Szolnok Megyei Néplap, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-17 / 114. szám
1970. május 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Szeretettel köszöntjük asztalunknál 1 Hány nős pap van? hasznot- Az összes többi mutatót, a fizetési alapot, külön, böző beruházásokat stb. maga a vállalat határozza meg. Az új tervezési rendszer jó eredményeket hozott. A gazdasági kérdések megoldásában nagyobb önállóságot kapott vállalatok jelentős mértékben javították termelési mutatóikat, megtakarításokat értek el a forgalmi költségekben. Most egy új kísérlet folyik. A tallinni Moszkva étteremben bevezették a haszontól függő gazdasági ösztönzés rendszerét. A kísérlet kezdete óta kevés idő telt el, s máris túlteljesítették a múlt évi tervmutatókat. A munka termelékenysége 7 százalékkal nőtt, ezen belül a konyhai dolgozók teljesítménye 8,1 százalékkal. Emelkedett p fizetés is. Most azon gondolkodunk, hogy a Moszkva Étteremben szerzett tapasztalatok alapján a rendszert más vendéglátóipari egységeknél is bevezetjük. Mindaz, amiről eddig beszéltünk, az éttermekre, kávéházakra vonatkozik. Nem kevésbé fontos feladat azonban az üzemi étkezdék munkájának megjavítása. E területen is komoly erőfeszítéseket teszünk a köztársaságban. A tallinni halászkikötő, a Szangar gyár és más vállalatok, azon kívül, hogy saját anyagi eszközeikből fedezik az üzemi étkezdék helyiségeinek berendezési költségeit, fűtését, világítását, az anyagi ösztönzésre és a szociális, kulturális intézkedésekre szánt pénzösszegből hozzájárulnak az üzemi étkezdék dolgozói fizetésének javításához, a szállítás munkájához stb. E vállalatok dolgozói felár nélküli, kedvezményes áron étkezhetnek. A Balti Manufaktúra Kombinátban és a Hajójavító Üzemben az anyagi ösztönzési keretből részlegesen illetve teljesein fedezik az esti és éjszakai műszakok dolgozóinak étkeztetését. A Leninről elnevezett Kivibili palabányában a dolgozók étkezési költségeinek 15 százalékát fedezik, ezen kívül a bányászok anyagi térítés nélkül fogyaszthatnak kávét és teát. B. Hommik az Észt SZSZK kereskedelmi miniszteri!. átalakított hajó fedélzetén, melyet Kihnu Jin kapitányról neveztek el? Ilyen és ehhez hasonló beszélgetések folynak a Tal- linnba érkező turisták között. Azon vitatkoznak, hol lehet jobb kávét inni. A Tallinn Étteremben, a Moszkvában, a Szolnok Étteremben, vagy a pici Törpe kávéházban. A hozzáértők a Gloria és az In- turist Szálló szakácsainak konyhaművészetét értékelik nagyra. A tallinniaknak is megvan a saját — egyébként igen jó — véleményük az éttermekről és kávéházakról, melyek hivatalosan a Vendéglátóipari Vállalathoz tartoznak. ítéletük megbízható, hiszen ők gyorsan megebédelni. ízletes és olcsó ételeket szeretnének enni. A tallinni éttermekben kellemesen lehet étkezni. Meg kell azonban néznünk az érem másik oldalát is! Elé- gedettek-e a vendéglátóipari dolgozók a vendégekkel, érdekeltté vannak-e téve munkájukban? Ezzel kapcsolatban azt a gazdasági kísérletet említeném meg, amelyik a köztársaságban jelenleg folyik. 1965-ben az észt vendéglátóipari vállalatok áttértek az önálló tervezésre. Felülről csak három mutatót kapnak, melyek meghatározzák az áruforgalmat, a saját készítmé- nyű termékek arányát és a — Járt Tallínnban? — Igen. — Ivott-e a „Tuljákban” a pálmák alatt kávét, miközben kinn az utcán csikorgó hideg volt? — Kóstolta-e a Tengeri farkas koktélt, az étteremmé az éttermek leggyakoribb látogatói. A tallinniakat természetesen nemcsak az érdekli, hogyan lehet kellemesen eltölteni baráti körben egy estét valamelyik étteremben, hanem az is, hogyan tudnak a rövid munkaszünetben Reform vagy forradalom Diákság, egyetem, társadalom Nyugat-Európában A diákmozgalmak, ha nem is csendesedtek el egészen, veszítettek