Szolnok Megyei Néplap, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-12 / 85. szám
Szélirányban — Hm! Hm! Jó irányból fúj a szél. Jól helyezkedtem. HA-HA-HA r A férj váratlanul hazaérkezik a vidéki kiszállásról. A felesége meghallja lépteit és kétségbeesetten fordul barátjához: — Űristen! Hazajött ez a pletykafészek! Holnapra az egész város tudni fogja! * — Olyan feleséget válassz, akinek ugyanolyan az érdeklődési köre, mint a tied. — Sokat érek vele, ha olyan nőt veszek feleségül, aki állandóan lányok után akar járni! Mr. Scroomagge a kétség- beesés szélén állt: imádott felesége otthagyta. Egymás Után írt., neki a könyörgő leveleket: „Mollie, gyere haza. mert elpusztulok!” „Nem! Sohasem megyek yissza hozzád!” — volt a válasz. „Az Istenre kérlek... paradicsomi életed lesz mellettem!” „Nem, hallani sem akarok többé rólad!” De Mr. Scroomagge csak nem hagyta abba: „Mollie, gyere haza, veszek neked egy új kalapot.” „Nem megyek. Ne is kísérts többé...” És ekkor Mr. Scroomagge rászánta magát az utolsó merész húzásra: „Mollie, gyere haza. tudok valami érdekeset mondani Mrs. Fefgusonról...” A válasz táviratilag érkezett: „Az esti gyorssal jövök.’’ Rövidzárlat Milyen idős a papírpénz, a játékkártya, a név• jcgy9 az étlap, a házassági hirdetésf postai levelezőlap? A papírpénz, mielőtt Európában megjelent volna. Kínában már közel ezer éves múltra teKinthetett vissza. Ezen annál inkább sem csodálkozhatunk, hisz a papír is kínai találmány. A papírpénz létezéséről először Marco Po. lo útleírásából értesülhettek az európai olvasók. Sokáig az a tévhit volt a köztudatban, hogy a mongolok honosították meg Kínában is és Perzsiában is; ez utóbbi országban djaon néven ismerték, amely a kínai tshao szóból ered. Az újabb kutatások azonban bebizonyították, hogy a kínaiak már a Sung dinasztia alatt, tehát a mongol uralom előtt is ismerték a papírpénzt. Kia-Szü-Tao miniszter 1264-ben a régi papírpénzek helyett újakat bocsátott ki, Thai-Csu, a Sung dinasztia megalapítója pedig megengedte, hogy a kereskedők ezüst értékeiket és áruikat a császári kincstárba helyezhessék letétbe, amelyről papírszelvényeket, piau- csiau-t kaptak, s ez pénz gyanánt szerepelt. • Keletről származott a játékkártya is. Majdnem egy időben tűnt fel Kínában és Indiában. Tulajdonképpen jelképes hadijáték volt. vallásos színezettel; az indiai kártya tíz színe Visnu tíz megjelenési formáját szimbolizálta. Európában való felbukkanásának az időpontja bizonytalan; valószínű, hogy a kínai kártyát a mongol betörés hozta magával, az indiai pedig arab-mór közvetítéssel került Spanyolországba. ahonnan Olaszországba került, majd egész Európát meghódította. Az irodalomban már a XIV. században van nyoma s tudunk róla, hogy Jacquemin Gringon- neur 1392-ben már IV. Károly francia királynak festett kártyákat. • A névjegy múltja is századokra nyúlik vissza. Az a feltevés, hogy Perzsiából származik, az újabb kutatások következtében megdőlt. A mai névjegyhez hasonló kártyákat először Velence gazdag kereskedő-arisztokratái használták a 13. században. Velencéből egész Olaszországban elterjedt s alakja közben egyre kisebbedett. A díszes kivitelű névjegyeknek Franciaország volt a hazája, ahol a barokk, a rokokó, majd XIV. Lajos korának stílusjegyeit hordták magukon. A neveket pásztorjelenetek, gyermekKépek, tájképek, antik romok, városképek, allegóriák vették körül, rézmetszéssel készültek s a korabeli grafika becses tér- mékei. A múlt század közepén a névjegy készítésénél a rézmetszet szerepét a litográfia vette át, de hamarosan feltűntek a nyomtatott és dombornyomású névjegyek is. A század elején ismét megkísérel téK a díszes névjegyek feltámasztását, de nem sok sikerrel. A mai névjegy szolid kiállítású, karton- ra nyomott nyomtatvány, amelynek jó kivitelét a szép betűtípus és a gondos nyomás biztosítja. * Az étlap a leghasznosabb nyomtatványok egyike s a vendéglátóiparnak nélkülözhetetlen eszköze. A napi szüKsegletet kielégítő volta mellett művelődéstörténeti jelentősége sem lebecsülendő. Az első étlap Henrik braunschweigi herceg nevéhez fűződik, aki maga is nagy ínyenc volt. 1489-ben Henrik herceg a Regensburgban megtartott országgyűlés bevégez- tével az összegyűlt előkelő- ségeKet ebédre hívta meg, amelyen hatvan féle étel sze- repelt. Persze sem Henriknek, sem a vendégeknek nem volt olyan feneketlen gyomra, hogy az elkészített ételeket mind megkóstolják. A konyhamester azonban hosz- szú jegyzéket adott át a her- cegneK az elkészített ételekről, aki aláhúzással jelölte meg azokat, amelyekre gusztusa támadt. # Ha az ember napjainkban kezébe veszi az újságot, az apróhirdetések között mindig találkozik házassági hirdetésekkel. Az első házassági hirdetés 1675. július 19-én jelent meg a „Collection for Improvement of Hausbrandry and Trade” című angol lapbankét házasulandó férfi közölte ezirányú szándékát a lap olvasóival. — Németországban 1738-ban egy bátor nő adta fel az első házassági hirdetést az alábbi szöveggel: „Egy tisztessége* nő szerény örökségi ügyének elintézésére jó doktort vagy ügyvédet keres, akihez kész feleségül hozzámenni, ha ügyét kellően a szívén fogja viselni”. Lám, a nők már akkor is előnyben részesítették a diplomás férj- jelölteket! * Egy közhasználatú nyomtatvány — a postai levelezőlap — feltalálása a magyarok nevéhez fűződik. A magyar posta 1869-ben hozta forgalomba a postai levelezőlapot, amelyre nem kellett bélyeget ragasztani, mert az nyomtatásban már rajta volt. Megjelenése után csakhamar elterjedt az egész világon. Galambos Ferenc A Szolnok metgyel Néplap szatirikus melléklete 462. CSÍpöS Autót kell venni Az asszony megszólalt: — Már a Kelemenéknek i* van autójuk! Végre vehetnénk mi is! — Nem mondanád meg, hogy miből — kérdezte idegesen a férfi. — Kelemenék — ketten együtt — csak háromezerötszázat keresnek. Mi pedig több mint négyezret! — É* ebből a négyezerkétszázból vegyünk kocsit? Vagy cseréljük el a lakásunkat mosókonyhára, mint a Kelemenék? — Nemcsak a lakást lehet eladni! — Hanem például mit? — A könyvszekrényt. Szép darab. A Bizományi ad érte négyezret. A könyveket l* eladhatjuk négyért. A férfi dühös lett: — Nem adom el a könyveimet! És különben is mit érne az a nyolcezer? Az asszony golyóstollat és papírt vett elő: — Figyelj ide! A bankban van hétezer forintunk. A kolóniái könyvszekrény é* a könyvek, az nyolc. A mama ad négyet. Az már tizenkilenc. cAxiánicik M-nek pechje volt. Bebizonyították, hogy téved, mi. re kénytelen volt bevallani, hogy az a vélemény nem a sajátja volt. ☆ Nagy ember az is, akiben elegendő „ bátorság „ tévedéshez ☆ Van, aki azért beszél sokat önmagáról, hogy elvegye a kollegái kedvét ettől a témától. ☆ Néha ahhoz is bátorság kell, hogy gyávák legyünk. — Nem válók meg a könyveimtől. — De megválsz! A könyv- szekrényért se fájjon a szíved. A cseh garnitúrában is van könyvszekrény. Jó, hogy eszembe jutott. Mi lenne, ha a padlásról lehoznánk a nagymama bútorait... — Csak nem akarod eladni a cseh kombinált szobát? — Ha ez kell az autó- vásárláshoz, akkor miért ne? — Ügy akarsz járni, mint a Gömöriék? Azok vasalódeszkán alszanak! Mindent eladtak, hogy autójuk legyen. — A nagymama bútorai a legfinomabb diófából vannak! — És ezernyolcszázkilenc- venben készültek. — De műasztalosnál! Kitűnő maszek munka! Szóval a kombinált szoba, az legalább tizennégy. Együtt van a har- minchárom. A többi OTP- kölcsön. — És miből fizeted majd vissza ? — Meghúzzuk magunkat. Te is szereted a paprikáskrumplit. én is. — De nem mindig. É* még hogy megint abban az ócska, moíyos plüssfotelben üljek! Meg a porcelángombos, támlás kanapén! — Ki lehet bírni, ha az autódban is ülhetsz. — Nem tudsz vezetni! — Ha háztartást tudok, elvezetem az autót is. Kelemenné is jól vezet. Tegnap láttam az új Skodájukkal. — Micsoda? Becserélték a Trabantot? — kérdezte a férje. — Miből fizették a külön- bözetet? — Jól eladták a mosókonyhájukat. — De hiszen abban laktak 1 Hol alszanak most? — Természetesen az autóban! Nem is rossz dolog. Legalább éjszaka nem lopják el a gumit a kocsijukról. Palásti László Mozi után...- v'YZXJ — Hát ami azt illeti, tanulhatna tőlem bátorságot, a Kállai Feri... (Kallus László rajza) — Hogy vagy? — Rosszul érzem magam. Valószínűleg megfertőzött ** új gyógyszer. ^ / AVVtiMI — Egry pillanat! Mit is a kariam kérni tőlük... ? — Azt hitted, neked kő tök... ?
