Szolnok Megyei Néplap, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-17 / 114. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. május 17, Mikrobarázdás népművelés előadásában viszi el művelő­dési házakba, könyvklubok­ba, viszonylag kis közössé­gek elé is a múlt és a ma zenetörténetének korszakot nyitó darabjait... Hasonló­képpen figyelmet érdemlő az a 16 lemezből álló zenetör­téneti sorozat, mellyel az is­kolai zeneoktatást segítik. Valaha sokat játszadoz­tak irodalomrajongók a gon. dolattal: melyik volna az a száz könyv, amely méltán reprezentálná „ világirodal­mat. A század elején nálunk is készült nem egy ilyen százas könyvjegyzék... Ma már közkézen forog nálunk egy hanglemez gyűjtemény alapjegyzéke azokról a be­szerezhető komolyzenei, könnyűzenei és prózai mű­vekről, melyek egy tartal­mas lemeztár alapját jelent­hetik. Bach válogatott orgo­na műveivel kezdődik a sor és Koncz Zsuzsa nagyleme­zével zárul. Közben Beetho­ven, Mozart. Kodály. Bar­tók, Verdi és mások művei mellett verssorozatot ajánla­nak e miniatűr „hangkönyv, tárba.” így láttuk Lenint címmel történeti visszaemlé­kezések. azonkívül színházi fölvételek, népdalok s a honi három nagy beat együttes számai is szerepelnek a föl­sorolásban,. Mégis, éppen ez az alap­gyűjtemény az, ami néhány kihasználatlan „lemezes le­hetőségre” figyelmeztet ben. Korunkban a hanglemez már nemcsak konzervált ze­ne. Gondoljunk csak arra, mi minden röppen el a rá­dióban. amit az ember még nagyon sokszor meghallgat­na. Az olvasó talán emlék­szik például a fölvételre, melynek Toscanini próbál volt a címe. Vagy, hogy a közelmúltból vegyem a pél­dát, a Veres Péter emlék­műsorban olyan hangfelvé­telt is sugárzott a rádió, melyet az író műveinek gyűjtői — ha az lemezként kapható volna — bizonyára örömmel csatolnának a szer. ző kötetei mellé. Elég tétova még nálunk a lemezgyártás és a könyv­kiadás kapcsolata. Jobbára zenei életrajzokhoz, egy-egy zenetörténei műhöz, néhány verseskönyvhöz mellékelnek lemezt. Pedig — hogy csak találomra mondjak példát — élő klasszikusaink műveit becsesebbé, kapósabbá ten­né, ha mondjuk a fülszöveg helyett a szerzőnek a könyv­ről szóló vallomását is mel­lékelnék hozzá lemezen. Gondoljunk csak arra; mi­lyen, kincs volna ma egy- egy Tersánszky, Tamási Áron, vagy Füst Milán kö­tet a szerző hangját őrző le­mezzel — s róluk már ké­szülhetett volna ilyen lemez. A lemez és a népművelés kapcsolatának problémaköré­ben olyan kérdések is fölme. rülnek: a hagyományos elő- szavas ismeretterjesztő elő­adások iránt csökken az ér­deklődés — de a keletkező vákumot kihasználja-e az oktató tartalmú lemez? Saj­nos, még alig van ilyen. Pe­dig még az is elképzelhető, hogy termelőszövetkezetek, nagyvállalatok bizonyos szak­mai-oktatási föladatok is­mertetéséhez is eredménye­sebben használhatnának le­mezt. mint brosúrákat, vagy gyakorlatlan előadót! Se szeri, se száma nálunk a közúti balesetnek. Vajon a KRESZ előírásait népszerű módon földolgozó lemezsoro­zat nem számíthatna siker­re? A rádió Csúcsforgalom című riportsorozata egyike a leginkább hallgatott adá­soknak. És mivel megint csak a rádióhoz kanyorodtunk visz- sza: nem kéne bátrabban hozzányúlni a rádió hangos­riport anyagához? Aki hall­gatta annak idején azt a ri­portsorozatot, melynek kere­tében Erdei Ferenc beszélt szülővárosáról, Makóról, nem ad igazat nékem abban, hogy lemezt érdemelne az a ri­port?... És hasonló csaknem minden héten elhangzik a rádióban. Csodálkozom, hogy a rádió „ bevált évkönyv mellett nem ad ki évente csak egyetlen olyan lemezt, amin az esztendő legemlé­kezetesebb adásait idéznék föl. Mi volna rádiószerű, ha az nem? Nagyon nekibátorodott tol­lal ajánlgatok itt már min­den illetéikesnek minden fé­lét. Ezért, hogy gyökérénél ragadjam meg a kérdést, szóváteszem: a lemezjátszó még mindig meglehetősen drága. Néhány esztendeje — szinte csak hetekre — föltűnt a kirakatokban egy néhány száz forintos, tehát még a kispénzű ember számára is hozzáférhető áru készülék. Azóta sem kapható hasonló áron lemezjátszó. Pedig ez az alapköltség még mindig a gátja annak, hogy milliók midennapi használati tárgyá­vá legyen nálunk a grama- fon és elfoglalja helyét a magyar otthonokban a csak­nem minden lakásban föl­lelhető rádió mellett. Bajor Nagy Ernő MEGGYES LÁSZLÓ: CSENDÉLET HEGEDŰVEL Meddig élhetünk ? A Bibliában ez áll: Matu­zsálem 969 évig, Járed 962 évig élt. Noé 500 éves volt, amikor gyermekei, Sém, Khám és Jáfet születtek. A bibliai mesélő mondott- e nagyot, vagy n múltban valóban hosszabb életűek voltak az emberek? Sem ez, sem az: csupán az időszámí­tás volt más. Az évet akko­riban 29,5 napos holdhó- napokkal számították. És ha ennek ismeretében kiszámít­juk éveinek számát, kiderül, hogy Matuzsálem 78 éves, Járed 77 éves korában halt meg, Noénak pedig 40 éves kora körül születtek a gyér. mekei... S ha ezek után már ke­vésbé csodáljuk is az ősök életerejét, mégis joggal ma­radt fenn a hosszú időt meg­élt emberek korának jelölé­sére a matuzsálemi jelző. A tudományos kutatás ugyanis megállapította, hogy azok­ban az időkben, amelyekre a bibliai történetek utalnak, feltűnően nagy életkort je­lenthetett a 70 esztendő. Mert az átlagos életkor még időszámításunk kezdete kö­rüli években is a rómaiak­nál és az egyiptomiaknál nem volt több mint 20 esz­tendő. Tehát a 70. de még az 50 éves ember is ritka­ságszámba menő, tiszteletre méltó aggastyán lehetett Nincs abban semmi meglepő, hogy az átlagos életkor a görög bölcsek, a római csá­szárok idején 20 év körül mozgott, ha arra gondolunk, hogy még néhány évvei ez­előtt is Indiában pl. csupán 25 év volt az emberek átla­gos életkora. Az átlagos életkor és a történelem Hosszú évszázadok múltak el míg az átlagos életkor lassan emelkedett Európa országaiban. A középkor vé­ge felé, az 1500-as évek kö­rül az emberek átlagosan 35 évig éltek, 1850-ben már át­lag 43 évig, a századfordu­lón, 1900 körül még mindig csak 47 évig. Az életkor csak a következő évtizede^ során kezdett gyorsabban növeked­ni : 1930-ban elérte az 57 évet, napjainkban született gyer­mekek pedig már el fogják érni az átlagos 70 éves élet­kort. A kutatók becsléseket vé­geztek. hogy vajon meddig emelkedhet az ember életé­nek ideje? Megállapították, házi állataink átlagos élet­tartama az ötszörösére, hét­szerese annak az időnek, amely alatt növekednek. A kutya növekedésének idő­tartama kb. 2 év, életkora 10—Í5 év; a macska növeke­désének ideje 1,5 év élet­kora 8—10 év; a szarvasmar­ha növekedése 4 évig tart, élete 20—30 év; a ló növe­kedésének ideje 5 év, élet­kora pedig 20—30 év. Ezt a megfigyelést az emberre ál­talánosítva: mivel az ember növekedése 20—25 év között áll meg, természetes életko­rára 100 évet kapunk, de igen gyakran el kellene ér­nie a 150 éves életkort is. Ezt a megállapítást viszont igazolják a statisztikák, amelyek szerint a 100 évet megélt emberek száma na­gyobb mintsem általábon gondolnánk. A statisztikák ugyanis azt mutatják, hogy 1 millió lakosból 100 éves vagy idősebb; Bulgáriában 555, Jugoszláviában 250, a Szovjetunióban 150. Romá­niában 106, Portugáliában 58. Spanyolországban 15, Franciaországban 5, Olaszor­szágban 4, Angliában 2. Milyen lesz a jövő? Megbízható- adatok igazol­ják. hogy az ember egészsé­gesen megélheti a 150 évet is. Thomas Parr angol r pa­raszt 152 évig él* és életé­nek utolsó napjáig élénk, friss maradt. Bőségesen evett, ivott; 120 éves korá­ban ismételten megnősült. Túlélt kilenc angol királyt. Tetemét a híres Harvey (a vérkeringés felfedezője) bon­colta fel, s megállapította, hogy testének semmi olyan rendellenes elváltozása nem volt, ami az öregségtől szár­mazhatott volna. Vajon, mit mondhatunk az átlagos életkor alakulásáról a tudományos és technikai forradalom megdöbbentő eredményeit figyelembe vé­ve? Az orvostudomány nem valami fiatalító életelixir fel­fedezésére törekszik, hanem egyre nagyobb energiát for­dít az öregedés folyamatai­nak tanulmányozására. A gerontológusok az életkor meghosszabbításának céljá­ból az életmódra vonatkozó recepteket dolgoznak ki De ha az átlagos életkor jövő alakulását keressük, az or­vostudomány egészének fej. lődését és várható eredmé­nyeit is tekintetbe kell ven­ni. A jövőt kutató futuro­lógusok szerint a 2000 körüli években a szerv-átültetég (szív-, tüdő-, vese-, máj-át­ültetése) orvosi rutinmunka lesz, az embert a betegségek ellen egész életére immuni­zálják, az öregedés folyama­tait vegyszerekkel befolyá­solni tudják, megoldják a szervezet energiáival műkö­dő -cselekvőképes protézisek (mint pl. n biokéz) kérdését. Ilyen és hasonló tudományos eredmények alapján — fi­gyelembe véve a szociális viszonyok kedvező fejlődését is — a jövő század emberé­nek átlagos életkorát 150 évre becsülik. VARGA DOMOKOS: A KIS KESE! Lírai riport egy csecsemőről A kis kései fehér kötött sapkával a fején fekszik az ágyában. Nem szokott sap­kában feküdni, nincs is mi­ért, mikor mindig meleg a szoba, de a kis kései most beteg. Fülére ment az influ­enza; jobbról-balról fel kel­lett szúrni, hogy kijöjjön a genny. Ilyenkor szakad meg az ember szíve. A kis kései alig múlt fél éves, s születése óta — születése? fogantatása óta! — soha mást nem érzett, nem is érezhetett, csak azt, hogy őt mennyire szeretik. Már anyja is úgy várta, olyan repeső boldogsággal. ahogy csak első gyereküket szokták várni a fiatal kismamák. a tiszta szemű, tiszta arcú kis Szűzmáriák. S attól fogva, hogy Q kis vakarcsot q vi­lágra hozta, az nem fogyott ki nemcsak az anyai moso­lyokból. hanem űz apaiak­ból, a testvériekből, rokoni- akból, barátiakból sem. A régiek azt hitték, nem szabad mutogatni a gyereket, meg ne verje valaki szem­mel. A maiak mást hisznek: jó, ha egy gyerek kicsi korá­tól megszokja, hogy neki sokan örülnek. A kis kései azt szokta meg: a nagycsalád, a sok jóbarát járását-kelését, jövé- sét-menését. rásugárzó sze- mefényét. Ahogy napról nap. ra növekszik és okosodik, már legalább olyan figye­lemmel lesi, nézegeti az ágya előtt ácsorgókat, üldö- gélöket, beszélgetőket, mint azok őt. Lesi, nézegeti, s nyilván különbséget is tesz apja. anyja, testvérei és a ritkábban látott vendégek között, de senki nem érez idegennek. Senkinek a lát­tán nem sír. senkitől nem fél, minden ráderülő arctól az ő arca is felderül, s a neki szóló kedveskedő sza­vakra a maga módján — ga. gyogva-gügyögve — még vissza is felel. Bízik az emberiségben. S akkor ezt az ártatlant elviszik az orvoshoz, mert napok óta lázban ég, s pa­naszosan kiabálja bele n vi- lágba. hogy neki valami fáj. S kapkod a füléhez... csak nem a fülével van baj ? Apja-anyja jól bebugyolál, ja és viszi a hólepte fehér utcákon, viszi a rendelőbe, ahol szintén minden fehér, az asztal is fehér, „ székek is fehérek, a szekrény is fehér, a doktor bácsi kö­penye is fehér. Nézi a gverek — az utazástól, cipeléstől, zötvkölődéstől, úgy látszik, elnyugodott kicsit — nézi, nézi a sok fehéret, amiivet ő még soha nem látott. De nem sokáig nézegethet5, mert az asztalnál ülő fehér­köpenyes, fehérfityulás néni már be is írta egy nagy könyvbe, hogy a beteg gyer­mek neve Júlia, kora hat és fél hónap, s most már nincs mentség, apjának le kell vele ülni egy székbe, hogy a szemben ülő doktor bácsi megnézhesse. A doktor bácsi homlokán egy féltenyérnyi homorú tükör van. azzal ve­títi bele a falilámpa fényét a kis késeinek előbb a jobb, majd a bal fülébe, s mind­járt közli is: kétoldali kö­zépfülgyulladás... A kis betegnek a fejét már eddig is erősen tartani kel­lett, két karját is leszorí­tani, két lábát is befogni apja térdei közé, ne tudjon rángatózni. kapálózni. De most még erősebben le kell fogni. A fehérfitvulás néni is feláll az asztaltól, ö is odajön segíteni. Ketten fog­ják a kis hat é« félhóna­post, ketten birkóznak veié, mert üvölt, mint a sakál, s minden ereiét m<M>feszít'Te próbálna szabadulni. De nincs szabadulás. az a hosz- szú. beeves tű van csak, amit - doktor bácsi határo­zott. bt-w mozdulattal döf bele a fülébe, hoev a lyukon kijöhessen a genny. Még mindig jobb, mintha az agyára menne, minthogy a koponyáját kellene majd melékelni a felgyűlő genny miatt... Jobb. persze, hogy jobb. Mondogatja az ember ma­gának, hogy mennyivel jobb így neki, szegény ártatlan­nak, aki már csuromvizesre izzadta magát az erőlködés­től és az ordítástól, aki már vérvörös arccal vonyítja bele a világba, hogy őt senki nem szereti, hogy őt csak mar­kolják. szorítják, szúrják, gyötrik, hogy őt már eladta a kínzóknak a saját anyja és apja is. Ilyenkor szakad meg az ember szíve. Így szakadozott régen is, amikor a mostani nagygye­rekek voltak kicsik? Így, igen. így, de talán mégse ennyire. A húszegv- néhány-évés fiatalok mintha még jobban bírnák az ilyet. Az öregedő szülők szíve vi­szont minden gyerekfájda­lomra jóval érzékenyebb. Még az a szerencse, hogy a kis kései nem tart haragot. Minden oka megvolna rá. hogy ettől fogva sértett, mór. cos arccal nézzen „ világba. Hogy megvesse a ránevető­ket, hogy rémülten rázkód­jék össze, ha kedveskedő arccal nyúlnak is érte. Hogy ne bízzon már senkiben, semmiben. De nem. Ö nem olyan. Ne­ki njár annyi szeretet jutott ebbén n rövid kis életében, hogy úgylátszik, ö még egy ilyen méltánytalanul mosto­ha bánásmódot is órák alatt el tud felejteni. Nemcsak bűnbánóan rá-rá mosolygó apját-anyját fogadja vissza birtokába, odatartott fülét- haját húzza-tépi-ráncigálja éppoly bizodalmas buzga­lommal, mint eddig, hanem egy-egy bevetődő és ágyától tisztes távolban megálló ven­dégtől sem riadozik: nem is­mer idegent még most. csak igaz barátot. Pedig mée mindig nyava­lyás. még mindig vannak hő­emelkedései, éjszakára mele­gített sószacskót kap mind a két fülére, s nappal Se ke. rül le fejéről az álla alatt Összegorn bolha tó, könnyű fe­hér kötött sapka. Fájdalmai is lehetnek, mert Panaszosan fel-felvinnyog. olykor még keserves bőgésre is fakad, úgy kell elcsitítgatni. el­Barázdái volnának a nép­művelésnek? Ráadásul mik- robarázdái? Arany János szántásnak mondta egy he­lyütt a maga munkáját. Év­századnyi messzeségből is rí­mel talán népokító buzgal­mára az ismeretek terjesz­tésének, a műveltség társa­dalmi megosztásának modern formája, a hanglemez révén való népművelés. A műveltség is olyan, mint a szabadság. Minél több em­ber közt oszlik meg — annál több, nagyobb, mélyebb. Bi­zonyosan volt olyan időszak, amikor, ha tűzvész vagy egyéb csapás elpusztította volna teszem azt Beethoven valamelyik szimfóniájának néhány partitúráját — a mű örökre elveszett volna. Ma, egyebek közt, lemezfelvételek sokasága őrzi, terjeszti, a bármikor megszólalathatóság babonás varzsával teszi min­dennapjaink örök részévé e remekléseket. De él-e ilyen szerepével, lehetőségével a magyar hang­lemez? Sok jel arra utal, hogy keresi helyét közművelődé­sünkben. Maga a tény is, hogy végre olyan hangleme­zeink vannak, melyekre Eu­rópa olykor odafigyel (a Bel. ga Rádió és tv nagydíja 1967-ben; Német Lemezdíj 1967-ben; a párizsi Charles Cros Akadémia Nagydíja 1969-ben). minőségi értéke­lést jelent. A Qualiton-Hun- garoton 140 nyomtatott olda- * Ion közreadta eddig megje­lent lemezeit — ez a reper­toár már választékot jelent. E választékban a művész-, az operett-, a magyar nóta lemezek mellett már jóné- hány olyan felvételt is tar­talmaz, amit a népművelés­ben közvetlenül fölhasznál­ható anyagnak tekinthetünk. Ady Endre 24 verse éppúgy megtalálható e lemezeken, mint Arany János. Koszto­lányi, Bornemissza Péter, Vá_ ci Mihály, Puskin, Vas Ist­ván, Kölcsey, Nagy László, Shakespeare. Zelk Zoltán írásai. Zenés mesét, nyelvleckét, sportközvetítést tartalmazó lemezt csakúgy találunk a Qualiton-Hungaroton művé­szi tasakjaiban, mint a szín­pad egy-egy kimagasló mű­vészének a Vastaps című le­mezsorozaton, rögzített emlé­kezetes sikerű jelenetét. Az is tagadhatatlan, a ma­gyar lemez elég változatos formákat keres ahhoz, hogy a közművelődésben szerepet érdemlő kiadványai eljussa­nak a kultúra műhelyeibe. Egyik ilyen kezdeményezés a Sztereo Színház. A zene-iro­dalmi ismeretterjesztésnek ez a kerete lemezen és je­1 zmo+ríc* wŰTráoTQl/ ŐC70170C

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom