÖV és a szolnoki ÁFÉSZ meghívá­sára megyénkbe látogatott a Karl Friedrich Wilhelm Wander- ről elnevezett drezdai tanárképző főiskola kilencven tagú diákkórusa, a szolnoki Kodály és a Bartók kórussal együtt léptek fel és adtak műsort jubileumi ünnepségeink kereté­ben megyénk székhelyén, majd Tiszaföldvárra látogattak, ahol a község lakói számára rendeztek — a földvári énekkar­ral közösen — koncertet. Ezt a látogatást viszonozta a szolnoki Bartók kamarakó­rus és a Kodály kórus, amikor május 1-től 6-ig Drezdában tartózkodott és ott két alkalommal — tapasztalatszerzés, va­lamint e baráti kapcsolatok ápolása céljából — ismét közö­sen énekelt a drezdaiakkal. A város központja az Altmark, háttérben az üvegfalú épület a drezdai művelődési központ Századok óta Drezda a né­met föld egyik leghíresebb városa. Winckelmann ,,a mű­vészetek Athénjé”-nek, Her­der ,.német Firenzének” ne­vezte. Egészen pontosan két­százkét esztendeje, fiatal diákként járt itt Johann Wolfgang Goethe és barátjá­nak a képtárból a követke­zőket írta; ,,Valóságos szen­télybe léptem és most oly ámulattal állok itt, ahogyan még soha festmények, épü­letek előtt.” De nemcsak a művészetek; * képtár és a kincstár, az ötvösművészet remekei, az olasz építőmesterek által emelt egykori és a második világháború után újjáépített palotáknak, a zenekultúrának (itt tanult Richard Wagner, itt mutatták be először a Rienzi-t, A bolygó hollandi-t és a Tannhauser-t), valamint az irodalmi emlékek városa, (két esztendeig élt itt Kör­nemek „a költők atyjának” vendégeként Friedrich Schil­ler), hanem az iskolák, a tu­domány, ma már a műszaki tudományos kutatások bázisa is ez a város. Itt az Elba partján, a megyeszékhely 7 főiskoláján és egyetemén 25 ezer diák tanul, bármerre megyünk a városba, fiatalokkal — mér­nökjelöltekkel, orvostanhall­gatókkal, bölcsészekkel, köz­gazdászokkal. fizikusokkal, matematikusokkal, kémiku­sokkal — találkozunk. Ide jönnek tanulni a Német De­mokratikus Köztársaság, va­lamint a világ minden ré­széből. Arabokkal, közép-af­rikaiakkal, fekete hajú dél­kelet-ázsiai fiúkkal és lá­nyokkal találkozni presszók­ban parkokban, villamoson. Csak a drezdai műszaki egyetemen 8 kar működik és 1600 egyetemi oktató, a diá­kok közt szép számmal ma­gyarok, sőt Szolnokról is ösztöndíjasok. A városban 200 tudományos kutatóinté­zet, a város szélén atomre­aktor. És bármerre járunk, a bel­városban is. az épületek közt — csak a zsivajról ven­ni észre — fákkal körülkerí­tett, parkosított ifjúsági sporttelepek; röp- és kézi- labdapályák, sportuszodák. De ma már ipari centrum is a szász vidék félmillió la­kosnál többet számláló vá­rosa; elektronikus ipari pre­cíziós mérőkészülékeket, fi­nommechanikai és optikai műszereket gyártanak, világ­hírt szerzett a drezdai tü- körreflex-kamera, radiológiai és orvosi elektronikai fel­szerelések, erősáramú és sza­bályozástechnikai berende­zések elektromotorok ké­szülnék a város üzemeiben.. A 600 drezdai üzem termé­két 80 országba exportálják. A város üzemeinek termelé­si értéke ma már a 3 núl- liárd márkát (12,1 milliárd forint értéket) meghaladja. A német munkásállam Drezdája tehát a művésze­tek, a tudomány, a technikai fejlődés, az ifjúság és a sport városa. Négy napilap jelenik meg itt, a megye székhelyén. A Sächsische Zeitung-nak, a Német Szo­cialista Munkáspárt területi bizottsága lapjának 380 ezer előfizetője; több mint egy­millió olvasója van. A Rathaus (a