hevességükből, de a nyomukban fellángolt vita szinte változatlan élességgel folyik. Ez érthető, ha figyelembe vesz- szük, hogy a megmozdulások értelmezése és értékelése nem egysezrűen elvont elméleti kérdés Európa kapitalista felén, hanem hozzájárul a napirenden lévő politikai változások tartalmának és módszereinek kidolgozásához. A diákmozgalmak mindenhol az egyetemi reform követelésével kezdődtek, de hamarosan átalakultak a társadalom struktúrájának megváltoztatását igénylő mozgalommá. Ebben az a felismerés fejeződött ki, hogy az egyetem radikális átalakítása lehetetlen az uralkodó rendszer átalakítása nélkül. Az 1968 május-iúniMSI és az azt követő események a szocialista országokban, így Magyarországon is nagy visszhangot keltettek. Nemcsak azért, mert ma már minden jelentős esemény, bárhol történjék is, az egész világ sorsára hatást gyakorolhat, hanem azért is, mert a diákmozgalmak igen éles formában vetették fel a kommunista világmozgalom és különösen a nyugati kommunista pártok helyzetének és .tevékenységének kérdését. Magyarországon több önálló mű és folyóiratban megjelent cikk foglalkozott eddig is a diákmozgalmakkal. A legújabb, s talán legszínvonalasabb könyv erről a témáról a Kozmosz Kiadónál jelent meg Köpeczi Béla bevezető tanulmányával. Ez a kötet egyúttal gazdag válogatást is ad a mozgalom dokumentumaiból. — többek között Waldeck Rochet, Luigi Longo, Giorgio Amendo- la írásaiból, de a polemizáló „másik oldal” Herbert Marcuse, Rudi Dutschke, Cohn — Bendit, Sartre műveiből és egyéb dokumentumokból is. A diákmozgalom Nyugat- Berlinben. Olaszországban és Franciaországban volt a legerősebb, kisebb mértékben kibontakozott az NSZK-ban és Angliában is. Ideológiája, bizonyos hasonló elemek ellenére, országonként különböző volt, s az egyes országokban sem tekinthető egységesnek. A mozgalmak kirobbanásának közvetlen okai mindenhol az egyetemi ifjúság helyzetében keresendők. Az oktatási intézmények zsúfoltsága, az alacsony ösztöndíjak, az egyetemi élet antidemokra- tizmusa adták az első lökést. Másrészt a diákok felismerték, hogy életük nem sok perspektívát ad. még akkor sem, ha siekrül befejezni tanulmányaikat, A kapitalista rendszer igényeinek megfelelően egy-egy munkafolyamat elvégzésére specializálják őket a választás és továbbfejlődés lehetőségének szinte teljes kizárásával. Ezek a kérdések a jelenlegi oktatási rendszer tagadásától a kapitálist« rendszer egészének tagadásához vezették el a diákokat. A mozgalom vezetése a legkritikusabb időszakban az ultrabaloldali elemek kezébe ment át, amelyek a kapitalizmus tagadásával egyidőben felléptek a kommunista pártok ellen is, azzal a jelszóval, hogy ezek a pártok ,,integrálódtak” a rendszerbe, reformistákká váltak, sőt Franciaországban egyenesen a forradalmi helyzet kihasználatlanul hagyásával, a forradalom lefékezésével vádolták a kommunista pártot. Hogyan állhatott elő ez a helyzet? A kérdésre sokan keresték a feleletet, többek között maguk a kommunisták is. A választ legjobban az olasz és a francia párt vezetői, elsősorban Luigi Longo és Waldeck Rochet adták meg. Visszautasítják az ..integrálódás” vádját, tagadják a forradalmi helyzet meglétét, és óvnak a kalandor akcióktól. Ugyanakkor elemzik a kialakult helyzetet. Hányán vannak a nős papok? Csupán az utóbbi öt évben tízezren nősültek meg a 425 000-ből. ha ugyan hinni lehet a bizonyára nem hivatalos. de valószínűleg a valóság alatt maradó statisztikáknak ; ez ugyanis olyan terület, ahol nincsen „népszámlálás” és ahol a hallgatás gyakran győzedelmeskedik. De a számoktól függetlenül el lehet mondani, hogy a katolikus egyház önkéntes, vagy kényszerű elhagyása azoknak a papoknak a részéről, akik a cölibátust visszautasítják, már több év óta állandó probléma. Erről tanúskodnak a katolikus táborban nyíltan elterjedt viták; a számottevő viszály-epizódok (pl. a holland egyházé); a legfőbb egyházi hierarchia által mind gyakrabban kifejezésre juttatott és VI. Pál pápa egyik enciklikájában. az 1967 évi „Sacerdotalis coelibatus”-ban tömören előadott aggodalmak. Ez volt az első encik- lika az egyház egész történelmében, amely a cölibátussal foglalkozott. Egy Franciaországban megjelent könyv (Georges Walter Maurice Weitlauff: ,.A nős papok”), megpróbálja megvilágítani a bonyolult kérdést. A könyv az elzászi Maurice Weitlauff apát és Georges Walter újságíró közös munkája. Nős papok tanúbizonyságait. teológiai és történelmi utalásokat, elemzéseket. papok, laikusok, orvosok és pszichológusok véleményeit tartalmazza. Egy Olaszországban lefolytatott vizsgálat azt mutatta, hogy papjainak 40 százaléka helyeselné a cölibátus eltörlését. Bár történtek olyan epizódok, mint a piemontei plébános esete, aki az oltárról hirdette ki házasodási szándékát, egyenesen bemutatva a hívőknek a jegyesét —i a papok nőtlenségével kapcsolatos vita Olaszországban még nem mutatott fel olyan éles csúcspontokat, mint más országokban. Maga Weitlauff apát, aki 1964-ben nyilvánosságra hozta, milyen körülmények között kapott diszpenzációt a nőtlenség alól, hogy tájékoztassa országának klérusát arról, hogy van ilyen lehetőség és azért is, hogy elítélje azoknak a feltételeknek az embertelen szigorát, amelyeknek alávetették (nemcsak laikus státusba helyezték, hanem a legteljesebb titoktartásra is kötelezték). Ezt a folyamatot több ezer pap ismeri, aki személyesen is átélte. Az egyházon belül érezhetővé vált a szabadság iránti igény, amely le akarja dönteni a „szakrális” típusú ezeréves szervezetet, hogy „misszionárius” típusú szervezéssel váltsa fel. Az „egyenruhás” pap helyett olyan ember kellene, aki úgy prédikál a többi embernek, hogy velük és ugyanúgy él, mint ők. A hivatalos egyház ellenáll, bár a teológiai elutasítás állhatatosságát a diszpenzá- ciós engedélyek rugalmasabb gyakorlatával párosítja: 1963- ban az olyan papnak, aki kérte, hogy megnősülhessen, körülbelül négy évet kellett várnia; 1969-ben ez az idő egy évnél kevesebbre csökkentL’Unita Páncélos a víz alatt A „Blücher” német nehézpáncélos 30 éve fekszik 90 méter mélységben Oslo partjainál. 1940-ben, a második világháború idején semmisítette meg a norvég partvédelem. s már a hatvanas évek eleje óta tervezik, hogy a hajóroncsot kiemelik. A tetemes költségek azonban mindezideig megakadályozták ezt. Egyre közeleg azonban az a veszléy . hogy a „Blücher” üzemanyagtartálya végképp átrozsdásodik, s így 1800 tonna fűtőolaj ömlik a tengerbe. Bac Ho testamentuma 80 éve született Ho Si Minh A MÚLT ÉVBEN, 79 ÉVES KORÁBAN halt meg az a férfi, akit a világ valamennyi országában hivatalosan Ho Si Minh elnöknek neveztek, de az egész földkerekségen mégis haláláig Bac Ho — Ho apó — maradt. Ez utóbbira volt a legbüszkébb, és joggal; ekkora megtiszteltetés még soha nem ért embert az írott történelem évezredei alatt. Nemcsak népe, a vietnami nép, de minden tisztességes ember hozzátartozójának érezte ezt a szikár öreget, Nguyen Tat Than-t. Még hétköznapjait is ilyen kettősségben élte le. A Hanoi-i palota márványtermeiben ellátta elpöki tennivalóit, azután átbandukolt a kertben épült bambusz-viskóba; ott élte a vietnami falusi ember körülményeinek megfelelő életét. Ügy pihent, étkezett, szórakozott, mint honfitársai. Nem kívánt soha különösebb elbánást a maga részére. Még akkor sem hagyta el Hanoi-t, amikor az észak-vietnami fővárost az amerikai légierő éjjel-nappal bombázta. Bac Ho maradt a veszély óráiban is, az elnök és a „bácsi” egyszemélyben, akire oly jó volt gondolni: íme, velünk maradt most, a legnehezebb időszakban is. Amikor meghalt, megkapta az elnöknek járó tisztességet. Államfők járultak ravatalához, kormá.- nyok fejezték ki részvétüket. De „bácsi’’ volt n Hóknak; úgy gyászolták, mint a legkedvesebb hozzátartozó halálát szokás. Akik hosszú évtizedek óta szemrebbenés nélkül néztek farkasszemet a halállal, az ö ravatalánál elveszetten sírtak. Ho apó jelkép is volt. Az egyszerűség és a bátorság, a vietnami ha- zafiság és a széles látókörű nemzetköziség, a szigorú elvhűség és a mélyen érző emberség testesült meg Bac Ho személyében. E nagyszerű kornak, a gyarmati rendszer széthullásának, a világ népei felszabadulásának nem lehet jellegzetesebb kifejezője Ho Si Minh személyénél. Halála ezen mitsem változtat. Végrendeletében tovább él az a szellem, amelyet egész életében képviselt. Mondatfűzése őszinte, egyszerű, mindenki követni tudja a benne foglaltakat. „Népünk biztosan győzni fog. Az amerikai imperialistáknak ki kell vonulniok, hazánk egységes lesz” — ezt irta. Egy évvel az 1969. május 10-én kelt levél megírása után a harc e célért kiterjedt — Vietnam. Kambodzsa, Laosz egységben fog fegyvert n makacs ellenség kiveréséért. Százmilliók segítik őket. Végtelen szenvedések kísérik e harcot, de ma már mindenki látja, aki nem elvakult, hogy e népek legyőz- hetetlenek. Az imperializmus viszont biztos vereség felé rohan. „Azt kívánom, hogy pártunk járuljon hozzá a testvéri pártok egységének a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség alapján való helyreállításához. Biztos vagyok abban, hogy a testvéri országok és pártok ismét egységbe tömörülnek”. Ho Si Minh e végakarata minden kommunista. minden haladó ember hő vágyát fogalmazta meg. Halála után tárgyalások kezdődtek a. nemzetközi kommunista mozgalom egységének érdekében. Nem lehet kétséges, hogy elöbb-utóbbi itt is vereség éri az egységbontókat, és ebben része lesz Ho Si Minh-nek és népének. MI TETTE OLY NAGGYÁ HO APÓT? Az a képessége, hogy meg tudta érteni és értetni az életet, úgy, ahogy az igazán jelentkezik korszakunkban a földgolyón. Ügy gondolkozott, ahogy százmilliók; tőlük tanult, hogy vezetni tudjon, a párt, amelyhez életében tartozott, így tudott mindig egységben cselekedni. Vietnam „csodájának” is ez a titka. Harcban és építésben munkált eszmék vezet1'- ezt a népet és ezeket mindenki többre becsüli a vagyonnál, a hírnévnél, az életnél is, akárcsak Ho apó. Majdnem egy éve halott Ho Si Minh. Ha élne, 80 éves születésnapját ünnepelné a világr. Így vsak emlékezik rá. De végrendeletének enyszerű szavait öt világrész visszhangozza. 35 millió lengyel / Ez év elején Lengyelország lakossága 32 671 000 főt számlált, — ami az elmúlt évhez viszonyítva 0,8%-os emelkedést jelent. A nemek szerinti megoszlás továbbra sem változott: 100 férfira most is 106 nő jut, — azzal a megjegyzéssel, hogy a városokban a nők számaránya 109, a falvakban viszont csak 103. A legszembetűnőbb változás a lengyel népesség korstruktúrájában következett be. Az elmúlt évben 1968-hoz viszonyítva 1.5%- kal csökkent a termelőmunkát még nem végző. 18 éven aluli fiatalok száma, viszont számottevően növekedett a termelő munkát végzők (a 65. éven aluli férfiak és a 60. éven aluli nők) száma. E csoporton belül a számszerű növekedés 1.7%-ra becsülhető. A demográfiai prognózisok szerint a nyolcvanas évek küszöbén Lengyelországnak 35 millió lakosa lesz. A demográfusok becslései alapján a legközelebbi esztendőkben a születések száma évente 5—7 ezerrel fog emelkedni, nem pedig tízegynéhány ezerrel, mint eleinte képzelték. Ez a természetes szaporodás stabilizálódását jelenti, évente mintegy 270 000 főt jelentő szinten. A második világháború után visszanyert nyugati és északi lengyel területeken a természetes szaporodás mutatószámai továbbra is magasabbak az országos átlagnál. KÜLPOLITIKAI
