Szolnok Megyei Néplap, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-11 / 84. szám

1970, április 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Megszokott, hogy az épüle­teket alulról fölfelé haladva készítik, legvégül állítván össze a tetőszerkezetet. Cseh­szlovák mérnökök számításai szerint sokkal gazdaságosabb az építkezés — különösein a nagy tetőfesztávú csarnokok építése esetén —, ha a tető- szerkezetet a földön szerelik össze, majd darukkal feleme­lik az egészet a megfelelő magasságba, s azután készí­tik csak el a teherhordó fa­lakat, oszlopokat. A legutóbbi Bmói Vásár egyik pavilonját már ezzel a módszerrel építették. A kép a munkának azt a fázisát örö­kítette meg. amikor a 170 tonna súlyú rácsos tetőszerke­zetet nyolc speciális daru a magasba emeli. Könnyen be­látható, hogy mennyivel kö­rülményesebb lett volna a rácsszerkezetnek, a benne he­lyet foglaló szellőztető cső­rendszernek 10—12 méter magasban való utólagos ösz- szeszerelése. A módszer al­kalmazásával elérhető költ­ség- és időmegtakarítás tehát nem lehet kétséges. A közönség irodalmi és művészeti fóruma Á Szigligeti Színház szentesi vendégjátékának visszhangja A Szentesi Élet (a szentesi városi tanács havonta megje­lenő lapja) hírt ad a szolno­ki Szigligeti Színház vendég­játékának sajátos helyi vissz­hangjáról. Pusztai János így ír: „a Hosszú út az éjszakában cí­mű O’Neill drámát mutatta be a szolnoki Szigligeti Szín­ház városunkban. A nézőtér­re belépőt szokatlan kép fo­gadta. A széthúzott színpadi függöny mögött, a nézőtéri vi­lágításban a körszínház köz­vetlenségét idéző hangulat­ban egy faház század- eleji bútorokkal berendezett szobája látszott. A nézők ott érezhették magukat a Tyrone család kényelmetlen székei­ben, mint a drámai esemé­nyek részesei..: Ez a dráma a könnyel és vérrel írt ön­életrajzi vallomása az író­nak ... A színészi azonosulás a szerző gondolataival a drá­mai robbanás pillanatától volt egyértelmű, az első perc. tői az utolsóig egyenletesen kiemelkedő alakítást a leg­idősebb Tyrone-fiút formáló Kránitz Lajos adott. Ugyan­csak nagy tapsot kapott a, közönségtől a konyhalányt alakító Cserhalmi Anna is.” Dicséri az együttes játékát és megállapítja: „Mindent ösz- szegezve egy jól sikerült szín­házi est élményével gazda­godva térhettünk haza az elő. adág után, mind a téma- választáshoz, mind a művé­szi alakításhoz gratulálok.” Vele. mintegy vitázva, né­mileg ellentétes véleményé­nek ad hangot dr. Papp Gyógy (Szentes, örménysor l/a), aki kifejti azt a nézetét, hogy a színház műsorválasz­tásával nem tud egyetérteni; „az O’Neill-féle Hosszú út az éjszakába című dráma a kö­zönség teljes nemtetszésével találkozott. Véleményem sze­rint — írja — a phatológia tárgykörébe tartozó mű, no­ha pompás lélektani megfi­gyelésekre támaszkodik; leg­feljebb szűkkörű érdeklődés­re tarthat számot. Mondjuk egy fővárosi kamaraszínház­ba való.” Ugyanakkor megál­lapítja, hogy a színészek já­téka minden elismerést meg­érdemel, mert játékuk „ra­gyogó volt!”. <CS) ló ez a házasság! A kétszázötven dolgozót foglalkoztató szolnoki ruhá­zati vállalatnál 1969 első napjaiban igen sok kétke­déssel fogadták a házasság- kötést, mármint azt a hírt, hogy a Május 1 Ruhagyár telephelye lett a vállalat. A szolnokiak — mármint a menyasszony — nem mentek üres kézzel: a megyei ta­nács 1 200 000 forint „nász­ajándékot” adott a frigyhez. Az elavult gépsorokat új, modem varrógépekkel kor­szerűsítették, s azt is előre megmondták: a telepből né­hány éven belül hét-nyolc­száz asszonyt, lányt foglal­koztató üzemet fejlesztenek. A házasságkötés óta egy év, s három hónap telt el. Mint minden közös életben — így mondják a régi dolgo­zók — itt is az első hónapok voltak a legnehezebbek. „Kicsit durcás volt a meny­asszony” — meg kellett ba­rátkoznia az új gyártással —■ fehérnemű varráshoz szoktak, s azóta. kabát, kosztüm, sportruházat készül a futó­szalagokon — de főleg a munkatempót kellett a nagy­üzeméhez fejleszteni. A családfő levele Dr. Orbán Pétemé, a te­lepvezető íróasztalán a ve­zérigazgató, Kovács József legutóbbi levele; a felszaba­dulási munkaversenyben el­ért, hét telephely közötti verseny előkelő helyezéséért, a jó eredményekért, a kivá­ló minőségű munkáért fo­gadják elismerését, köszöne­tét a szolnokiak. Pedig ez a jó eredmény nem kis erőfeszítés ára. Tavaly összesen négy új fu­tószalag indult, nagyüzemi munkára tanítottak százhúsz dolgozót. Legalább százötven 17—20 éves szolnoki lány táp­lált ebben a gyárrészlegben tavaly munkát — méghozzá olyan jól, hogy a becsülete­sen dolgozó újak legalább havi 1200—1300, a régiek, szakmunkások pedig 1600— 1800 forintot visznek haza havonta. A futószalagokon szovjet export készül, nőikabátok, la. minált kosztümök. Az irodá­ban hosszan' cseng a telefon. Az anyavállalat jelentkezik. Dr. Orbán Péterné öröm­mel mondja: — Olyan jól halad Túrke- vén a munka, hogy csodál­kozni fognak! Április 27-én átvehetjük az épületet. A Május 1 Ruhagyár és a szolnoki telep házasságából májusban „gyerek” születik: Megalkudtak az amúgyis ós­di, korszerűtlen művelődési otthonra — építenek a ke- viek majd újat — s máris egy milliós beruházást való­sítanak meg. Egy modern, szép kis gyártelep kezdi meg a munkát június elsején. A túrkevei tanácsnál száznegy­ven lány, asszony jelentke­zett Egy hónapig kiváló pesti szakmunkások, meste­rek tanítják majd őket varr­ni, s júniusban Túrkevén is indul a futószalag! • • Ot év alatt több tízmilliós beruházás A szolnoki telepen — amely a II. sz. irodaház egy részében dolgozik — az el­következő öt év alatt jelentős beruházást valósít meg a Május 1 Ruhagyár. Ügy tervezik, az idén még négy új futószalag kezdheti meg a munkát, 1974-ben pe­dig már nyolcszáz dolgozója lesz a gyárrészlegnek. Az anyavállalat vezetői el­vekben máris egyetértenek a részleg teljes, önálló gazdál­kodásával. Egyelőre azonban a létszám és bérgazdálkodás az, amelyben önállóak — bár nagyon optimisták: úgy­lehet 1971-ben ez lesz a hét telep közül az első, amely teljesen önálló gazdálkodást folytat majd. Addig még sok a tenniva­ló: bábáskodni kell a túrke- veiek indulásánál, tanítani az új dolgozókat, új mun­katermeket, csarnokokat kell kialakítani, berendezni. Törzsgárda máris van, s ön­kéntes segítői is a közös munkának: öt szocialista és két ifjúsági brigád — ame­lyek között most is, jó ered­ményeket hozott a felszaba­dulási munkaverseny. — sj — Árvíz Drámai helyzetet idézett elő a nagy esőzés és gyors olva­dás Közép-Oroszországban: több folyó kilépett medréből és elárasztott számos telepü­lést, köztük nagyvárosokat is. Az árvíz sújtotta városok kö­zött van a 300 000 lakosú Penza, a 250 000 lakosú Kurszk és a mintegy 200.000 lakosú Orel. A rádió hajnali 5 órakor riasztotta az orelieket. akik elé borzalmas kép tárult. Az Oka és az Őrlik folyó jeges áradata rátört a városra, a jégtábláit, amelyek borotva­ként metszették el a magas- feszültségű vezeték tartóosz­lopait. a házak falait ostro­molták. Sok utca, üzem, víz alá került A víz mélysége helyenként eléri a 9 métert. Orel lakói pánik nélkül, fegyelmezetten fogtak hozzá a mentési mun kólátokhoz, amelyekhez segítséget nyúj­tanak a városba vezényelt ka­tonai egységek. Az árvíztől megkímélt ma­gasabban fekvő városnegye­dek üzemeiben folyik a ter­melő munka, az iskolákban megtartják a tanórákat. Építőanyagok vizsgálata a megyében A megyei népi ellenőrzési bizottság egy országos tájé­kozódás részeként vizsgála­tot tart a megyében, főleg a cipők és az építőanyagok mi­nőségéről. A hosszabb időre tervezett program alapján in­dultunk útnak egy esős na­pon az Építőipari Minőség- vizsgáló Intézet munkatár­saival!' Dobó Antalné techni­kussal és Tóth Béla vizsgá­latelőkészítővel. hogy szem­revételezzük, milyen termé­keket állítanak elő a megye téglagyáraiban. Próbavételek Ütünk első megállója a tö­rökszentmiklósi .gyár. Szűcs Mihály telepvezető amiatt panaszkodik, hogy még min­dig nem kedvező az időjárás, az idén még nem tudtak gyártani. Az a néhányezer tégla, ami van náluk, még tavalyi. A próba vételezek azonnal kifogásolják, hogy a termékeken nincs jelölve az anyag minősége, osztályozá­sa. A másodosztályúként nyilvántartott anyagokon fe­hér csík van. ami az első­osztályú minőség jele. A nagy kupacból tízszer 20 darabot választunk ki. A vizsgálat első fázisa a csen­getés, Tóth Béla kis kala­páccsal minden vizsgált da­rabot megkopogtat. A hang alapján három helyre cso­portosít. Első helyen vannak a szépen, dallamosan csengő darabok. Ez itt most elég kevés. Van olyan sor, ahol a húszból csak kettő csen­gett szabályosan. A kirakott kétszázból 24 törött. Vizsgá­latra alkalmatlan. A szakemberek a vizsgált mennyiségből egy ládára va­lót elküldenek a debreceni intézetbe, ahol majd a labo­ratóriumi vizsgálatokat is elvégzik. A végleges véle-* ményt csak ott alakíthatják ki a termékek minőségéről. Törökszentmiklósról Me­zőtúrra indulunk. Dobóné már a kapuban meghökkent itt van a megyei vállalat központja is, de ezen az ud­varon sincs sehol sem szín­jelzés. i Egyetlen téglahalom­ról sem lehet tudni, hányád osztályúként csoportosították. Szűcs Lajos művezető hall­gatja végig a szakemberek kifogásait, mivel a gyárveze­tő nincs idehaza. A rakodó- munkások bizalmatlanul fi­gyelik a próbavételt és a kérés ellenére se nagyon Se­van gítenek; más dolgunk — mondja egyikük. Sok a gond Vizsgálat közben kisebb eszmecsere folyik. A gyáriak elmondják, hogy szerintük a tégla ára alacsony ahhoz ké­pest. hogy ők mennyi pénzt kiadnak, mire előállítják. Fi­zetnek a területihasználatért, sőt a bányákban feltörő ta­lajvízért is. Elmondják, hogy kevés a munkás, a nehéz fi­zikai munkát senki sem vál­lalja szívesen- Épülnek ugyan új gyárak is, ahol könnyebb a munka — mint például a kunszentmártoni és a kisúj­szállási — de a szakgárdát nem alakítják ki az építke­zésekkel egyidőbem. A valódi minőséget egyéb­ként csak hosszabb labora­tóriumi vizsgálat dönti el. Amit azonban a szakembe­rek mindenekelőtt kifogásol­tak, hogy a vevők tájékozta­tására sem a fehér, zöld és fekete színjelzést nem al­kalmazták, sem az árakat nem írták ki sehol. Ezt pe­dig megkövetelik, mert az árak között a minőségtől függően 10O forint körül van a különbség, ami egyetlen ve­vőnek sem lehet közömbös. — borsi — 0 Az utolsó szó jogán Tisztelt Bíróság! Az utolsó szó jogán ké­rem, hogy mielőtt elítélné­nek hirtelen haragból elkö­vetett súlyos testi sértésért, hallgassák meg miképpen zülöttem idáig Fortuna Is­tenasszony jóvoltából, kinek Lucifertől legyen hetesikre. Mentségemre az alábbiakat tudom előadni: Az OTP igen ügybuzgó dolgozói a nyereségrészese­dés alkalmából önként vál­lalták. hogy kimennek a vállalatokhoz (addig sem kell odabent dolgozni, és fölülvizsgálják. hogy ki nyert a vállalati dolgozók közül a békekölcsönön, eset­leg sajnálkozásukat fejezzék ki a nemnyerés miatt. Mivel mélyen tisztelt aranyrámába és imába fog­lalt anyósom megkérte a feleségem őnagyságát, hogy nézze meg. hogy az eddig meglévő és húzott kötvénye­ken van-e valami nyeremény s 6 szófogadó kislányhoz il­lően behozta a nagyrabecsült vállalatunkhoz, mire a há­rom OTP-s és kiváló dolgo­zó, (hogy essen le a nad­rágjuk, talált is a kötvények között 1 db 5000 forintos korábban kihúzott nyere­ményt. ' Ennek alapján elmentünk az OTP-hez, bemutattuk a nyertes kötvényt és az 5000 forint helyett felmarkoltuk a kemény 4020 forintot, mi­vel 20 százalékot minden rendes nyerőtől lefognak, valami kezelési, vagy keze- zési költség címén. Ezután az após és az anyós kezébe leszámoltuk a 4000 forintot, mert ha az OTP lefoghat 980 forintot, minket is meg­illet 20 forint fuvardíj és üdítőital címén. Persze otthon nagy volt az öröm és a bőkezű apósom mindjárt hozatott is egy fél liter kövidinkál négyünk­nek, mondván. hogy erre már aztán inni kell, mert nem mindig akad ilyen öröm a háznál, hogy isten és az állam jóvoltából, va­laki csak úffv 5000 kemény forintot nyerjen. A nagy iszogatás közben vérszerződést kötöttünk, hogy erről senkinek sem szólunk, mivel úgy is kell a pénz, mert ki akar dőlni az alsóház oldala, legalább le tudjuk bontani és újjá tudjuk építeni. Nem is történt addig sem­mi baj míg egyszer a Szol­nok megyei Néplap egyik igen ügyes tollforgatója (hogy tolijának tört volna ki a hegye) megírta, hogy egyes vállalatoknál egyese­ket duplán is ért szerencse, névszerint bennünket, így a vérszerződés csúnyán meg­bukott a teljes titoktartás­sal együtt. Másnap amikor mit sem sejtve beérek a vállalathoz, jött két gratuláló kolléga, hogy ő is örül a szerencsé­nek és szerényen megkér­dezték hogy mit fizetek a nagy öröm alkalmából. El­olvastam az újságot, mint aki semmiről sem tud. köz­ben. ha az átok fogna, az úiságíró és a közlékenv OTP-g már rég az örök vadászme­zőkön harcCna és menteget­ve maffam. hogv biztos azért nem mondta meg a mól ven tisztelt feleségem az öröm­hírt, mert férjhez akar menni és biztos a nászútra akarja tartogatni az össze­get. Az örömre hoztam egy liter cseresznyepálinkát a gratulálóknak. ( Persze a pá­linka fogyott, p gratulálok száma nőtt, úgy, hogy a gép­író kartósnő tankolni még kétszer fordult. Tessék szá­molni ez nekem mínusz 300 forint. Azt hittem már meg­úszom és mehetek haza, amikor a buszmegállónál megveregeti egyik régi sportellenfelem két barátjá­val együtt a vállam, hogy ők is gratulálnak. Monda­nom sem kell. hogy ez me­gint mínusz 100 forint. Le- saállok a buszról, szintén gratulálnak. megint csak mínusz 200 forint. Tessék elképzelni tisztelt bíróság, hogy abból a pénzből, amit nem is én nyertem és be­csületesen hazaadtam, már a saját zsebemből 600 fo­rintot fizettem a boldog gratulálóknak. Másnap vidékre mentem és az édesanyámtól kértem 700 forintot hogy adjon már, mert nem akarom, hogyha becses nejem belenéz „ házi­kasszába, szemrehányás le­gyen ököllel a gratulálok miatt. Másnap vasárnap volt. meglátogattam öcsémet, mondanom sem kell, hogy a gratuláció itt sem maradt el, jöttek a szomszédok, tá­voli ismerősök, úgy. hogy a mamától kért pénzből alig- alig maradt. Hétfőn szintén a mamához indultam, de akkor a papám szólt, hogy jön p fiad, zárd be az ajtót, ne engedd be. meri biztos megint pénz kell neki. Üres zsebbel jöttem hazafelé és gondolkoztam, hogy ahhoz az OTP-hez menjek el köl­csönkérni, aki tájékoztatta az újságírót, vagy ahhoz az újságíróhoz, aki leközölte azt az atkozott cikket, eset­leg betörjek valahova, de, erre már nem jutott idő, mert ahogy jöttem hazafelé üres zsebbel kifosztva, resz­ketve a gratulálóktól. talál­koztam egy nagvon régi és egy nagvon jó testi-lelki ba­rátommal, örömmel üdvözöl­tük egymást és mondta, hogy olvasta. hogy milyen sze­rencse ért bennünket és igyunk az örömre valamit és elvesztettem a fejem, a szemem felakadt, „ szájam habzott és úgy megütöttem, hogy még most is élet-halál közt lebeg a kórházban, a jókívánság miatt a szeren­csétlen. Persze, hogy a rendőrsé­gen kötöttem ki garázdaság és útonállás címén. A meg. éltő rendőrtiszt elvtárs könnyezve értette meg kál­váriámat, de azt mondta, hogy mégis át kell adni az ügyet a bíróságra, mert ott az igazság teljes mértékben ki fog derülni. Most itt állok ítélethirde­tés előtt és az utolsó; szó jogán kérem, hogy azt az istentől elrugaszkodott OTP-t és azt az újságírót tessék helyettem elítélni, mert az összes baj­nak ők az okozói. Hiszen az apósom és az anyósom nve- reménve miatt. ráadásul húsvétkor be kellett zárni a kanut, mert nem tudtam az adósság és a pénztelenség miatt sem bort, sem tojást, sem pirosfestéket venni. Kí­vánom, hogy p baj okozói­nak apósa és anyósa nyer­jen a békekölcsönön 100 000 forintot, és írják meg a Nénlapban névszerint őket. Kérem a Tisztelt Bírósá­got. hogy ezek után bűnös­ségemet mérlegelni és n vád alól felmenteni szíveskedjen. Egy boldog nyerő csa­lád boldogtalan ki- semmi z<*tf tagja baathmari Kaiman

Next

/
Oldalképek
Tartalom