városi ta­nács épületének) száz méter magas tornyán az „Arany ember” szobra büszkén mu­tat a városra. Ez a szobor az elpusztíthatatlanságnak, a város életerejének jelképe ma már. A város elpusztító bombatámadás után is — valami egészen különös vé­letlen folytán — ott állt a megrongálódott torony tete­jén. Akkor előrenyújtott kezé­vel a romokra mu­tatott, most a virágzó nagy, szocializmust építő félmilliós városra, az alkotó munka és a béke városára. (Folytatjuk) Császtvai István f Arpádkori nádfedeles jalu Gyermeknap A bajai múzeum régészei leletmentő ásatásokat foly­tattak Nagybaracska térségé, ben. A község mellett, az új hídnál egy temető lele­teit. a régi Duna-ág partján pedig egy falucska marad­ványait mentették. Mindkét lelőhely XI. szá­zadbeli, n temetőben kiásott 14 sírból egyélű vaskés. két tekert bronz fülbevaló, ezüst gyűrű, egy kislány hantjából fél pénz, egy kisfiú sírjából pedig negyed pénzérme ke­rült elő. A kettétört pénz egyik felét az édesanyja őrizhette meg emlékként, viszont a negyed pénz „miért”-jére nincs megfelelő magyarázat. Különlegességek jellemzik a 900 éves falut is. Így pél­dául templomot közvetlenül a régi Duna-ág partjára építettek. s azt nem veszi körül temető, mint más ko­rabeli településeken. A ki­ásott. égett nádszálakból ar­ra következtetnek a régé­szek, hogy az Árpád-kori falu házai, nádfedelesek vol­tak. s azok leégtek valami­kor. A katasztrófa idejét nem tudják meghatározni. A templom mögött kemen­cét tártak fel. A mai búbo­sokhoz hasonlítható, körala­kú, mintegy 12o centiméter átmérőjű kemence alját zú­zott kőtörmelékkel rakták ki és sárral letapasztották. Június1 első vasárnapján a jövőt köszöntjük. A nemzet, közi gyermeknapra a Magyar Posta 1950-ben öt értékből álló sorozatot adott ki. Nagy Zoltán grafikusművész még a szokottnál is nagyobb gonddal tervezte ezt a ki­adást, saját gyermekének vo­násait. kedves mosolyát is megörökítette ezen a bélye­gen. A sorozat 60 filléres értékének felirata „Szabad hazában boldog ifjúság”, eredetileg „Utánpótlásunk a jövő harcaihoz” szöveget kí­vántak nyomtatni, sőt az ilyen változatban elkészített példányokból 1661 darab for. galomba került. A Magyar Bélyegek Árjegyzéke 900 fo­rintra értékeli ezt a külön­legességet, de a nagy nem­zetközi kereslet miatt árá­nak további emelkedése vár­ható. A fiatalok ünnepét 1951- ben ismét öt bélyeg köszön­tötte. Az 50 filléres bemu­tatja az úttörők részére ké­szített pompás vasutat, amely a budai hegyekben kanyarog. Sok millió gyer­meknek szerzett már gyö­nyörűséget az utazás és sok tízezer úttörőnek felejthe­tetlen élményt a vasúti szol­gálat ellátása. Számos bé­lyegünk jelent meg azóta is az ifjúsági mozgalmakról, találkozókról, úttörőkről. — Karácsonyi ajándékul gyer­mekeink. már három mese- sorozatot is kaptak a postá­tól. A bélyegkiadások annak a szeretetnek csekély meg­nyilvánulásai, amellyel min­den hivatalos szerv gyerme­keinket körülveszi. Az ünnepet sok szülő em­lékezetessé teszi ajándékkal is, jó alkalom ez a bélyeg­gyűjtés megismertetésére. Kisebb bélyegcsomagot már tíz forintért vehetünk, az ajándékot gazdaggá, talán egész életre szólóvá teheti az a gyermekünknek szentelt kis idő, amit bélyegek ta­nulmányozására együtt töl­tünk. Nem kell szakismeret ahhoz, hogy az egyes államo­kat térképen megkeressük, egy-egy ábra érdekességeit közösen megbeszéljük. Ha felkeltettük az érdeklődést, nemes szórakozás, felmérhe­tetlen öröm forrásával aján­dékoztuk meg gyermekein­ket. Egészségügy Az I. Országos Egészség- ügyi Bélyegkiállítást ünne­pélyes keretek között tartot­ták meg. A megnyitón részt vett a kormány két tagja, érdekes rajzó emlékbélyeg­ző. alkalmi boríték, szép ki­vitelű katalógus szerzett örö­met a látogatók seregének A bemutatott anyag méltó volt a külsőségekhez. 63 tablón sorakoztak 0 evógví- tással kapcsolatos bélyegek, amelvek jól példázták, hogy egyetlen téma keretében mi­lyen széles lehetőségeket nyújt a filatélia. A Tolna megyei Bataapatiban Kosa József vadásznak nem mindennapi kísérője van. ha vadaszni indul. A cs erkeszesre és a vadlesre mindig veletart Poca, a három eves vaddisznó is. A barátságos állatot gazdája 8—10 napos korában vette magá­hoz es azóta annyira megszerettek egymást, hogy elválaszthatatlan társak lettek (MTI foto — Bajkor József felv.) képernyője ELŐTT Érthetetlen... hogy a fővárosban, Budapest központjában, a legkorsze­rűbb stadionból folyó inter- víziós helyszíni sportközvetí­tés, a svéd—magyar közvetí­tése üzem közben támadt műszaki hiba miatt egyszerű­en félbe szakadjon! Ehhez hasonló még sohasem fordult elő a Magyar Televízió tör­ténetében. Ma már tudjuk, hogy a bosszantó hiba nem a tévések számlájára írandó. A dologban a ludas valószínű­leg a Népstadion műszaki be­rendezése, illetve az intéz­mény vezetősége: ők nem voltak urai a helyzetnek, sőt még a televízió segítő szándékát is elutasították, mondván, hogy a műszaki berendezés a stadioné, ne kontárkodjon senki idegen abban. Így meg kellett elé­gednünk egy ideig a várat­lan helyzetbe került stúdió­beliek kényszeredett időhú­zásával — mit is tehettek mást — aztán Szepesi György hangjával kép híján. A kép­ernyőn tehát egy gólos ma­gyar vezetéssel ért véget a mérkőzés. Tanulságos lett volna látni is, hogy ez a győ­zelemre álló mérkőzés miért és hogyan csúszott ki a mieink kezéből. Az értetlen­ség azonban elütött bennün­ket ettől a lehetőségtől — miatta méltán bosszankod­hattunk. Nyitott kérdések ? Senki nem vitathatja, hogy a Nyitott könyv sorozata el­ismerést és növekvő népsze­rűséget vívott ki magának, s főként a sorozat utóbbi adá­sai. A most látott, Vésizi Endréről és regényéről, A hosszú előszobáról szóló program azonban újabb kér­déseket vet fel. Legalább is énbennem. Vajon helyes-e az a megoldás, hogy a nézők számára többnyire ismeret­len mű egy-egy részletét be­mutatva, az elemzés az alko­tás teljes érvényű kritikájára, durván szólva megméretésére törekszik. Azok a viták, vagy egyszerűbben ' véleménykü­lönbségek, melyek a mű be­mutatása alkalmából elhang­zanak az átlagnéző szem­pontjából nemhogy megköny- nyítenék a mü útját az olva­sóhoz, de olykor talán még el is riasztják a nézőt a mű olvasásától. Ha a néző azt hallja, hogy még a beavatott kritikus, az írói életmű ismerője is úgy vélekedik, hogy nehezen tudja a regényben megkülön­böztetni, hogy mi történik a valóságban és mi az álom, a képzelet világában — egy­szóval nehezen igazodik ki ■— akkor aligha harap rá a szó­ban forgó regényre. Márpe­dig Ungvári Tamás hasonló­kat mondott A hosszú elő­szobáról. Továbbá; lehet érdekes egy író ábrázolástechnikáját meg­világítani, például, hogy Vé­szi Endre milyen mesterien alkalmazza a filmből is is­mert montázstechnikát és fényt deríteni az író „fogá­saira”. De ha nem kapcsoló­dik hozzá elegendő és világo­san meggyőző illusztráció magából a regényből, csak elröppenő szó lesz, s legfel­jebb még jobban elidegeníti a nézőt az olvasástól. Szép arról szólni, hogy milyen nagyfokú Vészi Endre nyelv­érzékenysége, hogyan tud él­ni a szavak hangulati érté­keivel és hatásaival, csak ép­pen önmagában nem hasznos. Háttérbe szorítva a szakmai, irodalomtörténeti szemponto­kat a cél érdekében — töme­geket nyerni meg az olvasás­nak — jobban összpontosíta­ni lehetne q felnyitott könyv emberi tartalmára és a mai emberhez szóló vonatkozá­saira. Azután nem tudom, nem lett volna-e szerencsésebb a könyvnapra megjelenő ter­mésből valami mást ajánlani a nézőknek, s nem egy ma­gyar Oblomov, a passzív Gold Lajos történetét, maga­tartásának bonyolult techni­kájú leírását. Mert az lehet, hogy Vészi Endre neve isme­rősebben cseng majd a nézők fülében az adás után, kérdés azonban, hogy hányán is ve­szik majd kezükbe az író re­gényét. Mindez egy valójában nyu1 galmas hangulatú és rokon­szenvesen barátságos légkörű adás kapcsán merült fel ben­nem, amelyből külön kiemel­ném Keresztúry Dezső meleg írótársi szavait, melyek tisz­tán és szépen csengtek a sok­oldalú Vészi Endre dicséreté­ben. Divat ? A képernyőn gyakori sze­replő a divat. Bizonyos mér­tékig már meg is szoktuk a bemutatók formáját: erre hi­vatott csinos hölgyek zeneszó kíséretében, kevéske szak­mai magyarázattal megtold­va mutatják be az egyes vál­lalatok legújabb modelljeit. Rudiik Júlia — első szer­kesztői munkája — szakított a hagyománnyal. Mást akart: többet és izgalmasabbat. A Kézműipari Vállalat nyári modelljeit népszerű éneke­sekre és művészekre adatta, hogy ők mutassák be 1970 nyári divatját. Hogy mi és mennyi látható majd a nyá­ron abból, amit láttunk, nem tudom. Ízlés és főleg/ pénz dolga. Egy azonban a rend­hagyó bemutatóban sehogy- sem tetszett: miért kellett reklámcélra befogni kedven­ceinket- Már az is zavar, ha jeles komikusunk vagy éppen drámai színészünk hangját felismerem egy készítmény vagy árucikk reklámjának szövegében, de hogy még lás­sam is, hogy a művész nép­szerűsége hogyan tolja a rek­lám szekerét — kifejezetten bosszant. Röviden Radványi Ervin szatíráiból ügyesen kötött csokrot a te­levízió. Végre újfajta hang a humorban és nem az agyon­koptatott sablon. Társadalmi életünk „pikantériái”, kényes kérdései kaptak helyet a le­vegősen és könnyed elegan­ciával képernyőre vitt jele­netekben. Tetszett. A Pesti kabaréban a kaba­rémúzeum két világháború közötti termei nyíltak meg előttünk avatott teremőr és vezető, Kellér Dezső segítsé­gével. A kicsit hosszadalmas látogatás üde, friss mozza­natokban és hatásosan meg­oldott jelenetekben váltako­zott. A zsúfolt élménytől ká- bultan azonban azt érezhet­tük: sok volt egy kicsit. A Veres Pétert idéző mű­sorban Müller Magda kitű­nően oldotta meg szerkesztői feladatát. Az emlékezés és emlékeztetés jegyében a cse­lekvő embert mutatta fel. aki példájával halála után is elevenen hathat. Kortársak, falubeliek, írók, tudósok, egyszerű emberek idézték emlékét, s őt is viszonthall­hattuk; például emlékezetes szavait a magyar népdal mindenhatóságáról, amelye­ket élőben a Röpülj páva adásából ismertük. Szép és felemelő emlékezés volt „Az ország útján” V. M. KÜLFÖLDI és BELFÖLDI TRANZISZTOROS KÉSZÜLÉKEK SPECIÁLIS SZERVIZE — rádió, tv, gépkocsirádió, magnetofon javítás. Műszerész Ktsz Jászberény. Telefon: 242.----------------------------------------------------------------------

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom